Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1940. április (36. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-02 / 73. szám

ért­etéseknek­, i bevált, magas­abb, tartalmát ztet HF jel­yen, 1ténia 57 tápl­irtet sg-os zsákban, jak, legolcsóbb r, telefon 415, m­emő őrölve ! Általános éti főügynök­­előnyösen köt. os szecska vágó, • 182 végletét «legre­ndelest fos fákkal J­é­zép erős fe­­ugyanott. ■­ a régi fa­tB jen. 125 tok­ok, kék ■xletre tó k­e ében. 987 Ét át, imát abb eszem sándor ■n. 204. 600 örárut izitötól issdgrat­is­em bazár. 244 xonyl éa biti 2c legszebb­­ben a kaphatók. /ek darabja 13 f gesztenyepüre­lefon . 111. k' mellett. 961 ..­­ ....... i -ióné, ska­rif eljegyzési ökrök, névc­loszoruk stb.­­. Telefon : 524 fcr----------­itet­­.fon axd­­k rendelje trixng bar­ibe. 945 A nagy példa Tehát megnyílt a budapesti tenyész­­állatkiállítás. A magyar teremtőerőnek, szorgalomnak­­ világraszóló nagy de­monstrációja. Hogy milyen szép pél­dányokat vittek fel az ország minden részéből és Vásérhelyről is, hogy a szemlékőnek, különösen aki ért hozzá, mennyi gyönyörűsége telik egy ilyen látványosságban, azt azok tudják meg­mondani, akik láttak már ilyen felvo­­nulást s akik most is megnézték a megnövekedett nagy állatvásártelepet. Ugyan mondhatnánk, hogy vásárvárost. Amennyi zászló elfér házak tetején,­­, amennyi erőt tud produkálni a szor­galom és az előretörés, az mind lát­ható ottan. Először bátortalanul in­dult. Negyvenkilencedik alkalom ez már, de mikor az elsőt megrendezték, alig volt látogatóinak száma tizedrésze a mainak. Alig volt a kiállított anyag is tizedrésze és messze—messze mö­götte maradt a mai gyönyörűséges szép fejlettségnek. De lelkes emberek és azok, akik nem fáradnak el a közöny jegének hasogatásában, akik tudnak hinni a magyar alkotóércben, a te­remtőerőben, akik nem riadnak vissza az első akadálytól, hittel, bizodalom­­mal törtek előre és vitték évente min­dig nagyobb tömegeiben a kiállítókat. Nem vagyunk a csúcsponton még, de óriási az a haladás, amit ezen a téren produkáltunk. Azok a gyönyörűszép példányok, bikák, lovak, sertések és juhok, amelyeknek nem vásárja, ha­­nem bemutatása van most Buda­pes­ten, a magyar földből nőttek ki, a ma­gyar szorgalom, gondoskodás nevelte fel őket és most a magyar jómódnak váltak munkáséivá. Régebben még kí­­nálgatni kellett a jószágokat. Invitálni a vevőket és azután akadtak példá­nyok, melyek nem találtak gazdára. Most még ott a vasútállomáson, a ki­rakodásnál kiválogatták a maguk pél­dányait a községek, a kerületek, így­­ elmondhatjuk, hogy a vásárhelyi bi­kák is már útközben elkeltek mind. De Vásárhelyről esik 25 ment fel. Igaz, hogy a tavalyi 28 után még hat­vanit elvittek Vásárhely határából na­gyon jó áron. Mondjuk úgy, hogy be­csületes áron az ország különböző ré­­szeibe, de mit tudott volna már 49 esztendő óta produkálni ez a mi ős­határunk, ez a mi ősi népünk, ha nem ötvenen, százan, hanem ezeren vagy ötezeren hallják meg a hívó szót és lépnek sorompóba a kitenyésztés, a szebb példányoknak nevelése terén. Nem zokszóként mondjuk ezt, csak sajnáljuk azokat az elvesztett nagy kincseket, melyek elmaradtak és elma­radnak. Mert egy esztendőben