Vasárnapi Hírek, 1988. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1988-05-15 / 20. szám

H­ogyan hialt meg­­Petőfi? Újabb történelmi oknyomozás • Az újságíró-irodalomtö­rténész feltéteklései Hogyan halt meg Petőfi? - me Veszprémi Miklós újságíró­­nak, amelyet Petőfi halálának­ban terveznek megjelentetni.­ ­ Dienes András 1948-ban megjelent, A Petőfi-titok című kötetében olvastam — mondta Veszprémi Miklós —, hogy egy szemtanú, az osztrák Heydte őrnagy szerint a holt­test a költő halála után alig húsz perccel három-négy öl­­nyire az úttól feküdt. Szöget ütött a fejemben, hogy valaki, aki majdnem három kilo­métert menekült futva, ho­gyan került mindössze három­négy ölnyire, azaz 8-9 lépésre az úttól, miért nem bújt el a kukoricásban. — Ezt eddig nem vizsgálta senki? — Miért, miért nem, senki­nek sem jutott eszébe. Az én fantáziámat pedig megragad­ta. Pontról pontra átnéztem Petőfi menekülése útját. Die­nes sem keresett erre vá­laszt, mert őt az érdekelte, hogy valóban meghalt-e Petőfi Segesváron. Azt is kinyomoz­ta, hogy hol, Fehéregyháza és Héjjasfalva között félúton, az­ ­ Történelmi oknyomozás a cí­­irodalomtörténész tanulmánya­ 140. évfordulójára könyvalak­ úgynevezett Ispánkútnál. Itt találták meg valahol a holt­testét. — Hogyan kezdett nyomoz­ni? — Háromszor jártam ott. Anélkül nem is értettem vol­na. Végigjártam az utat, a dombot, hiszen ez nem válto­zott. Dienes feltételezése az volt, hogy Petőfi mindvégig az országúton menekült: mivel nem ismerte az utat, arra ju­tott, amerről jött. Ezt nem tar­tottam logikusnak, ő 3600 fős sereg tagjaként menekült, s nem szólt semmi amellett, hogy az országúton menjen. Amikor másodszor jártam ott, megtaláltam annak az ös­vénynek a nyomait, amely az országúttal nagyjából párhuza­mos, s amely szerepel egy korabeli, a Hadtörténeti Levél­tárban található térképen. Fent, a domboldalon, az út mentén kezdődnek a kukorica­földek. Petőfi nyilván erre az ösvényre tért. — De akkor hogyan került az út mellé? — Szerintem felment a dombra, visszanézett és nem látott üldözőt. Gondoljuk vé­gig: előző éjjel nem aludt, egy székelykeresztúri kocsmában töltötte óráit, amikor hajnali háromkor Bem riadót rendelt el. Szekéren ment Segesvár alá. Aznap borzasztó kánikula volt. Kora délután látták a fehéregyházi kocsmaudvaron, amikor evett és bort kért, majd rohanva menekült három kilo­métert. Feltehetően fáradt volt, visszanézve nem látott üldözőt és talán néhány perc­re megpihent Ispánkútnál. In­nen már nem lehet visszafelé látni. Amikor ő meghallhatta üldözői közeledtét, azok már 20-30 méterre lehettek tőle. Dienes szerint az országútról a kút felé futott. Szerintem ez illúzió. Inkább a kúttól akart az úttest túloldalára átrohan­ni és elbújni a kukoricásban. A­­kút és a kukoricás között 30 méternyi a távolság. Ezért történhetett, hogy Petőfi holt­testét az úttól néhány lépés­nyire találták meg. Sebes Erzsébet Kőműves Kelemen a veszprémi várban Hat év óta siker a Pesti Színházban Szörényi Levente és Bródy János rockballadá­ja, a Kőműves Kelemen. Ed­dig 256 alkalommal volt mű­soron és a budapesti művészek nagy tetszést arattak előadá­sukkal Bécsben, Berlinben és Nancyban is. A rockballada címszerepét Hegedűs D. Géza játssza, aki most újból kézbe vette a szövegkönyvet. Ezúttal ő is új