Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 17. kötet (Budapest,1895)

738 Égy Petőfi-reliquia. gert le akarja tenni a fővezérségről, holott nincs a hazának több olyan embere.» Én akkor be­mentem Soma fiamhoz s azt mondtam neki: «No fiam, vége mindennek már, a mikor ezen két első embere a hazának ily egyenetlenség­ben van.» — Fiamtól ezen választ kaptam: «Majd elvégzik azt az okosok.» Egresi hozott volt Bemtől egy levelet Petőfi­nek s Petőfit arra vette, jönne el vele Erdélybe, Bemhez. Petőfi feleségéhez ment tanácskozni, mitévő legyen. Felesége azon választ adta, hogy bármerre megy is Petőfi, ő tőle el nem marad, vele megy. A kocsi mindig ottan állott, a lovak befogva, így rövid tanácskozás után, reggeli 8 órakor, a kocsi rúdját Nagy-Várad felé fordí­tották.* Petőfinek sok holmija nálam maradt volt. Egy nagy kuffer, tele irományokkal és még azon felül is kint. Megkért Petőfi és Petőfiné, hogy annak hű őrizője legyek. A­mi nálam meg is volt, sok helyt el volt dugva és rejtve, a félelem miatt. Csipkár Pál vitte el Petőfit családostul Nagy­ Váradra, és akkor héten, szombat este, azaz július 21-én érkeztek meg Szebenbe. Másnap, vasárnap reggel Petőfi Bemhez ment, a­mint azt nekem Petőfiné megírta volt az 50-ik év tavaszán Szebenből, a mely levelében nagyon megkért volt, viseljem gondját holmijának; ha ő nem, a haza fog még nekem háladatos lenni érette. Az 50-ik év nyarán el is jött hozzám Petőfiné s nálam hagyott holmiját elvitte. Petőfiné akkor, nálam létekor annyit mondott: a­mint vasárnap reggel férje elment tőle, soha legkisebb hírét sem hallotta, azt bizonyosan tudja, hogy csatában nem volt.** Petőfi életé­ből ennyit tudok, a­mit lelkiismeretesen bizo­nyíthatok is. Dr. Petrich Sámuel. * A kocsi­törés adatát, mely mintegy véletlen oka volt annak, hogy Petőfi Arad helyett Nagy-Várad felé s a csatatérre ment, fölemlítette Zilahy Károly is («Petőfi Sándor életrajza» czímű 1864-ben kiadott köny­vében), de egy pár jelentékeny eltéréssel, így Zilahy szerint a kocsi­törés és az elindulás egy nap történt, míg a hiteles szemtanú szerint 21 óra esett közbe. Továbbá Zilahy azt mondja, hogy Petőfi Damjanich látogatására indult volna Aradra, míg Petrich Kossuth látogatásáról szól, mely utóbbi adat — Petőfi akkori viszonyai közt — sokkal valószínűbb, meg bizonyosan nem is csinált titkot a házbeliek előtt szándékából. Van még egy pár apróbb eltérés is. Zilahy valószínű­leg valakinek szóbeli közlése útján hallhatta az esetet. * ** Most már tudjuk, hogy Petőfi, Bem kifejezett aka­rata ellenére, jelen volt a segesvári csatában (júl. 31.), de csak mint néző, fegyver és rendes egyenruha nélkül, mely utóbbit akkor csinálta a szabó, és hogy onnan nem tért vissza, így megérthető nejének akkori téve­dése. Még egy eset Petőfiről, 1849-ben. Július hóban, a mikor Mezőberénybe jött Petőfi csa­ládostul, Gyomának jött. Gyomára honnét jött, nem tudom, csak azt, hogy Gyomáról a város lovai hozták el hozzám. Ezt Petőfi elbeszélése után írtam volt le magamnak. A­mikor Gyo­mára érkezett, azon kocsis tovább nem vitte, s így bement Gyoma városházához, ottan a cse­lédtől kérdezte a jegyző úr hollétét. A cseléd mondta, hogy bent van a szobában és a biró is. Petőfi belépvén a szobába, köszönt, a köszönést elfogadták. Biró uram a szobában egyik oldalon a lóczán hevert, a jegyző a másik lóczán, s a köszönés elfogadása után sem kelt fel egyik sem. Petőfi megkérte a jegyzőt, hogy ha lehet­séges, lennének szívesek neki egy forspontos kocsit adni Mezőberényig. A jegyző kérdést tett biró uramhoz, van-e heverő forspontos ? A biró félvállról felelte: «Bizony nem igen van itt most.» Ekkor a jegyző így szólt Petőfihez: «Van-e az úrnak igazolványa ?» Petőfi általadta igazolványát. A­mint a jegyző bele­pillantott, hirtelen felugrott, szaladt biró uramhoz, azt lerántotta a lóczáról a fekvéséből s ilyen szavak­kal szólott hozzá: «Keljen fel biró uram, te­remtettél, Petőfi Sándor áll előttünk. Dehogy nem adunk, ha kell, akár tizet is.» A dobost azonnal elküldték a városban kidobolni, hogy itt van Petőfi Sándor, a többi cselédet is mind hírmondóul elküldték. «Hol a kocsija ?» kérdék Petőfit. Mondta, hogy kint, a piaczon van. Ak­kor a biró, a jegyző, meg több érdemes urak megfogták kocsiját és maguk húzták be a város­ház udvarába. Rövid idő alatt tele volt a város­ház udvara néppel. Petőfit érdemes urak vál­laikra vették, a nép között hordták és minden ol­dalról éljenezték. Majd egy magas állványra fel­emelték, a­honnét hosszú beszédet tartott a nép­nek. Több órai ottani mulatás után kocsira ült családostul, s a város lovain hozták el Mezőbe­­rénybe. — Ezeket maga Petőfi Sándor beszélte el nekem, akkoriban nálam létekor. Az akkori gyomai jegyző neve Csatt. — Dr. Petrich Sámuel. Közli Baráth Ferencz.

Next