Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1938. június (34. évfolyam, 125-147. szám)

1938-06-01 / 125. szám

sztel szénái, öltetnl, italmnát ,t árok) szénái, ,za préselt irányos itatik. 577 G ;olcsóbb vállalok. itván~­efon : 205 — l ruháját, I sül, ol­­ában 23 f­okát érte iPSZIJAT : árusitom. állalok. iUsa ég piac. 917 [il finom gylalt a­­dagokban a 15 fillér, f. Alkalmi • Kellemes Jézáné be kapható pontbai. ly­szaka 821 biztos és 1­00 használ­­hajlékony, szakitási ig nyúlik, is, viz és Óhatatlan, endelhető­­­­s zsák-Ica 45. ,fon: 371. oldót Ahol nincs megállás... Elkésve talán egy kicsit, de Isten műhelyében mégis fejlődik a kalász. Közeledik érés felé a kenyér, a mind­nyájunknak mindennapi kenyere. Jó az, ha emlékezik az ember. Ha stáció­kat tart az életnek utján. Kitárja a múltnak köveit s leolvassa róla el­múlt dicsőségnek beszédét. Dolgokra emlékezik, melyek büszkeségnek forrá­sai. És melyek közelebb viszik Isten­hez emberi lelkét Szép az, ha jönnek az ünnepnapok és összeforr egy átfo­gó nagy áhítatban ezreknek és test­vérekké vált millióknak szívedobba­­nása. Szép, ha jönnek az ünnepnapok. De jönnek és parancsolnak a hétköz­napok is. A szünetek, mint emlékez­tetők s azután az, amire különösen bennünket ez az ősi föld tanít. Ez az föld pedig ma parancsol. Sokszor el kell tenni selymét az ünnepi zászló­nak. Sokszor félre kell tenni virágait az örömnek, azután menni ki a me­zőre. Fogni a dolog végét. S cseleked­ni azt, amit az élet, a zsendülő élet, amit maga a zöld mező kint paran­csol. De kettős jelentkezésében is kö­zös vonatkozása van ennek a munká­nak ott kint és annak, ami harangok szava mellett ott bent történik. Akár fent, akár alant. Gyomot irt a föld­művesnek keze, hogy az áldást őriz­ze meg a pusztulástól. És gyomot irt a vallásnak tanítása, az emlékezés. Lelkeknek áldást tisztító kinövéseit. Szépek az ünnepnapok, de szépek a hétköznapok is, amikor a magyar föld parancsol. Mondották többen, talán kritikai szóval, mintha ez a mi né­pünk nem tudná egészen odaadni magát valami nagy gondolatnak. Mintha nem fogná meg lelkét és nem hatná át teljesen egy—egy nagy gon­dolat, mely ime a világ minden tájá­ról százezreket tudott összegyűjteni. Téves megállapítás. Mi a lelkünkben épen olyan átérzéssel fogtuk meg ennek a nagy alkalmatosságnak jelen­tőségét és hatását, mint azok talán, akik benne részt vettek. Akik ott za­rándokoltak. Vagy állottak őrt lelkük­kel a templomok oltárai mellett Krisz­tus keresztje alatt, vagy annak árnyé­kában és fényességében. A föld pa­rancsol , ezt a parancsot nem lehet nem teljesíteni. Istennek nagy szent temploma a végtelen mező is, ahol ezer imádság és ezer aggodalom kö­zött, magyar lélektől ajnározottan most fejlődik és zsendül a kalász, mindnyájunknak mindennapi kenyere. Nagy szent vonatkozás a kettő kö­zött. Itten az ég a templom kárpitja. Annak végtelen kékje, vagy felhőfod­rai azok a freskók, melyeken el tud tűnődni a szem. Megnyugodni, vagy pediglen újat keresni. Vagy az utat, mely felfelé vezet, oda, ahol az Isten lakik. A föld ilyenkor parancsol s annak szavát meg kell hallgatni. Azt elmellőzni nem lehet. Isten pedig meg tudj­a szentelni még azt a munkát is, amit