Vasárnapi Hírek, 1990. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-16 / 10. szám
egyházai mezőn, az Ispánkútnál, ahol a feltevések szerint életét vesztette a szabadságharc nagy egyénisége. A Petőfi-emlékműnél koszorúzási ünnepségen méltatták a szabadságharc hőseinek áldozatát. Kolozsváron a Farkas utcai templom előtt gyűltek össze az ünneplők, akik megkoszorúzták a városban található szabadságharcos emlékhelyeket. Este a Magyar Színházban nagyszabású kultúrműsort tartottak. Bukarestben a 33. számú Ipari Líceum magyar tagozatos diákjai emlékeztek meg március 15-éről, majd a Petőfi Kultúrházban Molnár Szabolcs egyetemi előadó méltatta a szabadságharc hőseit. Az évforduló alkalmából megalakították a Petőfi Sándor Művelődési Kört a Bukarestben élő magyarság kulturális és mozgalmi összefogására. Az óhazára gondolva NICKELSDORFBAN a magyar nagykövetség képviselői koszorút helyeztek a Kossuthemléktáblánál, amely annak emlékét örökíti meg, hogy a Kossuth Lajos vezette honvédelmi bizottmány 1948 októberében az itteni plébániaépületben határozta el: a forradalmi hadsereg Ausztria határát átlépve segítséget nyújt a bécsi felkelőknek. A koszorúzási ünnepségen részt vett a helység több vezető személyisége is. A magyar diplomáciai képviselet munkatársai megkoszorúzták Széchenyi Istvánnak, az első 1848-as forradalmi kormánytagjának emléktábláját Bécs Döbling kerületében. A március 15-i évforduló legnagyobb bécsi rendezvénye szombaton lesz, amikor a Collegium Hungaricum székházában az ausztriai független magyar kulturális egyesületek csúcsszerve emlékünnepséget rendez az ország magyar anyanyelvű lakosai számára. BUENOS AIRESBEN Klein Márton, a Magyar Köztársaság nagykövete csütörtökön megkoszorúzta Czetz János tábornok sírját az argentin katonai főiskolán. Az 1848-as szabadságharc 142. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen részt vett a főiskola igazgató parancsnoka, David Ruiz Palacios dandártábornok is, aki a magyar—argentin katonai kapcsolatok jelképének nevezte Czetz János tábornokot. Czetz János Bem apó tábornagya volt, és győztes hadvezére a nagyszebeni és a piski csatának. A szabadságharc leverése után Argentínába emigrált, majd megalapította az első argentin nemzeti katonai akadémiát, amelynek első igazgató parancsnoka is volt. Klein Márton csütörtök este baráti fogadáson látta vendégül az Argentínában élő magyarság képviselőit. Egyben elbúcsúzott tőlük, tekintettel arra, hogy megbízatásának lejártával, március végén, elhagyja Buenos Aires-i állomáshelyét. PÁRIZSBAN a magyar nemzeti ünnep alkalmából neves francia közéleti személyiségek és vezető értelmiségiek társaságot alapítottak a két ország sokoldalú együttműködésének előmozdítására, és az együttműködés hatékony társadalmi támogatásának megszervezésére. Az alapító ülésen — amelyen részt vettek a francia nemzetgyűlés és a szenátus magyarbarát csoportjainak vezetői is — Hubert Dubois, volt budapesti francia nagykövetet elnökké, Enrique Leon tanárt főtitkárrá választották. A kiadott közlemény szerint a társaság Magyarország minden barátja előtt nyitott szervezetként kíván tevékenykedni. Szlovákia Zavartalan emlékezés Végre megkötöttségek nélkül, a szívük diktálta módon ünnepeltek tegnap a szlovákiai magyarok. Az egyre népszerűbb és ezzel az újságosstrandokon hiánycikké vált pozsonyi Új Szó kassai tudósítása szerint a Thália Színház előtt nyolcszázan emlékeztek 1848 hőseire. A rimaszombati járás Vecseklő nevű falujában felavatták a járás harmadikPetőfi-emléktábláját. Rozsnyón Czabán Samu kulturális napok kezdődtek. POZSONYBAN hagyományosan a ligetújfalusii park volt a megemlékezés színhelye, ám az események tartalma egy mai forradalomra, a múlt év november 17-ével elkezdődött átalakulásra utalt. A szobor előtti alkalmi dobogóról elsőként Lubomir Feldek költő a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom képviselője szlovákul fejezte ki reményét, hogy sikerül kialakítani az együttélés paradicsomát, ahol minden nemzetiség jogai érvényesülni tudnak. Utalt