Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1944. augusztus (40. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-01 / 172. szám

Hódmezővásárhely, 1944 augusztus kedd. Előfizetési árak: Helyben negyedévre 15.2 pengő, egy hónapra 5.20 pengő. 16 fillér. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és laptulajdonos (1905 óta) KUN BÉLA :72­, ÁL évfolyam, 17. szám­. Szerkesztőség is kiadóhivatal: Kossuth-tér. — Telefons­zám: 79. Vasárnap 15 ellenséges repülőgépet lőttünk le Tisztelegtek dr Sárkány Gyula polgármester előtt és intését udvarán s elköszöntek Vásárhelytől a szakiskola végzett ifjai A másodévesek szakvizsgalatait Péter Pál előtt három napon tartották meg­­Holsósy Jenőnek, a Pápavichini urada­lom jószágigazgatójának, mint miniszteri biztosnak vezetésével a szakiskolában. S ez alkalommal 27 másodéves növendék vizsgázott le a legjobb eredménnyel. Most vasárnap a záróünnepélyt rendez­ték meg, mely alkalommal mint minisz­teri biztos Kováts Jenő mezőgazdasági bizottsági elnök osztotta ki a bizonyítvá­­nyokat, a szorgalomban, ismeretek szer­zésében becsületes tanulásban eltöltött két esztendőnek okleveleit. Mert ezeket mél­tán nevezhetjük így és mert azokat az ország minden részében, ahova most már a másodévesek elszéledtek, büszkeséggel függeszthetik fel falukra annak igazolá­sául, hogy megértették a pornak intő- szavát. Megértették azt, hogy a földnek művelése nem tudományok nélkül való mesterség. Hogy ha a világon mindent meg kell tanulni, egyedül az, am­i a leg­drágább, mert a hazát alkotja, tudomá­nyos kezelés nélkül nem maradhat. 27-en vizsgázták le az idén, közöttük késővásár­­helyi, mégpedig névszerinti Becsei Imre és Irányi Mihály. de még maradtak az első évfolyambeliek között hálán. Annyi haladást tehát már elért Vásárhely, hogy az öt ösztöndíjas városi helyen felül 3 fizető vásárhelyi fiú is volt a hallgatók sorában, ami annak bizonysága, hogy kezdjük mi is felismerni ennek a mi szép intézményünknek nagy jelentőségét és megértjük a földnek hívó szavát.­­Érdekes adatokat tartalmaz Imre Sán­dornak, a szakiskola lelkes igazgatójának múlt évről szóló beszámolója, melynek még szár­az sor­aiból is mindenütt annak a régiben szeretetnek a hangja csendül ki, mellyel Imre Sándor a föld és a föld fiai iránt viseltetik. Leírja a látogatáso­kat. A tananyagot, melynek elsajátítá­sában buzgólkodtak az ifjak és­­a legszebb előmenetelt tudták felmutatni. Elmondja a jelentés, hogy az ország minden részé­ből jöttek ide mihozzánk. A Bácskából 12-en, Parányából, Abaújtoma megyé­ből, Bars, Békés, Csanád, Arad, Temes, Torontál, Csongrád, Hunyai, Jásznagy­­kunszolnok, Fejér, Pest, Tolna, Sza­bolcs, Vas, Veszprém, Zala, Somogy vármegyékből, még Zemplénből is egy, 5 az ifjak között tíz arany kalászos volt. Elmondta Imre Sándor jelentése, hogy látogatást tettek az Intézetben a múlt év folyamán hivatalosan Varcza Géza, a középfokú gazdasági iskolák igazga­tója kétszer, Erdöyi Tibor tankerületi felügyelő, Dobó István gyulai szakisko­lai igazgató, Bálint Pál, a gyergyószent­­miklósi gazdasági iskola igazgatója, vi­téz Miklóssy István ezredes, kerületi le­­venteparancsnok, azután elhozták az ezüstkal­ászosokat tanulmányútra if­j. Lá­zár Lajos Belsőszerhátról, Széll Ferenc i'Kenyerepartról és Kenéz Lajos Mátyás­halomról. 