Vasárnapi Újság, 1837 (4. évfolyam, 142-193. szám)
1837-01-22 / 145. szám
26zik az ember, *s a legbujább gabonával ékeskedő táblák , mellyeket csak a* láthatár korlátoi, egymást érik. Vannak vidékek , ahiol csak két, három órás távolságra kapunk egy egy majort vagy „szállást41; vannak puszták, mellyeknek mívelői ritkán látják szomszédaikat 3s egész éven át csak határaik feltörésében foglalatoskodnak. Az illy majorokban a' puszta birtokosán vagy ezeknek ispánján kívül találhatni 30—50 bérest, kik közűl mindeniknek 4 ökör a keze alatt, néhány csőszt (mező pásztort) csikést, birka pásztort, disznó pásztort dialjában 150—200 emberből álló népességet. Szokott dolog, hogy egy illy puszta , mellynek határja 2—3000 holdat teszen, néhány ezer juhra , 2—300 darab szarvasmarhára, ugyan annyi disznóra, 20-30 lóra (a* hol nincs ménes) való legelőn kívül, mellyre a* magyar többet számit kél annyinál mint a német, ezen legelőket és az ugarban heverő földet kivéve mondom, még 8 —10 ezer pozsonyi mérő gabonát ad , és még azon kívűl gyökeres veteménynek , krumplinak, cselédek vagy konventziósok vetésének is jut hely. A cselédek fizetése rendszerint egy két tehén tartása télen nyáron; 2 sertésre nyári legelő; 1—1 g, láncz föld, törökbúza, krumplitsat. termesztésre; gabona annyi a, mennyivel , és háznépe megéri, szokás szerint 18 — 20 mérő; pénzüi 30—50 fz. vallóban és évére egy pár csizma, néha más öltözet darabok is. Találhatni, nevezetesen nagyobb birtokosoknál, kiknek tisztei a felfogadandó cselédekben egésségök és erejükre nézve szoros válogatást tesznek, olly Herkulesekből álló gyűjteményre, kikkel uraik, mint akaratuknak kész végrehajtóival, büszkélkednek. Bámulandó az, mennyit megtud tenni roppant testi erejével és mégis testen, kivált nyáron aratás tájban, egy illy félmezítelen béres. Az földmívelés úgy látszik, hogy a* tökéletességnek azon fokán áll itt, a3 mellyre talán ezelőtt 50 vagy több évekkel hágott vala. Mélyebben nem tekintve, azt hinné csakugyan az ember, hogy a* föld elkészítésének és bévelésének mestersége a most képzelhető legnagyobb tökélyt elérte; mert 7 egymásután következő évek alatt, mióta ezen vidékeket járom, sehol is a* búzának, rozsnak, árpának, repcsennek, máknak, árpának, babnak, krumplinak és apróbb hüvelyes véleményeknek azt a'gazdag, tömött, buja termését, a3 mit itt, nem láttam. A3 földet és az azt mívelő segédeszközökkel közelebbről megismerkedve, azonban ítéletünk egy kevéssé a3 mívelők ellen következőleg módosíttatik : 1) A ma jókora puszták közül sokan csak az újabb időbe törettekfel; a* föld tehát bőkezűleg közli a3 vígan tenyésző termékekkel az ő talán övezetektől fogva gyűjtött kincseit és kövérségét, mellyeket plántái, állati részek rothadása is a* légkörnek termékenyítő béfolyása raktak le keblébe, *s a3 mellyek olly hirtelen nem is meríttethetőek ki. 2) A3 vetéssel felettébb tékozlólag bánnak, úgy hogy ha a3 szokatlan kövérségű föld a3 szerfelett tömött termésnek is elég gazdag táp-