Vasárnapi Hírek, 1996. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1996-07-07 / 27. szám

1996. július 7 Belharc a magyar-magyar csúcson • „Adatvédelmi okokból” nem volt aláírási ceremónia a találkozón Bár egyedül Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Szö­vetségének (VMDK) elnöke nem írta alá a pénteken zárult kétnapos „magyar-magyar csúcstalálkozó” zárónyilatkozatát, az aláírók is szá­mos kritikával illetik a dokumentumot. A Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) és a Miniszterelnöki Hivatal által szervezett tanácskozáson - amelyen részt vett az összes határon túli magyar szervezet, mind a hét hazai parlamenti párt, a Külügyminisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal képviselője is­­ nagy visszatetszést váltott ki, hogy a sajtó képviselőit nem engedték be a zárónyilatkozat aláírási aktusára. A „Magyarország és a határon túli ma­gyarság” elnevezésű konferencia doku­mentuma kinyilvánítja, hogy a részt­vevők szerint a kisebbségi magyarok identitása megőrzésének és közösség­ként való fennmaradásának alapvető kérdése az önkormányzat, az autonó­mia létrehozása, összhangban a műkö­dő európai gyakorlattal és a nemzet­közi normák szellemiségével. Rögzíti azt is, hogy a határon túli közössége­ket Magyarország mindenkori éves költségvetésének százalékban rögzí­tett hányada illesse meg. A dokumentumot nem írta alá Ágos­ton András, a VMDK elnöke. Mint la­punknak elmondta, „nem előzetes dön­tés, hanem a tanácskozáson kialakult helyzet miatt, mivel úgy láttuk: az ok­mány nem szolgálja a kisebbségi auto­nómia ügyét”. A politikus a döntést még azzal indokolta, hogy az irat nem tartalmazza: a magyar kormány támo­gatja és szorgalmazza az autonómia­­modellek kidolgozását, valamint azt, hogy elképzeléseiket juttassák el az adott állam hatalmi szerveinek a ha­táron túli magyarság szervezetei. Fáj­lalták azt is, hogy a budapesti kormány megelégszik azzal, hogy szóvá teszi a szomszédos országokban tapasztalható „demokratikus deficitet”. Nehezmé­nyezték továbbá, hogy a jelen koalíció „nem segíti eléggé” a kisebbségi szer­vezeteket, és arra törekszik, hogy „ahol eddig nem született autonómiakon­cepció, ott ne is szülessék”. A vajdasági politikus fontosnak nevezte a négy ellenzéki párt által javasolt „autonó­miatanács” felállítását, és úgy véle­kedett: a gondolat a többi kisebbségi magyarokat tömörítő szervezet támo­gatását is bírja. Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalom elnöke aláírta ugyan a dokumentumot, lapunk­nak mégis kritikusan nyilatkozott ar­ról. „Többet vártam”, mondta, „ám eh­hez már a magyar kormány politikai akaratára lett volna szükség. Buda­pesten a minimumok minimumát te­remtettük meg, amit majd a jövőben tovább fejleszthetünk”. Bugár nehez­ményezi, hogy az okmány nem tartal­mazza: a budapesti kormány ezentúl nemcsak az alap-, de a kétoldalú szerződések aláírása előtt is kikéri az adott szomszéd országban élő magya­rok véleményét. Hibaként rótta fel azt is, hogy a javasolt egyeztetőtanács felállítása elmaradt, így az érdemi cse­lekvés helyett a dialógus szintjére ke­rültek a tárgyalások. A legfontosabb­nak azt nevezte, hogy mihamarabb alakítsák ki saját autonómiakoncep­ciójukat. A tanácskozás után többen nem hi­vatalosan megjegyezték, hogy az alá­írási íven nem szerepel a magyar kor­mány mint aláíró képviselője, csak a Külügyminisztérium, a Miniszterel­nöki Hivatal és a HTMH nevében írták azt alá az említett szervezetek vezetői. Külügyi forrásunk szerint ez érdekes részlet, lehet, hogy van is jelentősége, de „rá lehet fogni”, hogy Kovács kül­ügyminiszter a kormány