Vasárnapi Újság, 1839 (6. évfolyam, 245-295. szám)
1839-01-06 / 245. szám
5 6 2— 7 A’ kisdedkornak a’ felfakadás, az reggeli szürkület. 7—14 A’ gyermekkornak a’ csírázás és zöldellés a’ piros hajal. 14 — 21 Az első ifjúságnak a’ levelezés, a’napfeljőtte. 21 — 28 A’ második ifjúságnak a’ virágzó hónap, a’ reggeli órája. 28 — 35 Az emberedett kornak a’ termékenyités szaka a’ hév délelőtt. 35 —42 A’ dicsőkornak , a’ gyümölcs érés ideje a’déli 42-49 Az érett, mérsékleti kornak az aratás hónapja, az délután. 49 — 56 A’ gyengülő kornak, a’ vetés, az ozsonna ideje, a’ vecsernye. 56 — 63 Az élemedett kornak a’ tevélhullás, a’ nap lemente. 63 — 70 A’ vén kornak a’ dér' hónap, az esti szürkület. 70— Az aggkornak végre a’ teli idő, az éjszaka. Segéd kiáltáshoz hasonlító nyöszörgés közben veszi létét birtokába a‘ csecsemő. Első' lélekzésével már sírása által mintegy sejteti jövendő' sorsát; ő a‘ ki semmit sem tudhat taníttatás nélkül, nem járhat, nem ehetik és semmit magától nem tehet 2). Esztendeig csak annyának , kinek emlősein tápláltatik 7 hűszeretete által létező. A 3 test még lágy és kocsonyás, a 3 híg részek a* nagyobbrészt teszik benne, csont alkotmánya még nagyobbára porczogó nemű. Eleinte nem lát és nem hall a 3 csecsenő; minden érzék lassan kint ébred fel szunnyadó állapotából. Az álom, mellyben elébb az egész élet belementve vala apródonkint vonul hátra és éber állapot bomlik ki belőle. Egy olly homály ez, melly a 3 reggel szürkületét megelőzi. Fekszik a 3 csecsemő és kapálódik ; nincs még izmainak erejök állani , járni, fogni. Nincs neki mértéke az űrre, azt időre, mint a3 mellyeknek képzetei csak lassankint kapcsolódnak össze gyakorlatlan érzékeivel a3 külvilág segédével. Esztelenül utána kap a3 messzi tárgy 2 2) PLiniusznak, (mintha az emberi nem törekvését már előre képezni akarná), és még nem ismeri a mi mellette van, kivéve talán anyját, kinek meleg légkörében jól érzé magát. Szó helyett sír és vinnyog; 40 nap múlva kezd mosolyogni és örvendő hangokat adni, és ezzel egy mennyet nyit meg, az éltét neki szentelt anyának. Fejletlen vágyai még csak a 3 melyhez húzzák, mellyről táplálatát veszi és némi szelíd benyomások egymást felváltását kívánják meg. De gyenge és töredékeny az ember ezen időszakban, a 3 bőr-, emésztés- és fog rendszer számos nyavalyának van kitéve A3 halálnak bearatása van a 3 csecsemők közt. Lassankint szorgalmasban foglalkoztatja érzékeit a 3 gyengéd sarjadék, képzeteket szerez magának és átlép az élet második korszakába , a* reggeli szürkületbe. Egyedül törekszik megindulni, csúszkál, felemelkedik , tántorgó lépteket próbálgat, megyen és szalad. Már fogai lévén, oda hagyja anyja emlőjét, különféle, legörömestebb lágy eledeli részén magához , és azt megrágja. Már nem csak gyügyög, már szokat hebeg, kisérti és végre gyakorolja a beszédet, így lesz a csecsemőből kisded. Indulataiban változó, gyermekesen mosolygó, czéltalanul játszó, és éberségéből könnyen álomra térő. Nagy örömre mint nagy búra alkalmatlan, és még is önző, és az egész világot maga körül forogni képzi. Bőrbetegségek és geleszták, kínozzák mellyeket annál könnyebben meggyőz, minél szerencsésben alakul a következő szakaszban átmenet.