Vasárnapi Ujság – 1854
1854-05-21 / 12. szám - Matrózok fillentései 97. oldal / Fontosabb apró czikkek
nyomó a komoly, nagyszerű, csudás és mesés iránt. S általában véve jellemek inkább szemléleti, melly eredeti typusát a nép alsó osztályában, a középrendnek, sőt a főrend néhány családjaiban is megtartotta. Dr. F. Gazdászat. — A gazdászat egyik ágát a gyümölcstenyésztés teszi s méltán, mert egészséges jóizű, zamatos gyümölcs az étkek valódi füszere, s nem egy esetben gyógyerejü csemege a sinlődőnek; szóval igen nagy hasznát lehet venni. Van Baranyamegyének hegyháti járásában egy Kárász nevü helység és ennek egy fáradhatatlan derék lelkésze, kit a „Gazdasági kistükör" előszava eléggé felajánl, mint a szőlő- s gyümölcstenyésztés értőjét. Gondjai felügyelete alatt egy részvények útján ápolt jeles „gazdasági kert és szőlő" tenyészett szépen, reménydúsan több évig, de az idők változtával megfogyatkoztak a részvényesek, és hogy még romba nem dőlt a vállalat, a felügyelő buzgalmának és nem csekély magánáldozatának kell elismeréssel tulajdonítanunk. Most azonban uj életnek indul és jobbjaink melegen karolják fel az ügyet; az aláírási ivek köröznek, a részvényesek szaporodnak. Jele, hogy élünk. — Szóljunk valamit a pécsváradi kerületről is. Minden község saját fáskerttel bir; a község tartozik vadonczokat beszerezni, s gondos felügyelet alatt elültetni, miket aztán az e végre kerületileg fogadott kertész beoltogat és oktatja rá a „vasárnap-iskolai" tanulókat. Ha felkarolják átalánosan e törekvést, maholnap szép sükernek fogunk örvendeni. A tisztviselő urak erélye mindent kivihet. E kerületben legalább a legüdvösebb rendszabályok köröznek : közlekedési utaink elég szélesre szabatvan felárkoltatnak, mi sok kártól megvédi vetéseinket, mert nagyon is divatban van egy faluhelyen : nem arra szekerezni, merre a mérnök az útvonalt jelöli, hanem néha keresztül-kasul a viruló mezőkön. A derekát makadamirozzák, vagyis apróra tört kövekkel egyarányosan feltöltik, mellékét pedig élőfákkal ültetik be; mi nemcsak tetszetős a szemnek, hanem igen hasznos is, kivált ha azt szederfákkal szegélyezik, a selyembogártenyésztésben úgyis meglehetősen hátra vagyunk; pedig minő nagy nyeremény ez, ha egyszer meghonosodik valamelly helységben! Továbbá dicsérettel emlitendő meg Taitl János urnak „gyümölcs- és virágtenyésztő" vállalata Pécsett. A nyomatásban megjelent „Jegyzék" bőtanúsága a választékos gyümölcs, szőlő s csemegefajoknak, valamint a sokfaju szép virággyüjteménynek. Mozgunk, haladunk! — Tolna megyének országutai nemcsak kitűnő jóságuak, hanem azok mellékét gyönyörűen diszlő sorfák ékesitik, különösen nagy gondot fordítnak a szederfákra, miknek ez utak bőviben vannak. Nagy kár, hogy Tolnamegye szivének, Szegszárdnak selyemfonója nem díszlik akkép, mint ennek előtte! E nevezetes gazdászati ág csökkenése nagy veszteség. Mikép kezelték egykor nevezetes szedreskertjét? . . . Nem hagyhatjuk emlitetlenül a Szegszárdon létező takarékpénztárt, melly szépen gyarapszik. — A szegszárdi borok hire nagyul! Szinte Londonból jött megbizás : hahogy a borok kiállják a versenyt a spanyol borokkal a tengeri szállitásban , ugy e kísérlet után bizományos fog érkezni, s évenként nagy öszleget szállitani Angliába. Tehát London is ismeri Szegszárd zamatos borát! Előre hát! 97 Tárogató. — O