Vasárnapi Hírek, 1990. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-16 / 10. szám

egyházai mezőn, az Ispán­­kútnál, ahol a feltevések sze­rint életét vesztette a szabad­ságharc nagy egyénisége. A Petőfi-emlékműnél koszorú­­zási ünnepségen méltatták a szabadságharc hőseinek áldo­zatát. Kolozsváron a Farkas utcai templom előtt gyűltek össze az ünneplők, akik megkoszorúz­ták a városban található sza­badságharcos emlékhelyeket. Este a Magyar Színházban nagyszabású kultúrműsort tar­tottak. Bukarestben a 33. számú Ipari Líceum magyar tagoza­tos diákjai emlékeztek meg március 15-éről, majd a Petőfi Kultúrházban Molnár Szabolcs egyetemi előadó méltatta a szabadságharc hőseit. Az év­forduló alkalmából megalakí­tották a Petőfi Sándor Műve­lődési Kört a Bukarestben élő magyarság kulturális és moz­galmi összefogására. Az óhazára gondolva NICKELSDORFBAN a ma­gyar nagykövetség képviselői koszorút helyeztek a Kossuth­­emléktáblánál, amely annak emlékét örökíti meg, hogy a Kossuth Lajos vezette honvé­delmi bizottmány 1948 októ­beré­ben az itteni plébániaépü­letben határozta el: a forra­dalmi had­sereg Ausztria hatá­rát átlépve segítséget nyújt a bécsi felkelőknek. A koszorú­­zási ünnepségen részt vett a helység több vezető személyi­sége is. A magyar diplomáciai kép­viselet munkatársai megko­szorúzták Széchenyi István­nak, az első 1848-as forradal­mi kormány­­tagjának emlék­tábláját Bécs Döbling kerüle­tében. A március 15-i évforduló legnagyobb bécsi rendezvénye szombaton lesz, amikor a Col­legium Hungaricum székhá­zában az ausztriai független magyar kulturális egyesületek csúcsszerve emlékünnepséget rendez az ország magyar anyanyelvű lakosai számára. BUENOS AIRESBEN Klein Márton, a Magyar Köztársa­ság nagykövete csütörtökön megkoszorúzta Czetz János tábornok sírját az argentin katonai főiskolán. Az 1848-as szabadságharc 142. évforduló­ja alkalmából rendezett ün­nepségen részt vett a főiskola igazgató parancsnoka, David Ruiz Palacios dandártábornok is, aki a magyar—argentin katonai kapcsolatok jelképé­nek nevezte Czetz János tá­bornokot. Czetz János Bem apó tábor­nagya volt, és győztes hadve­zére a nagyszebeni és a piski csatának. A szabadságharc le­verése után Argentínába emigrált, majd megalapította az első argentin nemzeti ka­tonai akadémiát, amelynek első igazgató parancsnoka is volt. Klein Márton csütörtök este baráti fogadáson látta vendé­gül az Argentínában élő ma­gyarság képviselőit. Egyben elbúcsúzott tőlük, tekintettel arra, hogy megbízatásának le­jártával, március végén, el­hagyja Buenos Aires-i állo­máshelyét. PÁRIZSBAN a magyar nemzeti ünnep alkalmából ne­ves francia közéleti személyi­ségek és vezető értelmiségiek társaságot alapítottak a két ország sokoldalú együttműkö­désének előmozdítására, és az együttműködés hatékony tár­sadalmi támogatásának meg­szervezésére. Az alapító ülésen — ame­lyen részt vettek a francia nemzetgyűlés és a szenátus magyarbarát csoportjainak vezetői is — Hubert Dubois, volt budapesti francia nagy­követet elnökké, Enrique Leon tanárt főtitkárrá választották. A kiadott közlemény sze­rint a társaság Magyarország minden barátja előtt nyitott szervezetként kíván tevékeny­kedni. Szlovákia Zavartalan emlékezés Végre megkötöttségek nélkül, a szívük diktálta módon ünnepeltek