a novemberi forradalomra, ahol a szlovák, a magyar, a német és a többi, kisebb lélekszámú népcsoportba tartozó egységben tudott fellépni. Duka Zólyomi Árpád, a CSEMADOK szónoka felelevenítette, mit is követelték a múlt év novemberének 12 pontjában. A 48-as pontokkal összehasonlítva, nem volt nehéz ezeket egymással párhuzamba állítani. Gondolatát Tóth Károly, a Független Magyar Kezdeményezés vezetője azzal erősítette meg, hogy az akkori követelések ma sem vesztettek aktualitásukból. — A demokrácia fejlődésével azonban olyan klisék is újjáélednek — mondotta —, amelyek már a századelőn is léteztek. — Tóth Károly e figyelmeztetése mintegy bevezette dr. Duray Miklós, az Együttélésért Mozgalom vezetőjének nagy hatású beszédét, amelyben többi között leszögezte: " Az egyenlőség mindmáig szinte csak George Orwell meghatározása értelmében lehetséges; mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek. A tízparancsolat példája mutatja, hogy az életet törvények nélkül nem lehet élni. Játékszabályok nélkül pedig nem lehet együttélni. Tehát reméljük, hogy a 150 évvel ezelőtt felizzott polgári demokratikus forradalom az együttélés demokratikus valóságaként fog beteljesülnii. Ez nem csupán a mi vágyunk, a kisebbségben élők érdeke és óhaja. Enélkül a többségiek sem fognak tudni felemelkedni. Noha csaknem minden jel arra utal, hogy az óhajtott paradicsomi kor még mindig messze van. Ennek ellenére mégis az együttélést hirdetem, de nem feltételek nélkül, hanem 1848 emancipációt hozó szellemében. így legyen! Még akkor is, amikor a koszorúzást szervezők tartottak a Star Társaság tagjainak provokációjától, mert a nacionalista színezetű „egylet” minden héten csütörtökön tartja szokásos gyűlését a belvárosi Hviezdolavo téren. A feszültséget az is fokozta, hogy a szlovák kormány mint egy durva hazugságot, a pánhungarizmus megnyilvánulását utasította vissza Szűrös Mátyásnak Václav Havelhez, a szlovákiai magyar nemzetiség érdekében írt levelét. Ennek szövegét Gálán Géza olvasta fel a ligetújfalusi parkban, majd szlovákulismertette a sajtóban megjelent közleményt. Ebben olyan megállapítás is szerepelt, hogy a szlovák kormány lényegesen több jogot biztosít a nemzetiségeknek, mint amennyit a Magyarországon élő nemzetiségek gyakorolhatnak. Ezzel kapcsolatban dr. Duray Miklós elmondta a Vasárnapi Hírek kérdésére, hogy ő maga teljesen természetesnek tartja Szűrös Mátyás levelét, még ha azt a pozsonyi kormány övön aluli ütésnek is értékeli. — Az válthatna itt ki pozitív hatást, ha mindenről lemondanánk — mondta fanyarul. — Hogy egy ilyen levél visszaüthet ránk? — Tulajdonképpen minden visszaüt... Tóth Károlyt is megkérdeztem ugyanerről, ő egészen másként vélekedett. — Négy magyar mozgalom működik már Szlovákiában. Egyiket sem kérdezték meg, Magyarországról, hogy egy ilyen lépésre készülnek, pedig éppen a megfontoltságáért volt okunk becsülni a magyar külpolitikusokat. De most mintha elvesztették volna az önkontrolljukat. A régi séma módjára rólunk döntöttek, nélkülünk. Úgy érzem például, hogy a választási törvényben az 5 százalékos határt sem a nemzetiségek ellen hozták. Prágában liberális jellegű pártból van egy tucat. A választási törvény e paragrafusával az apró pártokat kívánták kirekeszteni a törvényhozásból... Végül egy biztató hír: a Star Társaság-beliek nem jöttek át a Dunán, a koszorúzás rendben lezajlott. V. Paizs Gábor Tapintatos önérzettel KÁRPÁTALJÁN többet jelentettek az idei március 15-i megemlékezések, mint egy esztendővel ezelőtt. A Petőfiemléktábla koszorúzásakor és a díszhangversenyen az ünnep emelkedettsége tükröződött az arcokon. A Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének rendezvényein, az Ungváron, Beregszászon, Técsőn, Nagyszőlősön, Munkácson, Badalóban, Szernyén és másutt tartott koszorúzásokon, zenés irodalmi esteken sok szó esett arról, hogy magyarnak lenni a Kárpátok alatt nemcsak állapotot, hanem kötelességet és küldetést is jelent. Hiszen nemzeti kincseinkre úgy kell vigyáznunk, nehogy sérelmet okozzunk másoknak, nem