Vasárnapi Hírek, 1988. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-15 / 20. szám
Hogyan hialt megPetőfi? Újabb történelmi oknyomozás • Az újságíró-irodalomtörténész feltéteklései Hogyan halt meg Petőfi? - me Veszprémi Miklós újságírónak, amelyet Petőfi halálánakban terveznek megjelentetni. Dienes András 1948-ban megjelent, A Petőfi-titok című kötetében olvastam — mondta Veszprémi Miklós —, hogy egy szemtanú, az osztrák Heydte őrnagy szerint a holttest a költő halála után alig húsz perccel három-négy ölnyire az úttól feküdt. Szöget ütött a fejemben, hogy valaki, aki majdnem három kilométert menekült futva, hogyan került mindössze háromnégy ölnyire, azaz 8-9 lépésre az úttól, miért nem bújt el a kukoricásban. — Ezt eddig nem vizsgálta senki? — Miért, miért nem, senkinek sem jutott eszébe. Az én fantáziámat pedig megragadta. Pontról pontra átnéztem Petőfi menekülése útját. Dienes sem keresett erre választ, mert őt az érdekelte, hogy valóban meghalt-e Petőfi Segesváron. Azt is kinyomozta, hogy hol, Fehéregyháza és Héjjasfalva között félúton, az Történelmi oknyomozás a cíirodalomtörténész tanulmánya 140. évfordulójára könyvalak úgynevezett Ispánkútnál. Itt találták meg valahol a holttestét. — Hogyan kezdett nyomozni? — Háromszor jártam ott. Anélkül nem is értettem volna. Végigjártam az utat, a dombot, hiszen ez nem változott. Dienes feltételezése az volt, hogy Petőfi mindvégig az országúton menekült: mivel nem ismerte az utat, arra jutott, amerről jött. Ezt nem tartottam logikusnak, ő 3600 fős sereg tagjaként menekült, s nem szólt semmi amellett, hogy az országúton menjen. Amikor másodszor jártam ott, megtaláltam annak az ösvénynek a nyomait, amely az országúttal nagyjából párhuzamos, s amely szerepel egy korabeli, a Hadtörténeti Levéltárban található térképen. Fent, a domboldalon, az út mentén kezdődnek a kukoricaföldek. Petőfi nyilván erre az ösvényre tért. — De akkor hogyan került az út mellé? — Szerintem felment a dombra, visszanézett és nem látott üldözőt. Gondoljuk végig: előző éjjel nem aludt, egy székelykeresztúri kocsmában töltötte óráit, amikor hajnali háromkor Bem riadót rendelt el. Szekéren ment Segesvár alá. Aznap borzasztó kánikula volt. Kora délután látták a fehéregyházi kocsmaudvaron, amikor evett és bort kért, majd rohanva menekült három kilométert. Feltehetően fáradt volt, visszanézve nem látott üldözőt és talán néhány percre megpihent Ispánkútnál. Innen már nem lehet visszafelé látni. Amikor ő meghallhatta üldözői közeledtét, azok már 20-30 méterre lehettek tőle. Dienes szerint az országútról a kút felé futott. Szerintem ez illúzió. Inkább a kúttól akart az úttest túloldalára átrohanni és elbújni a kukoricásban. Akút és a kukoricás között 30 méternyi a távolság. Ezért történhetett, hogy Petőfi holttestét az úttól néhány lépésnyire találták meg. Sebes Erzsébet Kőműves Kelemen a veszprémi várban Hat év óta siker a Pesti Színházban Szörényi Levente és Bródy János rockballadája, a Kőműves Kelemen. Eddig 256 alkalommal volt műsoron és a budapesti művészek nagy tetszést arattak előadásukkal Bécsben, Berlinben és Nancyban is. A rockballada címszerepét Hegedűs D. Géza játssza, aki most újból kézbe vette a szövegkönyvet. Ezúttal ő is új szerepre