Vasárnapi Újság, 1843 (10. évfolyam, 452-502. szám)
1843-02-26 / 460. szám
133 hogy munkája után tisztességesen éljen, a helyett hogy az esztelen könyörületesség kezeiből a korhelység kenyerét egye.“ „Oh hallgasson el már kend drága Herbertjével, mert én teljességgel nem állhatom, semmit sem tanok felőle; adja vissza kend nekünk a’ mi régi jó urunkat tekintetes Patakfalvi uramat, az volt ám az igazi nemes ember telétől talpig.“ „De ez az igazi nemes ember mindent tönkre juttatott a’ kitől csak vásárólni vagy az kivel dolgoztatni szokott.“ „O, biz ő nem! sőt épen eliten kezoleg, azt kérdem alkudozott-é az öreg téni úr valaha, vagy elhúzott-e, csak egy kis krajczárt is? „De ez a3 Herbert úr semmiért sem akar többet adni, mint a3 hogy a3 piaczon elkél.“ „Igen de Kati, ne feledje kend Herbert úr meg is fizeti.“ „Azért bizony nem nagy köszönetet érdemel, mikor mindennap mennyi pénzt csinál, mennyi teméntelen gyümölcsfát, eperfát ültet, mennyi posványt kiszáraszt, miilyen szép erdőket nevel, mennyi selyemjuhat tart.“ „Sok idő telik belé míg ezekből valami hasznot hajthat, és mennyit kell addig rá költenie? De nézze csak kend a szegénységnek télben nyárban dolgot tud adni; ezek különben egész holdnapokon keresztül sem tudtak munkát kapni és háznépestől együtt majdnem éhei haltak.“ „Nem Maris asszony, míg a nagy udvar az öreg téns őré volt, tudtomra senki sem juthatott éhehalásra. Nem, nem “ Jó de mondja meg kend édes Katim, nem jobb-e mikor egy háznép munkája után tisztességesen élhet, mint mikor más könyörületességire képtelen szorulni ? Jól van Maris asszony, kend azt mondja, hogy a3 kinek van mit dolgozni, az nem kéntelen könyörületességre szorulni; én meg azt mondom: ha a 3 nagy udvar az öreg trs úré lenne, senki sem lenne kéntelen dologra szorulni! Annál roszabb lenne, de azt csak nem mondhatja kend, hogy Herbert úr sem könyörül azon a ki igazán megérdemli. Hát miért nem könyörült Bunkó Tamáson? Mert Tamás elbírja a dolgot, csakhogy restellt. Tamás soha sem szokott volt hozzá, szegény feje! Mindig könnyen kapta a pénzt, mint más sok, az öreg úr idejében. Mindég az öreg trs úrral járt vadászni és úgy hajtott, mint a 3 legjobb vizsla. Hét illyenkor sok szép garast kapott, mig egyszer szerencsétlenül farba lőtték, akkor még egy egész aranyat adtak neki, azonkívül mig sebe begyógyult mindig az udvarba kosztozott 3s minden napszámját elengedték. Láttam én hogy Bunkó Tamás 3s más hozzá hasonló ficzkók, czombjukból bicskák hegyeivel szedték ki az apró selétet, és kérték az istent hogy máskor is adjon illyen jó szerencést, ollyan jól jövedelmezett a3 nekik. Szegény Tamásnak ugyancsak megváltozott a világ, nem csuda hogy bújában az italnak adta magát. El sem hittem volna, hogy valaha egy jött ment sehonnai könyörületességére kelljen szorulnia.“ „Senkiére sem kellett volna szorulnia, édes Katim, míg csak bírta magát és dolgozhatott.“ „ De mondom, hogy soha sem szokott volt hozzá.“«