Vasárnapi Újság, 1844 (11. évfolyam, 504-554. szám)
1843-12-31 / 504. szám
501-dik Vasárnap. Kolozsvárit, December 31-én, 1843 VASÁRNAPI ÚJSÁGO . KÖZHASZNÚ ISMERETEK’ TERJESZTÉSÉRE. TARTALOM, Uj esztendő 1 hasáb. Csiriz neme 10 h. Árnyékszek szagatlanitása 11 fz. Ismét a’ kensavany haszna a’ növények gyarapodtam 12 h. Krumpli verem 12 h. Nyiltlevél 13 h. Újságok 14 b ITj esztendő* Minden embernek két születés napja van; t. i. két napja minden évben, mely eszébe juttatja az idol haladását 's az ő életének attóli függését. Egyik az a' melyiket tulajdonkép az övének mondhatni. A' régi szokások lassan kinli hanyatlásával a* születés nap megünneplése is kiment divatból, és csak két erősen különböző környületek közt maradt meg. Egyik az uralkodók és más magasan helyzett emberek születése napjakor, mely inkább érdekli az alattvalókat, mint az ünnep tárgyait. Másik a gyermekeket illeti, kik ugyan illy esetekben az életről nem szoktak mélyen elmélkedni, hanem a3 kapott pogácsáknak, játékszereknek vagy éppen új köntösdaraboknak annál jobban örvendenek. Hanem ama3 más születésnap, mely mindnyájunkkal közös,u. m. az újév születésnapja, sokkal fontosb és érdekesb, mintsem akárminemű és sorsú ember is megfeledkezhessek róla. Minden óraütések közt (magány érdekű különös eseteket nem számlálunk) legdöbbentőbb és elmélkedésre kisztetőbb az O esztendő 12 órája. Mintegy öszszegyűjti elménkben a 3 lefolyt 12 holdnap minden képeit, mindent-a3 mit tettünk vagy szenvedtünk, végrehajtottunk vag elhanyagoltunk a3 már visszahozhatlan időben, futva elöhalad szemeink előtt. Mint egy embernek úgy a3 lefolyt évnek becsét is, halála óráján kezdjük élénkebben érzeni. Az ido mintegy megszemélyesüddik és csaknem hajlandól vagyunk hinni a3 kolol képzelődését, hogy a3 távozó év palástját ellebbenni látta. De az elválás és múlandóság komor képzeteit tüstént a3 rokoni , a3 baráti vagy legalább átalános emberi szeretet szives ömledezései váltják fel. Egy őszinte, egy letekből jövő új évi köszöntés már sok komor vagy éppen bús arczra derítő, habár pillanatig tartó remény sugarát, gazdag és szegény, magas és alacsonyzázadokon keresztül érezték annak jótékony melegét és hát már világosabbnak tartott századunk megtagadja-e azt? Némely meteorológusok azt állítják hogy földünk lassan kint hűl ki: ezt véljük-e a szív melegéről is? Isten őrizze ettől az emberiséget, így igazán nem lenne kár ha a3 föld egészen kihűlne is! Azt mondják sokan rav vagy csak név, születés vagy új év napokon kell-e jót kívánni szeretteinknek? Megfordítjuk a* kérdést, avvagy midőn valakinek mindig javát kívánjuk, nem örvendünk-e egy szokás által megszentelt alkalomnak, hogy ezen kívánságunkat ki is jelenthessük?— Valóban , míg az önzés és a társasági hidegség csak magány keblekben búj.