készül, első rendezésére: a Kőműves Kelement állítja színre a veszprémi várban. — Kitől jött a veszprémi meghívás? — Nem szervezkedtem arra, hogy rendezzek — mondja Hegedűs D. Géza. — Tordy Géza, aki a veszprémi Petőfi Színház művészeti vezetője, telefonon hívott fel, hogy a nyári játékokra megrendezném-e Szörényi—Bródy művét. Először Márton Lászlót keresték, a nagy sikerű pesti előadás színpadra állítóját, de ő ugyanebben az időszakban Izraelben viszi színpadra a Kőműves Kelement. Ő ajánlott engem. Két napig gondolkodtam, aztán úgy határoztam, megpróbálom. Harmincöt éves vagyok, és ha főiskolás éveimet is beszámítom, 1975 óta igyekszem elsajátítani ezt a mesterséget. Ezzel az új szereppel is szembesülni kell. Számomra is izgalmas, mit jelent egy más pozícióból nézni a színpadot. D. Géza — A szerepet osztó rendező ismeri-e a veszprémi színészeket? — Jó néhány előadásukat most megnéztem. Láttam anynyi tehetséges fiatalt, akik sikerre tudják vinni ezt a darabot. Nagyon örültem, hogy mindazok, akiket kértem, vállalták a feladatot, így a veszprémi előadás koreográfusa Novák Ferenc, jelmeztervezője Jánoskúti Márta, díszlettervezője Fehér Miklós, zenei vezetője pedig a Nemzeti Színház tagja, Nagy Árpád lesz. — A veszprémi előadás címszereplője hasonlít-e Hegedűs D. Gézához? — Nem. Borbiczki Ferenc keménykötésű, sűrű barna ember. Nagyon tehetséges színész. Boldizsárt régi jó barátom, Fazekas István alakítja, Annát pedig egy most végzett főiskolás, a veszprémi színházhoz szerződött Köjti Helga, akinek ez lesz a bemutatkozása a társulatában. A veszprémi várban június 23-án és 24-én mutatják be a Kőműves Kelement. Ezt követően, június 27-étől nyolc alkalommal, a székesfehérvári Pelikán udvarban játsszák. A tervek szerint november 17-én a veszprémi színház újjáépítőinek tiszteletére a Petőfi Színházban adják elő a rockballadát és ettől kezdve itt tartják műsoron. (sebes) A tettes én vagyok! A megsarcolt Szextusa Derűs perceket szerzett Szerdahelyi Szabolcs cikke a Vasárnapi Hírek május 1-jei számában. (Az irodalom viszszavág.) Ahhoz a témához szólt hozzá, amely valaha nekem is vesszőparipám volt (nyugdíjba is akartak küldeni miatta): a könyvkiadás és -terjesztés problematikájához. A derűt pedig az keltette olvasói kedélyemben, hogy író helyett megint csak egy bestseller-szerző foglalkozott az üggyel. Szerdahelyi elégedetlen, mert „csak” több mint félmilliót keresett könyvecskéjének, a Szextusának második kiadásával. E művet annak idején bizony ambivalens érzelmekkel olvastam. Jócskán öregedvén, némi nosztalgiát ébresztett ugyan bennem, a nemi élet némely ismereteinek ilyetén frivol előadását azonban egészében nem találtam valami ízlésesnek. Különösen irritált, hogy épp az a kiadó jelentette meg a művet, amelynek magam is munkatársa vagyok. Meg is kérdeztem akkori igazgatónkat: „minek kellett ez?” — „Miért ne?” Utóvégre felnőtt társadalomban élünk. Újra kiadni nem fogjuk” — mondotta Kardos György. Mikor Sz. Sz. követelte az újbóli megjelentetést, majd azt, hogy a Magvető bocsássa rendelkezésére a mű kiadói jogát, én is arra biztattam az igazgatót, hogy éljen a szerződésben szereplő feltétellel, miszerint a kiadás négy évig a Magvetőtől függ. Sz. följelentette a kiadót és