Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1938. május (34. évfolyam, 100-124. szám)

1938-05-01 / 100. szám

rmesterétől :kesfővárosi Itatási akció gros közönkes főváros,i is folymlott, de lysorsu főnyaraltatyaraltatási hogy az®k módú csatrosi gyérhónapokgként magan számú az “illetősen ingyees levegő' is kibóes bérén- Ihatnak, nberbaráti obbmódu se reakcióaraltatásáiveskedjefőjegyzői au szoba,vi május csereakció hetek le tprilis 14. ;armester. zönséget, dórtól az fúrási jutányos kezdtem, közönség ítélettel: tutfuró mii unés gex er fer USSM kapitánypé közrduló és életbiznegóvása ai játás Jsótisza- 2 -1938. y't pusztt a fen- 28-tel lyezését ho 28-helyett: i ;sos. as lékradl;bőlyös ban 1iái 59# t tető l. ában PI adó. 802 Amikor itt az óra... Ha volt történelmi idő, mikor öszsze kellett szedni magát ennek a nemzetnek, akkor most hatványozottan ismétlődik ez meg rajtunk és szakad reánk : a szivünkre, agyunkra, idegeinkre és egész életünkre. Lélekzetvisszafolytva kell figyelnünk arra, ami kívül történik, határainkon túl. És minden erőnket összevetve segíteni azt a szándékot, mely idebent érlelődik gyors tüzében a magyar élet napjának. Tűrtünk, nélkülöztünk eleget. Lemondásunknak láncolata volt egész vergődésünk. Hordoztuk terhét elég sokáig, úgyérezzük tehát, hogy elég volt. Olyasmik történnek, amik valóban sorsdöntők most már. Még a lelkünk is megremeg a gondolatra, hogy hamarosan üthet a történelmi óra, amikor cselekednünk kell. Amikor életünk, jövendőnk és minden eddig elszenvedett megaláztatásunk cselekvésre, tettre szólít bennünket. Ami ott Londonban, a királyi kastély termeiben, vagy törvényhozók szobáiban most két nap alatt lefolyt, még a külpolitikai vajúdások idején is oly fontosságú, amire csakugyan megáll az egész világnak a figyelme. És mindenki odaszegezte tekintetét. Két nagy dologról van szó. Egyik az angol és a francia fegyveres összefogás. A második pedig, mely a mi életünk elevenjébe vág bele, a cseh kérdés. Figyeljük és szívszorongva lestük a híreket, várjon az utolsó pillanatban nem múlik el újra a lehetőség. Nem találnak e újabb módot arra, hogy a trianoni békekötésnek átkos igazságtalanságait prolongálja a világ Attól féltünk, hogy Anglia épúgy, mint Franciaország, Csehországgal szemben ragaszkodik régi megállapodásaihoz. Azokhoz a megállapodásokhoz, melyek nemcsak anyagiakat jelentettek, hanem fegyveres támogatást is konfliktus esetére, melynek Csehország már hetek óta a legesleggránicán jár. Nem. Most nem gáncsolták el a dolgok Ebben az egyben az angol és a francia nem egyeztek meg. Mondhatnánk azt, hogy sorsára bízták Csehországot. Lehetett sejteni. Nemcsak angol nagy újságok, tehát az angol közvélemény, de a francia lapok is egyértelműig hangoztatták, hogy Csehország megérett a feloszlatásra, a széthullásra, mert olyan fekély, mely beteggé teszi egész Európa testét s melynek kioperálása nélkül békéről beszélni sem lehet. S ha még tegnapelőtt volt kétség valamelyes irányban, a tegnapi távirati tudósítások mindazokat eloszlatták. Az angol és a francia nyílt kérdésnek hagyta Csehország fegyveres megsegítését. Vagyis Anglia kimondotta azt, hogy egy csepp vért nem hajlandó áldozni Prága érdekeiért. Tehát egyenesen sorsára bízza őt. Megnyugodtunk, fellélebzettünk. És megelégedéssel olvastuk az angol sajtónyilatkozatokat. Lord Rothermere, nemzetünknek régi nemes barátja megírta lapjában egyenesen, hogy Csehország menthetetlen. A hullafoltok már mutatkoznak is rajta. Mert az gazság volt ez a tákolmány tudta orránál fogva vezetni a világot, majdnem két évtizeden keresztül és megtéveszteni. De a többi újságok, melyek közel állnak az angol kormányhoz, szintén megállapítják, hogy esetleges támadás esetében, mely akár a szudétanémetek ügyével kapcsolatosan, akár más okból érné Csehországot, katonai segítséget nem hajlandó nyújtani a brítt birodalom. Egy tanácsot ad, csupán egy jó tanácsot, azt, hogy egyezzen meg kisebbségeivel és biztosítsa neki azokat a jogokat, amiket ígért a békediktátum alkalmával és amiknek még csak az aránylatát sem volt hajlandó soha biztosítani. Szóval