Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)

1847-11-21 / 705. szám

741 méte magas, dereka hoszszu és széles, szemei veresek és tüzesek, ssügye, vál­la, homloka széles, kinézése vidám, bá­tor, mind a’ mellett hogy félénk,— a’ kosoknak töke nagy és egyforma mind két golyóbissá, verekedésben igen va­dak anynyira, hogy nagy felhevültökben a’ verekedést megakadályozni akaró őr­ző juhászt is megtámadják. Az anyáknak tölgye lágy, csicsei hoszszak és lágyak, némelyek azt állít­ják , hogy a’ teje is zsírosabb vonna mint Éliás juhfajtáké, ’s azért volna a’ székely táró kövérebb. — Gyapja mind a’ kosoknak, mind az anyáknak csak­nem a’ földig ér. Ily gyapjúval lévén a’ csíki juh felruházva, igen csekély istállóra van szüksége: a’ legnagyobb hideget, havazást veszedelem nélkül ki­állja ; a’ kemény záporeső után, mely gyapjáról mint a’ szalma fedélről úgy csorog le, csak megrázza magát, ’s vi­dámon enni fog. Késő őszszel, ha a’ tós helyeken a’ füvet a’ fagy, dér ki­­száraztotta — kedvére legel; kemény télnek idején, ha a’ hó még oly nagy is, csak megfagyva ne legyen, elkapar­ja lábával a’ havat ’s élelmét megkere­si, kivált oly helyeken, hol a’ sarja fel takarítás után a’ hó csak hamar oda lepte a’ harmadik sarjadzást; lágyabb télben egész télen künn legel. A’ csíki juh megelégszik télen át félereszes okok­al ’s még ez alól is ki­megy a’ szabadra fekünni, ha őrzőjét ott nem érzi; orrát a’ bundájába dugja, ’s oly ébren alszik, hogy egy madár rebbenésre is felserken.— Ha őrzőjének éjjel szavát hallja, bőgés által tudtára adja jelenlétét, ’s bármi beszédet foly­tasson is a’ juhász, fekvő helyéből fel­kel ’s hozzá megy, ’s ha ez barátságo­san fogadja, előbbi fekvő helyére le­ 742 fekszik. A’ juhász a’ hová lefekszik, akár eresz alá, akár az akolba v. ki a’ szabadra, körülötte úgy öszszebuvnak, hogy csaknem egymásra feküsznek, oly bizodalommal és szeretettel viseltetnek erőjok iránt. Áldott— valójában áldott jószág! Van egy különös tulajdona a’ csíki juhnak: ha a’ fejér gyapjas anyákat fekete gyapjas kosokkal hágatják, bá­rányuk szép fekete lesz, ’s annál szebb, mentős szebb, fodrosabb volt a’ kos. Ellenben ha as fekete gyapjas anyát, finomabb gyapjú birkával hágatják, bá­rányuk foltos tarka lesz. Ezt sok tu­lajdonosok próbálták, de mindig káros lett a’ következés: én magam is két éven át hágattam meg igen szép fekete szőrű , anyát, finomabb apró szőrű birkával, igen pompás fekete prénist adó bárányokat akarván teremteni; de belésültem, a’ foltos bárányokból majd semmi hasznot sem kaptam.— Addig tehát mig az Isten Három­széknek és Erdővidéknek egy jobb jö­vendőt nem ád, ne kívánjon senki is a’ csíki juhban változást tenni. Nincs eb­ben semmi kivető. Éj-nap künn a’ sza­badon legel, esős?, harmatos, deres füvet eszik ’s nem árt neki semmit is; sót nyal folyvást, mivel e’ mindig van az akolban, iszik utána menynyi kell, nincs baj a’ hasmenéssel. Bárányozáskor ha kemény havazás (mi itten gyakran történik), hi­deg szeles esőzés uralkodik is, szembe­­ fekszik a’ széllel ’s a’ kis bárány ter­mészeti ösztönnél fogva a’ gyapjába búvik ’s a’ jó melegben csendesen al­szik. Ha fiát más helyre akarja vezet­ni, a’ bárány sem előre nem megy, sem hátra nem marad, hanem az anyja ol­dala mellett, melynek gyapja a’ szélnek ellent áll, az anyjával egyszerre halad. 's /t ^ ^

Next