Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1940. november (36. évfolyam, 250-273. szám)

1940-11-03 / 250. szám

hírek asóegylet Erdélyiek Sággal egy­­üt rendez, s vár min­ kodók Ön­tmányi gyü­­kör helyi­november irakor tag­­nányi ülést let tanács­:ör novem­­t rendez az A nemes éves párt­­felülfizeté­­ig nyugtáz. 30 Olvasókör a kezdettel mulatságát, s vár min- 33 város ig ivei, hogy a­z a 197000— ág egyes te­­talabb tiszt­­is céljából a­­ más terüle­­t. Tilalmi je­lölve­­it az ország egyévesnél­­ borjukiosz­­ajánlani. E torának be­­rhatenyésztő­i, amely ha írólja. / s. k. nester. . város müvelésügyi 5­ 1940 f. M. 4 nyúl vadá­­i módosítása ig tét, hogy a 197565—1940. k­ rendkívüli /edett nyul­­a a 145000— lelet akként élkül az ál­­ére, tilos va­ló­­ napjától irólag. f s. k. nester. »Igazrocsteretöl ig .bizása folytán­­ Szövetkezet akik termésük , hogy abból félkenderrász­­tos által enge­­yabb egységes­z kívánja fut­árhelyi kender ?t felterjesztés városhaza fsz. d. e. 8 és d . alatt jelent­vember hó 2. iy tanácsnok. város ig kir. minisz­­évben rend- Ott mezőgaz­­ének fizeté­­k tárgyában mdeletet bo­­n Budapesti ban tétetett ik a város városi szék­­. órák alatt lővebb felvi­­ tóber 23. irey sk. gármester. ivpapir omdában. olcra na­ tejm is tud, alatt. 913 Plutokraták Végeredményképen ezek ellen folyik Hitler és Mussolini háborúja. Az egész világot eddig markukban tartó pénzhatalmasságok, azoknak nemzetközi szervezete s ezt a szer­vezetet is igazgató, zsidó és szabad­kőműves uralom ellen, mely hosszú évtizedek óta átsuhanva, átrepülve, avagy átgázolva földrajzi országhatá­rokon, mindenütt meg tudta rakni a maga rablófészkét s befolyása, sőt zsarnoksága alá tudta kaparintani, kényszeríteni a különböző nemzetek gazdasági életét döntő nyomást tu­dott gyakorolni e nemzetek életének politikai alakulására is. Sejt­ rend­szer szerint dolgozott. A maga ká­ros és kór­okozó petéit elhelyezte itt is, ott is. A nagyúri paloták fé­nyes parkettjétől és pazar pompá­jú termeitől kezdve, a börze üzle­telésein és a nagy kartel és bank­vállalatok útvesztőin át egy-egy or­szág fővárosának és vidéki városai­nak minden olyan helyén, ahol pénzzel dolgoztak, ahol a felülről csápjait bocsátó tőke dominált, ahol a munkát és emberverejtéket be kellett állítani a rendelkező pénz szolgálatába. Most írták a lapok, hogy a pári­si Rothschil­dék vagyonát elkobozták, francia állampolgárságukat meg­szüntették. A Rothschild név világ­szerte a mammut­ nagytőke megsze­mélyesítője volt évtizedekig. Való­ságos fogalom volt e név. Csoda­­szerű legenda vette körül. Minden­ki tudta, hogy a hajlíthatatlan zsi­dó mentalitást is képviseli, de ha­talmuk, mit a pénz teremtett a Rothschildoknak, túlnőtt minden el­lentétes érzületen, melylyel egyébb­­ként egyes ember, vagy közösség a zsidók iránt viseltetett. Soha drasz­tikusabban be nem bizonyult, hogy a pénznek nincs szaga, mint a Roth­­schildok által nyújtott hiteleknél, melyek akár közvetlenül, akár köz­vetve jutottak egy-egy ország gaz­dasági vérkeringésébe, mint nálunk is államkölcsönöknél, útépítéseknél, bank s vállalatalapításoknál a régi liberális korszakban, mindig akarat­lanul is újabb és újabb odaidomu­­lást jelentettek már csak a nagy­­befolyású közvetítők révén is, jelen­tettek ahoz a