szerepre készül, első rendezésére: a Kőműves Kele­ment állítja színre a veszpré­mi várban. — Kitől jött a veszprémi meghívás? — Nem szervezkedtem arra, hogy rendezzek — mondja He­gedűs D. Géza. — Tordy Gé­za, aki a veszprémi Petőfi Színház művészeti vezetője, telefonon hívott fel, hogy a nyári játékokra megrendez­ném-e Szörényi—Bródy mű­vét. Először Márton Lászlót keresték, a nagy sikerű pesti előadás színpadra állítóját, de ő ugyanebben az időszakban Izraelben viszi színpadra a Kőműves Kelement. Ő aján­lott engem. Két napig gondol­kodtam, aztán úgy határoz­tam, megpróbálom. Harmincöt éves vagyok, és ha főiskolás éveimet is beszámítom, 1975 óta igyekszem elsajátítani ezt a mesterséget. Ezzel az új sze­reppel is szembesülni kell. Számomra is izgalmas, mit je­lent egy más pozícióból nézni a színpadot. D. Géza — A szerepet osztó rendező ismeri-e a veszprémi színésze­ket? — Jó néhány előadásukat most megnéztem. Láttam any­­nyi tehetséges fiatalt, akik si­kerre tudják vinni ezt a dara­bot. Nagyon örültem, hogy mindazok, akiket kértem, vál­lalták a feladatot, így a veszp­rémi előadás koreográfusa Novák Ferenc, jelmeztervező­je Jánoskúti Márta, díszletter­vezője Fehér Miklós, zenei ve­zetője pedig a Nemzeti Szín­ház tagja, Nagy Árpád lesz. — A veszprémi előadás cím­szereplője hasonlít-e Hegedűs D. Gézához? — Nem. Borbiczki Ferenc keménykötésű, sűrű barna ember. Nagyon tehetséges színész. Boldizsárt régi jó ba­rátom, Fazekas István alakít­ja, Annát pedig egy most vég­zett főiskolás, a veszprémi színházhoz szerződött Köjti Helga, akinek ez lesz a bemu­tatkozása a társulatában. A veszprémi várban június 23-án és 24-én mutatják be a Kőműves Kelement. Ezt kö­vetően, június 27-étől nyolc alkalommal, a székesfehérvári Pelikán udvarban játsszák. A tervek szerint november 17-én a veszprémi színház újjáépí­­tőinek tiszteletére a Petőfi Színházban adják elő a rock­balladát és ettől kezdve itt tartják műsoron. (sebes) A tettes én vagyok! A megsarcolt Szex­tusa Derűs perceket szerzett Szerdahelyi Szabolcs cikke a Vasárnapi Hírek május 1-jei számában. (Az irodalom visz­­szavág.) Ahhoz a témához szólt hozzá, amely valaha ne­kem is vesszőparipám volt (nyugdíjba is akartak küldeni miatta): a könyvkiadás és -terjesztés problematikájához. A derűt pedig az keltette ol­vasói kedélyemben, hogy író helyett megint csak egy best­seller-szerző foglalkozott az üggyel. Szerdahelyi elégedet­len, mert „csak” több mint fél­milliót keresett könyvecskéjé­nek, a Szextusának második kiadásával. E művet annak idején bi­zony ambivalens érzelmekkel olvastam. Jócskán öregedvén, némi nosztalgiát ébresztett ugyan bennem, a nemi élet némely ismereteinek ilyetén frivol előadását azonban egé­szében nem találtam valami ízlésesnek. Különösen irritált, hogy épp az a kiadó jelentet­te meg a művet, amelynek magam is munkatársa vagyok. Meg is kérdeztem akkori igaz­gatónkat: „minek kellett ez?” — „Miért ne?” Utóvégre fel­nőtt társadalomban élünk. Új­­ra kiadni nem fogjuk” — mondotta Kardos György. Mikor Sz. Sz. követelte az újbóli megjelentetést, majd azt, hogy a Magvető bocsás­sa rendelkezésére a mű kiadói jogát, én is arra biztattam az igazgatót, hogy éljen a szer­ződésben szereplő feltétellel, miszerint a kiadás négy évig a Magvetőtől függ. Sz. följe­lentette a kiadót