Vasárnapi könyv, 1937/2 (27. évfolyam, 2. félév, 1-25. szám)
1937 / 1. szám
martaléka. 1543-tól egészen 1686-ig, amikor Badeni Lajos herceg visszavette, a legrettenetesebb török jármot nyögték. A törökök kivonulása sem adta meg a fejlődéshez szükséges békességet. 1704-ben kuruc és utána rác betörés pusztításai döntötték romba a várost, amit a többször ismétlődő pestisjárványok (1709—1739) végképen letörtek. A fejlődés csak lassan indul meg. Mária Terézia szabad királyi várossá emeli és ekkor kap a sorsát maga intéző város lendületre. A kultúra ebben a lelki és anyagi gondokkal küzdő városban a jezsuita gimnázium alapításával indult el igazán. Ezt Széchenyi György esztergomi érsek alapította. Ekkor már itt van az első hazai közkönyvtár, amelyet Klimo György püspök alapított 1774-ben és itt talált később méltó otthont a székesegyházi énekiskola is. Ez Pécs város élettörténetének nagyvonalú vázlata. Az élet szigorú szemével nézve, a fejlődés mintaképe Pécs, mert minden új alkotásának, minden új tervének megvan és meg lehet a régi, messze visszanyúló gyökere. A jelen a nagy múltból táplálkozhatik, de az újabb kor is megteremtette a maga értékes alkotásait. Ilyen a világszerte ismert Zsolnaygyár is. 1854-ben alapította Zsolnay Vilmos keramikus, aki a régi idők iparosainak szokásai és formái között csinálta akkor kicsiben azt, amit ma 500-nál több ember sem győz. Ennek a Zsolnay-gyárnak is megvan az az Pécs főtere, a Széchenyi-tér. Középen a belvárosi templom, amely török mecset volt a XVI. században. Törökök által meghódított országokban ez a legnagyobb mohamedán építészeti emlékek egyike.