tegnap a szlovákiai magyarok. Az egyre népsze­rűbb és ezzel az újságosstrandokon hiánycikké vált pozsonyi Új Szó kassai tudósítása szerint a Thália Színház előtt nyolc­­százan emlékeztek 1848 hőseire. A rimaszombati járás Ve­­cseklő nevű falujában felavatták a járás harmadik­­Petőfi-em­­léktábláját. Rozsnyón Czabán Samu kulturális napok kez­dődtek. POZSONYBAN hagyomá­nyosan a ligetújfalusii park volt a megemlékezés színhelye, ám az események tartalma egy mai forradalomra, a múlt év november 17-ével elkezdődött átalakulásra utalt. A szobor előtti alkalmi dobogóról első­ként Lubomir Feldek költő a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom képviselője szlo­vákul fejezte ki reményét, hogy sikerül kialakítani az együttélés paradicsomát, ahol minden nemzetiség jogai ér­vényesülni tudnak. Utalt a no­vemberi forradalomra, ahol a szlovák, a magyar, a német és a többi, kisebb lélekszámú népcsoportba tartozó egység­ben tudott fellépni. Duka Zólyomi Árpád, a CSEMADOK szónoka feleleve­nítette, mit is követelték a múlt év novemberének 12 pontjában. A 48-as pontokkal összehasonlítva, nem volt ne­héz ezeket egymással párhu­zamba állítani. Gondolatát Tóth Károly, a Független Ma­gyar Kezdeményezés vezetője azzal erősítette meg, hogy az akkori követelések ma sem vesztettek aktualitásukból. — A demokrácia fejlődésé­vel azonban olyan klisék is újjáélednek — mondotta —, amelyek már a századelőn is léteztek. — Tóth Károly e fi­gyelmeztetése mintegy beve­zette dr. Duray Miklós, az Együttélésért Mozgalom veze­tőjének nagy hatású beszédét, amelyben többi között leszö­gezte: " Az egyenlőség mindmáig szinte csak George Orwell meghatározása értelmében le­hetséges; mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek. A tízparancsolat példája mu­tatja, hogy az életet törvé­nyek nélkül nem lehet élni. Játékszabályok nélkül pedig nem lehet együttélni. Tehát reméljük, hogy a 150 évvel ez­előtt felizzott polgári demok­ratikus forradalom az együtt­élés demokratikus valósága­ként fog beteljesülnii. Ez nem csupán a mi vágyunk, a ki­sebbségben élők érdeke és óhaja. Enélkül a többségiek sem fognak tudni felemelked­ni. Noha csaknem minden jel arra utal, hogy az óhajtott pa­radicsomi kor még mindig messze van. Ennek ellenére mégis az együttélést hirdetem, de nem feltételek nélkül, ha­nem 1848 emancipációt hozó szellemében. így legyen! Még akkor is, amikor a koszorúzást szerve­zők tartottak a Star Társaság tagjainak provokációjától, mert a nacionalista színezetű „egylet” minden héten csütör­tökön tartja szokásos gyűlését a belvárosi Hviezdolavo téren. A feszültséget az is fokozta, hogy a szlovák kormány mint egy durva hazugságot, a pán­­hungarizmus megnyilvánulását utasította vissza Szűrös Má­tyásnak Václav Havelhez, a szlovákiai magyar nemzetiség érdekében írt levelét. Ennek szövegét Gálán Géza olvasta fel a ligetújfalusi par­kban, majd szlovákul­­ismertette a sajtóban megjelent közle­ményt. Ebben olyan megálla­pítás is szerepelt, hogy a szlo­vák kormány lényegesen több jogot biztosít a nemzetiségek­nek, mint amennyit a Magyar­­országon élő nemzetiségek gya­korolhatnak. Ezzel kapcsolatban dr. Du­ray Miklós elmondta a Vasár­napi Hírek kérdésére, hogy ő maga teljesen természetesnek tartja Szűrös Mátyás levelét, még ha