cs. kir. Apostoli Felsége a felföldön jelentkező inség enyhítésére Sáros, Zemplin, Ung és Bereg megyék népsége számára tiz ezer pengő forintot ajándékozni méltóztatott. — A felséges uralkodópár megérkezésére a legfényesebb előkészületek történnek. Az ünnepélyek rendezését s a város diszitését a pesti községtanács egy külön bizottmánya intézi. — Legfelsőbb rendeletből az ausztriai birodalomban ujabb 95,000 katona ujoncz kiállitása van meghatározva. A hadierőnek ezen szaporítását a mindig háborusabbá váló körülmények tették szükségessé. — Am. kormány felszólitá a birodalombeli gazdasági egyesületeket, hogy jelölnék meg azon vidékeket, mellyek méhtenyésztésre volnának alkalmasok, hogy ezen jövedelmes iparág minél inkább terjedjen. Egyúttal az illető helységek iskolatanítói számára a méhtenyésztésre oktató könyvecskék fognak kiadatni, hogy ezek azután másokat is rátaníthassanak. — Ennél még fontosabb a legújabban kiadott bányatörvény. Tudja az egész világ, hogy megmérhetlen kincsek hevernek hazánk hegyeiben s mégis több száz esztendős, elavult rendeletek szerint folyt nálunk a bányamivelés. S ha már így is kivívta Magyarország a bőtermő nevet, millyen áldást várhatunk még az ásványokból, ha teljes erővel hozzálátunk. Nem csupán a nemes érczeket, az aranyat és ezüstöt értjük, hanem különösen a két legszükségesebb ásványtól, a vastól és kőszéntől, várunk nagy áldást. — A magyar bornak ismét uj piacza nyilt. Egy bécsi borkereskedő, ki már régen tiszteli borainkat, ez évben több szállítmányt küldött Olaszországba, közelebb ismét tizezer akót. Az olaszok máris megszerették a magyar bort s örömest veszik azt a mi „bú kergetőnket." Mult héten egy világhírű énekesnő volt Pesten, azon Lind Jenny, aki két világrészt, Európát és Amerikát hódított meg csupán csak szavával. Svéd csalogánynak nevezték el s most itt is bebizonyitá, hogy e nevet csakugyan megérdemli. Az amerikaiak ezelőtt néhány évvel olly nagy lelkesedésbe jöttek általa, hogy az angolok rájuk fogták, mikép meg akarják választani annak, amit ott soha sem láttak, királynéjuknak. Pesten nem a magyar színpadon énekelt. Ennek bizonyosan nem ő az oka, hanem ismét a vállalkozni elkésett vagy nem mert igazgatóságban lesz keresendő.*) Lind Jenny sokszor adta jelét, hogy szereti a magyarokat. A többi között, Petőfi dalaiból is lefordittatott néhányat svéd nyelvre s talán énekli is. — Megjelent Pesten Paulikovics Lajos : „Hét vár" czimü regénye. A fiatal szerző olly élénk részvétre talált a közönség részéről, hogy az előfizetett példányokon kívül csak igen kevés maradt fenn bolti eladásra. — Pesten a férfi- és nőszabók czéhei egyesülni szándékoznak. Illy egybekelés példáját másutt is követhetnék, arra való a két nem. — Kedves bogár nálunk a cserebogár, még a nótában is megénekeljük, de csak módjával szeretjük. Vidéki gazdáink nagyon panaszkodnak ez idei nagy szaporasága miatt. Féltik a fák virágait, mellyeket a cserebogár nagyon szeret pusztítani. Nyáron és ősszel majd se bogár, se gyümölcs. — Egy pesti disznókereskedő több sertés-szállitmányt küldött nemrégiben Hamburgba és Londonba, s most megtudta, hogy ott nem igen voltak megelégedve a magyar és szerb sertésekkel. Oka az, mert nálunk az erős kukoricza-hizlalás által inkább csak zsírra híznak meg, ott pedig mennél több húst szeretnének látni a hízott