képviselője­ként (is) írta alá a dokumentumot. Más jellegű konfliktust okozott, hogy a dokumentum aláírására nem enged­ték be a sajtó képviselőit. Egy, az ese­ményen részt vett televíziós újságíró lapunknak elmondta: nagy megütkö­zést váltott ki a szervezők döntése. „Nekünk azt mondták, hogy Kovács László döntött így”, mondta a kolléga. Az egyik szervező lapunknak az in­formációt megerősítette, és hozzátette: a külügyminiszter döntését azzal indo­kolta, hogy „adatvédelmi szempont­ból így találja jónak”. Hasonló infor­mációt közölt szombati számában az Új Magyarország is, ellenzéki forrá­sokra hivatkozva. Szentiványi Gábor, a Külügyminisz­térium szóvivője szombaton lapunk­nak cáfolta, hogy Kovács döntött volna a sajtó kizárásáról. „Nem is a Külügy­minisztérium volt a szervező”, mondta, és hozzátette, tudomása szerint a szer­vező HTMH illetékesei döntöttek így. Szentiványi hozzátette: úgy tudja, az ok az volt, hogy ez konferencia volt, nem tárgyalás, így eredetileg nem is volt szó közös dokumentum elfogadásáról sem, így aztán aláírási ceremónia sem volt, csak „körbeadtak egy papírt az asztal körül”.­ (djk) Siklómarás Tapolcán Szombaton kígyómarás gyanújával egy tapolcai fiatalembert az Országos Mentőszolgálat helikoptere a buda­pesti Erzsébet kórházba szállított. Az esethez riasztott sümegi mentőszol­gálat munkatársától megtudtuk, hogy a 15 éves fiatalembert tapolcai lakásán marta meg egy kígyóféle. Az ismeret­len hüllőt, amely állítólag a lakás pincéjébe mászott, állatorvos is meg­tekintette. Mivel a „támadó” egy kö­rülbelül 15 centiméteres fiatal egyed volt, amelyről nehéz biztonsággal meg­állapítani, hogy sikló vagy esetleg vi­pera, szükségesnek tartották a sérül­tet kórházba szállítani. Az Erzsébet kórház toxikológiai osz­tályának ügyeletes orvosa tájékoztat­ta lapunkat, hogy a betegen látható bőrsérülés jellege s a kígyóméreg okoz­ta klasszikus tünetek hiánya miatt valószínűleg ártatlan sikló okozta a sérülést. A fiatalember panaszmen­tes, megfigyelés céljából tartják az osztályon. Az Állatorvos-tudományi Egyetem munkatársát megkérdeztük, hogyan ismerhetjük fel a vipera és a sikló kö­zötti különbséget? Míg a viperafélék farka hirtelen keskenyedik, a sikló far­ka fokozatosan vékonyodik. A harapás­nyom is adhat támpontot, a viperafélék méregfoga két, apró, pontszerű sérülést hagy maga után, a sikló okozta seb általában karcolásra emlékeztet. Ma­gyarországon a viperaféléket a kihalás fenyegeti, kutatók is hosszú megfigye­lés után fedeznek fel egy-egy példányt élőhelyeiken, elsősorban a Zempléni­hegységben. A nyilatkozó állatorvos nem tud hazánkban olyan viperaha­rapásról, amelynek halálos mérgezés lett volna a következménye. Szekeres P. Mónika Kenyérharcot folytat a kormány, de nagy összegben mernék fogadni, hogy veszíteni fog. A kenyér ára el fogja érni, majd meg fogja haladni a százforintos álomhatárt. Sőt, ha jobban meggondolom, már meg is haladta, hiszen az alapár most is csak a legegyszerűbb félbarna és fehér cipókra vonatko­zik, a kicsit is flancosabb pékáru - ami árától függetlenül persze lehet sületlen, ragacsos, laposan elterülő kulimász - már most 130-140 forintot kóstál kilónként. Ezt a csatát nem most, a pékségekben, hanem már tavaly a búzaföldeken, majd a terménytőzsdén elvesztették az illetékesek. Úgy fordult ugyanis a sors, hogy néhány rossz év után a nyugati terménytőzs­déken hirtelen felszökött a búza ára, de nem emelkedett ezzel egy időben itthon a termény felvásárlási ára. Az ebből a különbségből adódó extra­profitot tavaly néhány nagybank és malomtulajdonos kaszálta le, a ter­melőnek meg maradt a dicsőség, hogy kenyeret