Vasárnapi Újság, 1841 (8. évfolyam, 348-399. szám)
1841-01-03 / 348. szám
isthetünk egy szekér téglát miért ne vigyünk egy marék porondot, ha szinte szomszédunk földjéről kérnek is kölcsön. Egy az orvosi tudományban erősen lábra kapott elv vagy is tanítmány a3 gyuladásokról. G y ú l a d á snak vagy az újabb gyógyászi nyelv szerint lobnak nevezik, a3 test egyes részeinek azon nyavalyás állapotát , mellynek jelei a3 hevülés, veresség 3), feszülés vagy daganat és fájdalom , mihez járul a3 nedvválasztás megváltozása vagy elakadása. A3 gyúladás következései: vér kiömlés 4) 91 evezés 5), hólyagzás (1), evülésgengettség alakulás és végre a3 meggyúladott rész életmű vezeti teljes megbomlása és halála. Ezek még eddig mind lett dolgok és csak értesítésül vannak előre bocsátva. Az elv, mellyről szólani akarunk , az, hogy mivel a3 test sérelmeinek meggyógyulása alkalmával a3 gyúladás gyakran élni szokott állani, reá fogták, hogy ennek kisebb nagyobb mértékben mindig meg kell lennie; úgy hogy minden sérelmet szükségkép a3 gyuladás kíséretével sőt talán segedelmével igazít vagy egészít ki a3 természet. És sokan annyira meg voltak és vannak győződve azon állítás igazságáról, hogy a3 hol önkéntesen be nem állott, mesterségesen, izgató szerek által gyúladásra , megkelésre kísztették és kísztetik a3 sérelmes részt. ~1) E két jelenetet együtt megtüzesedésnek szokták közül nevezni. 4) Chemosis , vérzés az erek megrepedése nélkül. 5) Oedema. 6) Fesicutio. Félj,ivódott hólyagok mellekben nem gengettség alakul.. . Ezen hamis és következéseire nézve veszélyes elvnek, mellynek sokan tulajdoníthatók és tulajdoníthatják tagjaik elvesztését, tudományos megczáfolásába nem ereszkedhetünk, elsőben mivel nekünk sem szokunk az emberi test orvosi szabatossággal! ismerete , másodszor, ezt olvasóinknál sem tehetjük fel, de két igen könnyen érthető erősségünk csakugyan van ellene.. Egyik az, hogy az állatok igen számos osztályánál a gyuladásnak semmi nyoma nincsen, holott azoknál nem csak tetemes sérelmek, hanem egészen elvesztett tagok is újra pótolódnak; második az, hogy magánál az embernél is számtalan példák vannak, miszerint iszonyú vágások, sértések, a mak felőbb említett jelek és következések nélkül rövid időn meggyógyultak ; holott mások, ugyan olly természetűek, sőt csekélyebbek, más bánás móddal illettetve, gyuladással és hosszasabban húzódva jutottak óhajtott javulásra, némellyek pedig a3 sérelmes rész vesztét húzták maguk után. Ez kettőt bizonyít; egyiket, hogy a3 sebgyógyúlás és gyúladás közt lényeges egybeköttetés nincsen, mivel egyik a3 másik nélkül ellehet; a3 sérelem helyre áll gyúladás nélkül; gyúladás lehet gyógyulás nélkül;—másikat, hogy a3 gyúladás a3 gyógyúlást mindig hátráltatja, sőt közelebbről vizsgálva, mig a3 gyúladás és annak következései tartanak, a3 testnek a3 kiegészítésre fordított igyekezete semmivé tevődik. A3 seborvosok előtt igen ismeretes az a3 gyógymód, melly a3 sérelmes részeknek minden vér vagy lympha közbejötte nélküli közvetlen egyesi.