mond­juk, hogy százezer pengő, de az a százezer pengő lehetne egy, vagy két millió is el juthatna belőle minden kisgazdinak, ha a törzskönyvezés és a kiválogatás terén mindenki követné a jó példát. Máról—holnapra nem lehet új világot teremteni. Máról—holnapra nem lehet átalakítani a termelési rend­szert, de valahogyan mégis úgy érez­zük, hogy gyorsabb tempóban is hal­adhatna a dolog nálunk. Azonban még mindig nem késtünk el, mert jobb későn, mint soha, tehát a kiállí­tás tanulságaiból le kell szűrni a kö­vetkeztetést. Példát venni azoktól, akik előrehaladtak. Követni őket, ugye a dolgok folyamatában nincsen megál­lás. Eddig azt hitték az emberek, hogy csak nagy uradalmik tudnak szép bi­kapéldányokat, vagy jószágpéldányokat kiállítani. Erre a tévhitre azonban ala­posan rácáfolt a minden esztendőben megújuló tenyészállatvásár és kiállítás. Minden jószág elkelt, és ha kétszer annyi lett volna, akkor is elkelt volna. S ha itthon tízezerannyi marad, az esztendő folyamán bizonyosan az is mind gazdára talál. Fogadjunk szót. Ne ink a vágóhídra neveljünk jószá­got, ne esik arra, hogy a magunk ház­tartására használjuk el, hanem büszke­ségül a világ szemei elé. Súlyos, biz­tos pénzeket jelent az öntudatos ne­velés. Az egész világon mindenütt kardot köszörülnek, muníciót gyárta­nak, szolgálják a háborút. Minket még megőrzött Isten, hogy belesodródjunk ebbe a konfliktusba. Mi alkossunk, dolgozzunk, produkáljunk. A vizek majd elvonulnak és ha itt vannak is, az szerencsétlenség, de minden istálló nem került viz alá. A budapesti gyö­­nyörüszép erőkifejtés nagy tanulság lehet mindenki előtt. Jóra ,ez lelni mél­yszerelő. Tlefon: 557 Hódmezővásárhely, 1940. április 2. Kedd. Árt A 8 FILLÉR XXXVI. évfolyam 73 szám. Felelős szer­ke­szt­ő és laptulajdonost KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal­­ Kossuth tér Telek­asztal­­ 79 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Eltüzelés j­ár helybe a Negyedévre 6. — P Félévre 12. — P Vidékre Negyedévre 8 — P Telefonszám : 79 VÁSÁRHELYI Teleki Pál gróf hazaérkezett és nyilatkozott római útjáról Budapestről jelentik. A miniszter­elnök vonata vasárnap este 6 óra 40 perckor lépt­e át a határt és megérke­zett Nagykanizsára. Bár hivatalos fo­gadtatás nem volt, az állomáson nagy tömeg gyűlt össze és amikor a vonat beivott, a miniszterelnököt lelkes él­jenzéssel fogadták. A miniszterelnök vonata este 11 óra tájban futott be a Déli pályaudvarra. Teleki Pál gróf miniszterelnök ha­zatérése után kijelentette, hogy útja magánjellegű volt. Abban, hogy Mus­­solinivel és Ciano gróffal hosszabb tár­gyalásokat folytatott, nem szabad sem­miféle szenzációt sem keresni. Az lett volna a természetellenes, ha Olaszor­szágban jár és nem keresi a velük való találkozást. Az eszmecsere pedig azért volt hosszú, mert sok tárgyról beszélgettek. Ezek a tárgya­lások igen értékesek voltak különösen reám nézve. A magyar- olasz barátság természe­tes adottság. A két nép lelkialkatából és a hagyományokból következik ez. — A mi politikánk és céljaink foly­tatta a miniszterelnök nyitott könyv és nem változhat semm féle irányban. Céljainkat, hacsak lehet békés úton akarjuk elérni. Európa egyetemes érdekeit