adhattak az országnak. A hazai és a külföldi árak közötti különbség az idén is megmaradt, és ezen úgy próbál segíteni a kormány, hogy megnehezíti a búza kivitelét. Mert ha mindenki szabadon kereskedhetne a terméssel, akkor mindenki kint adná el, így a hazai kenyérhez importálni kellene, az abból sütött kenyér meg drágább lenne száz forintnál. Ezt a kormány nem akarhatja, hiszen az ártana a népszerűségének. Azok viszont, akik egyszer már belekóstoltak a jövedelmező búzaexport mámorába, nem akarják az idén sem kihagyni. Manipulálták hát kicsit a tőzsdét - hirtelen áreséssel akartak ráijeszteni a termelőkre, hogy minél előbb, tehát olcsón adják el a még le sem aratott szemeket -, s manipulál­nak a minisztérium által kiadott exportengedélyekkel is. Közben a pékek is ráébredtek, hogy itt pénzt lehet keresni, emelni kezd­ték az árakat. A kormány erre megállapította, hogy a kenyér árának eme­lése indokolatlan. Ebben feltehetően igaza van, bár mi úgy tudtuk eddig, hogy az árakról nálunk a piac mond véleményt, és nem a kormány. Persze nagyon fontos termékek esetén lehet, hogy nem a piac alakítja mégsem az árat, de úgy tűnik fel, hogy a kormány sem. Bedobják ugyan a forgalom­ba a stratégiai lisztkészleteket is, hogy lejjebb nyomják a kenyér árát, de ez kétséges vállalkozás, mert éppen a kormány érvel azzal, hogy a kenyér árának csak a kicsiny hányada függ a liszttől. A piacra bocsátott liszt­mennyiség pedig elfogy egyszer. Mi lesz azután? És mi lesz az őszre be­ígért energiaár-emelés után? Olyan ez a helyzet, mint amikor 1974-ben kitört Nyugaton az olajválság, de az akkori magyar kormány szerint nekünk ahhoz semmi közünk nem lehetett, mert az hozzánk nem gyűrűzhet be. Begyűrűzött! De még mennyi­re! Beletelt egypár évbe, amíg fel tudtunk állni, legalább féltérdre. A kormány most kérhet, könyöröghet, tanácsokat adhat a pékeknek, kis­kereskedőknek, ötletei lehetnek a termékszerkezet átalakítására, csak esz­köze nincs, hogy bármit is elérjen. Már ha komolyan veszi a piac szabad­ságát. Ha mégis beavatkozik, akkor jönni fognak a politikai támadások, hogy vissza akarja állítani a szocializmust. Erről egyelőre szó sincs, de az már jól látszik, hogy Horn Gyula most is harcol a népért, sőt a nép kenye­réért. Jó harc, jól el lehet adni a politikai üzenetek piacán, de félő, hogy csak egészen mérsékelt hatása lesz a kenyér árára. Ősszel, amikor máshol már senki nem beszél majd arról, hogy száz forint a kenyér ára, mert addigra megszokjuk, a parlamentben napirend előtti fel­szólalások hangoznak el ebben a kérdésben is. Az ellenzék a kormányt fogja ru­háztatni - csakúgy, mint az alkotmány koncepiójának leszavazása és az összeférhetetlenségi törvény ismételt elsüllyesztése miatt, de hagyjuk ezeket, mert a kenyér az mégiscsak komoly dolog -, a kormánypártok képviselői pedig elmondják majd, hogy milyen fontos részgyőzelmeket arattak ezen a téren is, csak az összesítettben volt egy kicsit jobb az a fránya piac, amelyért viszont tovább harcolnak a velük szövetséges ellenzékkel együtt. Pallagi Ferenc Szombatról jelentjük Vizeletmintát nem vettek, bár a szabályzat előírja Tegnap 15 órakor temették el Nagy Györgyöt és feleségét, az Izsák belte­rületén június 29-én reggel 6.05-kor történt - azóta is tisztázatlan - halá­los közlekedési baleset áldozatait. Je­len volt K. Szabó József polgármester és a község apraja-nagyja. A baleset okozóját, a 20 éves K. Fe­renc helyi lakost ittas vezetéssel is gyanúsították. A kórházban, sérülései ellátása után levett vérminta azonban eltűnt. Az izsáki lakosság körében az a pletyka kapott szárnyra, hogy a ve­zető édesapja - helyi