és napilap­ban megírta, hogy az saját gmk-jának akarta átjátszani az opust, hogy az keressen rajta. Ez persze nem volt igaz, ösztökéltem az érintetteket, hogy indítsanak pert rágal­mazásért. Kardos csak le­gyintett, aztán nem sokkal ké­sőbb meghalt. Utódját is a könyv vissza­tartására szerettem volna rá­venni, de ő nagyvonalúan fel­szabadította. Az újranyomás­hoz felhasználható film ak­kor már nem volt meg. Sz. újabb vádaskodását követőleg (ezúttal az ÉS-ben) megint pörre biztattam a Magvetőt, s a gmk-t. Megint csak legyin­tettek. És most itt az újabb felvonás. No de miért voltam ily rossz­indulatú ezzel a Szex-tusával? Azért, mert megítélésem sze­rint egyszer sem lett volna szabad kiadnunk. A százezre­ket nyert szerzőnek csak ab­ban van igaza, hogy „tisztes­séges és hatékony könyvki­adásra” van szükség. De nem mindegy, hogy a hatékonysá­got mivel biztosítjuk. Ami a Szex-tusát illeti: a könyvter­jesztés is tisztességes volt: másodszorra nem rendelt. Csakhogy „néhány iskolásgye­rek a fővárosban eladta az egészet”. Hogy iskolásokkal terjesztette Sz. — az több mint cinizmus. Ha pedig Sz. Sz.-nak mind­ez nem tetszik, ám pöröljön ő, itt a nevem: Kristó Nagy István főszerkesztő ! Vasárnapi sHíres A Volkstheater művészei hazánkban Ritkaság, hogy egy színhá­zi produkció egyszerre nyújt­ja a szellemi épülés és a re­mek szórakozás lehetőségét. Nos, a bécsi Volkstheater mű­vészeinek sikerült az él­ménynek ezt a teljességét nyújtaniuk csütörtökön az Egyetemi Színpadon, s a ko­rábbi napokon Debrecenben, Szegeden és Pécsett. A világ­hírű rendező, Erich Margó és színészei — elsősorban a ki­tűnő Hilde Günther, Monika Orthofer és Alf Beineil — egyszerre tálaltak fel mély­­lélektant és gemütlichkeitet azokon az előadásokon, ame­lyeket a Budapesti Osztrák Kulturális Intézet szervezett. Johann Nestroy és Arthur Schnitzler nálunk évtizedek óta nem játszott darabjaiban, no meg a kortárs Herbert Berger egyfelvonásos „dühös komédiájában” egyszerre ta­láljuk meg Siegmund Freud és Lehár Ferenc Bécsét. Csel­vígjátéki, meg operettes szít­­uációkat — és sokkoló drá­mai helyzeteket. Bombákat — csokoládéba burkoltan. Ezért kell jóval többnek tartanunk az osztrák szerzők e műveit irodalomtörténeti értékeknél. Lehet, hogy egy icipicit a mi valóságunkra is figyelmeztetnek ? (lengyel) Könyvjelző Tóth-Máthé Miklós 17 évvel ezelőtt ült le utoljára színhá­zi öltözőasztala elé, s törül­te le arcáról a festéket. Az a kilenc év, amit a színpadon töltött, magyarázatot ad: hon­nan ismeri a színház, a szí­nészek világát. Tapshoz ké­rem a szereplőket! című köny­vében egy színházi évad tör­téneteit gyűjtötte csokorba. Az olvasó ne keresse a térké­pen Mezőcsalánost, de a Csor­­tos Gyula színházat se, és ne kutassa a színlapo­n Tóföldi nevét. Tóth-Máthé Miklós szín­háza bárhol lehet, a színészek bárkivel behelyettesíthetők, mert olyanok, mint általában a színészek. Az író néhai sza­tirikusan, van, ahol kedves bájjal, van, ahol kesernyé­sen, de mindig nagy szeretet­tel szól arról a világról, ame­lyet így neveznek: színház. (i. e.) (Kulissza) • SZÍNÉSZEK A SULKY­­BAN. Szombaton délután ren­dezik meg a Kerepesi úti üge­tőpályán a színészek hagyomá­nyos Thália-díját. A verseny­ben a többi között kocsiba ül Újlaki Dénes, Komlós And­rás, úri István, Cs. Németh