Vasárnapi Újság, 1843 (10. évfolyam, 452-502. szám)

1843-12-03 / 500. szám

797 gény magavetésből egyszerre hatvan cső tejes török búzát 's száz szem szilvát evett meg, 's beteg sem lett.— Török búza-szedéskor, pityókaásás­kor látja minden gazda a' sok kárt, de megszokta már, 's vigasztalja azon gondolat, hogy talán saját szolgája, vagy éppen fia is részesült belőle, és visszaemlékszik ő is minden puszta tö­­rökbúzakórónál, vagy üres pityókafé­szeknél gyermekkori boldog éjjelre, midőn olly jól esék neki is a­ lopomány. De azon olly igen keveseknek, kiket illy emlékek nem vigasztalhatnak, mél­tó zúgolódásuk könnyen megfogható. A­ pásztoroknak hogy jót kellene állani és így meg is téríteni az illy károkat, az igaz, óh de azt ismét tud­juk, miszerint ha ezernyiezer lelkök van, még is meglopják, sőt meg is döngetik őket ,s ezért irgalmazni szok­tunk nektek, bárha tudjuk, hogy ők is gyakran egy kis dohányért, meg egy kis pálinkáért kisértetbe jőnek és lopnak másnak, vagy a3 kártevést el­nézik. Aztán ha azokon a3 szegény sorsú pásztorokon akarjuk kárunkat felvenni, felzúdul ellenünk a3 falu,és szidalmaz: miért vagyunk olly kőszivü­­ek, olly pogányok? Ha a3 zabot learathattuk, abban járunk , hogy száradatlan haza hordván biztos helyen felkalangyáljuk, mert künn a3 határon nem tanácsos hagyni; különben — kivált ha szélén talál lenni a3 határnak — szalmája is haszontalan lesz. És midőn törökbúzánkat szedvén halmokba rakjuk, fényes nappal alig pillantjuk el szemeinket, már lézengő vagy úgynevezett lógó marhákat lá­tunk rajta, és ha messze lévén a 3 falu, sebesen nem győzzük hazahordani, ott kell hálnunk mellette, mig el nem hordjuk. És ha már betakarodhatunk, tös-798 fent megnyílik e3 forduló mindennemű állataink előtt, és ez a 3 szegény csor­dának egy évben második és utósó horgas napja. Men­jünk már a3 harmadik for­dulóba, az Ugarra vagy legelőre. Mihelyt a3 hó a3 földről felolvadt, ellepve látjuk e3 fordulót mindenféle marhával. A3 birtok nélkül marhát tartók megunták szalmát és izéket kol­­dulgatni; de bizony a3 birtokosok is aránytalanul sok marháikat nincs már mivel tartsák 3s várva várják az első napsugárt, melly a3 füveket nyugvá­sukból növésre csalja; sőt többnyire azt sem várhatván, kéntelenek elehe­­tett, elnyomorult marháikat kicsapni, hogy húzzák kifelé a3 füvet. Ki nem hallotta hírét a3 kövendi eléheztetett, 3s tavaszkor szánnal a3 rétre hurczolt 3s ott felállásra segített lónak, melly­­ről csintalanul azt regélik, hogy első gyepbeharapásakor gyengesége miatt mindannyiszor farára rogyik? A3 rege ezt nagyítva adja, de biz3 illyent száz meg száz falu marháiról lehet­ne regélni. Szentgyörgynapkor már az igás marháknak is legnagyobb ré­szét itt találjuk meg. Ellepik tehát e3 szűk határt egy­felől az ökrök, másfelől a3 ló-, és szarvasmarhacsorda, meg a3 disznó-, és juh nyáj, és a3 számtalan ludak pipéikkel. Közös sorsa mindeniknek a3 koplalás,de azért rágják is ám a3 gye­pet istenigazában, és túrják és kínoz­zák. És kínozzák a3 legelővel együtt magukat is. 3S illy esetben ugyan csu­­da-e, ha a3 korlát-, vagy gyepütlen ha­tárból néha át is pillanthatván a3 ve­téskertbe, odaoda szaladnak és ha lehet jól laknak benne ?

Next