Vasárnapi Hírek, 1986. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-05 / 1. szám
«SP® • • ©• «© Közös ügy LASSAN meg kell barátkoznunk azzal, hogy bizonyos szakmákban, egyes, körzetekben és főképp a szakmanélküliek körében az eddigieknél gyakrabban hallhatunk majd elhelyezkedési gondokról. „Strukturális munkaerő-feszültségekről" — ahogyan a szakemberek mondják. Van abban igazság, hogy így fogalmaznak, s hogy mi is elhelyezkedési gondokról beszélünk — nem munkanélküliségről. Munka is van. Munkahely is van. A szakmai követelmények, a munkakörülmények, illetve a képzettség és az egyéni elképzelések harmóniája kezd most erőteljesebben megbomlani —, hiszen teljesen sohasem fedhetik egymást. A tartósan munkanélküliek száma körülbelül háromezer. Ők azok, akiket a vállalatok — a gyakori munkahely-változtatástól tarka munkakönyvük miatt — egyszerűen nem hajlandók alkalmazni. De ez tiszta eset. Ezért ne fájjon a fejünk. Más a súlya annak, hogy egyes szakmákban és körzetekben nehezül az elhelyezkedés. L a jelenség azonban legalább annyira előremutató, mint amennyire valóban gondok okozója is. Jelzi, hogy a vállalatok végre valahára olyan körülmények közé kerülnek, hogy már megfontolják, hány és milyen képzettségű embert foglalkoztassanak. Ez a gazdaság teljesítőképességének növeléséhez szükséges szerkezetváltás kivédhetetlen kísérője. De ezzel szembe lehet nézni, erre fel lehet készülni — a családoknak és a helyi, területi vezetésnek egyaránt. És mindenkinek kell valamit vállalnia, az állampolgárnak a tanulást és a búcsút a régi munkától, a gazdasági vezetésnek pedig az intézkedést, a szervezést. A STATISZTIKÁK jól mutatják az igényesség növekedését. Majdnem a felére a betöltetlen fizikai munkahelyeknek kvalifikált szakmunkásokat várnak, a munkahelyet keresőknek azonban mindössze 20 százaléka a szakmunkás. Ráadásul: a munkáltatók már a szakmunkások között is válogatnak, mert a régebben végzett szakmunkások között sokan elhanyagolták tudásuk „karbantartását”. Általánosítható jelenség az is, hogy egyre kevesebben vállalják a több műszakos munkarendet, a nehéz fizikai munkát, a kedvezőtlen munkakörülményeket. Csakhogy az ipari munkahelyek többsége, fájdalom, ilyen körülményeket nem kínálhat. Ez is forrása tehát a „strukturális” feszültségnek. De nem a munkanélküliségnek. Tehát a feszültségre utaló jelek sűrűsödése visszavezethető a korábbi évek foglalkoztatási gyakorlatára, s a kedvező gazdasági helyzettel elkényelmesített munkavállalói magaztatásra is. AZ ÉRINTETTEK közül ma senki nem várhat arra, hogy majd helyette — a hivatal, a politika, a kormány vagy a munkavállaló — megoldja a feszült helyzetet. A munkavállaló sem várhat a felsőbbségre. Ha nem hajlandó tudomásul venni, hogy az egyszer megszerzett munkahely nem jelent örökös jogot az adott munkakör betöltéséhez; ha valaki körültekintés nélkül választ magának induló szakmát, s később képtelen a szükségszerű pályakorrekcióra; s ha valaki azt hiszi, hogy az egyszer megszerzett tudásával élete végéig elboldogulhat, akkor bizony számolni kell azzal, hogy a ma még csak egyes foglalkozási ágakban és egyes körzetekben jelentkező strukturális munkaerő-piaci feszültségek erősödhetnek. „ V. Cs. Eredményes évet zárt a Dunai Vasmű — Idén elkészül az új kokszolómű Legolcsóbb a hazai — hat veszteséges év után 1984-ben 120 millió nyereséget könyvelhettünk el, 1985-ben ennél valamivel többre számítottunk. Ez nem sok, de jelzi vállalatunk működőképességének javulását, és hozzájárul dolgozóink hangulatának javulásához is. Vállalatunk az elmúlt évben 17,5 milliárd forintnyi termelési értéket produkált, s mintegy 55-60 millió dollár exportbevételre számítunk. Dolgozóink jövedelme nyolc százalékkal nőtt — mondja dr. Szabó Ferenc, a Dunai Vasmű vezérigazgatója. A Dunai Vasmű az ország egyik legnagyobb vállalata. Termékei nélkülözhetetlenek a hazai feldolgozóipar számára. Gazdálkodása és eredményessége tehát nemcsak 11 ezer dolgozója számára fontos. A folyamatos acélüntőmű júniusi üzemzavarait követően nehézségeik voltak a szállítással, de nagyobb zökkenőket mégsem okoztak a felhasználó vállalatoknak. • Akik egyébként magasnak tartják a vasműtermékek árait. — Éz inkább alacsonynak — mondja a vezérigazgató. — A világpiaci árakat követhetjük. A számunkra mérvadó fő piacon — amely