világnézeti felfogás­hoz és kötőfék nélküli ultra-liberá­­lis gondolkodáshoz, mely a Roth­­schildok egész énjét s politikáját eltöltötte. Hitlernek s Mussolininek kellett jönnie, hogy a nagy plutokraták plutokratájának, az úgynevezett „Rothschild ház“-nak hatalmi köre londoni ágazatukra, tehát Angliára zsugorodjék össze. Most Párisból ebrudalták ki őket, elkobozván két­ezer milliónyi vagyonukat, előzőleg Nápolyból, Bécsből futottak meg, miután németországi, frankfurti köz­pontjuk már előbb összeomlott s csaknem 200 éves uralmuk az eu­rópai pénzpiacon biztosan halálos sebet kapott. A Napóleon császári időktől kezdve, mikor a Napóleont, de bennünket magyarokat is gyű­lölő „vaskezű“ Metternich osztrák kancellárt is döntő befolyásuk alatt tartották a Rothschildok,­­ olyan tüneményes, csillagászati magassá­­gúnak nevezhető pályát futottak be, melyet a Napóleon időkbeli ősük, a sokáig hányt-vetett életű Roth­schild Mayer Anselm legszáguldóbb képzeletében sem hihetett és lát­hatott előre. Hitlernek és Mussolininek kellett jönniök, hogy a pénznek, a gazdag­ságnak, a dáriusi vagyonhalmozás­­nak ez a hatalma, előjoga­i a sok milliónyi dolgozó ember munkájá­val, verejtékével szemben mindö­rökre megszűnjék, az új világrend eltemetvén a régit s hozván a né­pek és nemzetek sorsa intézésében olyan időket, milyenekről az em­beriség legjobbjai mindig írtak s prédikáltak. Szociális kiegyenlítő­dést keresve emberek és emberek között. Hadat üzenvén a vergődő szegénységnek, a sápadt arcú nyo­mornak s a sok gyermekes csalá­dok lelkeket tépdelő kenyér gond­jának, — szemben a gondnélküli, öröm és gyönyörtengerben vígan hajókázó, pompázó életével az aránylag kevés kiváltságosoknak. Nem a szavakkal játszás, de ko­mor valóság, hogy a biblia s maga az írások fejedelme, a Krisztus is ezt tanította. Csaknem 2000 eszten­dő óta ezt prédikálják felkent pap­jai, de akik őket látszat-ájtatosság­­gal szintén hallgatják: a világ urai ezt az igazságot képmutató és fa­rizeus módon sokszor megtagadták és lábbal tapodták. A plutokraták. Igen, ők. A Roth­schild-recepttel dolgozó s a néptö­megeket boldogító egészséges gaz­dasági vérkeringésbe mérget keve­rő kisebb-nagyobb plutokraták okoz­ták és okozzák ezeknek a néptöme­geknek boldogtalanságát, vagy leg­alább is gazdasági jobbágysorsba s igy kínzó gondoktól ágyazott ro­botba sülyesztését. Ezek a plutok­raták keverték 1914-ben is a kár­tyát s robbantották ki Németország­gal s az Osztrák-Magyar monarchi­ával szemben a világháborút, mert elérkezettnek látták az időt, hogy temérdeket keresvén, míg a népek vére omlott a csatamezőkön,­­ vég­leg magukhoz ragadják merkantil­­szabadkőműves-zsidó világnézet alapján minden országnak sorsa fe­lett a rendelkezést. Ezek a plutok­raták hajszolták bele a most dúló háborúba is Franciaországot és Ang­liát s közvetve a kisállamokat, hogy Hitlert és Mussolinit egyszers min­­denkorra letörjék s velök együtt azt az uj világrendet, melynek me­részen kibontakozó körvonalai már is ragyogva mutatják a szociális megbékélés és megelégedettebb emberi élet, becsületes munka ál­tal könnyebb megélhetés eljöven­dő országát. Magyar vonatkozásban az az igaz, hogy elszigetelten nem maradha­tunk ettől az elemi erőktől hajtott szociális átalakulással szemben. A plutokraták : a pénz, az arany