Vasárnapi Újság, 1843 (10. évfolyam, 452-502. szám)
1843-12-03 / 500. szám
797 gény magavetésből egyszerre hatvan cső tejes török búzát 's száz szem szilvát evett meg, 's beteg sem lett.— Török búza-szedéskor, pityókaásáskor látja minden gazda a' sok kárt, de megszokta már, 's vigasztalja azon gondolat, hogy talán saját szolgája, vagy éppen fia is részesült belőle, és visszaemlékszik ő is minden puszta törökbúzakórónál, vagy üres pityókafészeknél gyermekkori boldog éjjelre, midőn olly jól esék neki is a lopomány. De azon olly igen keveseknek, kiket illy emlékek nem vigasztalhatnak, méltó zúgolódásuk könnyen megfogható. A pásztoroknak hogy jót kellene állani és így meg is téríteni az illy károkat, az igaz, óh de azt ismét tudjuk, miszerint ha ezernyiezer lelkök van, még is meglopják, sőt meg is döngetik őket ,s ezért irgalmazni szoktunk nektek, bárha tudjuk, hogy ők is gyakran egy kis dohányért, meg egy kis pálinkáért kisértetbe jőnek és lopnak másnak, vagy a3 kártevést elnézik. Aztán ha azokon a3 szegény sorsú pásztorokon akarjuk kárunkat felvenni, felzúdul ellenünk a3 falu,és szidalmaz: miért vagyunk olly kőszivüek, olly pogányok? Ha a3 zabot learathattuk, abban járunk , hogy száradatlan haza hordván biztos helyen felkalangyáljuk, mert künn a3 határon nem tanácsos hagyni; különben — kivált ha szélén talál lenni a3 határnak — szalmája is haszontalan lesz. És midőn törökbúzánkat szedvén halmokba rakjuk, fényes nappal alig pillantjuk el szemeinket, már lézengő vagy úgynevezett lógó marhákat látunk rajta, és ha messze lévén a 3 falu, sebesen nem győzzük hazahordani, ott kell hálnunk mellette, mig el nem hordjuk. És ha már betakarodhatunk, tös-798 fent megnyílik e3 forduló mindennemű állataink előtt, és ez a 3 szegény csordának egy évben második és utósó horgas napja. Menjünk már a3 harmadik fordulóba, az Ugarra vagy legelőre. Mihelyt a3 hó a3 földről felolvadt, ellepve látjuk e3 fordulót mindenféle marhával. A3 birtok nélkül marhát tartók megunták szalmát és izéket koldulgatni; de bizony a3 birtokosok is aránytalanul sok marháikat nincs már mivel tartsák 3s várva várják az első napsugárt, melly a3 füveket nyugvásukból növésre csalja; sőt többnyire azt sem várhatván, kéntelenek elehetett, elnyomorult marháikat kicsapni, hogy húzzák kifelé a3 füvet. Ki nem hallotta hírét a3 kövendi eléheztetett, 3s tavaszkor szánnal a3 rétre hurczolt 3s ott felállásra segített lónak, mellyről csintalanul azt regélik, hogy első gyepbeharapásakor gyengesége miatt mindannyiszor farára rogyik? A3 rege ezt nagyítva adja, de biz3 illyent száz meg száz falu marháiról lehetne regélni. Szentgyörgynapkor már az igás marháknak is legnagyobb részét itt találjuk meg. Ellepik tehát e3 szűk határt egyfelől az ökrök, másfelől a3 ló-, és szarvasmarhacsorda, meg a3 disznó-, és juh nyáj, és a3 számtalan ludak pipéikkel. Közös sorsa mindeniknek a3 koplalás,de azért rágják is ám a3 gyepet istenigazában, és túrják és kínozzák. És kínozzák a3 legelővel együtt magukat is. 3S illy esetben ugyan csuda-e, ha a3 korlát-, vagy gyepütlen határból néha át is pillanthatván a3 vetéskertbe, odaoda szaladnak és ha lehet jól laknak benne ?