megállapították nagy nemzetek, döntő fórumon, döntő tanácskozásban, hogy nincs tovább. Hogy végtére ki kell operálni az egészséges szervezetből azt a beteg részt, amelyik miatt a gyógyulás nem tud bekövetkezni. Emlékezzünk csak vissza a dologra. Évről évre, hogy reménykedtünk és hogy vártuk azt a pillanatot, amikor majd azt mondják Csehországnak a barátai, nagy pártfogói, hogy most pedig intézzétek el magatok a sort és egyezzetek meg magatok között. Hogy vártuk ezt az időt, amikor remény nyílik arra, hogy fiainknak tízezrei és családoknak százezrei szabadulnak fel a nyomás alól. Jutnak újra életlehetőségekhez, hivatalhoz, keresethez. Mertha a Felvidék visszajön hazánk testébe, akkor igenis tízezrei a fiatalokEckhardt Tibor, a Független Kisgazdapárt vezére a képviselőháziban választójogi beszédében a többi között a zsidókérdésről ezeket mondotta . Én ma is a fajvédő kiáltvány alapján állok és ezen állottam mindig. Politikai körökben méltán keltett feltűnést Eckhardt Tibor beszédének ez a része, annál inkább, mert bizonyos oldalról állandóan különös előszeretettel igyekeznek Eckhardt Tibort régi politikájával szembeállítani. A fajvédő kiáltvány, amelyet az eredeti egységes párt 1923 augusztus 2-án tartott értekezletén terjesztettek elő, de nem fogadták el és amely annak idején az Eckhardt Tiborhoz közelálló lapokban szó szerint megjelent, legfontosabb részeiben a következőket tartalmazza : A keresztény magyar nemzet legyen úrrá saját hazájában — A kersztény gondolat érvényesülése azt jelenti a politikában, hogy egyfelől minél teljesebb mértékben váltsa föl a közelmúlt forradalmi és liberális érájának keresztényellenes, vagy legalább is keresztény szempontból közömbös politikáját egy, keresztény valláserkölcs termékeny és tiszta szellemével átszőtt politika, másfelől pedig a nagy keresztény társadalmi rétegek egy törpe kisebbségnek gazdasági és szellemi igájából kiemelkedve, a keresztény magyar nemzet legyen ismét úrrá minden vonatkozásban saját Hazájában■ — A nemzeti eszme fokozott hangsúlyozása azt jelenti, hogy minden nemzetellenes törekvés könyörtelenül megsemmisittessék s a forradalmi és liberális közelmúlt részben antinacionalista politikája helyébe határozottan és élesen nemzeti politika lépjen. Az agráreszme pedig csak aztnak találnak elhelyezkedést s egyszerre megszabadulunk benső viszonyaink között is a békétlenség magvától. Újra kiderülnek majd az arcok, újra megtaláljuk önmagunkat és egymást. S azután majd jön Erdély és jönnek a többi elszakított részek. Ezért imádkoztunk húsz esztendő óta. Ez volt a vágya szivünknek s mindnyájunknak forró óhajtása. Mindig készültünk arra, hogy majd egyszer üt az óra. Mit hoz a következő perc, a következő nap? Nem tudjuk. De hogy a cselekvésnek útja adva van, azt érezzük már. Ha pedig a történelmi pillanatot elmulasztjuk, az vissza nem jön többet soha. Készüljünk tehát fel. Itt bent a saját portánkon, a lelkek revíziójában, összefogásában, egy akaratban, A nagy tettek mezején, haladjunk a megújhodás felé. Sokáig vártunk erre az időre, mikor azt mondják nekünk: kinyílt a lehetősége annak, hogy széttépjétek börtönötök falát, hamarosan itt a cselekvésnek órája. Készüljetek ! Az a nagy tárgyalás, mely messzi Londonban két hatalmas nemzet képviselői között lefolyt, új történelmi verdikt, aminek hallatára még a lelkünk is megremeg . . . jelenti, hogy a közelmúlt forradalmi és liberális politikájának agrárellenes és szélsőségesen merkantil, valójában a nagy bankokra épített gazdaságpolitikája helyébe a magyar földre, annak földet mivelő és földből élő lakosságára és termékeire építő kimondottan agrárius politika lépjen A zsidóság visszaszorítása — E három eszmének reálpolitikai érvényre juttatása gyökeres szakítást jelent nemcsak a forradalom, de a forradalom, sőt a háború előtt való magyar politikával is. Jelent átfogó és gyökeres reformot, jelenti a magyar politikának nagyvonalú átépítését új vágányokra, új rendszerbe, egyformán jelenti a zsidóság politikai, kulturális és gazdasági viszszaszorítását, a mezőgazdasági termelésnek fokozott gazdaságpolitikai