Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1943. január (39. évfolyam, 2-25. szám)

1943-01-03 / 2. szám

BttőBnxuránárlmlfv 1943. január 3. Vasárnap 20 fillér XXXIX. évfolyam 2. cim. VÁSÁRHELYI BMÜMtéal árak­­ Helyben negyedévre 9.20 P. Egy hónapra 3.20 P. I rOGGETLEH FOLXTXKAl NAPILAP NtníkMM ém taptaiagdcnea (1906 óta) Kua léi« I Szerkesztőség ég kiadóhivatal Kossuth-tór. — Telelomizási TV Hitler: Tavasszal elindulunk, hogy kivívjuk a győzelmet! Nem mi, hanem az átok sújtotta zsidó faj pusztul el! Még jobb fegyvereket adunk katonáink kezébe Első vasárnapján mi­njének a Mindenhatóból ksállt fohász után a magnak emberségé­be vetett erővel kell pih­a­ntanunk a Jövőbe. Immár a négy éve dúló második világháború leljes kifejlő­dése késben. Vége less e ebben as e*sierdőben, vagy nem? — Olyan kérdés, melyre bejon ma biztos sfe­leletet adtal. De akár vég® less, akár nem, —* a fronton álló és küzdő katona — ha magyarnak született — nem kérdés semmit, sem latolgat, nem habozik, nem kifogásol, nem hátrál, hanem telje­sül kötelességét. Harcol. Sebesül­ten, vagy hős! halott sorsban egy­aránt magyar marad. Ebben utsós kétely, fogadósé». Ott a Don part­­i. Pár ezer kilométerre tőrfink, laté mér beteli«» távolságra, a­me­lesleg hóval borított fehér falasam tanyakásnál, vagy városa barátságos hijiéktól. Hová pár napi szabad­ságra hasalé? a honvéd. Forró öle­lésre, forró csókra. A férj, az apa, a testvér, a fiú. Aztán vissza megy. Oda­, hol a dicsőséget aratják, de a háláit is osztják. L«t»e?, m tióbbi less a«a telyré**e a dicsőség u*á». Kitűnik a testi múlandóságban, hogy a magyar nemzeti élet Örökkévaló «égát biztosítsa ő is Fényképe ott marad féltő gondosságu Őrizettel a csa­ádi albumban, vagy a kedves kis­szoba falán, de szeretteinek lel­kébe fé berajzolva, bevésődve, mindig elevenen, önkéntelenül ezek a gondo­ltok tárják át sejtünket, mikor komor valóságában mered elénk a tény, hogy a bo­sevismus elleni végiessámpárban nincs pau­za, nincs megállás, nincs könnyebb­ség hanem folyamaton a harc, ke­mény és véres­ a mérkőzés. Olvas­suk a hadi jelentéseket a Roxnet és magyar főhadiszállásról. Halljuk a rádióból. Hogy a szovjet még min­dig bírja. Sőt támad. Pedig a né­met hivatalos jelentés szerint Hi­t­ler hada! 360 000 négyzetk­ométer ter­illetet foglaltak már el az orosz földből, nagyobbat, mint amennyi Anglia és Belgium területe együtt­véve. A szovjetnek talajkincsekben leggazdagabb tartományai mind né­met kézen vannak. Mégis tud el­­lenállani, sőt anyagbőséggel és em­berrengeteggel offenzívára, offenzi­­vát indítani a bolsevista hedvesz­tőség. Húsz-harminc fokos hideg­ben. Pazarolva, sőt tudatosan po­csékolva emberéletet, hadianyagot. Ukrajna földje kellene ismét a spo­r­­tetnek, Kosztov, Olesuta, Szmo­lenszk s a galíciai határrész. Ez­ért tesz vakmerő próbákat a né­met front áttörésére s fejt ki erő­sebb mozgolódást a magyar arc­vonallal szemben. Hozzá kell ven­ni, hogy a Kaukázus térségein is folyton támad a szovjet, mert visz­sza akarja szerezni az olajfon átok­hoz vezető utakat. Hogy mily hal­latlan veszteségeket kösz és képes elszenvedni a front m­ás szakaszain, példa reá, hogy a német erővonal­ból kiszögellő és így több oldalról támadható Rzsev város környékén négy hét alatt 1950 páncélost és 520 ágyút vesztett s annak dacára még mindig rohamozik. Tehát van kalotája sok és hadianyagja szín­tén. A német védekező elhárítás és többszöri ellentámadás eddig mindenütt megbénította és vereség­ben hagyta a szovjet próbálkozásait. Moszkva és London kurjongató győzelmi hírverése dacára áll a német front, — k­t ott a terep miatti új védelmi állásban — de egész­ben és össze­függőleg, megbontha­­tatlanul. Remé­lek, hisszük, sőt bi­zonyosak vagyunk róla, hogy