Vasárnapi Újság, 1840 (7. évfolyam, 296-347. szám)

1840-01-05 / 296. szám

g­ra, erkölcstelenségre szoktatni vele? mert a­­ki könnyen kapja, többnyi­re pusztulni is hagyja. — Még hazánk szépei is, ha tizedik gyűrűjöket, ti­zedik brill­iá­n­­­jukat, tizedik szem jó­féle gyöngyeiket és mindenik tizedik forintjokat szenvedő ember társaik boldogságára fordítják, bizonyosan, ezen öntudatnál fogva a* meghagyott kilencz rész ékesség, sokkal szebben fog gyönyörű homlokukon, deli ke­zeiken, 's a* hon java iránt lelkesen duzzadó kecses messeiken ragyogni. — A' régi időkben a' hazafiak min­den kincseiket 's még életűket is fel­áldozták a* haza megmentésire, a­­tyáink vérrel vették 's tartották meg­­számunkra e' gazdag természetű szép hazát, legyünk hát mi is dicső er­­dődeink méltó maradéki, ébredjünk már valahára a' puhaság öléből 's a* pipa füst gőziből, 's bár vagyo­nunk tizedét ajándékozzuk jó kedves kedves hazánk megtartására 's vi­rágzó boldogságára, hogy mi is kü­lön külön részt vehessünk abból,­­ hiszem úgy is más virágzó országok­ban minden tized jövedelem és vagyon törvényesen a' statusé, 's miért ne tegyük ezt mi önkéntesen magunk­tól a' közjóért 's tekintetileg ma­gunkért, mert bizonyára Eldorádót fel nem találjuk a' földön, 's ingyen magától semmi sem lesz. Hát ha azt is meggondoljuk, hogy Isten ostora és átka szokott a' rész hazafin len­ni , —­ ellenben áldás Istentől—jelen ivadék— 's maradéktól a' jón. Ne küzdjünk ok nélkül a' nagyok- i kai, mert eleitől fogva töbnyire a' kisebb szokott veszteni, fordítsuk azt a­ drága időt inkább hiányaink kie-­­­gészítésére, hogy látván a' nagyok is munkás iparunkat 's előhaladá­­sunkat, jámbor szorgalmunkért hoz­zánk ha­joljanak's el kötelezve érezzék ez által magokat, javunkra 's boldogsá­gunkra segéd karokat nyújtani,szent czélunkban elé segíteni ’s megerősíteni. Minden jóra, szépre, nemesre egyesült! ez a' jel­szó, „ha csak ket­ten hárman össze gyűltök is az én ne­vemben, tiköztelek vagyok,“ azt mondja az úr: gyűljünk hát Isten 's hazánk nevében mindnyájon öszve 's vigyük fel vagyonunk tizedét ha­zánk szent oltárára áldozatul, hogy mind minket, mind azt a' mi abból leend, a’ köztünk lévő nagy Isten ö­­rök időkig nagy mértékben áldja­ meg.. Azon pokol szülte irigység, melly a' derék nemes keblű magyart, a' köz­jóra eddig is egyesülni gátolta, tá­vozzon el örökre tőlünk 's ne ves­sük meg ha a' legkissebtől származik valami jó, csak közérdekű's hasznos légyen; sokszor az egészre nézve a’ legkisebb is olly szükséges, mint a' legnagyobb 's a' nagyok is szebben tündökölnek a'kicsinynek közűl, ha a' legkisebb kezdi is a’ hármoniában az éneket, mindegy, csak kövesse a’ töb­bi is, szép egész lesz.— A' leghíre­sebb orvosok közül is mellyiknek van több gyógyultja, mint az egyszerű 's csekély tudománya Prisznitznek, szikrából lesz a' nagy tűz, egy szó­val kicsinből lesz a' nagy, a' Meg­váltó sem választotta a'Palotát szár­mazása helyéül 's tanítványait, sem a­ világ tudóssaiból, azért hát ne u­­tálják 's vessék meg szeretett ha­zámfiái csekély személyemtől szár­mazott tervemet, mert én is a­ hős .

Next