ural­mát jelentik. A szociális világrend a néptömegeknek megfelelő gazda­sági, ekszisztenciális érvényesülését jelenti az ország sorsának intézé­sénél, a társadalmi berendezkedés­ben, a munka elsőszülöttségi jogá­nak alapján. A magyar kormány­nak számos ténykedése azt bizo­nyítja, hogy ezen után kíván haladni. A vitéz Imrédy Béla, vitéz Rátz Jenő, vitéz Jaross Andor parla­menti csoportjának programmadása részletesen felsorolja azokat a te­endőket, melyeknek gyors egymás­utánja ezt a háború vérzivatarától megkímélt, területileg nagy Baráta­ink jóvoltából gyarapodott országot Európa új rendjében megfelelő pozícióhoz, bensőleg boldogabb szociális élethez fogja segíteni. Összeforradva kell vallanunk és keresztül vinnünk, hogy végleg megszűnjenek a botrányköveket képező jövedelemhalmozások, a nagykapitalista rendszer rikoltó je­lenségei, diszkeresztényeknek „ár­jásított“ zsidó vállalatoknál való busás járandóságai; támogatni kell a kormányt, ha itt gyökeresen tisz­tító rendet akar teremteni; hasz­nosítani kell nemzetünk javára minden tanulságot, ami csak felénk sugárzik a német és olasz példából s minthogy a plutokrata uralom nemcsak a nagy ingótőkére, a pénz­­vagyonra vonatkozik, hanem a sok ezer, sőt százezer holdas birtokok fentarthatatlan mai állapotára is, szemben a kis és törpebirtokos kal és földnélküliekkel — itt is szociális egyenleget és üdvös, mi­reható reformot kell keresztüz­nünk. Reméljük, higyjük és vi­sitjuk, hogy méltók vagyunk, szünk és maradunk a körülötti formálódott Történelem reánk vonatkozó útmutatásaihoz! Kun Be Hódmezővásárhely, 1940. november 0. Vasárnap. 14 finer VÁSÁRHELYI Előfizetési Félévre 12 árak. Helyben negyedévre 6 pengő, pengő. Vidékre negyedévre 8 pengő. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és laptulajdonos (1905 óta) Kun Béla Szerkesztőség és kiadóhivata Kossuth-tér. — Telefonszám: 7 Sziklák és tavak akadályain­ál tör előre az olasz sereg Az olasz csapatok győzedelmes előnyomulása tovább tart a görög földön. Három nappal ezelőtt 70 km. mélységben jártak, most azon­ban már a 110 kilométernél tarta­nak, habár rendkívül nehéz tere­pen kénytelenek előre törni. Ugyanis a görög csapatok a természetes akadályokra fektetik a fősúlyt. Szik­lákat görgetnek az utakra, hidakat robbantanak fel, a vasútvonalakat használhatatlanokká teszik, a völ­gyeket pedig a zsilipek megnyitá­sával vízzel árasztják el. Általában az a felfogás, hogy a görög csapa­tok nem egy-két nap alatt csinálták ezeket a természetes akadályokat, hanem már hetekkel előbb készül­tek rá, vagyis számítottak arra, hogy el fog következni előbb-utóbb a megszállás. A külföldi lapok most már teljes higgadtsággal beszélnek az olasz-görög konfliktusról. Kon­statálják, hogy a háború valószí­­nűleg csak Görögországra lokalizá­lódik Vagyis abba nem avatkozik bele se Törökország, se Bulgária, se más balkáni állam. Hozzáteszik azután, hogy Görögország a segít­ség tekintetében nem is számít másra, csupán Angliára. Hogy e segítség pedig mennyit jelent, tal az egész világ tisztában . Mivel pedig így áll a helyzet, ni, kizárva, hogy egyszerre csak mondja a görög hadseregparan­nokság, vagy görög kormány, ha nem kockáztatom tovább ország sorsát, üljünk le a tárgyaló­áss mellé, hogy megállapíthassuk megbékélésnek feltételeit. Vág, hogy