Vasárnapi Újság, 1846 (13. évfolyam, 608-658. szám)

1846-10-25 / 650. szám

Zenéjiről hangzik a táj, n­oncel e zaj, rém­ledezve Néz az árva szökevény,­­S­ima a’ boszorkány csoportnak .Látja magát közepén, Alaga is a’ rut vén banya Fekete czáponi ott vala. ..H­ová hová? le jó madár! •Úgy fűlni, tán örült vagy, Valamit nálam v eledtől, “ Fgy szóra hiszen maradj! T'itin­a aszszon­y­t elfeledned; Bűn vala, babádat hát vedd! T­illa berek! de a’ lada Bálint határa tapad, a’ vén banya bőszükében Ká nehány jó daczot ad. A varázsnép ekkor eltűnt, ’S ő Truliával maradt együtt. ,,M­ég a’ szem­ét sem hunyhatja bé az ember, ha ilyen vadficzkót kell őriznie! “így zsimbelt,, Most már li­get­hetsz faradt lábaiddal egész éjjel, de nem is nyugszol nekem igen sokat mi" Frankfurtban nem leszünk.44 „Hát ott aztán mit kotolunk ki?44 morogott Bálint. „Szerencsét vagy bajt, «­hoz képest a­­hogy viseled magad. „En legedet, minthogy már egyszer leérkezőnőd­­in­k lett a* mesterem, egy­ gazdag ke­reskedő házához viszlek, as hol egye­dül tőled fog függni, ha szorgalom­mal ’s becsülettel szerencsés ember akarsz é lenni, vagy, mint javít­hat­lan semmire kellő­, akasztófán száradni.44 Bálint elnyeré a* kemény galus­kát ha nyúlt is a’ nyaka belé, ha­nem maga a’ terv ellen azt az­­igen természetes kifogást gördilé, hogy, mivel sem szabaduló levele sem aján­ló bizonyitványai nincsenek, bajosan M­­erendi m­eg egy kereskedőnek, a’ legóvatosabb emberfaj tagjának, bizo­dalmát. „Az az én gondom.44 monda Trut­­ta. ,,A szükséges levelek már, készen állanak a* kezembe­n számodra. Ezeket átfogod adni ’s legénynek bevesznek: mert okvetlenül alulról kezdve kell szolgálnod, i­ntern sem menekedel meg addig, mig javulásod szilárd lábra nem áll. Hanem én a* hajlékommal eg­ü­l látatlanná teszem magamat, nehogy az emberek rám látsák a­ szájukat ’s ereltem tégedet kerül­jenek.44­8. Út­juk egyenesen Frank­fortnak tar­tott­. Trullának az úton egy barátné­­ja sem volt több, a’ kivel egy keve­set pas­áskodhatott volna; tehát, ha terehhordójá­nak egy egy kevés nyu­galomra volt szüksége, fogadókba kel­lett betérnie. Ily helyen többnyire oly udvarias volt, hogy nem mutatta ma­gát. De midő­n a’ léha ficzkó egyik fogadóban kártyázásba elegyedett, a’ másikban megittasodott ’s a’ fogadós leányaival kondizott, olyankor min­dig repűlt elé a’ szekrény mint egy ágyúgolyó, a* leczkéző­ nő kipattant be­lőle ’s a’ kicsapongót szidalmakkal ’s üregekkel büntette. Mind ezen háborúságok daczára az utolsó éji szálláson Frank­furt­ba ér­keztek elő­tt megajándékozó egy új köntössel, átadá neki az ígért hitelesí­tő leveleket *s parancsolá hogy je­lentse magát velők Lütkens Pé­ternél, kinek lakását kijelölő. Az a­­jánló iratok közt f6 darab volt — a’ Bálint saját atyjának egy ama’ ke­reskedőhöz intézett levele, mely oly ámító hasonlóan volt majmolva, a’ mi­lyen jól a* mi tékozló fiunknak soha sem sikerült, midőn apja írását egy egy hamis vallócskára utánrajzolni pró­bálta. Péter úrnak, egy 15 divatu német embernek, éppen csak akkor ragad­ta vala el a’ halál egy biv és dolgos

Next