Vasárnapi Újság, 1841 (8. évfolyam, 348-399. szám)
1841-08-01 / 378. szám
485 Különösen meg volt tiltva a* ladiktóli eltávozás; de Ferencz, mikor vágya ösz* lönözte, nem sokat aggódott a* tilalmakon, használván egy pillanaton, midőn Kormos mester a* vizes hordókat költöztető, elszökött öcscsével együtt, és át mászott a* hegyeken , mik a* sziget belsőjét elfedték. Túl a hegyen egy mélyen bevágott, és ismeretlen fákkal prémezett völgyet találtak; egy ideig mentek annak hosszába; azután új vágyaktól vonattatva — még egy hegyen átmásztak és egy tágasabb fákkal és patakokkal szegdelt völgybe jutottak. Már visszatérésre határozók vala magokat, midőn egy tamarin berek felé fordulva, egyszerre valami ötven kunyhót vettek észre, fáktól félig betemetve. E látásra megállanak, nem tudván, ha közelítsenek-e arra felé vagy visszatérjenek; de mielőtt elhatározhatók magokat, sikoltást hallanak néhány lépésre, és egy fiatal vadnő állott előttük, kezén egy gyermeket vezetve. Minden öltözete egy kurta gyapott szoknyából és bőr szíjjakból ügyesen őszre font fél czipekből állott; kicsin gyűrűk függöttek orrlyukaiból; különböző gyümölcs magvakból fűzött széles nyakszoritó 3s toll karkötők egészítékki piperéjét. Sikoltása, a*két idegen látására, inkább bámulásból mint rémülésből eredt; mert látván ezeket mozdulatlan állam, serényen közelített hozzájok, és beszélvén nekik ismeretlen szelíd nyelven, megfogta kezüket, és ön fejére tette. Ferencz szerette volna érteni és felelni, de nem tudott egyebet tenni, minthogy a9 gyermeket, kit az ifjú asszony földre le tett volt, felvette és megcsókolta. Azonban a3 sikoltást a3 kunyhókban meghallották; csak hamar asszonyok vették körül a3 testvéreket, 3s csudálkozó örömmel nézték őket. Pál és Ferencz újsággal vegyült zavarban valónak, de mindenek felett azon bámultak, hogy férfiakat nem láttak. Nem soká kifejlődötte3 különösség, nagy lármát hallván kívülről. A3 nemzetség harczosai tértek meg a3 vadászatról. A3 főnök tudósíttatván, azonnal bément a kunyhóba. A két testvér feltolt, kételkedve hogy mi fog történni ; de amaz nem hagyá őket sokáig bizonytalanságban; mert egyik kezét kinyújtva, másikat mellére téve, közelíte hozzájok, és zavart, süvöltő kiejtéssel néhány szót monda, mit ők érteni képzeltek. Istenemre! magyarul beszél! felkiálta Pál, rendkívül bámulva. Igen, igen, magyar! élénken felele a3 főnok , keblére ütvén......... magyar, Daniel, viszonzá. Övé, Daniel fia. Pál és Ferencz egymásra néztek, nem tudva mit akar mondani, soká kellett magyarázgatni a3 főnöknek, mit meg akart értetni. Végre érteni képzelték, hogy egy magyar hajós legény, Dániel nevezetű, régen kivetődött e3 szigetre, szövetséget kötött egy nemzetséggel, nagy szolgálatokat tett annak 3s főnöke lett; az a3 kivéllek beszélt, ennek fogadott fia és következője volt. Övé még azt tette hozzá, hogy a nagy szellem barátságába vette a Karugákat, mert újra küldött hazájokkét