Vasárnapi Újság, 1835 (2. évfolyam, 40-90. szám)
1835-10-25 / 82. szám
életét a* fákon tölti mint a* madarak, de nem repülhetvén mint ezek, nem száll le soha másként, hanem ha történetesen leesik, vagy erőszakkal lehúzzák. Ennél fogva egész testalkatának olyannak kelle lenni, hogy a* fák ágain erősen tarthassa magát is közöttek könten és gyorsan mozoghasson. Meg is adta ezt neki a3 természet igen bölcsen , és mintegy kifogyhatlan különbféleségét mutogatni akarván, minden más állatoktól különbözőleg. A3 lajhár ugyanis nem ül a3 fán, mint a3 mókus, vagy a3 pele, hanem fityeg az ágakról-se, úgy hogy hasa az ág felé, háta ki, még pedig leggyakrabban a 3 föld felé van fordítva. Ezen állásában a’ lábainál fogva akasztja és kócsolja magát az ágakhoz, és igy mozog, nyugszik és alszik. Éhez van alkalmazva egész testalkatja is. Első lábai közel két olyan hosszak mint a‘ hátulsók. Azok mind formájokra, mind a3 testei való egybeköttetésekre nézve alkalmatlanok arra , hogy a3 testet egyenes állásban tartsák. Ha tehát a3 lajhárt a3 földre teszik, lelapul a3 hasával reá 3s nem tud a3 lábaira emelkedni. A3 lába fejei a3 lába száraira oldalaslag hajolnak, 3s a3 talpai ezért nem a3 föld felé hanem bé a3 teste felé fordulnak, úgy hogy lehetetlen neki a3 talpát egyenes földre letenni, 3s csak a3 széleire támaszkodik. Hátulsó lábai nem különben igen nevezetes különösséggel vannak alkotva. Már a3 csipő csontjainak állása 3s lábainak a hoz foglalása olyanok, hogy az állatnak teljességgel lehetetlenné teszik a3 járást, más négy lábúak módja szerént. Hogyha a3 lajhárt sima földre teszik,egy tapodtat sem tud mozdulni, hanem ha van körülte valami a3 mibe belé akaszthassa a3 lábát és hegyes körmeit, megkapja azt és nagy bajjal utánna vonszolja a5 testét, de oly ügyetlenül ’s lassúsággal, hogy a’ kik csak ebben az állapotában látták, méltán adhattak neki tanya állat nevet. De egészen más állaté, midőn a3 gondviseléstől néki rendelt helyen és állásban tartózkodik. A3 fák ágain a3 legnagyobb könnyűséggel mozog, kapaszkodik feljebb alább, alazik, eszik és alszik. Mikor nyugodni és alunni akar, megöleli az ágat egyik karjával, aztán a3 másikkal, továbbá a két lábaival egymás után kócsolja által, mig mind a 3 négy lába egy sorban van. Ezen állásban teljes bátorságban van a 3 lajhár, mintegy felragadva az ághoz, 3s ha enni akar, három lábával tartja magát, 3s a3 negyedikkel mint egy kézzel, eledelét, mely fa levelekből áll, a3 szájához viszi. Mindezekben hatósan segítik hosszú görbe körmei, melyek a3 fának legkissebb bogjába is beléakadnak, 3s egyszersmind derék védelmező fegyverül szolgálnak az állatnak. Mikor a’ szél fú, azt szokták az amerikai indusok mondani, hogy a lajhár útnak indúl. Csendes időben valóban csendesen is marad egy fán, mert nem mer az ághegyekre kimászni, nehogy letörvén alatta, földre csappanjon; de mihelyt a’ szél kezd fúni, a szomszéd fák ágai összebonyolódnak 3s akkor egyikről megkapja a’ másikat, 3s úgy menjen fárólfára. Minthogy pedig az amerikai meleg földön fekvő nagy erdőkben iit-