Vasárnapi Hírek, 1989. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)

1989-07-02 / 27. szám

MSZDP-programtervezet A Budai Vigadóban szombat délelőtt megkezdte munká­ját a magyarországi szociáldemokraták országos értekezlete. A kétnapos tanácskozáson megvitatják a párt programterve­zetét, szervezeti és működési szabályzatát, valamint megvá­lasztják a vezetőséget. Az országos értek­eleten Ré­vész András, az MSZDP veze­tője beszédében reményét fe­jezte­­ki, hogy ez a tanácskozás iránymutató lesz a magyaror­szági szociáldemokrácia jövőjét illetően. Hangsúlyozta: a Szo­ciáldemokrata Párt a jövő párt­ja kíván lenni. A megnyitót kö­vetően Wolfgang Roth, a Né­met Szociáldemokrata Párt (SPD) elnökségének tagja üd­vözölte az értekezlet résztve­vőit. Ruttner György a napirend előterjesztése során egyebek közt azt hangoztatta, hogy ez az országos ér­tekezlet legiti­mációs értekezlet. Az országos értekezlet a szombat délutáni órákban négy tartózkodással és egy ellensza­vazattal megerősítette az MSZDP elnöki tisztében Ré­vész Andrást. Szocdem-fegyelmi k­ ét aláírással — élén Bácska Sándor titkárral — levelet jutta­tott el szerkesztőségünkhöz a Magyarországi Szociáldemokrata Párt országos vezetősége. Eszerint a testület péntek esti ülésén, Ba­ranyai Tibornak, a párt elnökének vezetésével úgy határozott, hogy elhatárolják magukat a július 1—2-i, a Vigadóba meghirdetett országos gyűléstől. „A gyűlés meghirdetői közül — így a levél — többen nem tagjai a szocdem pártnak... A Révész András által megbízott dr. Rutt­ner György — az országos veze­tőség ismerete szerint — 1989. már­cius 15-én még tagja volt az MSZMP-nek. Az országos vezető­ség megállapította, hogy dr. Ré­vész Tamás 1989. június 12-én ön­kényesen szervező bizottságot ho­zott létre a július 1­2-ra meg­hirdetett országos gyűlés megszer­vezésére. A szervezeti szabályzat megszegése miatt dr. Révész Ta­más, Benyó Pál, Forgács Mihály, dr. Füredi László, Gaskó István, dr. Háhn György, Kelecsényi Jó­zsef, dr. Kovács Kikova László, Kőműves József és dr. Ruttner György, valamint hasonló tevé­kenység miatt Ángyán István, Balogh Árpád, Macskásy Pál és Nyakas Szilárd ellen a testület fegyelmi vizsgálatot rendelt el.” Kis magyar jövés-menés — FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL — kesztői óva intenek az elha­markodott döntéstől: előbb ki-ki győződjék meg róla, hogy az adott országban be­­fogadják-e, mert a kockáza­tot neki kell vállalnia. A külföldön élő magyarok­nak sem vitatható el az a jo­guk, hogy bármikor hazatér­jenek vagy visszatelepülje­nek. Akiknek megvan a ma­gyar állampolgárságuk, azok­nak a jövőben elegendő lesz bejelenteniük a külföldi ma­gyar képviseletnél hazatele­pülési szándékukat. (Minded­dig kérelemmel kellett for­dulni a Belügyminisztérium­hoz.) A­­külföldiek bevándor­lásához továbbra is engedély­re van szükség; a kérelmet a külföldi magyar képviselet­nél vagy magyarországi tar­tózkodási engedély birtoká­ban, a lakóhely szerinti me­gyei (budapesti) rendőr-főka­pitányságon lehet benyújtani. Az előbbiekkel kapcsolatban az élet még számos jogsza­bály felülvizsgálatát indokol­ja. Meg kell oldani például a nyugdíjak átutalását, akár ki-, akár bevándorlásról le­gyen szó. Dr. Vágvölgyi Pé­tertől, az Igazságügyi Minisz­térium osztályvezető-helyette­sétől