Vasárnapi Újság, 1846 (13. évfolyam, 608-658. szám)
1846-10-25 / 650. szám
Zenéjiről hangzik a táj, noncel e zaj, rémledezve Néz az árva szökevény,Sima a’ boszorkány csoportnak .Látja magát közepén, Alaga is a’ rut vén banya Fekete czáponi ott vala. ..Hová hová? le jó madár! •Úgy fűlni, tán örült vagy, Valamit nálam v eledtől, “ Fgy szóra hiszen maradj! T'itina aszszonyt elfeledned; Bűn vala, babádat hát vedd! Tilla berek! de a’ lada Bálint határa tapad, a’ vén banya bőszükében Ká nehány jó daczot ad. A varázsnép ekkor eltűnt, ’S ő Truliával maradt együtt. ,,Még a’ szemét sem hunyhatja bé az ember, ha ilyen vadficzkót kell őriznie! “így zsimbelt,, Most már ligethetsz faradt lábaiddal egész éjjel, de nem is nyugszol nekem igen sokat mi" Frankfurtban nem leszünk.44 „Hát ott aztán mit kotolunk ki?44 morogott Bálint. „Szerencsét vagy bajt, «hoz képest ahogy viseled magad. „En legedet, minthogy már egyszer leérkezőnődink lett a* mesterem, egy gazdag kereskedő házához viszlek, as hol egyedül tőled fog függni, ha szorgalommal ’s becsülettel szerencsés ember akarsz é lenni, vagy, mint javíthatlan semmire kellő, akasztófán száradni.44 Bálint elnyeré a* kemény galuskát ha nyúlt is a’ nyaka belé, hanem maga a’ terv ellen azt azigen természetes kifogást gördilé, hogy, mivel sem szabaduló levele sem ajánló bizonyitványai nincsenek, bajosan Merendi meg egy kereskedőnek, a’ legóvatosabb emberfaj tagjának, bizodalmát. „Az az én gondom.44 monda Trutta. ,,A szükséges levelek már, készen állanak a* kezemben számodra. Ezeket átfogod adni ’s legénynek bevesznek: mert okvetlenül alulról kezdve kell szolgálnod, intern sem menekedel meg addig, mig javulásod szilárd lábra nem áll. Hanem én a* hajlékommal egül látatlanná teszem magamat, nehogy az emberek rám látsák a szájukat ’s ereltem tégedet kerüljenek.448. Útjuk egyenesen Frankfortnak tartott. Trullának az úton egy barátnéja sem volt több, a’ kivel egy keveset pasáskodhatott volna; tehát, ha terehhordójának egy egy kevés nyugalomra volt szüksége, fogadókba kellett betérnie. Ily helyen többnyire oly udvarias volt, hogy nem mutatta magát. De midőn a’ léha ficzkó egyik fogadóban kártyázásba elegyedett, a’ másikban megittasodott ’s a’ fogadós leányaival kondizott, olyankor mindig repűlt elé a’ szekrény mint egy ágyúgolyó, a* leczkéző nő kipattant belőle ’s a’ kicsapongót szidalmakkal ’s üregekkel büntette. Mind ezen háborúságok daczára az utolsó éji szálláson Frankfurtba érkeztek előtt megajándékozó egy új köntössel, átadá neki az ígért hitelesítő leveleket *s parancsolá hogy jelentse magát velők Lütkens Péternél, kinek lakását kijelölő. Az ajánló iratok közt f6 darab volt — a’ Bálint saját atyjának egy ama’ kereskedőhöz intézett levele, mely oly ámító hasonlóan volt majmolva, a’ milyen jól a* mi tékozló fiunknak soha sem sikerült, midőn apja írását egy egy hamis vallócskára utánrajzolni próbálta. Péter úrnak, egy 15 divatu német embernek, éppen csak akkor ragadta vala el a’ halál egy biv és dolgos