Lajos és Benkő Péter. •­OLT ÉS HARGITA című festményét az Erdélyből átte­lepültek megsegítésére ajánlot­ta föl Halasi Horváth István festőművész. A nyolcvanadik évében járó mester rendsze­res kiállító, műveit őrzi a Ma­gyar Nemzeti Galéria is, vala­mint számos ország — köz­tük az NSZK, USA, Japán, Hollandia — közgyűjteménye. Legújabb alkotásainak tárla­tát május 19-én, csütörtök délután 5 órakor Budapesten, a Lenin körúti Derkovits-te­­remben Pogány Ö. Gábor mű­vészettörténész nyitja meg. • KENDE SÁNDOR írót 70. születésnapja alkalmából a Hazafias Népfront III. kerü­leti bizottságának Krúdy Gyu­la irodalmi köre szerzői est­tel köszöntötte. Az írót Ka­nizsa József, a kör titkára mu­tatta be. • FORDUL A VILÁG cím­mel élő lemezbemutatót tart Koncz Zsuzsa az Erkel Szín­házban június 6-án, hétfő es­te 6 óra és fél 9 órai kezdet­tel. A koncert vendége lesz Bródy János. Ezenkívül egy meglepetést is tartogatnak a közönség számára, amely a hangverseny kezdetéig titok. ( Tárlatunk ) Ezüst Zoltán: Villon-ballada Az idén Szőnyi-díjat nyert fiatal grafikusművész tár­lata (édesapjával, Ezüst György festőművésszel közösen) nyílt meg a székesfehérvári Mészöly-galériában. Réz­karcait állították ki, köztük Villon-illusztrációkat, me­lyekből a „Ballada a tűnt idők asszonyairól” címűt mu­tatjuk be. A kőbe zárt Nap és Hold Szentendrén, a várost át­szelő út mentén néhány éve szoborgyűjteményt létesítettek. Lágyan ívelő körvonalakkal közrefogott, emberalakokra jelzésszerűen utaló alkotások mellett nyersebb, keményebb hangot megszólaltató, áttört tömbök is állnak, amelyeknél az alkotó a kőhasáb megbon­tásával jelenített meg elvont szobrászati kifejezéseket. Mé­száros Dezső szobrászművész életművét reprezentáló alko­tások ezek. A visegrádi sza­badtéri műtermében, a fák alatt most új munkája áll ki­faragva: a Nap és a Hold szobra. A két új mű is hasábformá­ba foglalt, leegyszerűsített, tö­mör, egyszerre absztrakt és konkrét szobrászi megjele­nítés. A magasabb alkotás felső részén kör alakú áttörés, alatta ívben megtörő sáv tá­rul fel, míg a kisebb tömb ke­rek negatív formájának felét ferdén elmetszett lap tölti ki. A két, süttői mészkőből fara­gott tömböt vizsgálva a szem­lélő az áttöréseket geometri­kus jelzéseik játékos megjele­nítéseként is értelmezheti, de a kövek fenséges megformá­lása, sugallata fantáziánkat a kozmikus magasságokba, te­rekbe, dimenziókba emeli: képzeleteinkben felmerül az életet adó Nap, egy folyóka­nyarulat, az emberi lábnyom által érintett, állandóan vál­tozó Hold. A mozdulatlan kö­vek megmozdulnak: a ruszti­kus felületen játszadozó ár­nyékok, az áttöréseken átszű­rendő fénysugarak révén, s a finoman mérlegelt arányrend­szer, a formák ritmusa is élet­tel telíti a masszív tömböket. Mészáros Dezső a negyven­­egyedik, illetve a negyven­kettedik monumentális kőszob­rát alkotta meg. Egyik sem készült megrendelésre, a mű­vész szívós munkával az ön­maga számára megszabott al­kotói programot valósítja meg. Jó úton halad. Az is bizo­nyítja, hogy szabadtéri mű­termét — végleges otthonra Szentendrén, és az ország más városaiban találva — negyven szobor már elhagyta. Remélhetjük, hogy ez a két új mű is megtalálja majd a he­lyét. Wehner Tibor Mészáros Dezső visegrádi kertjében két új alkotásával 1988. MÁJUS 15., VASÁRNAP

Next