120 kát. hold területe van az ■iskolának, mely a város adománya. Pon­tosan 48 évvel ezelőtt mérték ki ennek az intézménynek nagy céljaira. Az idén 20 kát. holdon termeltek búzát és egy kát, holdon 16 és fél mázsát fizetett. Mindezek jellemző dolgok és mint reflek­torfények világítanak be oda, arra a munkára, mely nemcsak a plat­ánok alatt, hanem a mezőkön is folyik. Vasárnap az évzáró ünnepélyre az in­tézet parkjában állították fel a széksoro­kat. Már 9 órakor kezdett gyülekezni a közönség. Legelsőnek érkezett Kovári Jenő mezőgazda­ági bizottsági elnök a feleségével és sógorával Vécsy Elemér népművelési titkárral. Azután jött a vá­ros képviseletében dr. Nagy Gábor fő­jegyző, majd ifj. Lázár Lajos okleveles gazda, Végváry Zoltán zászlóssal, mint a méntelep képviselőjével. Mkippen kez­deni akarták az ünnepélyt, mikor autó zuhant be a főépület elé. S mikor nagyon kedves meglepetésként hallotta a közön­ség az Imre Sándor kiáltását: a Polgár­­mester úr! Igen, dr. Sárkány Gyula polgármester érkezett meg és jött moso­lyogva a csoport felé. Halk éljenzés hangzott el, ő pedig kedvesen köszöntötte a társaságot. Odament az összegyüleke­­zett közönség sorai közé és sorban bemu­tatkozott. Majd az ifjak csoportja felé intett kezével. Imre Sándor igazgató köszöntötte a megjelenteket. Kováts Jenő miniszteri biztost, akinek személyében a minisz­ter úr földbirtokost bízott meg ezzel a tisztséggel, annak jelképezésére, hogy nemcsak a kisgazdáké, de a földbirtoko­soké is ez az intézmény, tehát ráterelte a miniszter a figyelmet erre a körül­ményre. Majd megtartotta rövid beszá­molóját. Azután köszöntötte Sárkány Gyula dr. polgármestert, aki végtelen sok elfoglaltsága mellett is szakított időt, hogy megtisztelje látogatásával ezt az ünnepi alkalmat. Megköszönjük a Polgármester úrnak, hogy látogatásával, megjelenésével ünnepélyünk jelentőségé­nek nagyobb súlyt kíván adni. Köszön­tötte dr. Nagy Gábort, aki minden alka­lommal megmutatta eddig is érdeklődését és szeretetét. Kováts Jenő jelezte, hogy nagy meg­tiszteltetés számára a miniszter úr megbí­zása, de szíves örömmel teljesíti, mert érzi, hogy most két fronton folyik a harc. Kint fegyverekkel a csatamezőn, bent pedig a tudásnak fegyverével és hatalmával. Utalt arra, hogy mikor a kolozsvári akadémiát elvégezte és Er­dély felszabadulása után a nagy találko­zón megjelent, boldogság érzete ír­atott­a át a lelkét, ahogy felidézték a régi, ked­ves emlékeket. Arra kérte a most v végzett és eltávozó ifjakat, hogy ezt az örömet őrizzék meg a lelkükben. Azokat az is­­­­mereteket, pedig, mel­yeket szereztek és jól , szereztek, mert csupa kitűnő és jeles a bizonyítványuk, használják a haza ja­vára becsületesen. Dr. Sárkány Gyu­l polgármester emel­kedett szólásra azután ,általános figye­lem mellett és köszönte meg Imre Sán­dor igazgató szívélyes üdvözletét. Igen, megjelenésével súlyt akart adni annak, hogy milyen fontosnak tartja ezt az is­kolát. Utalt arra, hogy a technika fejlő­dése és gazdasági előretörése mellett a gazdatársadalom sem nézheti tétlenül, megszervezés nélkül, hogy a versenyben lemaradjon. Örömének ad kifejezést, hogy Vásárhely váro­s áldozatkészséggel elősegít­ette ennek a fontos intézménynek léétesülését. Örvend, hogy szép előmene­telt tettek a tanulók. Arra kéri őket, hogy mikor messzi tájakra ínyen hazatérnek, vigyék át gyakorlatba mindazt az isme­retet, amit­ tanultak, egyúttal pedig le­gyenek élő példák és másokat is serkent­senek arra, hogy képezzék magukat. Megjegyezte aztán dr. Sárkány Gyula polgármester, hogy egy kis csalódásfélét érez, mikor ezen az ünnepélyen felszólal. Azt gondolta, hogy itt fog megismer­kedni­­Vásárhely gazdaközönségével, hogy itt tal­álja a saját iskolájuknak kertijé­ben a vásárhelyi gazdákat. És hát na­gyon kevesen vannak jelen. He reméli, hogy majd ha jövőre megint eljön, töb­ben lesznek, mert "z szeretné, hogy büsz­kén tudnák megbecsülni a vásárhelyiek a saját fontos iskolájukat. Éljenzés fogadta a polgármester sza­vait. Már előzőleg kiosztotta Kováts Jenő a bizonyítványokat és a jutalomkönyve­ket. Ezután következett az Ifjúsági Ön- K­épzőgazdakör évzáró díszgyűlése, me­lyet Kertig Gyula nagybecskereki II. éves tanuló, mint ifjúsági elnök nyi­tott meg és vezetett. Társai nevében is meghatódottan és hálás emlékezéssel kö­szönt el a kedves falaktól, fáktól és a és a jó tanári testülettől. Kántor Mihály költeményt szavalt hatásosan a búcsú­­zásról. Süle György és Horpách József előadásokat tartottak ,majd magyar nó­tákat énekelt az ifjúság, végül Héjja Já­nos I. éves tanuló elbúcsúzott a másod­évesektől. Azután pedig Imre Sándor bocsájtotta áldásával útra a II. éves fiu­kat.