napilapban megírta, hogy az saját gmk-jának akarta átjátszani az opust, hogy az keressen rajta. Ez persze nem volt igaz, ösztökéltem az érintetteket, hogy indítsanak pert rágalmazásért. Kardos csak legyintett, aztán nem sokkal később meghalt. Utódját is a könyv visszatartására szerettem volna rávenni, de ő nagyvonalúan felszabadította. Az újranyomáshoz felhasználható film akkor már nem volt meg. Sz. újabb vádaskodását követőleg (ezúttal az ÉS-ben) megint pörre biztattam a Magvetőt, s a gmk-t. Megint csak legyintettek. És most itt az újabb felvonás. No de miért voltam ily rosszindulatú ezzel a Szex-tusával? Azért, mert megítélésem szerint egyszer sem lett volna szabad kiadnunk. A százezreket nyert szerzőnek csak abban van igaza, hogy „tisztességes és hatékony könyvkiadásra” van szükség. De nem mindegy, hogy a hatékonyságot mivel biztosítjuk. Ami a Szex-tusát illeti: a könyvterjesztés is tisztességes volt: másodszorra nem rendelt. Csakhogy „néhány iskolásgyerek a fővárosban eladta az egészet”. Hogy iskolásokkal terjesztette Sz. — az több mint cinizmus. Ha pedig Sz. Sz.-nak mindez nem tetszik, ám pöröljön ő, itt a nevem: Kristó Nagy István főszerkesztő ! Vasárnapi sHíres A Volkstheater művészei hazánkban Ritkaság, hogy egy színházi produkció egyszerre nyújtja a szellemi épülés és a remek szórakozás lehetőségét. Nos, a bécsi Volkstheater művészeinek sikerült az élménynek ezt a teljességét nyújtaniuk csütörtökön az Egyetemi Színpadon, s a korábbi napokon Debrecenben, Szegeden és Pécsett. A világhírű rendező, Erich Margó és színészei — elsősorban a kitűnő Hilde Günther, Monika Orthofer és Alf Beineil — egyszerre tálaltak fel mélylélektant és gemütlichkeitet azokon az előadásokon, amelyeket a Budapesti Osztrák Kulturális Intézet szervezett. Johann Nestroy és Arthur Schnitzler nálunk évtizedek óta nem játszott darabjaiban, no meg a kortárs Herbert Berger egyfelvonásos „dühös komédiájában” egyszerre találjuk meg Siegmund Freud és Lehár Ferenc Bécsét. Cselvígjátéki, meg operettes szítuációkat — és sokkoló drámai helyzeteket. Bombákat — csokoládéba burkoltan. Ezért kell jóval többnek tartanunk az osztrák szerzők e műveit irodalomtörténeti értékeknél. Lehet, hogy egy icipicit a mi valóságunkra is figyelmeztetnek ? (lengyel) Könyvjelző Tóth-Máthé Miklós 17 évvel ezelőtt ült le utoljára színházi öltözőasztala elé, s törülte le arcáról a festéket. Az a kilenc év, amit a színpadon töltött, magyarázatot ad: honnan ismeri a színház, a színészek világát. Tapshoz kérem a szereplőket! című könyvében egy színházi évad történeteit gyűjtötte csokorba. Az olvasó ne keresse a térképen Mezőcsalánost, de a Csortos Gyula színházat se, és ne kutassa a színlapon Tóföldi nevét. Tóth-Máthé Miklós színháza bárhol lehet, a színészek bárkivel behelyettesíthetők, mert olyanok, mint általában a színészek. Az író néhai szatirikusan, van, ahol kedves bájjal, van, ahol kesernyésen, de mindig nagy szeretettel szól arról a világról, amelyet így neveznek: színház. (i. e.) (Kulissza) • SZÍNÉSZEK A SULKYBAN. Szombaton délután rendezik meg a Kerepesi úti ügetőpályán a színészek hagyományos Thália-díját. A versenyben a többi között kocsiba ül Újlaki Dénes, Komlós András, úri István, Cs. Németh Lajos és