Vasárnapi Újság, 1836 (3. évfolyam, 91-141. szám)

1836-10-09 / 131. szám

a5 mesterség szabályai szerint ügye­sen ejtettek-e a* döfések. Ha elmen­tedbe a3 tolongás okát kérded: Sem­mi sem, uram, egy kis gyil­kosság, ez a3 felelet nagyon hide­gen. A3 nézőkben semmi felindulást nem gerjeszt az eset. Néha a3 gyil­kos nem is fárad,hogy elburjék vagy elfusson, elhagyja magát nyugodtan fogatni, mert tudja, hogy néhány napi fogsággal megéri. Ugyan csak vétkesnek és ugyan számos gyilkosságokat el­követettnek kell lenni annak az embernek, kit a­ meghikói igazság pallosa elérjen. A* meghikói vér, így szólnak, becsesb, mint­sem azt könnyelmüleg kiontani lehessen. ( Az orozba meggyilkoltak vére nem becses ! ) Hogy egy illy gyilkossághoz szo­kott népnél az erkölcsi romlottság más nemei is feltaláltatnak, könnyű elgondolni. ÉS nincs is mód segítni rajta, mert a­ hol az igazgatásnak nincs legkisebb állandósága , hogy lehetne ott hasznos javításokat vég­re­hajtani, holott a3 legjobb törvé­nyeknek nincs idejük állandósulni? A­ hol egy egy maroknyi pártátok­tól kivitt változásoknak nincs egyéb czéljok, mint a3 nyereségen kapás, önség és nagyra vágyás kielégítése. Látván már mikép esik­ meg egy katonai revolutzió Meghikóban, ide­je, hogy némellyekkel azon fő sze­mélyek közül megismerkedjünk , kik ama3 véres néző­játékok­ban magukat kitüntetik. A3 katonák ollyanok Meg­hikóban, mint régen a3 Mámelukok voltak Egyiptomban, vagy a3 jancsá­­rok Konstantzinápolyban , mert a3 nemzet különös tisztelettel van a3 kard­vonczolók iránt; az elnöki székben mindenkép csak forma ruha kell ne­ki, a3 hadsereg parancsol ott 3s az igazit mindent. Szóljunk elébb a3 tisz­tekről. Ha egy jó famíliából való i­­fjunak nincs esze vagy kedve tanul­ni, 3s liszensziádóvá vagy prókátor­rá lenni, szégyennek és megalacso­­nodásnak tartaná a­ kereskedésben, gazdálkodásban, mesterségekben vagy valami kézmivben keresni becsületes élelmét, tehát kettő­ között kell vá­lasztani. Barát vagy katona, kámzsa vagy formaruha, csak ezek lehetnek kinézései. Ha az utósóra szánja ma­magát, szülei és rokonai mindent el­követnek, hogy alhadnagyságot sze­rezzenek neki, mi nem sok bajba ke­rül, mert egyebet nem kívánnak tő­le, csak hogy tudjon írni és olvasni. Ha egyszer az alsó rangokba bele kap, megteendi pályáját, revolutziókat csi­nál, vagy ha ez nem lehet, eladja szolgálatát, hol egy, hol más fele­­kezetnek, és így nem­sokára tábor­­nagy, ső­t elnök is lehet. Minthogy Meghikóban nincs semmiféle katona iskola, lisztektő­l, sem tudományt, sem a­ hadi miniszterség ismeretét, sem talentumot nem kívánnak; ha egy ke­veset kommandirozni tudnak, elég tö­rök. Ugyan azért a3 legjobb meg­­bikói tábornagy nem lenne hadnagy­nak elég jó Európában, és a3 csata­­piaczon egy jól elrendelt hadsereg altisztje megverné. A3 tisztek közt nincs katonai ma­ga­tartás, nincs fenyíték, illendő­ség­ érzése, rangok és első­ség fenntartá­sa; a3 hadnagy vállára üt ezredesé­nek, és elmegy vele inni és megré­szegedni a3 korcsomóba. Egy ezredes

Next