Vasárnapi Ujság – 1854
1854-05-28 / 13. szám - A babonák. Baló 103. oldal / Értekezések; elmélkedések
105 felhők villámát, itt hát könnyű, mert szemmel látható a magyarázat. Még egy szót drága földimita gyermekek sorsát bizta reád a gondviselés, ha apa vagy anya volnál, el ne vond magzatodat az iskola áldásaitól, mert ugy iszonyú és rettenetes vétket követnél el. Kérdem van-e, lehet-e olly szörnyeteg szülő, ki testi képen megvakítaná gyermekét? Vigyázz földim! mert „a lélek drágább mint a test,11 a babona a léleknek vaksága, és ha a gyermek miattad lelki vakságban setét fővel nevekedik föl, egyéb jutalmad nem lehet soha mint örök megbánás, szemrehányás, sirod fölött más hang nem lehet, mint gyermekeid átka. Baló. Tárogató. — Garay árvái számára folyvást érkeznek az adakozások. Az ország minden vidéke, minden osztálya siet részt venni azon tiszteletadóban, melylyel az elhunyt költő emlékének tartozik. A pesti hírlapok folyvást uj meg uj jelentéseket hoznak a beküldött adakozásokról, mellyek között jól esik látnunk számos hazánkfia nevét, kik távol tartományokba költözve, sem felejtkeztek meg az itthoni dolgokról. Az adakozók során legelső helyet foglal el az irodalom pártolása körül mindenkor szép példával elől menő Békés megye. Az árvák gondnoka és a „Pesti Napló" szerkesztősége nem fognak késni annak idejében az összes eredményről tudósítani a közönséget. Hozzávetőleg, úgy hisszük, hogy az eddigi adakozások összege nem sok híjával lehet a 10 ezer.forintnak. — Mi újság a nemzeti muzeum körül? Illő, hogy koronként figyelmet fordítsunk e nemzeti kincsünkre is. Legközelebb az itteni képtár ismét egy nagybecsű festménynyel fog szaporodni, még pedig egy előkelő hazánkfia nemes hagyományánál fogva. Ugyanis gróf Vandernáth Lipót cs. k. kamarás és a máltai rend vitéze 1839-ben meghatálozván, végrendeletileg a régibb idők nagyhirü festője , Van Dyk által festett két eredeti arczképet hagyományozott a nemzeti muzeumnak. Közbejött akadályok miatt a végrendeletet csak most hajthatták végre. A két remekmű század óta volt a család birtokában, s a hagyományozó gróf ősapja, mint mondják, 600 darab aranyon vette meg.—A nemzeti képcsarnok, mellybe csak hazai festők művei vétetnek fel, szintén egy jeles művel szaporodott. Legközelebb megvették (400 p.fton) Thann Mór (Apáti) nagy históriai képét, melly „Nyáry, magyar vitéznek" Szolnokon történt elfogatását ábrázolja. — Kubinyi Ágoston, a muzeum igazgatója, berlini műutazásából hazatérve, több becses gyűjtemény között, egy uj festészeti találmány szerint készült példányokat, parafából, máskép dugaszfából (Pantoffelholz) álló festményeket hozott magával. — A múltkor említett nagyhírü énekesnőt, Lind Jennit illetőleg meg kell említenünk, hogy eredetileg a nemzeti múzeum igazgatóságával volt levelezésben Pesten adandó hangversenyei iránt. Az alku nem jöhetett létre, mert a művésznő az igazgatóság által ajánlott feltételekbe vonakodott beleegyezni. Ittléte alatt meglátogatá a muzeum teremét, mellyben fel kellett volna lépnie. Óra hosszat elénekelt benne magának, kisérő férjének s a négy falnak, szívből sajnálván, hogy e jól épitett terembeni fellépéséből nem lehetett semmi. Mások is sajnálják. — Bécsből a következő értesítést vettük : „E lapok 11-dik számában „Ezüst és khina-ezüst" czim alatt megjelent czikk figyelemre méltó adatokat közöl az ezüstöt