Vasárnapi Újság, 1844 (11. évfolyam, 504-554. szám)

1843-12-31 / 504. szám

501-dik Vasárnap. Kolozsvárit, December 31-én, 1843 VASÁRNAPI ÚJSÁG­O . KÖZHASZNÚ ISMERETEK’ TERJESZTÉSÉRE. TARTALOM, Uj esztendő 1 hasáb. Csiriz neme 10 h. Árnyékszek szagatlanitása 11 fz. Ismét a’ kensavany haszna a’ növények gyarapodtam 12 h. Krumpli verem­ 12 h. Nyiltlevél 13 h. Újságok 14 b ITj esztendő* Minden embernek két születés nap­ja van; t. i. két napja minden évben, mely eszébe juttatja az idol haladá­sát 's az ő életének attóli függését. Egyik az a' melyiket tulajdonkép az övének mondhatni. A' régi szokások lassan kinli hanyatlásával a* születés nap megünneplése is kiment divatból, és csak két erősen különböző környü­­letek közt maradt meg. Egyik az u­­ralkodók és más magasan helyzett emberek születése napjakor, mely in­kább érdekli az alattvalókat, mint az ünnep tárgyait. Másik a­ gyermekeket illeti, kik ugyan illy esetekben az é­­letről nem szoktak mélyen elmélked­ni, hanem a3 kapott pogácsáknak, já­tékszereknek vagy éppen új köntös­daraboknak annál jobban örvendenek. Hanem ama3 más születésnap, mely mindnyájunkkal közös,u. m. az újév szü­letés­napja, sokkal fontosb és érde­­kesb, mintsem akármi­nemű és sorsú ember is megfeledkezhessek róla. Minden óraütések közt (magány érdekű különös eseteket nem számlá­lunk) legdöbbentőbb és elmélkedésre kisztetőbb az O esztendő 12 órája. Mint­egy öszszegyűjti elménkben a 3 lefolyt 12 holdnap minden képeit, mindent-a3 mit tettünk vagy szenvedtünk, végrehaj­tottunk vag elhanyagoltunk a3 már­­ visszahozhatlan időben, futva elöha­­lad szemeink előtt. Mint egy ember­nek úgy a3 lefolyt évnek becsét is, halála óráján kezdjük élénkebben ér­zeni. Az ido mintegy megszemélyesü­d­­dik és csaknem hajlandól vagyunk hinni a3 kol­ol képzelődését, hogy­­ a3 tá­vozó év palástját ellebbenni látta. De az elválás és múlandóság ko­mor képzeteit tüstént a3 rokoni , a3 ba­ráti vagy legalább átalános emberi szeretet szives ömledezései váltják­ fel. Egy őszinte, egy letekből jövő új évi köszöntés már sok komor vagy éppen bús arczra derítő, ha­bár pillanatig tartó remény sugarát, gazdag és sze­gény,­ magas és alacson­yzázadokon keresztül érezték annak jótékony me­legét és hát már világosabbnak tartott századunk megtagadja-e azt? Némely meteorológusok azt állítják hogy föl­dünk lassan kint hűl ki: ezt véljük-e a­ szív melegéről is? Isten őrizze et­től az emberiséget, így igazán nem lenne kár ha a3 föld egészen kihűlne is! Azt mondják sokan rav vagy csak név, születés vagy új év napokon kell-e jót kívánni szeretteinknek? Megfordít­juk a* kérdést, avvagy midőn va­lakinek mindig javát kívánjuk, nem örvendünk-e egy szokás által megszen­telt alkalomnak, hogy ezen kívánsá­gunkat ki is jelenthessük?— Va­lóban , míg az önzés és a­ társasági hidegség csak magány keblekben búj.

Next