tudjuk, hogy a külföld­ről hazatelepülni szándékozó nyugdíjasok egyebek között méltányos átváltási árfolyam megállapítását kérik a dollár­ban átutalt nyugdíjuk után, tekintve, hogy ezt az összeget rendszeresen forintban kap­nák meg. Az is jogosnak tet­sző igényük, hogy ezek az ál­lampolgárok az évtizedeken át megtakarított pénzüket a hazatelepülés után is valutá­ban őrizhessék a Nemzeti Banknál, a nevükre nyitott folyószámlán. Útlevelüket is megtartanák, hogy utazásaik­nál ne kelljen újból és újból a vízumkérelmekkel bajlód­niuk. S folytathatnánk néhány nehézkes szabállyal, így pél­dául külföldi részére hitelt nyújtani és külfölditől hitelt igénybe venni csak devizaha­tósági engedéllyel lehet. (Enél­­kül csak akkor kaphat-adhat hitelt, ha itt van az állandó lakhelye, vagyis nem deviza­­külföldi.) Szigorú feltételek­hez kötött a külföldiek szá­mára a magyarországi ingat­lanszerzés is, ehhez előzetes engedély szükséges, amit a Pénzügyminisztérium más fő­hatóságokkal egyetértésben adhat meg­, de nincs rá ga­rancia, hogy meg is adja. S mindez azokra a magyar ál­lampolgárokra is vonatkozik, akiknek az állandó lakhelyük külföldön van. — A külföldiek magyaror­szági befektetéseitől a mun­kavállalásig számos jogsza­bályt a nemzetközi gyakor­lathoz kell igazítani — sum­mázta Latkóczy Antal —, mert különben a törvényter­vezetekben megfogalmazott alapvető jogok csak elvi le­hetőségek. A kormány ezért kérte fel a tárcákat az érin­tett paragrafusok felülvizsgá­latára. Palkó Sándor Nincs többé disszidens Dr. Szabó Lajosnétól, a Bel­ügyminisztérium útlevélosztá­­lyának vezetőhelyettesétől kér­deztük: mi történik azzal az, egyébként semmi bűnt el nem követett, állampolgárral, aki külföldi útjáról nem tért haza, de most úgy gondolja, meglá­togatja magyarországi ismerő­sét s utána visszatér új hazá­jába? — Ha öt éven belül távozott s hazajön látogatóba, jogelle­nesen külföldön tartózkodásért megbüntethetik maximum 10 ezer forintra. Ezenkívül bizo­nyos ideig nem utazhat kül­földre. De ha a pénzbírság be­fizetése után beadja a kiván­dorlási kérelmet. 30 napon be­lül engedélyezik számára a visszautazást. Ha 5 évnél ré­gebben távozott, akkor be­megy az ottani magyar követ­­ségre, kéri a külföldön élő ma­gyar állampolgár útlevelét, s azzal vízum nélkül akárhány­szor 90 napig otthon lehet, s aztán utazhat vissza. A Bel­ügyminisztérium most azt sze­retné, ha 1990. január 1-jétől megszűnne a jogellenesen kül­­földön tartózkodás. Ez azt je­lenti, hogy amíg valakinek az útlevele érvényes, szabadon jöhet-mehet. Mi a javaslattal készen vagyunk. Ha ebben az évben az Országgyűlés elfogad­ja, nincs akadálya a január 1-jei életbelépésnek. V. M. Több jelölt, több párt — FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL — zat választotta el, a többiek esélytelennek bizonyultak. ★ Szegeden Apró Antal le­mondott kép­viselői mandátu­máról. Al­győ, Felsőváros, Pe­­tőfi-telep, Tápé városrészek­nek nem volt pótkép­viselője, ezért az időközi választások első aktusaként hétfőn jelölő­gyűlést tartanak Tápén. A képviselő lemondását kö­vetően elsőnek a Magyar De­mokrata Fórum jelentette be, hogy más szegedi szervezetek­kel közösen Raffai Ernőt, a JATE bölcsészkarának tör­ténész adjunktusát fogják je­lölni. Az MSZMP-tagok egy része arra várt, a