vállalkozó - jó rendőri ismeretségekkel rendelkezik, s korrumpálással elérte, hogy a vér­mintát tüntessék el. . Jogi szakértőnk­ szerint­ a­ rendőrök nem tartották be a szolgálati szabály­zatban foglaltakat. A vezető fejsérü­lést szenvedett, agyrázkódást kapott, eszméletét vesztette, így ha ivott, ak­kor sem tudta volna határozottan megmondani, hogy mikor. A rendelet viszont azt írja elő, hogy nemcsak vér-, de vizeletvizsgálatot is kell kér­ni, ha az italfogyasztás időpontja tisztázatlan. A fiatalember édesapja elmondta, kö­telességének érzi, hogy az áldozatok két árván maradt gyermekét, ha azok elfogadják, mind erkölcsileg, mind anyagilag segítse. Az apa mindenki­nél jobban várja, hogy a vérminták eltűnésében folytatott vizsgálat lezá­ruljon. Elmondta, hogy önként mentek a sebészetre, ahol a fia rosszul lett, a kecskeméti kórház agysebészetére vit­ték, majd előzetes letartóztatásig a pszichiátriai intézetben vizsgálták, az ágyhoz bilincselve. A gyermekével foly­tatott négyszemközti megbeszélésen fia tagadta, hogy ivott volna. Móricz János 3. oldal Csizmás diákok ünnepe Patakon Az idén 60 éves magyar népfőiskolai mozgalomra emlékeztek Sárospata­kon. Az egész napos ünnepségsorozat keretében adták át a Sárospataki Népfőiskolának a felújított Domján­­házat, emléktáblát avattak, s megnyi­tották az iskola nyári kurzusát. _ Sárospatakon 1936-ban dr. Újszá­­szi Kálmán és dr. Szabó Zoltán teoló­giai professzorok kezdeményezésére jött létre az országban elsőként, a dán oktatási rendszer mintájára, a népfő­iskola. A szombat délelőtti emlékülé­sen - mások mellett - Sz. Tóth János, a Magyar Népfőiskolai Társaság el­nöke méltatta az elődöt, a „csizmás diákok” elhivatottságát. A híres Sá­rospataki Református Kollégium hall­gatói hirdették meg a falumunkát a két professzor vezetésével, hogy felka­rolják a szegény fiatalokat. Több szá­zan végezték el eddig az iskolák tan­folyamait. Az idén számítógépes kép­zést indítottak a határon túli magyar diákok részére. (tóth) Kádár János munkáspárti unokái Mintegy 3-4000 - javarészt idős - ember vett részt szom­baton, a Fiumei úti temetőben a Kádár János halálának 7. évfordulóján tartott megemlékezésen. Az MSZMP volt főtitkárának sírjánál szervezett, politi­kai nagygyűléssel egybekötött munkáspárti rendezvényen először az ifjabb és az idősebb korosztály egy-egy képvi­selője, majd Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke szólt az egybegyűltekhez. Beszédében „Kádár János unokái­nak” nevezte pártját. Figyelmeztetett rá: a magyar nép­nek elege van a hét szűk esztendőből és a Horn-kormány nemzetstratégiájából, amelynek lényege, hogy „csak az a magyar, aki feltalálja magát a zavarosban, csak az a ma­gyar, aki gazdag”. A pártelnök úgy vélekedett: a régi ve­zetők között is voltak olyanok, akik loptak és csaltak, de ők „kiscserkészek” a maiakhoz képest. Felszólította a koalíció tagjait: döntsék el, hogy a magyar nép képviselői, vagy az amerikaiak helytartói, és ha az előző mellett dön­tenek, támogassák a családosokat, a szegényeket, a nyug­díjasokat. Thürmer Gyula végezetül felhívott mindenkit: 1998-ban szavazzanak a Munkáspártra, amely „Magyar­­ország utolsó reménysége”. (gls) A régi elvtársak kiscserkészek voltak Lenyó László felvétele (Folytatás az 1. oldalról) A sütőipari vállalkozások adózás előtti nyeresége az 5 százalékot sére­n éri el, miközben az előállítási költségek - főként a nyersanyag- és energiaárak - állandóan növekednek. A sütőipari termékek fogyasztói árai az elmúlt két évben 30,9 százalékkal drágultak, miközben az infláció 53 százalékos volt. A pékek szerint a felhalmozott költségek