a Közös Piac országainak belső árait jelenti — mintegy 15 százalékkal vagyunk elmaradva. Felhasználóinknak számításba kell venniük, hogy bárhonnan vásárolják is a hidegen és melegen hengerelt lemezt, az mindenképp drágább, mint a vasmű terméke. A jó minőséget pedig az bizonyítja, hogy belőlük például a Rába, az Ikarus vagy a bonyhádi edénygyár versenyképes árut készít. Mind többször hangzik el, hogy az ipar strukturális átalakítása elképzelhetetlen a kohászat „leépítése” nélkül. A vezérigazgató szerint azonban a Dunai Vasműnek biztos perspektívája van. Ezt jelzi az is, hogy az ország második legnagyobb beruházása — a Paksi Atomerőmű után — Dunaújvárosban folyik. Jó ütemben épül, s az idén már üzemel az új, korszerű kokszolómű. • 1986 végéig államigazgatási irányítású marad a Dunai Vasmű. Azután? — Dolgozóink nem értettek egyet az irányítási forma megváltoztatásával, elsősorban azért, mert a vállalat működőképességét nem látják biztosítottnak. Mindenekelőtt az adósságterhekről van szó. Mi azt kértük, hogy a hiteleket tőkejuttatássá alakítsák át. Így mentesülnénk az évi mintegy 800 millió forintnyi kamattehertől, s az állam is visszakapná járadék formájában a befektetett tőkét. A kokszolóművet már ilyen pénzügyi konstrukcióval építik. Slossek Mátyás BÚS A BÚSA - NEM KELENDŐ A HÚSA Halino a halpiacon Karácsonyra volt hal minden bizonnyal azt csökkent a fehérjében, fehér hús fogyasztása, egyikére szorultunk az — A hetvenes évek végén kevés volt a hal — nyilatkozott a Vasárnapi Híreknek dr. Dobrai Lajos, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese. Ezért a VI. ötéves terv kezdetétől az ágazat új halastavak építésével és a régiek jobb kihasználásával, valamint új technológiákkal három év alatt 30 százalékkal növelte a hozamát. Így 1983-ban már bőséges volt a belföldi ellátás, sőt, túlkínálat jelentkezett a piacon. Hiányzik , pedig van kértük a kereskedelmet, hogy a többlet is eljuthasson a vevőkhöz. Ám a ko elég. Ám az éves mérleg mutatja majd: tovább ásványi sókban gazdag Már az utolsó helyek európai ranglistán. Jobban monopolhelyzetben levő halkereskedelmi vállalat, a Halért nem vette át a többletet, mondván: a piacnak nem kell több hal. Annak a piacnak, amit ők annak neveztek — a csarnokoknak és boltjaiknak — valóban nem volt többre szükségük. Csak egy kicsit kellett volna messzebbre tekinteniük ! Hány kerületben, községben, városban nincs halárusító hely! Oda kellett volna vinni, ott kínálni az árut! — Végül mi lett a többlettel? — A gazdaságok kénytelenek voltak jelentős veszteséggel tovább táplálni az eladhatatlan pontyokat, busákat. Aztán több feldolgozóüzemet nyitottak, hogy félkész, konyhakész haltermékeket hozzanak forgalomba, de sorra megbuktak vele. — Szinte kabaréba illő — mesélte el dr. Dobrai Lajos —, ami némely új termékkel történt. Mondták: halszaga van, nem tehetik be a hűtőpultba a mélyhűtött áruk közé. Erre a feldolgozóüzemek szagtalan változatot készítettek. Akkor meg az volt a baj: ez már nem is hal, hiszen szaga sincs! Csoda, hogy ezek után 1984—1985-ben jelentősen visszaesett a halkínálat? No meg időközben a költségek is 30-40 százalékkal emelkedtek, s így a haszon is odalett. Elhagyói tavakban — Hogyan tovább? — Az idén kevesebb halra számíthatunk, de a VII. ötéves terv időszakára 7-10 százalékos növekedést irányoztunk elő. Nem költségesen: elhagyott bányatavakat, holtágakat és víztározókat kívánunk hasznosítani. Több harcsát, angolnát tenyésztünk. Reméljük, pisztrángból is több jut a hazai asztalokra. És szeretnénk megkedveltetni a fogyasztókkal a busát és más növényevő halakat. A korábbi problémák elkerülésére új vállalkozás alakult, Halino néven. Ez kis létszámmal, a kereslethez igazodva, bizományban értékesíti az átvett halat. Ezzel magasabb bevételhez juthatnak a tenyésztők. Több halgazdaság — például a bikali és a százhalombattai — közvetlenül a piacra is szállít majd. Több helyen, már magánhalárudák is nyíltak, és arra számítanak, hogy még több lesz belőlük. A MÉM az egyéni kezdeményezéseket is segíti. Esetenként engedélyezik, hogy kisvállalkozók vagy egyéni termelők elhagyott bányatavakat béreljenek, vagy saját területükön kisebb, de az előírásoknak megfelelő halastavat építsenek. A MÉM — mint megtudtuk — a halellátás javítására a Halino mellett újabb közös