pártbizottság majd megmondja, ki lesz a jelölt. Az újjáalakult testület viszont szakított a régi rossz beidegződésekkel: lakóhelyi nyílt fórumokat tartottak, és így lett a párt két jelöltje Tóth József gépészmérnök, a megyei tanács munkatársa, valamint dr. Válastyán Pál mérnök, aki ez év február 24-étől e hét csütörtökön elfo­gadott lemondásáig a Szegedi Pártbizottság társadalmi­­gazdaságpolitikai titkára volt. Dr. Dobozy Levente ügyvéd személyében független, pár­tonkívüli jelölt is foglalkoz­tatja a város közvéleményét. Bemutatását barátai, volt ügy­felei szervezik. ★ Korom Mihály lemondása után három jelölt közül vá­laszthatnak képviselőt Bács- Kiskun megye 8. számú vá­lasztókörzetének állampolgá­rai. Pénteken a késő esti órákban befejeződött jelölő­gyűlés pontot tett a választási küzdelem első szakaszára, a három jelölőgyűlésen együtte­sen csaknem nyolcszázan je­lentek meg. A javasolt öt sze­mély közül az összesített eredmények alapján kelő szá­mú szavazatot kapott dr. Go­rái István, a városi kórház belgyógyász orvosa, a kiskun­félegyházi Demokratikus If­júsági Szövetség jelöltje, akit az MSZMP is támogat, Fekete Pál, a helyi József At­tila Általános Iskola tanára (pártonkívüli, a Népfront je­löltje, és támogatja a Magyar Demokrata Fórum 2. számú városi szervezete is), vala­mint dr. Vas László, a kiskun­félegyházi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet jogtanácsosa, (pártonkívüli, a Népfront jő­­jelöltje). 2., VASÁRNAP Nem megújítani, átalakítani Budapest VI. kerületének kommunistái szerint az MSZMP-nek a társadalmi megegyezésre, pluralista poli­tikai és gazdasági rendszer létrehozására kell törekednie, s ennek érdekében együtt kell működnie a már létező, illet­ve ezután szerveződő politi­kai pártokkal. Ez az elv a gyakorlatban is érvényesült a tegnapi pártértekezleten, ame­lyen ott voltak a kerületi el­lenzéki szervezetek képviselői, mi több: az SZDSZ küldötte szót kért és kapott. A vitában felszólalók egyet­értettek abban, hogy a szo­cializmus eszméje nem idejét­múlt, a rendszer igenis meg­reformálható. A sikeres mo­dellváltáshoz nem megújítani, hanem átalakítani kell a pár­tot. Ezért a kerület kommu­nistái egyebek között szüksé­gesnek tartják, hogy a kong­resszuson elfogadandó prog­ram szögezze le: az MSZMP nem osztály­pártként, hanem a széles rétegek bizalmát él­vező programpártként kíván működni. A vitát követően megvá­lasztották a budapesti párt­értekezlet és a pártkongresz­­szus küldötteit. A tisztújítást a kongresszus utánra halasz­tották. Andrew C. Timar a világkiállításra gyűjt Andrew C. Timar, azaz Tímár András torontói nagy­­vállalkozó neve mind gyakrabban föltűnik hazai gazda­sági körökben. Az ő lelkesen szorgalmazott, kedvenc kez­deményezése ugyanis, hogy a kisebb tőkéjű kanadai ma­gyarokat mozgósítsa befektetésekre ide, az óhazába. Mint a lapunkban Bányász Rezsővel, kanadai nagykövetünkkel folytatott interjúban olvasható volt, erre különösen jó al­kalmat kínál a tervezett Budapest—Bécs világkiállítás. Ez ügyben érkezett most néhány napos látogatásra Budapest­re Tímár András. A Vasárnapi Hírek értesü­lése szerint a neves vállalko­zót fogadta Pozsgay Imre ál­lamminiszter, Glatz Ferenc művelődési miniszter, Somo­gyi László, a világkiállítás kormánybiztosa és Marjai