Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1938. november (34. évfolyam, 251-276. szám)

1938-11-01 / 251. szám

nt I. 912 ilcsös, rézból­­t kér: nt. 883 ►ly an izfáf 893 rét I­ián­ hely, . 802 sfát, a­ lel ál i. 415. Ipácoló anul­lt zsák­­őrlők. tavas­zletben. ják. EKE. ISEPEL izetés. iztositó minden­lyneköt arhelyi­ 125 násn eze­zdedő r. re ósnak és a nyom­amdában, nal el is való pa­ rti élet napja... Ez a hét, mely tegnap ránk vir­radt esőverte, ködös borulatában is egyike volt a legszebbeknek, mert magyar álmok valóraválását vitte a megvalósulás ígéretébe. A rádió szerterőpítette már a hírt még va­sárnap, hogy Németország és Olasz­ország a magyar és cseh ügyben el­válalták a döntőbíráskodást. És hét­főn este 6 órakor Pozsonyban ösz­­szeültek a magyar és a cseh kato­nai megbízottak, hogy a Felvidék felszabaduló részeinek átadását meg­beszéljék, illetőleg a katonai intéz­kedésekben megállapodjanak. Ezek a bizottságok Pozsonyban marad­nak mindaddig, míg a felszabaduló részek teljesen magyar birtokba nem juttatnak, illetőleg vétetnek át. Az olasz hivatalos tudósítás tegnapi kiadásában bejelenti, hogy Magyar­­ország épúgy, mint Csehszlovákia nyilatkoztak abban a tekintetben,­­ hogy a döntést magukra nézve fel­­­­tétel nélkül elfogadják és azt hala-­­­déktalanul végrehajtják. Közölte a hivatalos jelentés azt is, hogy Bécs­­­­ben lesz a döntés és e célból Ganó gróf, mint a Mussolini képviselője és Ribbentrop birodalmi külügymi-­­ niszter, mint a Hitler képviselője, szerdán ülnek össze és hogy a dán-­­­tótanácskozásba bevonják Magyaro­­­országnak és Csehországnak kü­ügy­­minisztereit is. Ami aláhúzott a dologban, az a tény, hogy fel­­­­tétel nélkül aláveti magát mindkét ország, legyen az a döntés bármi­lyen. De hogy milyen lesz, mi sejt­jük. Ciano gróf olasz külügyminisz­ter és Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter már előzőleg is­­ tárgyaltak a felvidéki határról és a­­ megállapodások nagyjából készen­­ is vannak. Remélhetjük tehát, hogy­­ szerdán, legkésőbb csütörtökön meg­hozzák végleges döntésüket a bírák­­ és azután sor kerül nyomban a dön-­­­tőbirói ítélet végrehajtására. Vagyis,­­ hogy a magyar csapatok a Felvi—­­ dékre bevonulnak és megkezdődik közigazgatási és gazdasági hely—­­­reállítása a magyar Felvi— déknek. Ez a hét tehát, mely teg­nap virradt reánk, esőverte ködös borulatában is egyike volt a leg­szebbeknek, mert magyar álmoknak valóra válását vitte a megvalósulás­hoz. Bizakodó minden híradás és biztató, mely akár Németországból akár Olaszországból jön. De most már teljes rokonszenvvel említik a francia lapok és maga az angol sajtó, mely utóbbi időben mindig mel­lettünk nyila­kozott meg, befejezett tényekről beszél. Lehet, hogy még aprólékos viták merülnek fel ott bécsi tárgyaláson, de a német és az olasz nemzet teljhatalmú meg-­­ bizo­tai, akiknek döntésébe már IMI ÉliQ I in­ IMBMH—i—MM— * eleve belenyugodtunk mi is épúgy, mint a csehek, teljes tájékozottság­gal, a tényeknek alapos ismeretével, a nemzeti vonatkozásoknak teljes honorálásával és olyan nagy jóaka­rattal és bölcsességgel fognak cse­lekedni, amely cselekvés most már a nyugalmi állapotot fogja megte­remteni északon. Amelyik lehet íté­let, de nem a mi fejünkre, hanem annak a kis országnak életére, ame­lyik közel 20 esztendőn keresztül bontotta meg Európa békességét és gyötörte, kínozta elszakított vérein­ket. Tudjuk azt, hogy kiürített me­zőket f­ogünk visszakapni, de egy­millió testvérünk idejön az anyaor­szághoz. Tudjuk kövességünket s ebben az ünnepi órában csak ör­vendezni tudunk, mert elkövetke­zett reánk megvalósulása egy húsz esztendős szép álomnak. Teljes hit­tel hiszünk. Hiszünk abban, hogy amit számunkra Bécsben osztanak, az igazságnak a békessége lesz. a ház lehet.