vállalat alapítását is tervezi. Ebben számítanak a haltermelő gazdaságok és értékesítőrészlegek mellett a Halértre vagy a társulásokra is. T. P. Ma folytatódik a textiliskontresszus — FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL — már senki sem vitatja, és a szocialista országokkal történt tervegyeztetés is bizonyítja: igény van a magyar textíliákra, s a tőkés piacokon is van keletjük. A gondokról szólva felhívta a figyelmet arra, hogy ideje visszaállítani a főmunkaidő becsületét. Ennek megoldása a közeli jövő feladata. Ám türelemmel kell lenni az új kezdeményezések iránt is, hiszen például a kisvállalkozásokról idővel bizonyára lehetnak az, ami fölösleges, s az marad, amiből hasznunk lesz. De nagyon gyorsan meg kell keresni a módját, hogy a főmunkaidőben mindenki ugyanazt a teljesítményt nyújtsa, mint ahogy teszi ezt most a j vgukban. Bizonyára segít majd a gondokon, hogy a kormány a fonók bérét a többlettermelés után járó kiegészítéssel az év elejétől felemelte. Ez a pénz azonban valóban csak a többlet munkáért jár. Hasonlóan fontos feladatuk, hogy minden fórumon érvényt szerezzenek a munkahelyi demokráciának. Az új vállalatvezetési formák bevezetésének kedvezőtlen tapasztalata: nem figyeltek oda kellőképpen, hogy a fizikai munkások is megfelelő részt kapjanak a vállalatok vezetéséből. Maróthy László több új, időszerű — a textilipari dolgozókat is érintő — kérdésről szólt. Így a lakáshelyzettel kapcsolatban rámutatott: valamelyest könnyít, hogy a jövőben a bérlakások aránya kissé növekszik. Végezetül úgy ítélte meg, hogy a kongresszusi dokumentumokban túlságosan kevés szó esik az eredményekről. Pedig szélesebb körű ismertetésük számos követendő példát szolgáltathatna a vállalatoknak. A kongresszus ma, vasárnap, vitával folytatja munkáját. (MTI) f”m H // Epulo iskolák — FOLYTATÁS AZ I. OLDALRÓL — tett versenytárgyalásra 125 pályázat érkezett. Az árak és a referenciák alapján módunkban állt válogatni, s több iskolánál is nyertünk 20-30 millió forintot az előzetes becslésünkhöz képest. Holott a feltételeink szigorúak. Késés esetén a törvényes kötbéren felül napi 100 ezer forintot fizet a kivitelező. Az építkezéseket rendszeresen ellenőrizzük. Jelenleg mindenütt jól állnak. A Hajdú megyei ÁÉV már a szerkezet szerelését is befejezte a Vizafogó lakótelepi gimnáziumnál. Az új iskolákra eddig sok panaszt hallottunk. — Ezúttal ügyelünk a részletekre. Ahol már kinevezték a leendő igazgatót, ott az a tervezésbe is beleszólhat. A faipari szakmunkásképzőt például az eredetileg tervezettnél nagyobbra építtetjük, cserében az iskola a berendezések javát maga készíti el. Az iskolák helyét is sokáig kerestük. Például az egészségügyi szakközépiskola éppen a Margit Kórházzal szemben épül föl. A berendezéseket meg amúgy is egyeztetjük. (dalra) Vasutastisztelgés Magyarországon a vasutas pálya mintegy másfél évszázados múltra tekint vissza: 1846. július 5-én indult meg az első gőzös Pest és Vác között. Ezért is különös figyelmet érdemel a Magyar Államvasutak vezérigazgatósága és a Vasutasok Szakszervezete kiadásában most megjelent monográfia — A vasutas-munkásmozgalom története —, amelyben a szerző, Gadanecz Béla tudományos alapossággal dolgozza fel ennek a másfél évszázadnak a történetét. Méltó tisztelgés a vasutas-szakszervezet szombaton kezdődő kongresszusának is. Visszaváltók Van a szilveszterezésnek árnyoldala is? Igen, ám ez mindig az új esztendő első hetében derül ki. Akkor amikor elindulunk üres üvegeinkkel a legközelebbi visszaváltó helyhez, így történik ezekben a napokban is, amikor az üvegvisszaváltók előtt rekordsorok kígyóznak, s bizony a hosszú várakozás nem mindig hozza meg gyümölcsét. A jól értesültek tudni vélik: ismét túlkínálat van üres üvegekből, s néhány fajtát egy ideig nem vesznek vissza. — Nem így van — tájékoztatta lapunkat Gregus László, a Belkereskedelmi Minisztérium főelőadója. — Igaz, néhány helyen valóban akadozik az üvegviszszaváltás. Hiszen azt a mennyiséget, amit az ünnepek előtt olykor már hetekkel megvásároltak, most három nap alatt szeretnék visszaváltani. Az üzletek lehetőség szerint tartalékoltak rekeszeket, ám ezek száma véges. — Mit tanácsol az üres üvegeiktől szabadulni akaróknak? — Na egyszerre vigyék vissza az egész készletet, s ha lehet, ne ezekben a napokban. (Sugár felv.)