azt a pozsonyi kor­mány övön aluli ütésnek is ér­tékeli. — Az válthatna itt ki pozi­tív hatást, ha mindenről le­mondanánk — mondta fanya­rul. — Hogy egy ilyen levél visszaüthet ránk? — Tulajdon­képpen minden visszaüt... Tóth Károlyt is megkérdez­tem ugyanerről, ő egészen másként vélekedett. — Négy magyar mozgalom működik már Szlovákiában. Egyiket sem kérdezték meg, Magyarországról, hogy egy ilyen lépésre készülnek, pedig éppen a megfontoltságáért volt okunk becsülni a magyar kül­­politikusokat. De most mintha elvesztették volna az önkont­­rolljukat. A régi séma módjá­ra rólunk döntöttek, nélkü­lünk. Úgy érzem például, hogy a választási törvényben az 5 százalékos határt sem a nem­zetiségek ellen hozták. Prágá­ban liberális jellegű pártból van egy tucat. A választási törvény e paragrafusával az apró pártokat kívánták kire­­keszten­i a törvényhozásból... Végül egy biztató hír: a Star Társaság-beliek nem jöttek át a Dunán, a koszorúzás rend­ben lezajlott. V. Paizs Gábor Tapintatos önérzettel KÁRPÁTALJÁN többet je­­lentettek az idei március 15-i megemlékezések, mint egy esztendővel ezelőtt. A Petőfi­­emléktábla koszorúzásakor és a díszhangversenyen az ünnep emelkedettsége tükröződött az arcokon. A Kárpátaljai Ma­gyarok Kulturális Szövetségé­nek rendezvényein, az Ungvá­­ron, Beregszászon, Técsőn, Nagyszőlősön, Munkácson, Ba­­dalóban, Szernyén és másutt tartott koszorúzásokon, zenés irodalmi esteken sok szó esett arról, hogy magyarnak lenni a Kárpátok alatt nemcsak álla­potot, hanem kötelességet és küldetést is jelent. Hiszen nemzeti kincseinkre úgy kell vigyáznunk, nehogy sérelmet okozzunk másoknak, nem es­het csorba magyarságtudatun­kon, nemzeti önérzetünkön sem. Első ízben emlékeztek már­cius idusára az Ungvári Szov­jet Hungarológiai Központban. Az ünnepi gyűlés résztvevői kárpátaljai alkotók — Petky Sándor festőművész, Ortutay Zsuzsanna és Hidi Endre ke­ramikusok — kiállítását te­kinthették meg a Várhegy lej­tőjén nemrég felújított Bródy­­villában, ahol a hungarológiai központ tavaly talált otthonra. Erdélyi Gábor Első alkalom ITÉBEN tegnap 10 órakor az 1848-as magyar forradalom al­kalmából újvidékiek, szabad­kaiak, kulaiak, verseciek és temeriniek egy csoportja meg­koszorúzta Kossuth Lajos mellszobrát. Ez volt egyébként az első alkalom a felszabadu­lás óta, hogy Jugoszlávia egyetlen Kossuth-emlékművét nyilvánosan koszorúzták meg. Pedig a szobrot, Horvai János művét 1904-ben leplezték le. Kossuth-szobor-avatás Washingtonban Kossuth-szobrot lepleztek le az amerikai törvényhozás épületében, a washingtoni Ka­­pitóliumban március 15-én. Kossuth Lajos emlékének megörökítését Tom Lantos, a kép­viselőház magyar származású tagja javasolta, s a döntéshez csatlakozott a szenátus is. A közös határozat „a magyar George Washing­ton”-ként, a magyar demokrácia atyjaként méltatja Kossuth Lajost. A mellszobrot, Bo­­dó Sándor alkotását, az amerikai magyar szövetség adományát március 15-én, a tör­vényhozás és a kormány vezető képviselői­nek jelenlétében leplezték le. Az ünnepségen beszédet mondott Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke is. A nemzet vendége volt Az elmúlt évtizedekben nem volt nagy divatja az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeinek. Ennél is keve­sebb szó esett Kossuth