Vasárnapi Újság, 1839 (6. évfolyam, 245-295. szám)

1839-01-13 / 246. szám

gatott étel és ilal több gyönyört o­­koz, mint addig élé. A* lelki életben ítéletünk tisztább, élesebb és bizto­sabb, a* képző erő ne is hatalmasko­dik többé rajtunk. Magát szintúgy mint a­ körülies dolgokat helyesben ítéli meg az ember, ennél fogva ki­­mélőbb is embertársai iránt; szelidebb, indulatában csendesebb, beszédében komolyabb és szónokibb. Munka kez­di a­ napot, kedv és siker követik és férfi és atyai örömek jutalmazzák. Az élet szemfényvesztései kezdenek kivetkezni tarka színeikből a­ dél fé­nyes napvilágánál, így a­ mi hősünk megtisztult szemekkel tekint előre és hátra felé. Érzékei még egész erejük­ben szolgálnak, de arok józanabb megfontolással tudja szolgáltatni ő­­ket. Ezen időszak tisztább ébersége kevésbé érzi az álom szükségét. De az éj magános óráiban nyugodtan fon­toló elmélkedése előtt eléhalad az é­­lete egész képe az ő csalóka fótékony­­ságában; — akkor érzi , mennyire hátrább maradnak tettei terveinél; — miként készül a3 hanyatlás az erős­ség közepette; — miként rejtezik a3 féreg a3 virágban 3s fájdalmas érzet­től elfogadva így kiáll fel a3 vén Szé­nákéval : Maga a3 növekedés,apadás *). Hanem az illy fájdalmas elmél­kedések ellen is van balzsam az em­beri életben. A3 dél elmúlt és első a3 nyolczadik óra, az a­rat­ás ideje. A3 munka ösztöne még mind meg van a3 bel és kül munkásságra, lelkünk és tagjaink még mind azon rugal­massággal bírnak, de a3 testi élve­zetek inkább nekünk valók kezdenek lenni. A 3 test még előbbi erőhatósá­g ) Ipsa incrementa clarina surd­­gával és szilárdságával bír, és az i­­deg­rendszer kisebb élénksége,az iz­mok vaskossága,kemény munkára tesz­nek alkalmassá. A 3 némber ezen i­­dőszakot élve lemond az anyai ren­deltetésről 3s a' helyett unokákban reményi örömet. Biztosított birtok, csendesebb kereset, kevesebb kétség a* világ 's magunk iránt, a* hitve­seknek nemesebb és érzékiségtől meg­tisztult, vonzódása, több méltó bi­­zodalom a* saját erőben 3s a­ világ­atyja jóságos vezérlésében; ezek a­ megelégedés, a­ hála forrásai! Túlva­gyunk már az élet középvonalán és számos tapasztalásokból azon dicső meggyőződést nyertük, hogy az Is­ten minden lények boldogságát vet­te magának czélul, hogy az ő atyai szeme azokat végtelen pályájukon áldással vezérli! Elég uralás, ha va­laki ezen meggyőződést tette magáé­vá. Ez tanít feltéteinkben mérsékel­teknek lenni, és az élet feladatai és saját erőjetek közti egyensúlyt örven­dő hálával átlátni. Mihelyt a­ negy­venes évekbe átléptünk, egy azelőtt nem ismert nemes bizonyosság fog­lalja el lelkünket, az, hogy minden­nek meg van adva sorsához képest az ő ereje. — így bírhat még az em­ber az érett mérsékleti korban még kemény idegerőt, és a­ jóllétnek azon tömegét, mellyet ifjui évei háborúi­ból megtakarított. Erejeit, már csak szokásból is, annál szorgalmasabban és állhatatosban gyakorlatban tartja. — mértékletesség és józanság díszítik a3 házat, kedvező barátságosság kel­­lemesítik a3 társalkodást, maga mér­séklés nemesíti a3 karaktert, okosság és tapasztalás a3 külsőkre hatásra ve­

Next