a be­következett újévben, 1943-ban is így lesz. Sőt Hitler tegnapi újévi szózata szerint a bekövetkező győ­zelemmel. Hiszen erre a hitre visst feltéve egész sorsunk, egész éle­tünk. Emberi, nemzeti sorsunk, egyéni és közös magyar életünk. S mikor éreznénk át ezt jobban, bensőségesebben s úgy, mintha színre vakító világossági* villám­­fény cikáznék át az agyunkon, egész gondolkodásunkon keresztül, — mint éppen most, újévkor, mi­kor számadást vezettünk a múltra nézve és számadást csinálunk a jö­vőre. Hát ki tagadhatná le azt az igazságot, hogy a szovjet, tehát a polgári társadalmat, a diffiden ám­­gánmajdont, vallást, egyházakat, családi életet legázoló s az eleve nen gyilkolást rendes propagan­da eszköznek tartó bolsevizmus nem a védekezésre, hanem támadásra, hő ditó hadjáratra rendezkedett be 20 év alatt az egykori cárok roppant nagy birodalmában, hol a külön­féle nyersanyagoknak töméntelen mennyiséget terni­­ a ló­d, a bánya; a lakosság pedig csőstül ontja az emberanyagot, milliók és milliók ha­dla, vagy fogságba jutása után az újabb mi­­ttokat. És bebizonyult a múlt évek folyamán. A német és szövetséges seregek — akkor azt hittük — ki sem heverhető, helyre nem hozható vereségeket okoztak s szovjet­ek, több millió bolsevik­ halott fedte a csatatereket, még töb­b milió hadifogoly jutott német gyű­jt­­őtáborokba, tízezerszámra vesz­tette el a páncélosokat, a repülő­gépeket, ágyukat s más vontató eszközt Sztálin, százezerszámra a gépfegyvert, millió és millió számra a puskát, a kézigránátot és mégis van neki ma is mindene az offen ábrákhoz. Ez mutatja a veszedel­met, mely tan jós, koromsötét fekete felhőként az egész Európa, az egész műveit világ feje felett ma is ott tornyosul. Viszont a bi­zalom, a remény s a hit kútfeje abban van, hogy a túlsók ia el­fogy egyszer, addig pedig a német, magyar s a több­ szövetséges se­reg tartja a szovjettel szemben a frontot, győztesen veri vissza a tá­madá­sokat Az orosz terme, és ma is folyik, esetleg az Ural hegységen túl, Szibériában is vannak gyártó lepek, Anglia s Amerika szállítja az északi Jeges tengeren ■ délen, Perzsián keresztül a hadianyagot, de a tavasz mégis csak a mi ta­vaszunk, Hitler s Horthy Miklós ka­tonáinak tavasza lesz. S mi is azt mondjuk, amit Göbbela német pro­­pagandam­iniszter mondott, hogy a fronton harcoló katonát illeti meg a nemzet legnagyobb hálája. Ott a német katonát, itt a magyar kato­nát. A honvédet. Aki a múlt év exazadok tűzviharaiban , az első világháborúban legendás dicsőséget aratott hős magyar katonákhoz mél­tóan szintén hősileg állja a harcok, a megpróbáltatást s tudja, hogy az a fegyver, mely kezében van, az égisz magyar nemzeté. Mely meg bünhödte a múltat s jövendőt Volt nagy neve a történelem folyamán, rettegték Európa többi népét, az­tán verte a balsors, »ráhanyatlott régi dicsőségének zászlaja, de folt sohasem tapadt hozzá, mert hitsze­gő nem volt a magyar soha Ki bb­a Trianon átkát s bár halálát hirlelték ádáz cinkosok, de ma fo él és élni fog, mert akarja, hogy éljen. Ha lennének itt a belső fron­ton még ma is egyesek, kik téve igegy­es, csoportok, réteg­ződések, melyek a kishitűségnek, a nemzet­közileg szervezeti és angol-ameri­kai követ fújó csabádkönyvességesnek és zsidó mentalitásnak hitvány dugáruját akarnák becsempészni a­­ velők érintkezők gondolkodásába és lelkivilágába, azok ártalmatlan­ná tételével együtt annál hatalma­sabban kell feltámadnia a hamisí­tatlan nemzeti költ adat, közörmület, a magyar faji összetartás mindene­ket átfogó erejének. . Első vasárnapját* az újévnek, mikor mennél több boldog napot kívánunk 1943 ra minden magyar testvérünknek, városunkban és fa­talakon kívül, — csak annyit ké­rünk a Mindenhatótól: „Úgy áldja meg lépéseinket, amint becsülettel hívek maradunk künn a fronton harcoló katonáinkhoz...