­­ alatt 884­­ utca. 899 1938 november 1. Kedd. ÁRA 8 FILLÉR XXXIV. évfolyam 251 szám. VÁSÁRHELYI Előfizetési ár helyben Negyedévre 6. - F Félévre 12. — P Vidékre Negyedévre 8 . Telefonszám: 79 Felelős szerkesztő és laptulajdonosi KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal­­ Kossuth­ tér Telefonszám • 79 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP A Kormányzó üzenete felvidéki testvéreinknek A frontharcosok tisztelgése a Legfelsőbb Hadúr előtt a régi felvidéki hadilobogókkal Budapestről jelentik. Fenséges és le­jekbe markoló ünnepség volt tegnap dél­ben a királyi Vár hatalmas udvarán: az egykori felvidéki honvéd gyalogezredek tépett zászlói tisztelegtek a legfelsőbb had­úr, Horthy Miklós kormányzó előtt. Hétfőn délelőtt a főváros utcáin felhang­zottak a régi katonaindulók. Elől haladt a frontharcos zenekar, majd utána vitték a­­ zászlótartók az egykori 9 es, 11-es, 13-as,­­ 14-es és 16 os honvédgyalogezredek hadi­­­­lobogóit. Emögött zászlórengeteg következ­­­zett : a frontharcosok zászlós százada a magyar trikolórral.­­ Pontosan féltizenkettőkor a frontharcos zenekar a Himnuszt kezdte játszani. A pa­lota bejáratánál megjelent tengernagyi egyenruhájában nagybányai vitéz Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. Kísé­retében volt Takách—Tolvay József gróf nyugalma­zott altábornagy, a Frontharcos­­ Szövetség elnöke A Kormányzó Takách — , Tolvay elnök kíséretében fogadta a kivo­nult frontharcos alakultok parancsnoká­nak, Zámory Imre nyugalmazott ezredes­­i­nek jelentését.­­ Horthy kormányzó kíséretével először a vezetőségi küldöttség elé lépett. Az első sorokban álló elnökségi tagokkal kezet szorított és néhány percig elbeszélgetett velük. Ezután a Himnusz hangjai mellett elvonult az egész arcvonal előtt, majd visz­­szatért a palota bejárójához, itt négy ala­­t bárdos állt szobormerev vigyázzban. Ve­zényszó harsant.­­ — Ezred lobogók előre, indulj! ! Kemény léptekkel haladtak a zászlótar­tók, öt foszladozott ezredzászlóval a Kor­mányzó felé. Amikor néhány lépésre vol­­­­tak az államfőtől, újabb vezényszó hallat­­t szott. — Zászlóalj imához !­­ A zenekar a Hiszekegyet játszotta, a fel-­­ vidéki ezredzászlók meghajoltak a legfőbb hadúr előtt.­­ T­a k­á c­h—Tolvay József elnök lépett most a Kormányzó elé. — Főméltóságu Kormányzó úr ! Legalá­zatosabban várjuk további parancsát. Most felhangzott a Kormányzó érces szava, amely betöltötte a hatalmas vár­udvart. — Vigyétek fel ezeket a golyótépte öreg lobogókat oda, — hangzott a Kormányzó szózata a frontharcosokhoz ahonnan el­származtak, a magyar Felvidékre. Hirdes­sék ott továbbra is a magyar becsületet és a magyar köte­­lességtudást.­­ Nagyon boldog vagyok, hogy ez a feladat éppen a frontharcosoknak jutott, akiket az országban a legmegbízhatóbb elemnek tartok, akik már bebizonyították, hogy tudják mi a kötelességük és megáll­­ták helyüket akkor is, amikor nem is egé­szen a saját ügyünkért verekedtünk. Mond­játok meg felvidéki testvéreinknek, hogy tárt karokkal várjuk őket itthon és min­dent megteszünk, hogy húszéves szenve­désüket felejtessük velük. Az Úr Isten kí­sérjen benneteket utaitokon! A Kormányzó szavait megilletődött mély csendben hallgatták a frontharcosok. Ezután ismét T­a­k­á­c­h-T­o­l­v­a­y gróf lépett elő és a frontharcosok nevében a következőket mondotta : — Főméltóságod legmagasabb parancsát híven, magyar becsülettel teljesíteni fogjuk ! A frontharcos-elnök szavaira háromszoros huj, huj, hajrá volt a válasz. A kormányzó tisztelgett, azután visszavonult a palotába. A zászlótartók most a várkápolnába vonul­tak az öt lobogóval. Itt H­á­s­z István tá­bori püspök megszentelte a zászlókat a ka­tolikus frontharcosok jelenlétében. Ezután a frontharcosok a zászlókkal a miniszter­­elnöki palota elé vonultak és tisztelegtek Imrédy Béla miniszterelnök előtt, majd