vasárnapon cselekszik az, aki mindeneknek jólétéért teszi. Már­pedig mindnyájunknak jóléte függ össze, azzal, amit a mezőknek harcosa, a mezőknek katonája, a ma­gyar mezőknek serege cselekszik. Nagyon szépek az ünnepnapok de kellenek a hétköznapok is. Kihallat­­szik a harangszó magyar lelkekben, érző lelkeken, mérföldek távolságára is rákondul. És elhozza az imádság áhitatát. Mikor verejtékhullása közben megáll a földnek a népe. Szép az nagyon. Elhozta mihozzánk a rádió minden szépségét annak a nagy ün­nepnek. Bele is zártuk a szivünkbe vontakozásait. Emlékét úgy őrizzük, mint a legdrágább élményt. De amely soha el nem múlik hatásaiban, mert úgy égett lelkünkre, mint maga a tisztítótűz. Uj ágyat vetettünk mind­nyájan, akár csillag, akár kereszt ra­gyogja be hitünket, uj ágyat vetettünk Krisztus királynak, ott a szívünk kö­zepén. De amikor hívogat a magyar mező, amikor parancsol az élet, akkor ott kint, Isten nagy templomában, hol az ég a kárpit és a kőkockák helyén zöldelő kalász ringatózik a nyári szellőben, ott van a helye a magyarnak. Mert ebből a kalászból így születik meg az a fehér kenyér, amely verejtékkel öntözötten olyan tiszta, olyan drága, olyan szent, hogy oda illik az Urnák asztalára, hogy jelképezze a megfeszített Krisztusnak testét. Szépek az ünnepnapok. Szí­vünkbe is zártuk mind, de sokszor parancsol a föld. Hívogat a mező. És itt az Isten örök törvényei szerint is, Isten nagy templomában nincs megállás soha . . . BMWMBSKMISISSMH­­mmmmWMamBttMMm Harisnyát minden elképzelhető szín és minőségben, női nőt, selyem nadrágot. Kombimét, pálóinget, férfi m selyem és kötött ingeket, Kötött blúz és kabátokat nagy vált­sszékben és olcsón vásárolni csak­ a Kokron Szaküzletben lehet - a­ ntés alommal az 45—62 50-64 55-65 64—75 70-82 93 80-110 1500-2500 250—650 12 50-22-60 23-00 1500-1580 1700-1­800 1400—14-50 1500—15 20 100—150 12 00—16-00 7 00-8 00 300—4 00 2-60—2-80 6-00— 8-00 5-6 fillér 4-00—5­ 00 7 00- 8-00 900—10-30 3­ 00-5-00 2­60—2 80 1­20-130 élte mné tanyáján értekezni ott lehet. 69 fek mellett, _______995 kocsis felvé­­gárnál. 64 1938 junius 1. Szerda. AHA 8 PILLÉR XXXIV. évfolyam 125. szám. VÁSÁRHELYI Előfizetési ár hel­ybei Negyedévre 6. — P Félévre 12. — P Vidékre Negyedévre — Telef­onszám : 79 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: K Kossuth-tér Telefonszám : 79 A Szent Jobb országjárása Kedden délelőtt 8 óra 45 perckor indult el a nyugati pályaudvarról az Arany­vonat, hogy a Szent Jobbot or­szágjáró körútjának első stációjára, Esz­tergomba vigye. Nagy ünnepélyesség­gel szállították a Szent Jobbot a cso­dálatos szép vonatba, melynek uj moz­donyán arany kereszt van. S az ősi primási város méltó akart lenni ahhoz a megtiszteltetéshez, hogy a Szent Jobb országjárása során először az ő falai közé látogatott el. A város főútvona­lai fellobogózva és gazdag virágdíszbe öltözve várták, mindenütt fény és ra­gyogás. A házak falain drapériák, az ablakokban szőnyeg. . . Nyolc óra ötven perckor megszólal­tak Esztergom valamennyi temoplomá­nak harangjai. Ez az ünnepi harang- s­zugas jelezte, hogy a Szent Jobbot hozó aranyvonat elindult a budapesti Nyugati pályaudvarról. Ettől kezdve egymás után