“ Kun Béla Hitler kancellár: El vagyunk szánva, hogy ezt a har­cot csak győzelemmel fejezzük be Berlinből jelentik. A Führer új évi szózatot intézett a német nép­hez, amelyben többek között eze­ket mondotta: Az elmúlt négy esztendőben a német nép is tadatára ébredt annak, hogy ebben a harcban életre halálra menő küzdelem fo­lyik. A nemzetközi zsidóság volt régóta a mestere és sailója az em­beriséget elválasztó háborúknak s ebben a háborúban nem a német nép, hanem a zsidóság maga fog kipusztulni A küzdelmet a végle­ges és félreérthetetlen döntésig folytatjuk. Berlinből jelentik: Hitler vezér és kancellár napiparancsot adott ki katonáinak. Bejelentette, hogy a katonákat jobb­as több fegyverrel és lőszerrel, valamint elsőrendű élelmezéssel látják el. Németország ellenségeinek a következő száz esztendőre elsiegy a kedvük Né­metország ismételt megt­ám­adásától. Azok a népek is ugyanaz előtt az élet-halál kérdés előtt állanak, ame­lyek a német néppel kötötték össze ■orsukai Isten Irgalmamon Euró­párnak, ha a zsidó bolsevik-kapi­talista szövetkezés diadalt aratna. Európa ebben az esetben menthe­­tetlenü­l elveszett. Endre Zsigmond­­ felsőházi tag írták a lapok, hogy az ország első vármegyéje, Pest Prín Solt Kis­kun vármegye a minap egyik felsőházi taggá Endre Zsigmondi földbirtokost, csaknem két évtizedig őrsi­ képviselőt választotta meg. Imponáló «savasai” lánnyal Endre Zsigmond a faj magyarság­nak tiszeslelkü képviselője, a régi labanc békeviágban egyedüli 48 as főszolgabirája Pest vármegyének » császári kommandóra forgó hata­lom­mal szemben, majd később a Trianon utáni nemzetgyűlésen és ors­­zággyűlésen a legelső azok kö­zött, kik a liberális és zsidó érde­ket melengető felfogásnál szemben az alkut nem ismerő tájvédelem zászlaját kitűzték. Büszke örömmel tudja Endre Zsigmond fiának az ország első alispánját, vitéz dr Endre Lászlót... Mind­ketten pedig méltó élő büszkeségei Pest várme­gyének a magyar nemzeti gondo­latnak fojó fajszeretettől álhatott közösségében... Életbeléptek az uj terményárak Az érvényben levő rendeletek értelmében az egyes mezőgazda­­sági termények és gazdasági mag­vak hivatalos ára január 1 én meg­változott. Eszerint a szemeskuko­­rca 2050, csöveskukorica 15.70, tüszökmentes rostált fehér, vörös, szürke és japán köles 6260, bej­dina (60 kg-os hán találtai) 36.80, fehér mustár 163, fekete mustár 103, koriandermag 88 pengő az or­szág bármely feladóállomásán 100 Miért harcolunk? Mindannyian sokat foglalkozunk e súlyos gondolattal, önként érte­tődik, hogy a kérdés valamennyi vonatkozását nem ismerhetjük. Vá­rosunk közönségének most alkalma lesz erre vonatkozólag pontos, hi­teles a részletekre is kiterjedő fel­világosítást nyernie, de vitás Si­monfay Lakatos László min. előadó előadásából, amelyet a népműve­lési bizottság a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének helyi pro­portja együttesen rendes f. hó 6 án délután 6 órakor. A kérdés fontos­ságára való tekintettel Endrey Béla polgármester az előadás helyéül a városháza közgyűlési termét jelölte meg. Az Illusztris előadó kifejezet­ten ennek az előadásnak a meg­tartására utazik le a fővárosból Az előadás díjtalan. A rendezőség tisztelettel meghívja a kösönséget és kéri pontos megjelenését Az előadás nyilvános, azon bárki meg­jelenhet a VálMSz ■ MsitgudMlgl Bizott­sig. A Uaaigazdasági Bladitsig ma dé­­lelőtt 10 önkor­ülést tart, tmilyr t­éad­k isgzoatosabb tt&gya­r munkabér magát lapító bizottság a fiaalak fotesa lesz. A bi­zottság tagjainak mandátuma agyút* dseambw St ér lajárt. Az sinekség kárt­a­t tagokat, hogy a nagyfontoasign vá­lasztásra tsklatau*!, laljts szánsu és pontosa» ist*aak«d­aa#k uaglalaaaL

Next