Vásárhelyi Ujság, 1933. október-december (13. évfolyam, 224-298. szám)

1933-10-01 / 224. szám

Mire a csillagok kigyúlnak... Mire a csillagok lágyulnak az égen, ,vége. a szeptembernek. Vége a nyárnak ,és az október köszöntésében itt egy új villáig. Egy újszaka az évnek ,és itt a kiáltó kérdés: Vagy ki tud felelni, mi lesz holnap ? Mit rejteget számunkra a jövendő ? Meg tudjuk-e harcolni, a feltámadást és ha igenn, ha öszszerekjük az akaratot, mit ősmagyar erőnkből maradék gyanánt az élet meghagyott, hány egszisztenciát, hány emberi életet, hány életpályát, , mennyi boldogságot és reményt ■emészt föl a nagy küzdelem ? Hányat? Komor nézésünk lopva esik a horizontja, melynek sötétjét csak halvány szikekkel tépi át a remény deregése. — Magunktól kérdezzük: Tud-e töretlenül erős, olyan lenni bennünk a hit, hogy legyőzze a csüggedést, vagy pedig leeresztjük ernyedt izmainkat és engedjük, hogy lelkünk mint szárnyaszegett, fáradt madár hulljon bele a nyomorúság sarába. Nem... Ül fejünk felett az Isten, a magyarok erős Istene,aki nem hagyja el az ő választott népét. De csak akkor, ha fel tudja emelni arcát az ég felé s ha földporát ilerázza lelkéről és oda kiálltja a pusztulásnak. Én erős vagyok, legyőzhetetlen, tehát jussam az élethez fent maradt, mert enyém a jog, az igazság, a szenvedőknek a sorscsapások füzében a céllá való akarata és igy a győzelem, mely áttöri a sziklahegyet. Ez a fanatikus hit, az élet jogának ez a rendíthetetlen meggyőződése vezeti tollunkat s az uj világ születésének mostani napjaiban azok akarunk lenni ezután is, akik a toll győzhetetlen erejének hatalmával ott állnak mindenkor magyar testvéreik mellett. Úgy írjuk, úgy csináljuk, úgy szerkesztjük ezután a Vásárhelyi Újságot, hogy mikor példányát kezébe veszi olvasótáborunk érezzemeg az elhivatottságot, érezze a fájó, de dacos büszkeséget. Hogy áradjon lelkébe minden sorából a bátorítás, a testvéri hűség és a segítás jószándékának felemelő hangja. Testvérek akarunk lenni a szenvedésekben és hűséges fajtársak a harcban. Emberek, kik hisznek a jóságban, hisznek a győzelemben és hisznek a feltámadásban. Világproblémák dübörgő vajúdásának idején, nemzeti nagy elhatározások döntő óráiban lépjük át egy uj negyedévnek küszöbét s hívjuk meg szeretetttel táborunkba Vásárhely újságolvasó nemes közönségét. Egyutal pedig teszünk fogadalmat arra, hogy mindig azt adjuk, ami friss, ami érdekes, ami komoly és életprobléma és minden sorunkat a remény itatja át, amelynek éltető varázsát jószívvel teregetjük oda minden bajbajutott küzdő magyar testvérünknek fáradt lelkére. Olcsó, jó újság, ez az elvünk. A köznek érdeke, a jelszavunk és vezérlő igéink: Isten, Haza és Emberszeretet. Világító csillagunk a hitnek legyőzhetetlen és mindent legyőző ereje. Ezen szent gondolatok jegyében hívjuk régi olvasó közönségünket, de hívjuk azokat is, akik talán eddig nem ismertek bennünket, érdemi szerint támogassák vállalkozásunkat és segítsék elő azt, hogy nemzeti ideáljaink alomisorsokban kapjanak messziröpítő szárnyakat. A Vásárhelyi Újság előfizetési ára egy hóra 1 pengő 30 fillér, negyedévre 3 pengő 60 fillér, külterületre, vagy vidékre pedig 5 pengő kereken. S hogy már most levegyük annélkül is sok teherrel megrakott vállfából közönségünknek a kalendáriaim gondját, bejelentjük, hogy karácsonyra minden régi és új előfizetőnk részére készíttetjük ajándék gyanánt a 140 oldalas, gazdag tartalmú, képes családi naptárát a Vásárhelyi Újság kalendáriumát. Kiadóhivatalunk ,aSzent Antalutcában van,aho 1 .egykor a Vásárhely és Vidéke nyomdája állott. Az uj negyedévnek küszöbén feöszöntjük az olvasót s törhetetlen hitünket bízzuk e sorokra üzenetként a magyar jövő bizonyosságában. Még hinti fejünkre ragyogó sugarait a nap, de már nyúlik az árnyék a fák sárguló lombja között ott lappang a korai alkony. A szomorú ősz, a még szomorúbb esőcseppekkel. S a zord tél, mely fehér pelyhekkel szitál majdan a föld ■téli álmára. A korai esték és közeledő sötét éjszakák. Mi minden délután elhozzuk a napnak történetét. Elhozzuk a magunk új biztatását, melyből magyar lelkeknek altató harangszava csendüljön majd nyugodalmas, friss, erőt adó éjszakára ... Gömbös Gyula miniszterelnök: Nem mindegy az, hogy kinek a kezében van a magyar föld! A tisztviselői fizetések további csökkentése már nem lehetséges Budapestről jelentik. Gömbös Gyula miniszterelnök pénteken délután a kápolnai választókerületnek nagyobb gazdiküldöttségét fogadta, amely az ottani gazdatársadalom panaszait és kívánságait óhajtotta vele ismertetni. A küldöttséget Mayer János ny. földmivelésügyi miniszter vezette, aki a gazdák kívánságait írásban adta át. Kéne a kormánytól 1. A közterhek és adósságok után fizetendő kamat arányba hozatalát a gabona árával. 