eshet csorba magyarságtudatunkon, nemzeti önérzetünkön sem. Első ízben emlékeztek március idusára az Ungvári Szovjet Hungarológiai Központban. Az ünnepi gyűlés résztvevői kárpátaljai alkotók — Petky Sándor festőművész, Ortutay Zsuzsanna és Hidi Endre keramikusok — kiállítását tekinthették meg a Várhegy lejtőjén nemrég felújított Bródyvillában, ahol a hungarológiai központ tavaly talált otthonra. Erdélyi Gábor Első alkalom ITÉBEN tegnap 10 órakor az 1848-as magyar forradalom alkalmából újvidékiek, szabadkaiak, kulaiak, verseciek és temeriniek egy csoportja megkoszorúzta Kossuth Lajos mellszobrát. Ez volt egyébként az első alkalom a felszabadulás óta, hogy Jugoszlávia egyetlen Kossuth-emlékművét nyilvánosan koszorúzták meg. Pedig a szobrot, Horvai János művét 1904-ben leplezték le. Kossuth-szobor-avatás Washingtonban Kossuth-szobrot lepleztek le az amerikai törvényhozás épületében, a washingtoni Kapitóliumban március 15-én. Kossuth Lajos emlékének megörökítését Tom Lantos, a képviselőház magyar származású tagja javasolta, s a döntéshez csatlakozott a szenátus is. A közös határozat „a magyar George Washington”-ként, a magyar demokrácia atyjaként méltatja Kossuth Lajost. A mellszobrot, Bodó Sándor alkotását, az amerikai magyar szövetség adományát március 15-én, a törvényhozás és a kormány vezető képviselőinek jelenlétében leplezték le. Az ünnepségen beszédet mondott Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke is. A nemzet vendége volt Az elmúlt évtizedekben nem volt nagy divatja az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeinek. Ennél is kevesebb szó esett Kossuth Lajos amerikai útjáról. Pedig Kossuth olyan fogadtatásban részesült, mint előtte csak a francia Lafayette, aki szintén „a nemzet vendége” volt. „Kossuth Lajos kormányzónak, a nagy magyar hazafinak” a fogadására New York város bizottságot küldött ki. Az állam és a város vezetőin kívül különféle intézmények, a polgárok tízezrei és az Amerikában élő lengyelek fogadták. Kossuthnak Amerikába érkezésekor New Yorkban (1851. december ,4.) mondott beszédéből idézzük: „Uraim, meg kell köszönnöm az Egyesült Államok népének, kongreszszusának és kormányának fogságomból való kiszabadításomat ... Mások beszéltek, önök cselekedtek és én szabad voltam! Önök cselekedtek és tettüktől megreszkettek a zsarnokok és fellélegzettek a népek. A letiport, de meg nem tört magyar nép új reménységgel emelte fel fejét. Az önök csillagának ragyogását Európa elnyomott népei ébredő szabadságuk hajnalcsillagaként üdvözölték... A mindenható Isten alázatosságomban is engem választott ki, hogy önök előtt az emberiesség ügyét képviseljem... Én haladó ember vagyok és köztársasági ... Hazám számára azért a jogért harcolok, hogy önmagáról rendelkezhessék. Én minden nép önredelkezési jogának nagy elvét vallom és ünnepélyesen tagadom, hogy e jog gyakorlásában bármilyen idegen, vagy idegen hatalom is beleavatkozhatna ... Nincs más igényem, mint ami a legyőzött szabadságot a győztes szabadsággal szemben megilleti... Megkérdezem: elegendők-e ezek az igények az önök segítségének megnyerésére? Nem magamnak, de szülőföldemnek, sőt a kontinens szabadságának is, amelynek Magyarország függetlensége elengedhetetlen sarkköve ... adjanak alkalmat arra, hogy kifejthessem önök előtt szerény kérésemet a segítség célszerű módjairól... Ha ez az önök akarata, akkor engedjék meg, hogy ezt boldogabb napok zálogának tartsam, s megköszönjem a mindenható Istennek, hogy önök hazáját, mely az elnyomott emberiességnek máris menedéke, a szabadság pillérjévé választotta ki!” Dr. Fónyad Ernő Horn eseménytelen kivonulást remél Mikor lehetünk semlegesek? Nem hiszem, hogy a Szovjetunió újratárgyalná az új magyar kormánnyal a csapatkivonási megállapodást. Ők ezt érvényesnek tekintik — nyilatkozta lapunknak csütörtökön Horn Gyula külügyminiszter. A magyar politikus a törökbálinti Flóra Hotelban a Fiatalok az Egyesült Európáért Kulturális Egyesület nemzetközi diáktalálkozójának résztvevői előtt tartott előadást, majd kifejtette