állatokon. A nevezett kereskedő most egy más sertésfajjal akar szerencsét próbálni s harmincz darab koczát hozatott be a hires sódar-országból, Vesztfáliából, tenyésztés végett. Ezektől várja, hogy majd húsosabb nemzedéket hozzanak elő. — Erdélyi hazánkfiai ismét jeles tüneménynyel ajándékoztak meg bennünket; ez Salamon hegedűművész és társai, kit méltán nevezhetünk tüneménynek, mert népzenéből annyi szellemet, annyi sajátságot még nem ulezett fel senki, mint Salamon. Különösen erdélyi dala meglepően gyönyörű; egy egész nép jelleme, élete, szokásai, bánata és öröme van abban lefestve, a kivitele is remek. Salamon a hegedűn a pásztorsíp üvöltését, a duda sikoltását, a tilinkó lágy danáját s az emberi indulatok kitörő hangjait bámulatos ügyességgel bírja visszaadni. Eddigelé kétszer léptek fel a nemzeti színpadon, mindkétszer a közönség osztatlan tetszése mellett. Bírjuk a tisztelt igazgatóság igéretét, miszerint többször is fog bennünket ez élvezetben részesiteni. — Lapjaink első elfogyott számainak újranyomatása már bevégeztetett, mire nézve sietünk naponként számosan érkező ujabb előfizetőinket megnyugtatni, miszerint netalán elmaradt számjaikat a legközelebbi postán veendik, az ezentúl érkezendőknek pedig egyszerre hiánytalanul fognak azok kiszolgáltatni. — Megjelentek Heckenast Gusztávnál: az Úrbéri kárpótlás iránti igények bemondása, magyarázva Mészáros Károlytól. — Olvasó könyv Városi és falusi gyermekek számára, harmadik kiadás. — — A nemzeti szinház nyugdíj alapítványából, az azt kezelő választmány e héten színészetünk két öreg érdemes tagját, Szilágyi Pált és Balogh István, holtig tartó nyugdíjjal látta el. Tehát megértük végtére, hogy aki ifjúságát a művészetnek áldozta fel, vénségére nem jut koldusbotra. A nemzeti szinház nyugdijintézetének folyvást növekedő pénzalapja megmenti azokat, kik egykor kedvenczei voltak a közönségnek, vénségükben az elhagyatástól. Hasonló intézmények a legnagyobb dicséretére válnak haladó korunknak. Ez alkalommal Szilágyi Pál életének ifjabb tapasztalatait elmés iratba fűzve s saját költségén kinyomatta „nehogy, mint előszavában mondja, valakit megcsaljon (!) vele" osztogatta szét ismerői között „az első magyar szinész nyugdíjaztatása esetére." Biztosítjuk, hogy könyve vevői nem fogják magukat megcsalva érezni. Egyveleg. " Berlin városának egy része sülyedőben van. Egy igen előkelő városrészben több pompásan épült ház lakosait azon ijesztő hirrel verték fel álmaikból, hogy a házak alapjai sülyednek,s beomlás veszélyének vannak kitéve. A rendőrség azonnal meg is parancsolá, hogy a házakból költözzenek ki az emberek , mert még az éjjelt sem tarták tanácsosnak ott tölteni. E házak csak mintegy 10—12 évvel ezelőtt épültek egy azelőtt üres telken, melly iszapföldből állott, de a hely annyira megtetszett akkoriban az épiteni szeretőknek, hogy gyakran 10,000 tallérral is fizették a telek holdját. Most majd se tallér, se ház! — Matrózok fillintései: Ha haza érkezik obsitjával, nem csak a baka Szerk. *)Elkésés lesz az , és ez mindig meg fog történni ott, ahol az igazgatóság egész dicasterialis alakban van szerkesztve, s a vállalatok elébb a közgyűlésre kerülnek, fontosan megvitattatnak, komolyan megfontoltatnak, s mig itt fontolnak, latolnak, az alatt egy ügyesebbb vállalkozó minden kész alkalmat elszed előlük»