Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)

1847-08-01 / 689. szám

487 az üzletbe jól bele tanulva, kezdje csak kicsinyben, nehogy úgy járjon, mint az újfalusi tanító Schwartz (Potsdam mel­lett), a’ ki nem akart tanácsomra hall­gatni ’s két lót helyett 6 lót tojást ke­­retett ki; ’s csak némely jó baráti se­gédeivel kaphatott néhány font selymet, a’ melyet egy lót tojásból is kicsinál­hatott volna. Ha csak lehet keletre v. délre fekvő világos, meleg, száraz szo­báról kell gondoskodni; nyirkos lakás legesleg többnyire ártalmára van a’ se-­lyemhernyónak. Nállam most egy fedél­szoba szolgál, melyben igen egészsége­sen tarthatom a’ hernyókat. E’ mellett az a’ haszon is van, hogy mivel a’ nap a’ cserépfedelet jól felmelegiti, csak aj­tót kell nyitnom, ’s legott friss meleg levegőt bocsáthatok a’ bogaraimhoz. Elégséges táplálék; a’ harmadik vét­kezésig nem felettébb sok, hogy az a­­lom ne legy­en igen magas; harmadik vétkezés után valamivel bővebben, a’ negyedik vétkezés után pedig a’ meny­nyit csak megehetnek a’ legbővebben, ezek adnak szép selymet. A’ mint a­­pámnál láttam, hogy a’ fáit nyeséssel anynyira megjavította, úgy teszek én is az enyimekkel már 52 év óta ’s ezt egy éven sem hagyom el egy tővel is, mert különben a’ más éven már mind­járt rendetlenségbe jőnek. A’ kinek fe­lesleges fája van, úgy bánhat velek a’ mint jónak látja; de a’ kinek csak any­­nyi van, hogy kéntelen a’ levelét min­den éven szedni, meg fogja látni, mint m­egromlanak a’ fái; mint megkurtulnak a’ hajtások; nem érik meg a’ fa ’s aztán a’ vastagjából hajt ki és egészségtelen levelet terem. A’ nyeséskor az az előtti évi legderekabb hajtásokat fén­yre kur­títva, két három lövést hagyok rajtok 488 a’ legjavából *). Ezek aztán akadályta­lanul nőnek, fájok jól megérik ’s jövő éven sok és egészséges levelet terem­nek. A’ törzsekhez legközelebb álló rö­vid ágakat, melyeken nincs jövés, mind­járt leszaggatom, mert csak tüskéssé teszik a’ fát. Mindezeket az igaz, tettle­gesen könynyebb volna megmutatni, mint leírással értetni. Schade, tanitó Zehlendorfban Berlin vidékén. Vásári életképek. (Végszó.) IV. Lajos sokadalmunk—mint már érint­ve volt—az oláhok sz. György napján folya le. A’ ki sokadalmainkban any­ujára feltűnő társadalmi életünk (ha az ilyent mint a’ miénk annak lehet gú­nyolni) ferdeségeinek festése miatt talán kellemetlen perczekért, e’ végszóban némi kárpótlásul vidámabb vonásokkal óhajtott volna találkozni; nagyonis csa­­latva leend hitt reményében; mert, ha általánosan akarnám jellemezni sokadal­­munkat, körül­belől úgy hangzana, mint a’ „j­ó f­u­t­ta­t­á­s“ kimerítő leírá­sa. Ha pedig részletekbe akarnék bo­csátkozni, hogy nyitányom themájához következetes maradjak, azon példabe­szédből (magyar példabeszéd) kellene kiindulnom! „s­o­k a­d­al­o­m és tolvaj“ fogalmai egymást kölcsönösen úgy fel­tételezik , mint árnyék a’ testet, vagy az igazgatási ’s igazságtétel és erélyes (?) tiszti interventus ( ~ 25 bot) üdvös (!) rendszere mellett kellene, mint pane­­gyricus (—) fellépnem; már pedig a’ kaczérkodás nem kenyerem, ’s a’ vá­gányból még inkább kihiczczennék. *) Ezeknek 's átalában a’ nyesett fon hagyott ágak­nak a’ leveleit természet szerint nem bántja.. 31*

Next