szem előtt tartjuk, a mi önérdekeink mellett. Lelkileg mindig elég nagynak érezzük magunkat arra hogy a Duna medencében külön­­­leges hivatást töltsünk be. Azt fejtegette ezután a miniszterel­nök, hogy a Dunamedencében a pilla­natnyi békét fenntartjuk mert tudjuk, hogy káros volna az európai konfliktus kiterjesz­tése. A végleges békének azonban olyan békének kell lenni, amely megszünteti a feszültséget és lehetővé teszi az európai együttműködést. Beszámolt ezután a miniszterelnök a Szentatyánál tett látogatásáról, majd örömmel emlékezett meg az olasz-ma­gyar kapcsolatok fejlődéséről. Teleki Pál gróf az olasz határ át­­lépésekor a Dacénak és Ciano gróf­nak meleghangú táviratot küldött a szívélyes fogadtatásért. „A román határok sérthetetlenségéről szóló mese összeomlott“ – írja egy olasz lap Rómából jelentik: Molotov szov­jet népbiztos legutóbbi beszédét — ír­ják az olasz lapok Magyarországon teljes nyuga­lommal fogadták A Messag­gero, a Popolo di Róma és a Stampa első oldalon óriás betűs címek alatt jelenti be, hogy Romániában óriási idegességre adott okot Mo­lotov beszéde. Tény az, hogy Románia még rosz­­szabbra is számított, a beszarábiai kérdés ilyen ünnepélyes bejelentése azonban mégis óriási idegességet kel­tett a román fővárosban — írja a Stampa. A román határok sérthetet­lenségéről szóló mese tehát összeomlott. A przemysli hősök vasárnapi emlékünnepélyén a magyar katona előtt tisztelgett Vásárhely népe Tragikus a vonatkozása, de szokat­lanul szép volt lefolyása annak az ün­nepnek, melyet azok a hős honvédek rendeztek meg, akik Przemysl várának védelmében vettek részt és mikor a vár elesett, hadifogságba kerültek. Öt­hat esztendeig szenvedtek oda messzi hómezőkön és öt-hat esztendeig, sőt egyeseknél még tovább is, csak a gon­dolat szállott haza, meg a vágyakozás­ra legfeljebb egy egy pár sor iras, mely összekötőkapocsként létezett a szenvedő fogoly és az itthonmaradt családtagok között. Országosan egye­sületeket szervez­ek már a przemysli hajók és megszervezték bajtársi tömö­rülésüket Vásárhelyen is. Délelőtt 9 órakor a református új templomban, 10 órakor pedig a belvárosi plébánia templomban vettek részt istentisztele­ten. 11 órakor a városházára vonultak, ahol ünnepélyüket megrendezték, még­pedig Vásárhely egész társadalmának részvételével és jelenlé­tben. Az ün­nepélyen részt vett dr S­i­m­k­ó Elemér főispán, képviseltette magát Endrey Béla polgármester, akinek hivatalos ügyben Budapestre kellett utaznia. A honvédtisztikar küldöttségében E­per­jes­s­y Géza zászlóaljparancsnok, P­o­n­g­o­r Miklós őrnagy és Hó­d­­ságy Béla hadnagy vettek részt. A frontharcosok küldöttségét Telek Andor és dr Dietrich Lajos ve­zették. J.Ten voltak Kun Béla volt or­szággyűlési képi is .Fló, Kovát­s Jenő mezőgazdas­ági bizottsági elnök, Szabó Sándor iparegyleti elnök, dr Nagy Gábor főjegyző és dr Os­váth Gábor tanácsnok. Megható beszédet mondott meg— nyi­tul Kruzslicz Mhály volt őr­mester, aki a hadifogságban szemevi­­lágát veszítette el. Dr K­a­t­o­n­a Fe­renc szavalta el nagy hatással Gyóni Géza „Csak egy éjszakára“ c. versét, majd Körmendy Dezső olvasta föl dr­a­i­b­ó Dezső ünnepi szép emlé­­kezését, Fejes Péter Gyóni