véleményét a szovjet csapatok kivonásáról, a Vasárnapi Hírek munkatársának. Az ütemtervet pontról pontra megvitattuk, egyeztettük, így is nagyon nehéz volt tető alá hozni, aki ennél jobb feltételeket tud elérni, annak csak gratulálni tudok. Ami azt illeti, hogy miért nem deklaráltuk benne: jogtalan volt a szovjet csapatok itt-tartózkodása, nos, erről sok vita volt. De megítélésem szerint már nem ezen kéne rágódnunk, hanem azon, hogy zavartalan legyen a kivonulás. A március 26-áig tartó konzultációsorozaton tartott előadása egyébként meglepő fordulattal kezdődött: tolmács nem lévén a közelben, Erdős André nagykövet, főosztályvezető, a délutáni szekcióülések egyik előadója „ugrott be” főnöke segítségére. Külügyminiszterünk azzal kezdte: reméli, Európa és Magyarország ismét — mint már annyiszor a történelem folyamán — egymásra talál. Emlékeztetett rá, hogy hazánk vette fel elsőként a kapcsolatot a nyugat-európai integrációs szervezetekkel, s Közép-Kelet-Európában mi mentünk legmesszebbre a civilizációs normák érvényesítésében. Aláhúzta: a régióban mindenhol „csak” hatalomváltás történt, Magyarország az egyetlen, ahol megkezdődött a rendszerváltás — méghozzá felülről, tudatosan és profeszszionalista módon. Nagyobb teret szentelt Horn Gyula azoknak a feladatoknak, amelyek előttünk állnak. Első helyen a teljesen szabad együttműködést említette Nyugat-Európával, beleértve ebbe a magyarok külföldi munkavállalási és képzési lehetőségét — e témában egyébként egy sor megállapodás van előkészítés alatt. Második helyen lehetséges hídszerepünk fontosságát említette. Egyetlen példaként azt hozta fel, hogy Japán, Dél-Korea, Thaiföld és Hongkong szándékozik egész Közép-Kelet-Európára kiterjedő hídfőállást létesíteni. Gazdasági fejlődésünk szempontjából a Valutaalappal minap megkötött megállapodást, biztonságpolitikánkat illetően pedig azt emelte ki: Magyarország csak akkor lehet semleges, ha több oldalról garantálják biztonságát, s az hozzákapcsolódik az összeurópai biztonsághoz és leszereléshez. Ez utóbbi kérdésben döntőnek azt nevezte, hogy kivonjanak kontinensünkről minden támadófegyvert. Nem véletlen, hogy a szovjet csapatok magyarországi kivonulása is ezzel kezdődik. Medgyesi Csillás Sajtóskandallm A nyomda revolverez A Pesti Hírlap nem hagyja magát Az erőteljes reklámkampány ígéretével ellentétben március 15-én nem jelent meg a Pesti Hírlap első száma. Fodor Lajos, a lap kiadására alakított kft. ügyvezető igazgatója, a szerkesztőbizottság elnöke az MTI-nek adott nyilatkozatában ultimátumnak minősítette az Athenaeum Nyomda követeléseit, azaz a novemberben aláírt szerződés módosítását. A fantosmá vált lap főszerkesztőjét Riskó Gézát, március 15-én, délután budakeszi otthonában kereste fel a Vasárnapi Hírek. „ Legyen magyar, legyen becsületes, legyen korszerű.” Ezzel a jelmondattal indultunk és ezt komolyan is gondoljuk. Ezek utánnem alkudhatunk meg az első lapszámnál, mert akkor mint a pók, beszőnek minket, és felmorzsolnak. Érvényes szerződéseink vannak, ennek ellenére nyolc nappal ezelőtt az Athenaeum módosító javaslatokkal állt elő. Az utolsó pillanatig reménykedtem a megegyezésben. A lap nyomásra készen állt, este a nyomóhengerek a levegőben forogtak. Ha aláírjuk a módosított szerződést, a nyomda jelenlegi vezérigazgató-helyettese engedélyezi a nyomást. Éjjel, egészen pontosan 23 óra 42 perckor adtam fel. Arra a döntésre kényszerültem, hogy nem jelenik meg a lap március 15-én. Viszont hamarosan megjelenünk, amint a jogi helyzet tisztázódik. Nem adjuk fel. — Szerencsére tőkeerős a vállalkozásunk, anyagilag bírni fogjuk. A siker azon áll vagy bukik, sikerül-e ezt az átmeneti időszakot a kollektívának átvészelni. Hatalmas szellemi kapacitást sikerült összehozni, nagyon szeretném, ha együtt maradna. Amint kitudódott a konfliktusunk, több jelentős párt megkeresett bennünket, felajánlva segítségét, de mi ragaszkodunk a függetlenségünkhöz. Sem külföldi tőke, sem pártok pénze nincs a vállalkozásban. Ezt a harcot magunknak kell megvívni. Cseh Béla