legalább 15 százalékos ke­nyérár-emelkedést indokolnak. Az ér­dekcsoportoknak - Agrárszövetség­nek, MOSZ-nak, Gabonatermelők és -feldolgozók Választmányának - fel­rótták: csoportérdekeiket hangoztat­ják, részkérdéseket - például a búza árát - emelnek ki, mintha kizárólag az befolyásolná a sütőipari termékek árát. Holott „bűnrészes” a malomipar, energiaipar, kereskedelem: a pékek egy üzleti lánc kellős közepén kiszolgál­tatottak - jelentették ki. A válasz nem maradt el, a kenyérsze­letek előállítói mind megszólaltak. A szócsata e hét végére addig jutott, hogy a kormány előbb megállapította: nem megalapozott az emelés. Ezt követően a tárcák léptek: az FM kijelentette, fel­szabadítja a liszttartalékot, s nem en­gedélyez további búzaexportot az idén, sőt a takarmányféleségek - árpa, rozs - külföldi eladását is korlátozzák. Ha mindez hatástalan marad, szigorító in­tézkedések sem kizártak, például az ár­korlátozás és a térségenkénti ártámo­gatások bevezetése. A PM a sütőipari cégek fokozott ellenőrzését helyezte kilátásba. Az államigazgatás eközben hangsúlyozta, nem akar és nem is tud beavatkozni, de befolyásolni köteles­sége. Az érintettek pénteki tárgyalásán két nagy kereskedelmi lánc tett ígére­tet, hogy a fehér kenyér kilónkénti ára 90, a félbarna kenyéré 75 forint alatt marad július 15-e után is. Gömörei József, a Magyar Pékek Ipar­testületének elnöke a fejleményekre reagálva kijelentette: tudomásul kel­lene már venni, hogy ma a kenyér nem állami dotációval készült szociális termék, hanem piaci áru. Szóvá tette: az új kenyérszabványt tartalmazó EU-minőségi irányelvek 1997. január el­sejétől tervezett bevezetése is emelni fogja az árakat, mert magasabb köve­telményeket kell teljesíteniük a gyártás során. Dr. Czukor Bálint, a Központi Élelmiszer-ipari Kutatóintézet főigaz­gató-helyettese cáfolta, hogy ez önma­gában árfelhajtó tényező lenne. Rácz Endre, a Magyar Élelmiszerkönyv-bi­­zottság titkára elkerülhetetlennek ne­vezte az új szabályokat. Például nem maradhat az a gyakorlat, hogy ahány kenyér, annyi méret, forma, súly. Le­het félkilós alatti is a termék, de az már cipó, s nem kenyér... A PM illetékesei sietve többször kije­lentették: a kenyér áfája marad. A Sü­tőipari Egyesülés elnöke, Werli József a pékek fokozott adóellenőrzését fe­nyegetésnek minősítette. Elmondta: az őszre beharangozott húszszázalékos energiaár-emelés után aligha marad 100 forint alatt a kenyér ára. A vita láthatóan nem zárult le, a kér­désekre húsbavágó válaszokat a boltban kapunk majd, kenyérvásárláskor. Tóth Ferenc A kenyér húsba vág Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum elnöke szombati, Baranya me­gyei látogatása során tartott sajtótá­jékoztatóján kijelentette: a kormány­zati munka zavarai őszre súlyos, kilá­tástalan helyzetbe sodorják a kistele­pülések önkormányzatait és a kisem­bereket. Szegeden átadták a hajléktalanok szállóját. A 19 millió forintos beruhá­zással korszerűsített épületben össze­sen harmincan - legfeljebb egy éven át - lakhatnak. A szállóba eddig csak éjszakára térhettek be fedél nélkül élők, mostantól viszont be is költöz­hetnek a három-, hat-, illetve tíz­ágyas szobákba. A németajkú családok ötven évvel ez­előtti kitelepítésére emlékeztek az etyekiek al. világtalálkozójának részt­vevői. Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Etyek múltja a régió és Magyarország múltját is szimboli­zálja. A nemzetközi VW-bogár-találkozó­nak ezen­ a hétvégén immár ötödik al­­kalommal ad otthont a Velencei-tó környéke, Agárd. Ezúttal bronzból ké­szült „bogáremlékművet” is avattak a jármű hatvanadik „születésnapja” alkalmából.

Next