Vasárnapi Újság, 1844 (11. évfolyam, 504-554. szám)
1844-02-25 / 512. szám
513-dik Vasárnap. Kolozsvárit, Februaries 35-én, 1844 VASÁRNAPI ÚJSÁG KÖZHASZNÚ ISMERETEK’ TERJESZTÉSÉRE. TARTALOM. Kálmánka íírismét tanul 129 h. Pár beszéd a’ falusi bíró, és egy esküdt ember közt 437 h. Újságok 341 h. K Kálmánka tírismét*) fáinál. Kálmánka figyelmes, gondos gyermek. Midőn valami különös dolga vagy tanulása nincs, mindenre ügyel, mi körülre történik és okos kérdésekkel kívánja értesitni magát. Gyakran kérdezte a3 többek közt milyen magas a3 falu tornya, melytől nem messze lakik? milyen messze van a3 szomszéd falu, hová egy pipa dohány kiszílja alatt el lehet sétálni? Mekkora az az erdőcske, hová szép időben az iskolás gyermekek együtt játszódni tanításokkal kiszoktak menni. Hány mérő búzával lehetne megtölteni az édes atyja ebédlő termét? Mennyi víz folyhat ki a helység közepén levő nagy csörgőn egy nap alatt? és több ilyenet. De hát minő öröme volt, midőn egy mérnök, ki édes atyjának dolgozott, az emlitettem játszó helyet u.ra. az erdőt és benne is körülre levő tisztásokat egy képbe megmutatta neki! Kálmánka kikeresett azon minden helyecskét, hol leginkább szeretett mulatni: megkapta a3 fát mely alatt ebédelt, az ösvényeket melyeken futkosott, a3 forrást miből kis fapoharával ivott, a3 laptázó, a3 czigréző helyeket. Bámulta, miképp lehete mindazokat oly pontosan ábrázolni hogy tüstént réájok lehessen ismerni. *) Geometria. A3 bámulás után a3 majmolás következett. Kálmánka megkísértette, nem tudná-e ő is bár az atyja udvarát lerajzolni. Sikerült is neki, mint ő gondolta, elég jól, mert ő a3 maga rajzán szinte úgy réáismert minden tárgyra, mint a3 mérnökén. Csak a3 volt a3 baj hogy midőn mutatta, mások nem tudtak réá ismerni, mit jelentenek a3 mázolásai! Nem is csuda! mert a3 kút, mely a3 konyhától egy pár lépésnyire van, az ő rajzán messzebb állótt mint az ól, melly valóságban legalább is négy annyira feküdt. Az utczaajtó , egy kazal fa és a3 favágó hely egyenesben vannak helyezve; de az ő képén a3 három, három felé volt szórva. Kálmán, midőn hibáit kimutatók, egy kissé megszomorodott,látván hogy az nem oly könnyű mint gondolta, de azért nem hagyta annyiban a3 dolgot. Vette észre, hogy ha csak maga erején próbálgatja a3 dolgot, még sok szerencsétlen kísérleteket kell tennie és eltökélő magában hogy tapasztaltabb emberektől kér tanácsot. Elmene hát a3 mesterhez, és kérde tőle: mikép csinálja a3 mérnök a3 földképeket ? “ „Felméri elébb a3 földet, édes fiam!“ felele a3 mester, a3 ki Kálmánka sikertelen próbáiról már értesülve volt. O! mérni tudok én már! mértem is már sokat. Tudom milyen magas