Jó­zsef, ny. miniszterelnök-he­lyettes, a miniszterelnök sze­mélyes megbízottja. Az elgon­dolásokról beszélgettünk szál­láshelyén, a Flamenco Szálló­ban. — Most tulajdonképpen előzetes szerződést kötöttünk a magyar kormánnyal — mondotta Tímár András —. Megállapodtunk, hogy közös részvénytársaság alakuljon. Ebben azt vállaljuk, hogy a világkiállításra a legnagyobb kanadai vállalatok támogatá­sát is megszerezzük, itt sze­repeltetjük őket. Igyekszünk bevonni a nagy bankok, a pénzügyi világ képviselőit, hogy segítsék a világkiállítás sikerét. Nem titkolom, hogy politikai és gazdasági célt kí­vánunk ezzel szolgálni. Ami a politikait illeti: jobban megnyitni Magyarország ka­puit nyugat felé és minél több nyugati látogatót, turis­tát, üzletembert fogadni itt. Ami pedig a gazdasági cél: olyan nyugati­­beruházókat hozni, akik nemcsak a kiál­lítás idején, hanem azután is, tartósan fektetik be mű­ködőtőkéjüket. Ideálisan köl­csönös gazdasági megalapo­zottsággal. Az az elvünk, hogy minél több magyaror­szági résztvevője legyen a közös vállalkozásoknak. Ne a külföldi tőke domináljon, hanem főként a magyar nép húzza a hasznot. Egyszóval, senkinek sem kell félnie, hogy kiárusítjuk hazánkat. Régi mondással szólva (ami természetesen ,nem Ausztria ellen irányul): Nem szívesen látnánk, hogy a labamc tehén itt legeljen, de odaát fejjék ... Ezt a dunántúli szívem mon­datja velem. • Dunántúli? ... Hát ki­csoda is tulajdonképpen Tímár András? — Csopakon születtem, ne­velkedtem, minden meghatá­rozó élményem a Balaton­hoz, a Bakonyhoz kapcsoló­dik. Ezeket sohasem felejtem el, még a hawaii gyönyörű villámban is fölidéződnek. A Torontó melletti százholdas kertészeti birtokom kapuján pedig ez a felirat áll: Csopak Hill. — Szombathelyen a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyán kaptam munkát. Ebben a városban nősültem, szüle­tett három gyermekem: And­rás, József és Ágnes. Az el­ső fiam a vállalkozásom el­nöke, de valójában zeneszer­ző és karmester, gyakran sze­repel nagy sikerrel koncerte­ken, rádióban, televízióban. Rövidesen Magyarországon is fellép. A másik fiam fizikus és nagyapja írói tehetségét is örökölte, a lányom pedig — aki egyébként Pallavicininé — fogorvosi asszisztens. Menekülés és újrakezdés : Együtt ment ki a csa­lád? — Igen, 1956. novemberben, s Torontóban előbb megint csak fizikai munkásként kel­lett dolgoznom, de hamar le­tettem a szükséges különbö­zeti vizsgákat, újból diplomát szereztem, s kertészeti, kert­építő vállalatot alapítottam. Cégem éppen az idén ünnep­li fennállásának harmincadik évfordulóját. Jólesően gondo­lok rá, hogy sokat tehettünk Toronto és Ontario szépíté­séért, s értük több magas kitüntetést kaptam. Mint ma­gyar vagyok büszke erre.­­ Sőt úgy tudjuk, jogosult a Sir Andrew Timar név­re is, hiszen az angol ki­rálynő lovaggá ütötte ... — Valóban így van, de higgye el, ha örülök is neki, nem a címek érdekelnek. Az elmúlt években különösen az foglalkoztatott, hogy megala­píthassuk a kanadai—magyar beruházási gazdasági szövet­séget, mely az érdeklődést Magyarországra irányítaná. Olyan kiemelkedő tagjai van­nak, mint Andrew Sarlós, Zsolt Endre, a legnagyobb torontói építési vállalkozó és több nagyon neves üzletember. Jelentős eredmény a La­goon City nyaralóbázis megte­remtése, afféle Siófok méretű nyaralóváros több ezer épü­lettel, szállodával, üzlettel.