2. A folyó évi adót is lehessen gabonában fizetni. 8. Az elmúlt évi hátralékok gabonában fizetése esetén magasabb árat állapítsanak meg a felajánlott gabona számára. 4. A késedelmi kamatot is szállítsák le a békebeli színvonalra. 5. A kormány gondoskodjék a wariánshitel bevezetéséről, valamint a tulajdon átruházási illeték csökkentéséről és végül 6. a gabonaárak emelése és a gazdaadósságok rendezése érdekében történjék mihamarabb megfelelő intézkedés. Kassa István tarnabodi községi bíró a magas tisztviselői fizetés és a nyugdíjak leszállítását kérte. Dömbös Gyula miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány gazdasági politikájának alapelve a mezőgazdasági érdekek fokozott érvényesítése. A birtokpolitika terén pedig nem téveszti szem elől azt a nagy alapelvet, hogy nem mindegy az, hogy kinek a kezében van a magyar föld. Ezekért a gazdasági és birtokpolitikai elvekért politikai pályája kezdetétől harcol, ezt tette akkor is, amikor az ellenzéki padok között ült, akkor is, amikor Nagyatádi Szabó Istvánnal együtt, mint híve és barátja közös politikai célokért küzdött. De vallja ezeket az elveket most is, felelős miniszterelnök korában, akit minden tettében a földet művelő magyar ember sorsa iránti mélységes megértés és szeretet vezérelt Már több ízben hangsúlyoztam azt, hogy vezetésem alatt álló kormány széllére agrár irányzatú — folytatta a miniszterelnök. Ez nekünk nem üres szó, hanem a valóságnak, különösen pedig kormányzati programunknak reális kifejezője. Beszéde további folyamán a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy mindazokkal a kérdésekkel, amelyeket Mayer János most elébe tárt, ő és kormánya kormányralépésének első napjától kezdve a leglelkiismeretesebben foglalkozott. Figyelembe kell azonban venni, hogy minden gazdasági problémának olyan komoly és nehéz előfeltételei vannak, hogy az állásfoglalás bennük az ország egyetemes érdekeire való figyelemmel sohasem lehet oly könnyű, amint e problémák megoldását sürgetik. A kormány a nagy termésértékesítés érdekében megtett már mindent, amit megtehetett. A sokat ócsárolt baletta jelentőségét nem szabad lebecsülni, mert mégis alkalmas arra, hogy a mai nyomott árakat körülbelül 40 százalékkal meghaladó gabonaárakat biztosítsunk a termelő gazdáknak. A tisztviselői fizetések további csökkentése már nem lehetséges legfeljebb csak arról lehet szó, hogy az állami gépezet racionalizálása, illetve egyszerűsítése révén könnyítsünk az állam ilyen irányú terhein. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a valóban igen súlyos nyugdíjterhek nagy része a trianoni nyugdíjakra esik, amelyeket azért vagyunk kénytelenek viselni, mert el kell tartanunk a tőlünk elcsatolt területek hozzánk menekült magyar nyugdíjasait. A gazdaadósságok rendezése tekintetében, mégpedig végleges rendezése tekintetében, még az ősz folyamán intézkedni fog a kormány. E rendezés alapelve azonban nem lehet az adósságok törlése, hanem csak az a gondolat, hogy a gazda levegőhöz jusson és lehetőséget nyerjen arra, hogy existenciája megrendülése nélkül tehessen eleget tartozásának. Lelketlenség! vezérlőbizottsága A bajbajutottak közli: Ha valaki a földön fekvő kutyába belerúg, vagy egyigába fogott lovat azért ver mel, mert nem képes a túlterhelt kocsit olyan tempóiban húzni, ahogyan a bakon ülő türelmetlen, gonosz gazdája kívánja, az olyan embert lelketlennek mondjuk. Mennyivel inkább mondható lelketlennek olyan ember, aki a borzalmas gazdasági örvény következtében bajbajutott embertársa felett pálcát tör, sőt kihasználja, vagy kihasználásához segít csak azért, hogy a maga számára hasznot biztosítson, vagy ha másért nem, csupán azért, hogy azoknak kedvében járjon, akik mindenáron az adósban keresik a bűnöst és ezzel a saját bűnös manipulációikról eltereljék a figyelmet. Vanolyan ember, aki a munkától valósággal irtózik, de ahol egy-egy elesett adós felett pálcát kell törni, vagy kihasználásához segétkezni kell egészen bizonyosan ott van és tele szájjal, vagy alattomos gonoszsággal teregeti az elesett és kihasznált embertársánakerkölcsi előéletét, bizonyítgatva, hogy azért ment tönkre, mert úrimódon élt, színházba járt, Pestre utazott, stb. sttb. De hogy az adós vagyonának elértéktelenedését a lelketlen nagytőke vnk~19. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz.-Antal u. 7 szám TELEFON: 209 ■ I 1933. október 1. vasárnap Aras 6 fillér. XIII. évfolyam, 224. szám VÁSÁRHELYI ÚJSAG ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy bóra 130 P, Negyedévre 3'60 P, Egész évre 14'— P.— Külterületre és vidékre negyed évre 5 . DÉLI HÍRLAP pokoli gonoszsága azonfölüll egy-egykizsákmányoló hitelezői mohó kapzsisága idézte elő, arról mélyen hallgatott, ahol ezt fennhangon hirdetni kellene. Pedig nagy szó, ha valaki lelketlen, mert az olyan Lucifer birodalmába tartozik. Ezzel regisztrálunk egy olyan esetet, amely 3373—1931. sz. a. a szegedi kir. törvényszék előtt ( egyelőre polgári) peres uton folyik, de értesülésünk szerint bűnügyi útra is tere-íődik. Lindenfeld Albert ócskavaskereskedő, amikor néhány évvel ezelőtt Amerikából hazajött valóságos meccenás hírében állott és mint olyan, természetesen azon volt, az újvilágból hozott és itt pengőre beváltott pénzét a lehető legjobban „gyümölcsöztetni‘‘. Ingatlanokat vásárolt, pancellázott és magánkölcsönöket is folyósított. Így került vele összeköttetésbe Borsodi Sándor gazdálkodó, aki bár mulatós ember hírében állott, mégis a várostól bérben bírt 100 hold földön gazdálkodott még hozzá úgy, hogy a bérleten levő összes tanyaépületeket ő építette, azonnól üzemeikbe illő (csupa díjazott) jószágállománnyal rendelkezett és a gazdálkodásonkívül jószágkereskedéssel is foglalkozott, ha nem ishivatásszerűen. Borsodinak 8000 pengő körüli adóssága volt s miután a hitelezői állandóan vexálták, jónak látta a tartozásait egy helyre öszpontosítani, hogy azután két-három évig nyugodt munkával megszabaduljon minden tartozásától. Lindenfeld készséggel vállalkozott Borsodi „szanálására", és egy alapos biztosítási szerződés létrejötte után meg is kezdte Borsodi adósságait fizetni. Természetesen úgy, hogy előzőleg rátette kezét az adós minden vagyonára, sőt utóbb abba is belement Borsodi, hogy amíg a tartozását ki nem fizeti Lindenfeld nevére íratja a bérletét és végül abba is belement, hogy Lindenfeld ellene végrehajtást vezessen azért, hogy ezzel a többi hitelezők rohamát elkerüljék, de minden megállapodás lényege az volt, hogy Borsodi változatlanul használja a birtokot, amig Lindenfeldet ki nem fizeti. Ez a mézes madzag azonban csak addig tartott, amíg Lindenfeld a tulajdonképen célját el nem érte, azután egyszerűen, szépen kidobta Borsodit a tanyából úgy, hogy még a főzőedényeiket is visszatartotta. Midőn Borsodi magához tért, pert indított Lindenfeld ellen, melynek során kiderült, hogy a „szanáló“ hitelező álltal megtartott épületek, élőállatok, széna, szalma, gazdasági felszerelések és házibútorok értéke 16.732 pengőt tesz ki, azonfelül vitás még több száz méter mázsa gabona értéke, amivel szemben Lindenfeld csupán annyit tudott bizonyítani, hogy Borsodi helyett 7500 pengőst fizetett ki. Kuriózumként jegyezzükmeg, hogy Lindenfeld az utóbbi tárgyaláson 2500 pengő kártérítést ajánlott fel Borsodinak, így fest egy „jól sikerüllt“ magánhitelezési eljárás dióhéjban. Legközelebb még sort kerítünk néhány magánhitelezői eljárásra. — Püspökhelyettesi látogatás a vásárhelyi református egyháznál. Makláry Károly dr kormányfőtanácsos, egyházkerületi főjegyző, püspökhelyettes ma délelőtt Harsányi Pál békésbánáti esperes társaságában megtartotta a szokásos évi szemléjét a vásárhelyi református egyház belső szervezete és intézményei felett. Ez alkalomból a presbitérium gyűlést tartott, melyen Pap Imre elnöklelkész üdvözölte Balthazar Dezső dr püspök helyettesét aki szívélyes szavakkal válaszolt, majd ismertette a generális vizitáció eredményét. Délben a vendégek tiszteletére ebédet adott az egyház.