futottak be a városba az előkelőségeket hozó augok. Tiz óra­kor a hercegprimási palota előtt ün­­nepiesen fogadták a bíborosokat s ne­gyed tizenegy órakor Pacelli Jenő bí­boros, pápai legátust, aki kíséretével együtt autón tette meg az utat. A prí­mási palota előtt a magyar királyi Vak Bottyán 3 as számú kerékpáros zász­lóalj díszszázada feszesen tisztelgett. Dr Serédi Jusztínian bíboros herceg­prímás az előzően már megérkezett bíborosok, főpapok és világi előkelő­ségek élén fogadta a pápa személyé­nek képviselőjét. Harangok szüntelen zúgása közben futott be háromnegyed tizenegykor az esztergomi pályaudvarra az Aranyvo­nat. A Szent Jobbot Drahos János prelátus kanonok, esztergomi érseki helytartó fogadta a papság élén s el­indult az ünnepi menet, amelyet lo­vasrendőrök diszszakasza nyitott meg. Utána a zászlóvivők festői csoportja következett nemzeti szinü, pápai, pri­mási lobogókkal s a vármegyék és városok diszzászlói. Most a tatabányai, dorogi és tokodi bányászok jöttek egyenruhájukban s kezükben bányász­lámpával. A Hősök terén volt a tisztelgés, a Bazilikában a szent­mise. Este 6 óra­kor szintén körmenet kisérte a Szent Jobbot az állomásra. S az Aranyvonat visszatért Budapestre. Reményi-Schneier pénzügyminiszter bizakodó hangon nyilatkozott a Házban a pénzügyi helyzetről Budapestről jelentik . Kedden reg­gel már korán benépesedett a kép­­viselőház folyosója. A rendes szokás­tól eltérően nem tíz órakor, hanem féltíz órakor nyitotta meg az ülést Lányi Márton elnök. Erre azért volt szükség, mert délután hat órakor utazott el Pacelli bíboros állam­titkár és az ünnepélyes búcsúztatáson a képviselőház tagjai is részt vettek. Lányi Márton bemutatta a felsőház átiratát, amelyben közli a képviselő­­házzal, hogy a zsidójavaslatot és a kor­mány két rendjavaslatát vál­tozatlan szövegben elfogad­ták. Reményi-Schneller La­jos pénzügyminiszter emelkedett ezu­tán szólásra általános érdeklődés kö­zepette. Múlt héten befejezték a költ­ségvetés általános vitáját és most a felszólalásokra válaszolt a pénzügymi­niszter.­­ Valamennyi szónokot az a kér­dés érdekelte elsősorban — mondotta a pénzügy­miniszter — vájjon befoly­nak e azok a bevételek, amelyeket a költségvetés előirányzott. A világpoli­tikai helyzetben beállott változások és az úgynevezett zsidójavaslat tervbevett intézkedései bizonyos vonatkozásban kétségtelenül visszahatást gyakoroltak s joggal feltételezhetők, hogy ezek a hatások visszaesést jelenthetnek a bevételeknél. Ha nézzük az április hónapi bevétele­ket, azt látjuk, hogy visszaesés mutat­kozott a forgalmi adóknál és a vá­moknál. Az államháztartás bevétele azonban minden egyéb vonalon emel­kedett. Rámutatott a pénzügyminiszter ar­ra, hogy a költségvetési év eltelt ré­szében 1937 július 1-től 1938 április 30 áig 736 millió pengő folyt be adóban, tehát 30 millióval több mint az előző év ha­sonló szakában kijelenti, hogy a költségvetést az 1936—37 évi zárszámadás alapján ál­lították ősszel amiből következik, hogy ezekre a bevételekre akkor is számítani lehet, ha esetleg visszaesés következnék. — A fejkvóta emelkedésével kap­csolatban megállapítja a pénzügymi­niszter, hogy az adókulcs—tételek nem emelkedtek és új adókat sem vezettek be, tehát a fejkvóta annak tudható be, hogy az emberek jövedelme növeke­dett és a keresőképesség is emelke­dett. Ha ez tovább folytatódik, lehe­tővé válik a szociális és honvédelmi problémák megvalósítása.