Lajos amerikai útjáról. Pedig Kos­suth olyan fogadtatásban ré­szesült, mint előtte csak a francia Lafayette, aki szintén „a nemzet vendége” volt. „Kossuth Lajos kormányzó­nak, a nagy magyar hazafi­nak” a fogadására New York város bizottságot küldött ki. Az állam és a város vezetőin kívül különféle intézmények, a polgárok tízezrei és az Ame­rikában élő lengyelek fogad­ták. Kossuthnak Amerikába ér­kezésekor New Yorkban (1851. december ,4.) mondott beszé­déből idézzük: „Uraim, meg kell köszönnöm az Egyesült Államok népének, kongresz­­szusának és kormányának fogságomból való kiszabadítá­somat ... Mások beszéltek, önök cselekedtek és én sza­bad voltam! Önök cselekedtek és tettüktől megreszkettek a zsarnokok és fellélegzettek a népek. A letiport, de meg nem tört magyar nép új remény­séggel emelte fel fejét. Az önök csillagának ragyogását Európa elnyomott népei ébre­dő szabadságuk hajnalcsilla­gaként üdvözölték... A min­denható Isten alázatosságom­ban is engem választott ki, hogy önök előtt az emberies­­ség ügyét képviseljem... Én haladó ember vagyok és köz­­társasági ... Hazám számára azért a jogért harcolok, hogy önmagáról rendelkezhessék. Én minden nép önredelkezési jogának nagy elvét vallom és ünnepélyesen tagadom, hogy e jog gyakorlásában bármi­lyen idegen, vagy idegen ha­talom is beleavatkozhatna ... Nincs más igényem, mint ami a legyőzött szabadságot a győztes szabadsággal szemben megilleti... Megkérdezem: elegendők-e ezek az igények az önök segítségének meg­nyerésére? Nem magamnak, de szülőföldemnek, sőt a kon­tinens szabadságának is, amelynek Magyarország füg­getlensége elengedhetetlen sarkköve ... adjanak alkalmat arra, hogy kifejthessem önök előtt szerény kérésemet a se­gítség célszerű módjairól... Ha ez az önök akarata, ak­kor engedjék meg, hogy ezt boldogabb napok zálogának tartsam, s megköszönjem a mindenható Istennek, hogy önök hazáját, mely az elnyo­mott emberiességnek máris menedéke, a szabadság pillér­jévé választotta ki!” Dr. Fónyad Ernő Horn eseménytelen kivonulást remél Mikor lehetünk semlegesek? Nem hiszem, hogy a Szovjetunió újratárgyalná az új ma­gyar kormánnyal a csapatkivonási megállapodást. Ők ezt ér­vényesnek tekintik — nyilatkozta lapunknak csütörtökön Horn Gyula külügyminiszter. A magyar politikus a török­bálinti Flóra Hotelban a Fia­talok az Egyesült Európáért Kulturális Egyesület nemzet­közi diáktalálkozójának részt­vevői előtt tartott előadást, majd kifejtette véleményét a szovjet csapatok kivonásáról, a Vasárnapi Hírek munkatár­sának.­­ Az ütemtervet pontról pontra megvitattuk, egyeztet­tük, így is nagyon nehéz volt tető alá hozni, aki ennél jobb feltételeket tud elérni, annak csak gratulálni tudok. Ami azt illeti, hogy miért nem dekla­ráltuk benne: jogtalan volt a szovjet csapatok itt-tartózko­­dása, nos, erről sok vita volt. De megítélésem szerint már nem ezen kéne rágódnunk, hanem azon, hogy zavartalan legyen a kivonulás. A március 26-áig tartó kon­zultációsorozaton tartott elő­adása egyébként meglepő for­dulattal kezdődött: tolmács nem lévén a közelben, Erdős André nagykövet, főosztályve­zető, a délutáni szekcióülések egyik előadója „ugrott be” fő­nöke segítségére. Külügyminiszterünk azzal kezdte: reméli, Európa és Ma­gyarország ismét — mint már annyiszor a történelem