­­­­ S végül szólott még egyszer hozzájuk Imre Sándor igazgató, annak a szeretet­nek nyelvén, mely­ összeforrt a földdel. Jelezte, hogy boldog az az ország, mely­nek fiai igazán szeretik a földet. Majd megmagyarázta azt, hogy mit jelent ez az igaz szeretet. A föld iránt, mely élet­nek forrása, gazdagságnak, tőkének, büszkeségnek, biztonságnak tud ,alapja lennn. Szeretni a földet, mint a hazá­nak egy darabját, de nem úgy, hogy el­fogyasztani, magunkénak tartani min­den hozadékát, hanem visszaadni belőle a földnek azt, ami szükséges. Munkát, verejtéket, kezelést, gazdagítást. Úgy szeretni a földet, mely nemcsak kihasz­nálásában, de ajnározásában nyilatkozik meg. . | ] [ ’ i . Külön köszöntötte Imre Sándor igaz­gató Végváry Zoltán zászlóst, a méntelep képviselőjét, ifj. Lázár Lajos okleveles gazdát és Vécsy Elemér népművelési tit­kárt s mondott nekik köszönetet min­denkori érdeklődésükért. Végül dr. Nagy Gábor főjegyző szó­lott az ifjakhoz. Nem kötelességből jött ide, hanem lelki parancs vezérelte, az a szeretet, mellyel ezen intézmény iránt vi­seltetik. Utalt arra, hogy ennek a nem­zetnek nem aranyra, hanem hűséges, be­­csületes, harcos és munkás fiakra van szüksége. Ez a nemzet mindig pusztult a nyugat védelmében, ennek a nemzetnek tehát nincsen olyan hatalmas népessége. Ro mert kisebb, maréknyi nép, ennek minden fia érezze át azt, hogy különb­ legyen a világ minden fajtájánál. Büsz­kén említette meg dr .Nagy Gábor, hogy, 53 tanyai iskolája van Vásárhelynek. Út­törő volt a­zon a téren és úttörő volt a Mezőgazdasági Szakiskola alapításában is.­­­­ Megkoszorúzták aztán az ifjak a "hősi­ emléket, az első évesek átvették a zász­lót a II. évesektől, majd a Himnusz el­­éneklése után díszmenetben vonultak el a vendégek előtt. S ezzel a szép ünnepély véget ért. Már mutatkozik hatása a keleti német defenzív offenzívának A keleti hadszíntéren folyó hatalmas csata német megítélés szerint elérte csúcspontját. Amint illetékes helyen hangsúlyozzák, a német hadvezetőség­nek olyan megoldást sikerült találnia a mozgó hadviselésre, amely az eddigiek­nél jobb lehetőségeket biztosít az úgy­nevezett támadó védelem alkalmazá­sára. Az újításokra hivatkozva, német katonai körök nem bocsátkoznak rész­letekbe, de sejteni engedik, hogy a kö­vetkező napok majd megmutatják a ter­vezett német ellenintézkedések sikerét. A harcok­ súlypontja továbbra is a Visztulától keletre, Lemberg és Breszt- Litovszk térségében van. A német szó­vivő célzott arra, hogy a német hadve­zetéséig a mozgékony hadviselésre tért át. Ez a módszer, a defenzív védekezés, a német hadvezetőségnek módot nyújt arra, hogy az előretolt ellenséges köte­lékeket oldaltámadásokkal zavarja és így több alkalma nyílik az ellenssé­g­ gyengítésére, mint a merev védekezési esetén valamilyen vonalon. A keleti hadszíntér legutóbbi harcai­ban egyébként vezető szerep jutott a német légi­erőnek. A német csatarepül­­lők sorozatosan kerültek bevetésre és hevesen támadták a gyülekező árosz páncélosokat, gépkocsioszlopokat és csapatrészeket. A bevetések súlya Jaros­­lautól nyugatra és Deblin térségében­ volt. A német repülőgépek szünet nél­kül támadták a felderített célokat a nagy találati biztonsággal dobták le bombáikat a gépkocsik és ütegállások közé. A figyelések eredménye szerint KOKRON kötöttáru és harisnya Mndrássy-utca

Next