Vasárnapi Ujság, 1848. július-november (1. új évfolyam, 1-38. szám)

1848-07-02 / 1. szám

sokkal kevesebb mint pl. Magyarhonnak csak 3 megyéjében is al Tiszán innen. Azon kihágásokat communisticus mozgalmak­nak szeretik tekinteni a’ felületesen ilélők. Én tudakozódásaim után úgy találám , hogy legna­gyobb részük robot megtagadó volt, még pedig jó remény fejében ’s a’ szomszéd magyarhonbe­­liek példájára, kik mart. óta szabadok. Kisebb részük pedig azon szántókra ’s rétekre volt irá­nyozva, melyekről a’ falusiak tisztán tudták, hogy nem rég vagy colonicaturák vagy közhelyek va­­lanak, de a’ földesurak kivált 1820-an innen elfoglalták. Legkisebb része a’ kihágásoknak vég­re boszszuvágyból eredeti oly helyeken, hol földesur, vagy sokkal gyakrabban udvari tisztek hallatlanul zsarolták a’ szegény föld népét. Mind ez nem comm­unisnus. ’S átalában roszszaság vagy balgaság a’ földmivelőnél communismust keresni, annál a’ kinél a’ tulajdonjognak leg­­bensőbb leghatalmasb érzéke uralkodik. Ezeknél fogva kérjük a’ kormányt és haza­fiakat, nyúljunk engesztelő és nem boszszus esz­­küzükhöz. Értsünk egyet. Ne higyjü­nk minden pletyka levelezőnek. ’S ha némely oláh ifjú bu­szújában, mivel apja elfogásáról éppen akkor kap a tudósítást, hadarást és fenyegeti a’ magyar nemzetet, nem kell felejteni, hogy az oláhok közt is már néhány év óta azon hit terjedt el, mintha feltett czél volna őket vagy vándorlásra, kénszerizni, vagy ki is irtani, hogy az egész mezőséget be lehessen telepíteni székelyekkel. Ezen hiedelmet a' legújabb esetek, valamint Berzenczei urnák telepítési terve még inkább megerösité. A’ nemzetiséget is, légyen bár erény vagy­­ csak kórság, ne bántsuk. Név szerint az iskolák általi magyarositási tervet hagyjuk mindenképp­t anynyiban. E’ tekintetben is félelmet árasztott azon még 1834 óta itt ott megindított sőt el is próbált terv, mely szerint sok tanult szegény magyar ifjúnak jövendőjét úgy biztosítsák, hogy­­ minden faluban állitnának magyar tanodát, ’s igy ők az oláhoktól kapnák mindennapi kenyerüket­­ ingyen. Hasonló vélemény uralkodik az oláhok közt a’ hivatalviselésre nézve. Hiszen a’ nem rég mult is bizonyítja hogy az oláh ifjak nagyobb része, ha legjobban tudott is magyarul, különb­féle nepotismus és nemzeties ellenszenv követ­keztében hivatalhoz nem juthatott. E’ miatt sok kitanolt jogász, h­istudós, mérnök (Laurián­nál.j kényesen volt kivándorolni. ’S hát a’ képviseleti joggal nem kaczérko­­dunk-é már is? Nem de jó volna ilyetén félelmeket és pa­naszokat törvényhozás útján elenyésztetni. Mert igen valószínű, hogy a­ közigazgatás mind azo­kat, kik ilyes jogokat féltenek, nem fogja meg­nyugtatni. Igazság szerető polgár. Kü­lkormányi reactio tényei. Jellacsics Innsbruckba érkezett. A’ polgárság megzenészte, a­ camarilla fényes ünnepélylyel elfogadta. Eszterházy Pált, ő felsége oldala mel­letti ministerünket a’ conferentiából kizárta. A’ katonaság ruházatára szükséges posztó, mely az önkéntes sereg alakítása kezdetén meg volt 's melyet a’ minsterium annak számára hasz­nálatul ki is rendelt, a’ raktárból — eltűnt. 1500 borjú-tarisznya, melyet Baldacci ezre­des számba vett ’s letartóztatni parancsolt — el­veszett. A’ ministerium biztosi küld Mezőhegyesre ’s az ország közepén egy ezredes a’ ministerium hatóságát el nem ismeri. Kell-e több? — Félünk hogy lesz még elég. Ha mi ministerium volnánk mit tennénk? Külsőkről nem szólunk. Ezek ellen Battyány tudvalevő erélyes nyilatkozatával megkezdte a’ dolgot, bár folytatná! A’ belső engedetlenek ellen, minthogy az ily dolgok okait a’ „hátiméban és „ki tudjá­ban vél­jük rejteni, a’ következőt tennék. Mikor parancsolunk valamit, az illetőnek két utat nyitnánk. ”

Next