verseket szavalt nagy hatásul. Ünnepély után a kijtársak koszorúját i s é­s a litván tette le a hősi szobor talapzatára. Este 8 órakor társasvacsorára gyűl­tek össze az Iparegylet nagytermében családtagjaikkal a przemysli hősök. Itt is képviseltette magát a helyőrség tisz­tikara, ott voltak a frontharcosok, a boszniai harcosok küldöttségét M­ó­g­á­n Márk és Cserjés József vezették. A vacsora nagyon kitűnően sikerült. Fi­nom húst, jószűre főzték meg. Üd­vözlőt Kruzslicz Mihály elnök tartott. Az első pohárköszöntőt dr Nagy Gábor főjegyző mondotta, aki tolmácsolta dr S­i­m­k­ó Elemér főis­­pán és Endrey Béla polgármester köszöntését is és poharát a legelső ma­gyar ember, Horthy Miklós kor­mányzó egészségére ürítette. Egész beszédét felállva való tisztelgéssel hall­gatta végig a közönség. Majd Fejér­­váry József szerkesztő tartotta meg rövid emlékezését a nagy napokról. Az ünnep jelen­­ségéről. Arról a gyá­­szos eseményről, amikor minden jó magyar ember úgy gondolkozott, hogy most már csak könnyeink maradtak. De azután jött a feltámadás. Megmoz­dultak a jeltelen sírok, megeleve­nedtek a korhadt fakeresztek és új hős honvédek regimentjeit adta Isten csodatételében a magyarnak. Már­ton Árpád elnöklelkész emelkedett szólásra azután. Idegen érdekekért harcolt, vérzett a magyar mindig, s vi­lágháborúban is úgy történt. Irtózatos árat fizettünk azért, hogy függetlenek lehettünk és szabadok, de ha le tud­juk vonni a tanú­ságokat és ha el tud­­juk szánni magunkat a jövendőre, ak­kor ezt a nagy árt is megérte ez a változás. Dr Dietrich Lajos a tűz­harcosok részéről köszöntötte a baj­társi együttest. Háláját fejezte ki azért, hogy ezt a szép ünnepet megrendez­ték és a katonai szellemnek, bajtársias érzésnek ápolására újabb zászlót bon­tottak. A vacsorán mintegy négyszá­zan vettek részt. Gyönyörűszép ven­­dégkoszorú volt. A przemysli hősi emlékezésben Vásárhely egész közön­sége a magyar katonát ünnepelte és vette körül tiszteletadással. A magyar nép minden erejével ellenállna a szovjet­­uralom megismétlődésének Londonból jelentik. A Weekly Re­vue a trianoni szerződés igazságtalan határozatait ismertetve hangoztatja, hogy a kommunizmus szenvedésein át­ment nemzet minden erejével ellen­­állna a szovjet­ uralom megismétlő­­désének és ismerteti a magyarországi zsidókérdést, rámutatva a zsidók nagy túlsúlyára a gazdasági életben. A cikk ezután így folytatja:, Alig van még két nép, amely a nemzetközi viszonyok alakulása kö­vetkeztében a világháborúban egymás­sal szembekerülve, annyira mentes maradt volna mindenféle ellenséges érzéstől, mint a magyar és az angol. A magyarok természetesen fenn akarják tartani baráti kapcsolataikat a németekkel, de ezt a barátságot össz­hangban tartják a magyar nemzet jo­gaival. A cikk így végződik: Magyarorszá­got az a remény élteti, hogy eljön a nap, amikor elég erősek lesznek ah­hoz, hogy saját maguk döntsenek jo­gos sorskérdéseik felett.­­ A Szanatórium Egye­sület csütörtökön délután 4 órakor a városháza kistanács­termében rendes ülést tart. Tavaszi ruháihoz legelőnyösebben is keresti be szép divatharisnyát, női nadrágot, kom­binát, kötött blúzt, férfi- és fiú inget a KOKRON kötöttáru szaküzletben

Next