czélszerüen pótló khina-ezüst használatáról. Bizonyos, hogy egy jól ezüstözött kanál a tiszta ezüstöt tökéletesen pótolja, de azon állítás, miszerint „illy evőeszköz 20 évnél is tovább tart," kissé határozatlan értelmű, s ha azt akarja alatta értetni, hogy az ezüstfedezet tart husz évig — felettébb túlzott. Tévedés továbbá hogy „csak egyetlen khina-ezüst gyár van Bécsben, s ez Konraetz és Korra uraké;" ezen érdemes uraknak van tavai óta egy ércz-gyáruk (Metallwaaren-Fabrik), melly étszereket is, de egyebet nem, ezüstöt; mig Forst Károly ur khina-ezüst gyárában, mellynek készítményeit a legmagasb cs. udvar is több év óta használja, nemcsak ékszerek, hanem mindennemű disz- és asztali- (kávé, thea, pipere stb.) eszközök készíttetnek.Ezen üzlet egyébiránt is a szabad üzletekhez tartozván, azzal mások is foglalkoznak, s mint verseny esetében mindenkor, csak a készítmény jelessége szerzi meg a közbizalmat."*) K. — A Csengery és Kemény által kiadott „Magyar nép könyvéből" megjelent az első füzet. Az egyes munkák írói: a „Gazdasági Lapok" szerkesztősége, Petőfi, Brassai, Arany, Gyulai, Dénes, Kemény. Gondos szerkesztés és csinos kiállítás még élvezhetőbbekké teszik a jeles czikkeket. A jelenlegi pesti vásárra érkező vidéki hazánkfiai becsesebb vásárfiával alig fognak hazatérhetni. Ez egy füzet is megérné azon árat, melly előfizetésképen 6 füzetre van szabva, t. i. egy p.ftot. — Az ország különböző vidékein eléggé ismeretes néhány év óta. Orlai Petrics Soma festész hazánkfiának neve és ecsete, ismerjük a pesti műtárlatból is. Hosszabb tanulmányai után, mellyeket Münchenben, Bécsben stb. szerzett, legközelebb Pesten telepedett meg. Reméljük, hogy a helybeli s vidéki közönség számos megrendelésekkel fogja megtisztelni. A jövő havi műtárlatban egy nagy oltárkép lesz tőle látható. — A nemzeti színházi drámabiráló választmányba a Nagy Ignácz által megürült választmányi tagságra Gyulai Pál választatott meg. Az igazgatóság régen nem tett illy helyes választást. — A vásári közönséget figyelmeztetjük, hogy az üllői úton a Köztelken rendezendő gazdasági eszközök és gépek kiállítását megtekinteni el ne mulassza. Ez junius 5-kén délutáni 4 órakor fog megnyittatni, s nyitva marad 8-áig. Ha a közkívánat úgy nyilatkoznék, az egyes gépek és eszközök gyakorlati alkalmazása június 6- és 8-án fog megtartatni, útmutatásul az azt ismerni óhajtók számára. Kiállítási tárgyak június 3-áig fogadtatnak el (Gazdasági egyesület, üllői út, köztelek, 12. szám). — Tervben van, hogy a Terézia város szűk utczáiban létező számos gyufagyárak, a velük egybekötött tűzveszély elhárítása tekintetéből a városon kívüli részekbe tétessenek által. — A „Budapesti Hirlap" nem tudja mit beszél, valóban nem tudja. Ismét belekötött a „Vasárnapi Újságba." Legközelebbi számunkban egy kis tudósítást közlénk Omer basáról, s erről azt mondja a „Budapesti Hirlap," hogy ahány betű, annyi hazugság és koholmány és ámítás! — Annyi igaz, hogy a „Vasárnapi Ujság"tól nem volt senki a Dobrudsában, de hogy ott számos, véres ütközetek, visszavonulások, szóval az történt, amit a „V. Újság" állított, azt nemcsak valamennyi bel- s külföldi politikai lap, hanem utánok maga a „Budapesti Hirlap" is közölte. Mi lényegben azt mondtuk, amit minden lap, s utánok a „Budap. Hirlap" is mondott. A különbség csak az, hogy nekünk rövid néhány sorban kell elmondanunk, amit