folya­mán — egymásra talál. Em­lékeztetett rá, hogy hazánk vette fel elsőként a kapcso­latot a nyugat-európai integ­rációs szervezetekkel, s Kö­zép-Kelet-Európában mi men­tünk legmesszebbre a civili­zációs normák érvényesítésé­ben. Aláhúzta: a régióban mindenhol „csak” hatalomvál­tás történt, Magyarország az egyetlen, ahol megkezdődött a rendszerváltás — méghozzá felülről, tudatosan és profesz­­szionalista módon. Nagyobb teret szentelt Horn Gyula azoknak a feladatok­nak, amelyek előttünk állnak. Első helyen a teljesen szabad együttműködést említette Nyu­­gat-Európával, beleértve ebbe a magyarok külföldi munka­­vállalási és képzési lehetősé­gét — e témában egyébként egy sor megállapodás van elő­készítés alatt. Második helyen lehetséges hídszerepünk fon­tosságát említette. Egyetlen példaként azt hozta fel, hogy Japán, Dél-Korea, Thaiföld és Hongkong szándékozik egész Közép-Kelet-Európára kiterje­dő hídfőállást létesíteni. Gazdasági fejlődésünk szem­pontjából a Valutaalappal mi­nap megkötött megállapodást, biztonságpolitikánkat illetően pedig azt emelte ki: Magyar­ország csak akkor lehet sem­leges, ha több oldalról garan­tálják biztonságát, s az hozzá­kapcsolódik az összeurópai biztonsághoz és leszereléshez. Ez utóbbi kérdésben döntőnek azt nevezte, hogy kivonjanak kontinensünkről minden tá­madófegyvert. Nem véletlen, hogy a szovjet csapatok ma­gyarországi kivonulása is ez­zel kezdődik. Medgyesi Csillás Sajtóskandallm A nyomda revolverez A Pesti Hírlap nem hagyja magát Az erőteljes reklámkampány ígéretével ellentétben március 15-én nem jelent meg a Pesti Hírlap első száma. Fodor Lajos, a lap kiadá­sára alakított kft. ügyvezető igazgatója, a szerkesztőbizottság elnöke az MTI-nek adott nyilatkozatában ultimátumnak minősítette az Athe­naeum Nyomda követeléseit, azaz a novemberben aláírt szerződés módosítását. A fantosmá vált lap főszerkesztőjét Riskó Gézát, már­cius 15-én, délután budakeszi otthonában kereste fel a Vasárnapi Hírek. „­ Legyen magyar, legyen becsületes, legyen korszerű.” Ezzel a jelmondattal indul­tunk és ezt komolyan is gon­doljuk. Ezek után­­nem al­kudhatunk meg az első lap­számnál, mert akkor mint a pók, beszőnek minket, és fel­morzsolnak. Érvényes szer­ződéseink vannak, ennek elle­nére nyolc nappal ezelőtt az Athenaeum módosító javasla­tokkal állt elő. Az utolsó pil­lanatig reménykedtem a meg­egyezésben. A lap nyomásra készen állt, este a nyomóhen­gerek a levegőben forogtak. Ha aláírjuk a módosított szerződést, a nyomda jelenle­gi vezérigazgató-helyettese engedélyezi a nyomást. Éjjel, egészen pontosan 23 óra 42 perckor adtam fel. Arra a döntésre kényszerültem, hogy nem jelenik meg a lap már­cius 15-én. Viszont hamaro­san megjelenünk, amint a jo­gi helyzet tisztázódik. Nem adjuk fel. — Szerencsére tőkeerős a vállalkozásunk, anyagilag bír­ni fogjuk. A siker azon áll vagy bukik, sikerül-e ezt az átmeneti időszakot a kollek­tívának átvészelni. Hatalmas szellemi kapacitást sikerült összehozni, nagyon szeret­ném, ha együtt maradna.­­ Amint kitudódott a konflik­tusunk, több jelentős párt megkeresett bennünket, fel­ajánlva segítségét, de mi ragaszkodunk a függetlensé­günkhöz. Sem külföldi tőke, sem pártok pénze nincs a vál­lalkozásban. Ezt a harcot ma­gunknak kell megvívni. Cseh Béla

Next