hajlandóságot mutat a bél megegyezésre és a támpontok­ átengedésére. Ezzel a dolog kapcsolatban felvetik a külső lapok annak a gondolatát is, h­ hol van már a kisantant és van maga a Balkán-szövetség Olyan nemlétező valami, mely mesék világába való most már görög csapatok hősiesen elleni­nak ott, ahol összeütközésre ke­l sor, de főként a természetes a­dályokban biznak és közelhak­ soha nem bocsájtkoznak. Mír ugyanis az akadályokat az új sereg legyőzte, akkor a csapa újabb vonal mögé visszavonul. Pétain francia államfő szózata a francia nemzethez Pétain tábornagy szózatot inté­zett a francia néphez . — A múlt hét csütörtökén talál­koztam a német birodalom kancel­lárjával — mondta a tábornagy. — Ez a találkozás részint reményeket keltett, részint pedig nyugtalansá­got támasztott. Bizonyos magyará­zatokkal tartozom nektek ezzel kapcsolatban. Erre a találkozásra négy hónappal fegyvereink vere­sége után másként nem kerülhetett volna sor, csak mert a franciák méltó magatartást tanúsítottak a megpróbáltatásokban, mert óriási erőfeszítést tettek a megújulásra, amelybe belevetették magukat, de hozzájárult tengerészeink hősies­sége, gyarmati vezetőink erélye és anyaországi lakosságunk lojalitása is. Franciaország összeszedte ma­gát. A győztes és a legyőzött kö­zötti ez az első találkozás orszá­gunk első talpraállásának jele. — A Führer meghívásának szabadon tettem eleget. Nem kaptam tőle semmiféle diktá­tumot, nem éreztem semmi nyomást. Felmerült a két ország közötti együttműködés kérdése és én ezt az együttműködést elvben elfogad­tam. — Azoknak, akik most Francia­­ország boldogságát várják, meg kell mondanom, hogy a haza üdve el­sősorban a mi kezünkben van. Mindazoknak, akiket a sok aggá­lyoskodás eltávolított a mi gondol­kodásunktól, meg kell mondanom, hogy minden franciának első kö­telessége a bizalom. Azoknak, akik távoltartják magukat, emlékezetük­be idézem, hogy amikor túlságo­san merev magatartást tanúsítanak, a tartózkodás és a büszkeség sí testtartásával megkockáztatják, ha erőt vesztenek. Annak, aki kézi vette Franciaország sorsát, ké­pessége megteremteni azt a­­ kört, amely legkedvezőbb or­szág érdekeinek megóvására, f­esületben és azért lépek ma együttműködés útjára, hogy mi tartsam Franciaországnak tíz­­­százados egységét az építő té­­kenység keretében az új euró rendben.­­ És ha a közeli jövőben Frí­ciaország sorsán javítani lehet könnyebbé lehetne tenni őrs­eink szenvedéseinek terhét és enyhébbé lehetne tenni a dem­kációs vonalat és megkönnyite a közigazgatás és a területek él­miszerellátását, — ezt az egyi működést őszintén kell folytatni távol kell attól tartani minden p­ressziv gondolatot s ennek az egyi működésnek türelmes és bizaro teljes erőfeszítésben kell megnj­­ánulnia. A fegyverszünet hosszú időre nem jelenti a békét. Frí­ciaországot sok kötelezettség­­ keli a győztessel szemben, de li­alább szuverén marad. Ez a szuf­renitás arra készteti, hogy mi védje földjét, hogy kioltsa a re­ményének szétágazását és mi szüntesse a gyarmatokon a kü­li állásokat. — Ez az én politikám. A mini terek csak nekem felelősek, a­­ ténelem csak fölöttem fog itélke. Eddig atyai hangon szóltam hoz­­tok, ma az államfő hangján szól hozzátok. Kövessetek és őrizzét meg bizalmatokat az örök Frí­ciaországban.

Next