ő hosszú hasábokon közölhet, s hogy lapunk hetenként csak egyszer jelenvén meg, híreinket később adhatjuk, mint a napilapok. Ujabb változások s fordulatokról, mellyek bekövetkeznek, nem tehetünk. Mit akarhat hát ismét a „Budap. Hirlap ?" Semmit; kapczáskodik. Szép hivatás! Végül még egy tanáccsal szolgálunk neki. Sohase vizsgálja lapunknál ki mit ír, ki gyöngélkedik, ki nem? Érje be a lappal, a személyekhez semmi köze. Különben ki nem fogja kerülni, hogy olly otromba félrevágásokat vigyen véghez, mint a minővel most is bemutatta magát. *)Ez utóbbit tartjuk mi is, s miután itt különösen nem a személy, hanem csak az ügy érdekelhet bennünket, őszintén óhajtjuk, hogy mindkét érdemes gyáros éljen és gyarapodjék. Szerk. Vidéki hírek. — Halálozások. Kecskeméten jobb életre szenderült, főtiszt. Polgár Mihály ur, a reformátusok dunáninneni keületének superintendense; Sárospatakon Majoros Endre, az ottani ref. főiskola tanára. Mig éltek, köztiszteletben állottak neveik, — áldás poraikra! — Nógrádból irják, hogy az élelmi czikkek ára tetemesen emelkedik, s mégis a nép egy része csak ugy vesztegeti gabonáját, mintha legkisebb oka sem volna aggodalomra. Még mindig szokásban van most is némelly helyen, hogy a gazdaszonyok, ha vásárolni akarnak, örömestebb fizetnek gabonával, mint készpénzzel. Különösen a fazekasok s a faedények készítői már ugy el vannak kaparva, hogy máskép nem is adják áruikat, hacsak annyi gabonát nem kapnak egyegy fazékért, dézsáért, kupáért stb., mint amennyi mindegyikbe belefér. De beleszólt e dologba a hatóság s bizonyosan nem fogja megtűrni, hogy illy zsarolások tovább is szokásban maradjanak. — Gömörből örvendetes hireket írnak az ottani takarékmagtárak állásáról. Ott már tiz évvel ezelőtt alakult részvények utján Vályon az első takarék magtár, 1200 köbölre tervezve. Másik részvényes takarék magtár Pelsőczön van, melly a legbiztosabb s mintául szolgálhat másutt is magtárak felállításánál. 1848—ban kezdték, s 1850—ben végezték be, ezóta mindig növekedik. Hogy minő nagy becsű, kitűnt a mult hónapban is, midőn a magtári társulat kimondta, hogy a szükségben levőknek örömest kölcsönöz gabonájából. Egy pár hét alatt a magtár mintha ki lett volna seperve annyira tolakodtak a kölcsönzők, pedig 1800 köböl volt benne, s tiz husz annyi is elkelt volna. De minő áldás ez a szűkölködő vagy megszorult emberre nézve, s minő szivesen fizeti vissza aratás után mindegyik a kikölcsönzött gabonát csekély kamatjával együtt! Ezeken kivül más helyeken, mint Kövecses, Putnok, Rimaszombat stb. is hozzáfognak a magtárak állításához. — Fehérmegyéből az emberi vadságnak egy szánakozásra méltó példáját közli a „P. Napló." Az ottani Acsa nevű helységben f. hós Zén búcsú volt. Ez alkalommal egy koldus kiszemelvén magának az illyenkor bámészkodni szerető gyermekek közül egy körülbelől négy éves fiút, ezt pénzigérettel elcsalta s ellopta. A gyermek szülői, becsületes földmivelő emberek, észrevevén kimaradását, azonnal füt fát mozgásba hoztak, erdőket bejártak, kutakat vizsgáltak, más helységekben tudakozódtak, hogy elveszett fiuk nyomára akadhassanak. Végre két nap múlva rakadtak, de Úristen, minő állapotban! Az istentelen koldus az ártatlan fiúnak kezét és lábát kitekerve hordozta már magával, s ezáltal iparkodott könyörületet ébreszteni az emberekben. Ki írhatná le a szegény szülők fájdalmát !