Benkő Péter. •OLT ÉS HARGITA című festményét az Erdélyből áttelepültek megsegítésére ajánlotta föl Halasi Horváth István festőművész. A nyolcvanadik évében járó mester rendszeres kiállító, műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria is, valamint számos ország — köztük az NSZK, USA, Japán, Hollandia — közgyűjteménye. Legújabb alkotásainak tárlatát május 19-én, csütörtök délután 5 órakor Budapesten, a Lenin körúti Derkovits-teremben Pogány Ö. Gábor művészettörténész nyitja meg. • KENDE SÁNDOR írót 70. születésnapja alkalmából a Hazafias Népfront III. kerületi bizottságának Krúdy Gyula irodalmi köre szerzői esttel köszöntötte. Az írót Kanizsa József, a kör titkára mutatta be. • FORDUL A VILÁG címmel élő lemezbemutatót tart Koncz Zsuzsa az Erkel Színházban június 6-án, hétfő este 6 óra és fél 9 órai kezdettel. A koncert vendége lesz Bródy János. Ezenkívül egy meglepetést is tartogatnak a közönség számára, amely a hangverseny kezdetéig titok. ( Tárlatunk ) Ezüst Zoltán: Villon-ballada Az idén Szőnyi-díjat nyert fiatal grafikusművész tárlata (édesapjával, Ezüst György festőművésszel közösen) nyílt meg a székesfehérvári Mészöly-galériában. Rézkarcait állították ki, köztük Villon-illusztrációkat, melyekből a „Ballada a tűnt idők asszonyairól” címűt mutatjuk be. A kőbe zárt Nap és Hold Szentendrén, a várost átszelő út mentén néhány éve szoborgyűjteményt létesítettek. Lágyan ívelő körvonalakkal közrefogott, emberalakokra jelzésszerűen utaló alkotások mellett nyersebb, keményebb hangot megszólaltató, áttört tömbök is állnak, amelyeknél az alkotó a kőhasáb megbontásával jelenített meg elvont szobrászati kifejezéseket. Mészáros Dezső szobrászművész életművét reprezentáló alkotások ezek. A visegrádi szabadtéri műtermében, a fák alatt most új munkája áll kifaragva: a Nap és a Hold szobra. A két új mű is hasábformába foglalt, leegyszerűsített, tömör, egyszerre absztrakt és konkrét szobrászi megjelenítés. A magasabb alkotás felső részén kör alakú áttörés, alatta ívben megtörő sáv tárul fel, míg a kisebb tömb kerek negatív formájának felét ferdén elmetszett lap tölti ki. A két, süttői mészkőből faragott tömböt vizsgálva a szemlélő az áttöréseket geometrikus jelzéseik játékos megjelenítéseként is értelmezheti, de a kövek fenséges megformálása, sugallata fantáziánkat a kozmikus magasságokba, terekbe, dimenziókba emeli: képzeleteinkben felmerül az életet adó Nap, egy folyókanyarulat, az emberi lábnyom által érintett, állandóan változó Hold. A mozdulatlan kövek megmozdulnak: a rusztikus felületen játszadozó árnyékok, az áttöréseken átszűrendő fénysugarak révén, s a finoman mérlegelt arányrendszer, a formák ritmusa is élettel telíti a masszív tömböket. Mészáros Dezső a negyvenegyedik, illetve a negyvenkettedik monumentális kőszobrát alkotta meg. Egyik sem készült megrendelésre, a művész szívós munkával az önmaga számára megszabott alkotói programot valósítja meg. Jó úton halad. Az is bizonyítja, hogy szabadtéri műtermét — végleges otthonra Szentendrén, és az ország más városaiban találva — negyven szobor már elhagyta. Remélhetjük, hogy ez a két új mű is megtalálja majd a helyét. Wehner Tibor Mészáros Dezső visegrádi kertjében két új alkotásával 1988. MÁJUS 15., VASÁRNAP