Vasárnapi Újság, 1846 (13. évfolyam, 608-658. szám)

1846-11-08 / 652. szám

709 legalább is egy hónapig. A* menynyi ablak-függöny mind teli pipafüsttel és a* mi több a3 legbüdösebb pipafüstel. Szedessem le h­á­t ? könynyü neked azt mondani, hogy leszedessem; de csak egy hónapja hogy kimosattam, hanem neked is való — te Kukli—a3 csi­nos gazdasszony. Olyan feleség kel­lett volna néked, a’ ki nyakig hagy­jon a* piszokba mint én is foglak ez után. Reg látom már, hogy a’ ki há­­zanépinek ügyet se vet, az olyannak sokkal jobban foly a’ dolga, mint a* ki a3 dolog boloodja. .„Hát a3 drága szép fehér pádi­­mentom? Uram bocsásd! vastagon rajta a’ sár, a3 pipakorom, mind ösz­­sze viszsza van égetve! Ilyen házat soha még a’ világ nem láttam. Ha jó barátidat megakartad traktálni, miért nem hívtad meg akkor, mikor fele­séged is itthon van, mint más becsü­letes ember szokta? Nem! neked az alatt kellett bé­lopnod mint egy tol­vaj-bandát, mig a3gazdaszszony há­tat fordított a' háznak. Ugyan derék mák virágoknak kell azoknak is lenni; semmirekellő haszontalan korbeleknek, a* kik egy tisztességes aszszony szeme közé nézni sem mernek! Ha! 3S az e3 félek nevezitek magatokat a’ terem­tés urainak! Szeretném látni, mi len­ne a­ teremtésből nálunk nélkül. Na még az is lenne ám egy teremtés! , Bizony mind a­­menynyin jó fél­ben kellett lennetek! Mit mondasz? Te nem ittál semmit? Semmit se, te nem ittáll?! Isten bizony, hisz egy egész regement üres butéliát láttam; enynyi volt, hogy meg sem mertem még számlálni! ’s még puncsiroztatok is! És neked még puncs is kellett! A3 kouyhába öt­ven félezitrom úgy meg­van mint egy, mert Zsuzsika a'jó lé­lek mind meg­gyűjtötte, hogy nekem megmutassa. Nem édes uram, Zsuzsi­kát bizony nem csapja el a* ház­tól! Mit mondasz? A3 szolgálónak nem kell gazdája után árul­kodni, te ur leszel a­ magad házába? Leonél bizony! De ha így folytatod, maholnap nem lesz mibe legyél ur. Az almáriumban egy fél süveg czukrot hagytam és most egy findzsia kávéra való sincs benne. Hát nekem ötven embert kell puncshoz való czukorral tartanom! Mit mondasz? Nem voltak ötvenen? Az semmit se tesz a­ dologra, annál nagyobb gya­lázatukra válik. Mert tudom bizony hogy úgy ittak mint ötven. Hát ne­kem az én konyha pénzemből az e­­gész világot el kel­l tart­a­nem puncs­hoz való czukorral? A­z­t te nem kí­vánod? Nem kivánod ? De bizony megkívánod. Te is tudod hogy meg­kívánod, mert ha csak egy forintig ki nem jöhetek is majd a3 fűzre teszel. 3S mégis egy egész félsüveg czukrot nem sajnálsz kivetni olyan emberek­nek. — De tudom mit teszek, bé ad­lak a3 mérték­letességi egyesület­be. Bé biz én, úgy is az a‘ féle tivornyázó emberek számára találták fel. Aztán tudjam meg hogy puncsokéi, mert kiíratlak ez újságba.Ne locsogjak? De bizony locsogok. Nem hagylak a­­lulni. Ha tegnap a­ maga idejében le­feküdtél volna, most bezzeg nem len­­nél olyan álmos. De te egy rakás e­­szem iszom emberrel fenn tudsz ül­ni fél éjszakákat, *s a* te bites fele­séged még egy szót se szólhat hoz­zád! Ilyen vagy te Kukli. ..Ott az a* drága kínai porczel­­lán babám, még leány koromba kap­tam volt, és te is tudod, a3 világ minden aranyáért sem adtam volna senkinek, ’s uramfia hogy ka­pom ? A3 gyönyörü­ljét leütötték! 'S a3 ml

Next