Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)
1847-02-14 / 665. szám
hordó nő, kinek hibáiért még sem a’ szegény férjnek kell a’ felelőséget viselni? De hiszem azt, hogy ha esze, kedve teljesítésében meggátolják, akkor még kevésbé lesz hajlama a’ tőle megkívántaknak eleget tenni. Inkább venném ki egy macska körmölésére gyermekemet, mint egy oly anya fésülésére, kinek „légy ufját” netalán férje szemessége meggátolta. Eszerint hát világos, hogy nejeinkre nézve hasztalan kínoznak minket az úgy nevezett „férji becsület“ mamássával. Ellenben az ezt illető rögeszmék eltörlésében igen tetemes jogalmaink volnának. Elsőben is magunk mindjárt szabadabban mozoghatnánk, ’s olyas aprólékos félre kacsingatásaink mindjárt nem szúrnának anyucira szemet, mihelyt magas erkölcs bitói állásunkról mi is, a’ teremtés urai, egy parányival alább lépnénk. Ekkor jőne ám el a’ „leben és leben lassen“ paradicsoma, melynek kényelmes éteit most suttomban alig meri gyakorolgatni egy egy előítéleteken felt ill emelkedett nem éppen „gerlicze“ pár. Másodszor nem lennénk kitéve azon oly méltatlan szemrehányásnak, hogy mi férjek egészen más emberek vagyunk, mint széptevő korunkban. Hát hiszen tán azért fáradoztunk, nyüzsgölődtünk akkor anynyit, hogy, ha a’ Rubiconon átmehettünk, a’férfi koronát — néha sajátságos ékekkel is díszítve — nyugalomban viselhessük. A’ méh is nyáron át gyűjtött mézét télen munkátlanul élvezi, ’s ha kirepül is egyszeregyszer csak a’ ragyogó napsugarakban akar gyönyörködni, nem pedig a’ hó fedte mezeken száguldani. Igazságtalanul mondják hát nekünk, hogy idegenekkel vígak, mulattatok, kedvkeresők vagyunk, házi körünkben pedig még jó, ha hallgatásunkat zsimb, panasz vagy békétlenség unalmas hangjai nem szakítják félbe. Hiszen persze bizony, hogy az ember a’ roszszat otthon jobban meglátja, mert kárát is jobban érzi, de miért az igazi kárt még egy képzelt kárral is szaporítni ? Az ostromoltam előítéletnek megszűnése tehát minket is oldana azon terhes kötelesség alól, hogy otthonunkat háznépünkre nézve kellemessé tenni igyekezzünk. Kapnánk mi a’ ki ezen szakmát helyettünk elvállalja, ’s mily boldogság egy hűséges házi barát . Ez nem várja hogy a’ férj mulattassa őt, sőt ő töltet időt az egész háznéppel Én meg vagyok győződve, hogy a’ szegény férjek ellen intézett szembe és háta megé való gyanusitgatásnak legnagyobb része csupa irigység eredménye. Nekem ne mondják, hogy egy megcsalt férj sorsában nincs semmi irigyelni való! Némely embernek elég, ha valahol csendes nyugalmas életet lát; nem állhatja mint egy gyermek a’ tó sima felszínét, ’s egy követ vet belé, hogy gyönyörködjék a’ felháborított víztükör nyugtalan remegéseiben. De vegyen valaki el egy szép vagy vagyonos nőt, bezzeg minden nyelv megindul, hogy őt egy kincset őrző sárkány sorsára kárhoztassa ’s kénszeritse. Vannak olyak is, kikben a’ savanyu szőllő históriája újul meg ’s a’ kik sikeretlen ostromukan való boszszuságból, mivel a’ nő erényét nem lehetett, becsületét mocskolják. Vannak ismét, kik maguk gyanús vagy több mint gyanús állapotban lévén, mint ama’vágott farkú róka,sorsukban osztozó társakat keresnek vagy költenek. A falában a’ nős férfi a’ feljebb idéztem fohászkodás eredményében kétszeresen van sajtolva; mind abban a’ mit megadott, mint abban a’ mit meg-7*