zeneszóval vonultak végig a városon. A református frontharcosok a Kálvin-téri templomba, az evangélikus frontharcosok a Deák téri templomba vonultak, ahol szin­tén megáldották a Felvidékre visszainduló magyar lobogókat. Holnap ül össze Bécsben a döntőbíróság Budapestről jelentik . A magyar —cseh kérdés a döntés állapotába jutott. Szerdán összeül Bécsijén Ribbentrop Németország és gróf Ciano, Olaszország külügyminisz­tere, hogy aaint felkért bírák, meghozzák döntésüket a vitás kérdésekről. Ettől elte­kintve Pozsonyban már megkezdte tanács­kozásait a területek átadásának módozatai­ról, s ezzel kapcsolatos technikai kérdések­ről, a katonai vegyes bizottság. Politikai körökben azt remélik, hogy ez a hét minden vonatkozásban meghozza a végleges döntést és legrövidebb időn belül meg­kezdődik a Felvidék magyar lakta területeinek tényleges át­adása is. Katonai szakértők Pozsonyban Hogy a döntőbíróság tanácskozása meny­nyi időt fog igénybe venni és milyen tár­gyalási sorrendet követ, ezt előre megálla­pítani természetesen nem lehet. Azt hiszik, hogy a döntőbíró­­(Folytatás a második oldalon) Halottak napjára Írta: Simonffy (Scherrich) Ferenc dr Ember, porból lettél és porrá leszel! Ez őszi reggelen, mikor a szél megzörgeti ablakodat és a hátadon végig fut a hideg­ ember, jusson eszedbe, hogy miből lettél és mi marad belőled ? Akárki légy, ha­talmas, gazdag, böl­cs, bármily ma­gasra emelt is jószerencséd, ügyes­séged, erőszakosságod : ember vagy, csak ember és nincs oly fennhéjázó hatalom, töméntelen gazdagság, sem ihletett tudomány, amely e sorstól megmentene. Mindenki sorsa ez, aki halandó anyától született: egyfor­mán vár királyokra, vezérekre és polgárokra, bölcsekre és balgákra. Dárius kincsének birtokosára és ut­casarki koldusra. Az emberiség év­ezredei láttak már felemelkedni Cé­zárokat és látták őket elbukni. Az öreg föld türelmesen hordozta há­tán a Nérókat és Claudiusokat, akik istenné avatták önmagukat. De mi lett e káprázatos, m­érhetetlen ha­talmú, százmilliókat megalázó, em­­berfölötti „Divus“-okból ? Néró hamuszinre halványodott keze re­megve kereste torkán a helyet, hová a gyilkos tőrt belédöfje, mikor el­fogyott a cézársága, elpárolgott az „istensége“, szertefolyt a gazdag­sága és a talpát csókoló milliókból nem maradt, csak egyetlen szol­gája ... De a keze, a tegnap még milliókat szorongató keze reszketett és az isteni Cézárba bele kellett rúgni, hogy a vas megtalálja gégé­jét. Oly gyáván halt meg, mint akármelyik rabszolgája, akinek egész életében sem volt egyebe, mint utolsó percében neki. Memento homo, quia pulvis est, et in pulvere reverteris. Még ez a ma­roknyi por is szerteszóródik a min­­denségben és a sivatag homokjában többé meg nem ismered a Ramze­­szék, a Julius C­zirok, a világhó­dító Mahometek, a bizánci Kons­tantinok fenséges porát. Kegyetle­nül összekeveredik leiz az, a nyo­morultul elveszett gutaépítő páriák, a sakáloktól fölfalt vándorok köz­­népi porával. Emlékezz em­ber , miből lettél és mivé leszel! Emelkedjél bármily szédítő magasba, tündökölj szemet vakító fényességben, kincsed legyen oly tömérdek, mint homokszem a sza­­harai sivatagban, parancsolj szuro­nyok millióinak, ágyuk ezreinek, boruljon le előtted százmilliók fo­lyékonnyá alázott gerince, zengje dicsőséged hozsannáját szolgaszájak s cselédpennák ezre, akkor szédülsz le a gőg ormáról, mikor legkevésbé várod, mikor már magad is elhit­ted, hogy — Isten vagy !. .. Elég egy porszemnyi vér­rög, amely ma­kacsul megtorpan a hajszálfinom ér kapujában, elég egy cseresznyemag a gyomrodban, lóhegynyi almahéj a légcsövedben, hogy a következő Iffitfitt lifihátAil svegerek, pailoverek, harisnyák AUION­ liwlf AlfUwj meleg alsóruhák, sálak, kesztyűk mindég legolcsóbban és legjobban beszerexperek­ a KOKRON kötöttáru szaküzletben

Next