Vasárnapi Újság, 1841 (8. évfolyam, 348-399. szám)
1841-05-30 / 369. szám
Azonban, mint már tudjátok, Ipsusnál elveszte a csatát, és kéntelen volt futásban keresni szabadulást. Semmit sem kétkedők, hogy azon városban, mellyet annyira lekötelezett jótéteményeivel, biztos menedéket találand. De a szerencsevesztett királyoknak nem szokott barátjok maradni. Az athéneiek, midőn nem volt mit remélniök többé a futó vezértől, elég hálátlanok voltak bezárni előtte városuk kapuit; feleségét és gyermekét visszaküldők neki azon ürügy alatt, hogy az ellenség üldözésétől, kikkel nem készek azonnal frigyet kötni, megszabadíthassák. Demetrius mélyen érzé el hálátlanságot, és ennek elgondolása még nevelé keserűségét, mert át kezdé látni, hogy balszerencséje azokat is elidegenítő tőle, kiket boldogsága napjaiban legmeghittebb barátinak tartott. Ezután a sors még egyszer nevetni látszik neki kevés ideig. Ellenségei közül sokat meggyőzött, és új serget gyűjtve, első gondja volt Athéné hálátlanságát megbüntetni. Az athéneiek nagy készületeket tettek, hogy egykori jóltevőjöknek makacsul ellenálhassanak. Demetrius tehát ostromolni kezde a várost, és sergeivel körülkerítve,éhséggel akart bevenni. De az athéneiek elszántan tűrék az éhség borzalmait hónapokig, remélve, hogy új szövetségesük nem fogja elhagyni őket egy illy nagy veszélyben. Ptolemeus, kit a Rhodusiak hálából Sotér, azaz szabadítónak neveztek, mert városukat, mint már beszéltem, Demetrius ostromától véletlen segítségével megszabadította, külde is segítségökre hajóserget, mint egykor a Rhodusiaknak, de ezt Demetrius elűzé, és majd bevevé At340 kénét, mellyel, úgy látszott, legnagyobb szigorral akar bánni. Parancsot ada ki, hogy minden csa- ■ lád feje jelenjék meg a piaczon fegyver nélkül; itt őket katonákkal vezető körűl, kivont kardokkal kezökben. Aagy volt ezen szerencsétlenek félelme, kis barátim, midőn láták, hogy annak, kit ők olly gyalázatosan elárultak, annyira hatalmában vannak. Mindenki azt hitte, azért gyüjté őket öszsze a 3 győzedelmes, hogy számkivetésbe küldje. És mindnyájan bús hallgatásban állottak, de arczaik sápadtsága mutatta,millyszorongás gyötri keblüket. Sokan bánták, hogy nem levének az éhség áldozatai, melly városukat pusztító, siraták a 3 szomorú szerencsét, melly őket nagyobb nyomorúságra megtartá az ostrom veszedelmei közt. Ekkor Demetrius megjelenék előttük, de nem haragos arczczal. Szelíden elejökbe terjeszté, mennyire hálátlanok voltak iránta, és könyvit a leveretett nép látására nem tartóztathatván, nyájason ezt tévé szemrehányásaihoz: „És én azt akarom, hogy a3 kiállott félelem legyen egyetlen büntetésetök ! Most honotokba mehettek. Rendelést tettem, hogy mig ti itt lesztek,katonáim vigyenek gabonát házaitokhoz, a3 mennyi szükséges családaitok táplálására. Nem akarom, hogy győzelmem csak egy könycseppjében is kerüljön az athéneieknek!44 Bajos lenne lefestenem, fiaim, az örömet, melly ezen szókra áthatá a jelenlévőket. Mindenki hálálkodik Demetrius kegyelméért, ki ígéretét teljesítve 100 ezer véka gabonát osztatott ki Athéné népe közt, mit nemesebb czélra nem fordíthatott volna.