alátámasztását, a műveit magyar középosztálynak régi erkölcsében, szellemi nívójában és egy normális gazdasági standardban való megtartását, az egészséges, a magyar nép érdekeinek megfelelő birtokreformot, a túltengő spekuláció letörését, a bankokrácia és kartelek nemzetfojtogató szervezetének lassan való leépítése az agrárius és keresztény szellemű hitelszervezet kiépítését, a nemzet életére ártalmas vagy fölösleges idegenek tíz- és százezreinek az országból való kitelepítését, szóval egy majdnem mindenre kiterjedő hatalmas és átfogó reformmunkát, a kiélesedett osztályellentétek kiegyensúlyozásával, a magyar föld népének és a magyar értelmiségnek testvéri összefogásával . Fájó szívvel kell megállapítanunk, hogy mindebből majdnem semmi sem történt meg. Nem épültek id a keresztény magyarságnak sem agrárius, sem merkantil jellegű hitelszervei. A kormánynak módja lett volna naggyá tenni a Nemzeti Hitelintézetet, a Hangyát, az OK- t, de nem tette... A bankok hatalmát tehát — ahelyett, hogy a kézügyben lévő hathatós eszközökkel legalább is megnyirbálták volna — a keresztény éra alatt a kormányok tehetetlen pénzügyi és gazdasági politikája folytán sikerült olyan fokra emelni, hogy azok hálójában ma egyformán vergődik a magyar állam és a magyar nemzet. Mi okozza a szélsőséges politikát ? Mivel ezek alatt az évek alatt tovább folyt a keresztény magyarság millióinak testi, lelki, gazdasági leromlása, a becsületes munka háttérbe szorulása a legaljasabb munkanélküli keresetmódokkal szemben, a tömegek lassan elvesztik hitüket egy mérsékelt keresztény irányzatban s természetszerűleg átcsapnak a szélsőséges követelődzések területére. Az a veszedelem fenyeget, hogy a megfontoltabb és nyugodtabb elemek, kétségbeesve a keresztény irányzat tehetetlenségén, megadják magukat a zsidó nagytőke és a liberális törekvések szorongatásának és kísértésének, a szenvedélyesebb, de más oldalról becsületesebb és jellemesebb része keresztény társadalmunknak pedig átcsap egy valóban szélsőséges politika terére. Ugyanaz az egyetemes izgatottság s minden eddigi fogalom és irány bomlása következhet ennek az újabb megzavarodásnak nyomán, amit egyszer már átélt a nemzet forradalmi időkben. A gazdákért és a tisztviselőkért . De a lelki válságnál, mint annak egyik fő okozója még súlyosabb a magyar nemzet gazdasági válsága. Ez a válság két összetevőből áll : az egyik az agrárius tömegeknek és érdekeknek vérlázító háttérbeszorulása a nagytőkével és annak érdekkörével és érdekeivel szemben. A nemzet gazdasági válságának másik, még súlyosabb összetevője a keresztény műveit középosztály teljes letörése. Nem lehet lelkifurdalás nélkül végigtekinteni a nemzet legodaadóbb és legkitűnőbb rétegének, amely nagyrészben volt hordozója ebben az országban az igazi kultúrának és az erkölcsi emelkedettségnek , a kis tisztviselői osztálynak példátlan nyomorúságán. Méltán állapítható meg, hogy nincsen ma állam Európában, amely olyan könnyelműen engedte volna tönkretenn a maga középosztályát éspedig anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Egy kellő gazdasági standardot megtartott tisztviselőosztály, ha a régi magyar tisztviselői szellemet benne megőriztünk volna, diadalmasan tudott volna ellenállni annak az alávaló vesztegetési rendszernek, amely a zsidó nagytőke, elsősorban pedig a kartel és banktőke pénztárából társadalmunkat halálosan megmételyezte. A kiáltvány végül megállapítja, hogy „a kormányzat letért a párt eredeti keresztény, nemzeti és agrárius programjának útjáról“. Mi van a fajvédő kiáltványban ? Mit hirdetett és hirdet ma is Eckhardt Tibor ? 1938. május 1. Vasárnap, Elitfizetési ár helyben Negyedévre 6. — Félévre 12. — P Vidékre Negyedévre — P Telefontnámi 79 AHA lé FILLÉR VASJtRHElyi FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP XXXV. évfolyam 100. szám. Felelős szerkeczIS és laptulajdonos s KUN BÉLA Szerkesszénég és kiadóhivatal I Kossuth-tér Telefonjáén i 79 Harisnyákat, Kirakatnak mindig tájékoztatják kötött kabátokat, blúzokat, pamut- és női selyem kötött fehérneműt előnyösen vásárolni csak a Kokron Szaküzletben.