­­ A további feladat a munkanél­küliség megszüntetése, a meglévő munkaalkalmak megfelelő elosztása és a munka megfelelő díjazása. A lényeg tehát a lakosság keresőképességének emelése. E tekintetben elsősorban kell gondoskodni a mezőgazdaságról, mert az ország lakosságának 55 százaléka közvetlenül, jelen­­­tékeny része pedig közvetve a mezőgazdaságból nyeri­­v­­védelmét. — E tekintetben már a miniszter­elnök úr nyilatkozott expozéjában. Másodszor a mezőgazdasági üzem­anyagok árának csökkentését kell for­szírozni. Ha ezt sikerül elérni, akkor magától megoldódik a mezőgazdasági munkások bérének kérdése is. A jö­vedelememelés célját szolgálja a házi­ipar támogatása, a téli foglalkoztatás bevezetése. Az is kétségtelen azonban, hogy a szaporodást, amely a mező­gazdasági lakosságnál örvendetesen be­­következik, kizárólag a mezőgazda­ság nem tudja felszívni, ezért az ipar­­fejlesztés is a kormány gondjába tar­tozik. Ez alatt elsősorban azokat az iparágakat értem, amelyek a magyar mezőgazdasági nyersanyagokat dolgoz­zák fel és termelvényeikben a mun­kabérek játszák a leglényegesebb sze­repet. Támogatni kívánjuk termé­szetesen a kisipart is és a beruházásokkal kapcsolatos beruházásokat a kormány lehetőleg elsősorban a kis­iparosoknak kívánja juttatni. Költség­­vetésünk 1486 új állást szervez meg. Ilyen módon tekintélyes számú értel­miségi munkanélkülit helyezhetünk el az állami szolgálatban is. De nem az a célunk, hogy a tisztviselői pá­lyákra tóduljon az ifjúság. Ellenkező­leg, lehetőleg önálló foglalkozást űz­zön és ezt szolgálja elsősorban a nemzeti önállósítási alap, amelynek működése eddig is nagyon szép ered­ménnyel folyt.­­ Kifogás tárgyává tétetett, hogy a személyi kiadások igen magasak. Kétségtelen, hogy lényegesen több tisztviselő dolgozik ma az államnál, mint a békében, azonban nem szabad elfelejteni, hogy azóta mennyire nö­vekedett az állami feladatok köre. — Felmerült a kérdés, vájjon van-e ma henyélő tisztviselő. A békében az volt a szóbeszéd, hogy az állami tiszt­viselő két órakor nyugodtan hazasé­­tál és többé nincs semmi gondja. Méltóztassék azonban ma megnézni, hogy a minisztériumokban milyen emberfölötti munkát végeznek a tiszt­viselők. Természetes, hogy az adminisztrációt egysze­rűsíteni kell.­­ A másik kérdés, ame­lyet felvetettek, a nyugellá­tások problémája. Elhangzott az a kritika, amíg 1913 ban 41 millió volt a nyugdíjteher, a mos­tani költségvetésben 267 mil­lió, ami tényleg ijesztő emel­kedés a nyers összehasonlítás alapján. Azon­ban a számok mögé kell tekinteni. Például figyelembe kell venni azt, hogy a trianoni nyugdíjterhek és rok­­kantilletmén­yek együttesen 100 mil­liót tesznek ki, amely összeg a béké­ben nem létezett.­­ A jelenlegi költségvetésben 155 milliót fordítunk honvédelmi célokra, ami az előző évivel szemben 27 és félmilliós emelkedést jelent, ez a költ­ségvetési fejezet az, amely szakadatla­nul emelkedni fog a jövőben, mert teljesen lehetetlenség, hogy ilyen ősz-

Next