­­ Ebből a szövetségből született a Budapest,a Bécs világkiállítás támogatá­sának a gondolata? Természetesen a tisztes üz­leti haszon reményével gon­doltunk erre, de legalább ilyen szerepet játszik a ma­gyarságunk. Rokonszenves mindaz, ami a reform szelle­mében Magyarországon vég­bemegy. Szeretnénk ehhez is hozzásegíteni. Ebben jó part­ner a Kanadai Magyarok Szö­vetsége is. Sok-sok magyar összehajol . Amelynek ön a főtitká­ra ... Mit tűztek maguk elé? — Kilencvenkét egyesület­ről van szó, mintegy 200 ezer magyarral. Az ő nevükben jártam Budapesten két hó­napja, a szövetség elnökével, Walter Istvánnal, s már akkor hivatalos kormánykörökkel tárgyaltunk. Puhatoltuk, hogy miben lehetnénk segítségre. Mert mindannyian támogatni szeretnénk az itthoni kibonta­kozást és reménykedünk a magyar nép sikerében, jövő­jében. A kanadai magyarság azt szeretné látni, hogy a Kárpát-medencében béke, bé­kés együttműködés legyen, mindenféle sovinizmus, el­lenségeskedés nélkül. A sovi­nizmust elítéljük, ugyanakkor a magyarságtudat egészséges erősödésére szükség van. Kí­vánjuk, hogy a jelenlegi kor­mányzat erre is találjon meg­oldást, összhangot. A jegyző úr itt : Az egész család oda­valósi? — Igen. Édesapám, Tímár József Csopak, Balatonarács, Balatonköves, Palóznak fő­jegyzője volt, s büszke va­gyok rá, hogy egy éve utcát is neveztek el róla. Ezt alig­hanem légióként írói mun­kásságával érdemelte ki, melyben a Balaton népével, életével foglalkozott. Talán kétezernél is több elbeszélé­se jelent meg napilapokban, folyóiratokban, ezeket most gyűjtik össze a Széchényi Könyvtárban, s remélhetően válogatott kötet kerekedik belőlük. — S az ön élete hogyan alakult? — Székesfehérváron diá­­koskodtam, majd a budapes­ti műegyetem mezőgazdasági szakán szereztem oklevelet, ugyanott adjunktus lettem, de közbeszólt az élet, azok a bi­zonyos ötvenes évek eleje, kitettek és az építőiparban fizikai munkásként dolgoz­tam. Később — a Nagy Im­re miniszterelnöksége idején született enyhítések folytán Segíteni jöttem — nem dicsérni Andrew C. Tímár — Tímár András ebben a szellemben repüli át most már remélhe­tően mind gyakrabban az óce­ánt, régi és új hazája között. Már megszervezte szövetsé­gükön belül a beruházási csoportot, a kis és köze­pes tőkével rendelkező ma­gyarok részvételével. ők lesznek az első fecskék, akik majd itthon ruháznak be, hasznosítják mobilizálható tő­kéjüket. A jelek szerint töb­ben foglalkoznak öreg koruk­ra a visszatelepülés tervével. Ehhez pedig jól jön a biztos hasznot hozó anyagi alap. S végül még egy friss hír Tímár András jelenlegi ma­gyarországi útjáról­ alapít­ványt tett Glatz Ferenc mi­niszternél arra,­ hogy a mis­kolci egyetem 3­ 5 diákja évente fél esztendeig ösztön­díjasként képezheti tovább magát Torontóban. Az Orvos­továbbképző Egyetemen pedig Kulka Frigyes rektornak (mint mondja: „világhírű ba­rátomnak”) felajánlotta, hogy a torontói kórházaktól besze­rez néhány korszerű műszert. — Majdcsak összedarizok ezt, azt... vagy­­mondjam úgy, hogy összetarhálok — tette hozzá beszélgetésünk vé­gén elnézést kérő mosollyal, de nyelve hegyén érezhető jó­érzéssel a bizonyára nagyon régen használt szavaktól. Mert igazán így érkezik­­haza az ember... Lőkös Zoltán ^ —Vasárnapi­­Hírek

Next