Vasárnapi Ujság – 1854
1854-06-11 / 15. szám - Nehány szó a burgonyáról. Mindszenty K. 124. oldal / Ipar-; müvészet-; gazdászat-; természettudomány - Panoptikon 124. oldal / Ipar-; müvészet-; gazdászat-; természettudomány
124 A nagylelkűség nem gyógyítja meg az alacsony lelkek gyűlöletét; ami nem sikerült Álmosnak nyilt csatában, azt orozva könnyebben híve végrehajthatni. E czélból egykor dömösi kastélyába hízta Kálmánt , hogy ott vadászat alatt az erdőben meggyilkoltassa. Tervét elárulták. A király kérdőre vonta az orgyilkost; Ingolburga, a béke angyala ismét közbenjáróul lépett fel közöttük, kényei újra megnyerték férje számára az engesztelést, s Álmos és Kálmán az evangéliumra esküdtek egymásnak szeretetet. Délután a herczeg vadászni ment, s a mint sólymával egy a légben repülő kócsagot elfogatott, azt kérdé társaitól : „várjon, ha a kócsag megesküdött volna a sólyomnak , hogy nem fog kiáltani többé, ^ elhagyta volna-e repülni?" Kisérői elérték szavai jelentését s Álmos még azon vadászat alatt megszökött társaitól s nyomtalanul eltűnt. Egyszerre azonban ismét megjelent az ország határán, Henrik császár hadseregeitől kisérve, s más oldalról a cseh herczeget Svatoplugot hiva be az országba. Már ekkor elkeseredve támadt föl ellene az egész nemzet, annyi hitszegés, pártoskodás és hazaárulás után, s a Pozsonyhoz érkező császárt egy roppant hadsereg fogadta, úgy hogy ez nem kisértve meg az ütközetet, mint békitő lépett fel a király előtt a herczegért. Álmos ismét megalázva, kényezve tért vissza nagybátyjához , s nem sokára elhagyta az országot : hol senkije sem volt, a ki szeresse többé, s a szent sírhoz zarándokolt Palaestinába. A Kármel látása, a Jordán vize, a szent ereklyék nem gyógyiták őt meg, csak azon vad gyűlölettel tért vissza, melylyel eltávozék. Itt azután gonosztevőkkel kezde szövetkezni, összeesküvést gerjeszte a király és annak fia ellen, mellynek fonalai Velencze, Német és Oroszországig elágaztak; ezt is megtudta a király; az összeesküvés főnökei elfogattak s ezúttal az ország főtörvényszékei ítéltek fölöttük. János nádor volt a biró. Halálra ítéltettek minden családaikkal együtt. A király a halált megvakittatásra változtatá. S ez azon fekete folt, melly a historicusok előtt okot ad arra , hogy Kálmánt egy szörnyeteg alakjában fessék le. Mentői azzal védik , hogy e tény akarata ellen történt. E védelem fölösleges. Nincs ország, mellynek törvényei azt, ki annyiszor csinált pártütést, megszegte esküjét, idegen ellenséget hitt az országba, gonosztevőkkel esküdött össze orgyilkolásra, fölmentette volna a haláltól, s az akkori törvények büntetésenyhitésnek tarták a megvakítást, s kik fel tudják fogni az akkori idők körülményeit, midőn az apáról fiúra öröklött pártoskodások századokig tűzzel vérrel áraszták el a nemzeteket, nem fogják csodálni, ha a törvényhozók a pártütő családjára is kiterjeszték az apától érdemlett büntetést. De Kálmánt soha sem bírták az ész hideg okai megnyugtatni többé, akár álmodott, akár ébren volt, mindenütt a szerencsétlen rokont vélte látni, világtalan véres szemeivel, mindég az ártatlan, angyalszelid Ingolburga sikoltását vélte hallani, midőn megvakított gyermekét szivéhez ölelte. Ez egyetlen pillanat mind azt a jót, mit éltében tett, lerontá lelke előtt; e fájdalomból soha sem tudott többé kigyógyulni. A lélek fájdalma megölte a testet. Egy napon főfájás miatt hirtelen meghalt. Holta után szörnyetegnek nevezték. Igaz , hogy egy templomot sem épitett egész uralkodása alatt; hogy a pápának megtilta az ügyeibe avatkozást; hogy a püspököknek megengedte a házas életet; hogy a kereszteseket szétkergeté és kimondta ; hogy nincs boszorkány. Mindez elég volt arra , hogy a krónikaírók közt pártfogója ne akadjon. Késő évek múlva, midőn Kálmán koronás fia, István, testben lélekben elerőtlenülve, trónörökös nélkül, széttekinte a világban , hogy kinek fejére tegye le koronáját? hírül hozák neki , hogy egy kolostorban jószívű szerzetesek által rejtegetve él azon gyermek, kit nagybátya szeme világától megfosztatott, a szerencsétlen vak Béla. A világot és az életet és az emberek arczát megunt király, fölkeresteté a boldogtalan rokont, s a koldusból királyt csinált, vak királyt, szomorú kárpótlásul hagyva rá a koronát — szeme világáért. Ipar és gazdászat. — Panoptikon. Nem szükség, hogy olvasóink e pogány szótól megijedjenek, magyarázatából ki fog tűnni, hogy az igen szelid valami. Mutatja ez, minő szükségei vannak a mivelt világnak, s minő áldozatokra képes a jólét és a folytonos tanulás, mivelődés utáni vágy. Míg másutt nagy fénnyel és pazarlással állitnak kávéházakat, fagyiaidákat, sörcsarnokokat, lovardákat, arénákat, addig Londonban ezt is megteszik illő arányban, de ezenkívül egyéb szellemi szükségekre is gondolnak. Illyen szükséget pótol a néhány héttel ezelőtt Londonban megnyitott Panoptikon. Nyilvános és állandó raktára ez minden műtani tárgyaknak; közkiállitása, tárlata minden gyári munkálkodásnak, mindennemű mesterségnek, iparművészetnek stb. E czélból egy külön épület állittatott fel London egyik legélénkebb részében, sajátszerű épület, melly London háztömegei között épitészeti tekintetben is nevezetes. A mi a benne kiállitott tárgyakat illeti, arra van ügyelet, hogy mindenben az érdekes és tanulságos egyesüljön. Itt láthatni mindennemű uj találmányt, s aki e részben okulni akar, az itt könnyű szerrel érhet czélt. Az épület belsejének közepén egy szökőkút van, mellynek középsugara a kúpig ér. Körülötte csupa nagyobb gépezet áll, mellyek folytonos munkásságban vannak, s mellyek körül kormos munkások dolgoznak. Itt varrótűket készitnek, s a néző látja, az egész eljárást a nyersanyagtól egész a legfinomabb tű elkészüléséig, amott aczélt fényesítnek, s a gépész legnagyobb szívességgel magyarázza meg a zugó vasgyár működését, az ö száz forgó hengereivel s kerekeivel. Egy óriási villanygép röviden megmutat mindenféle villanykisérletet, amott különnemű gáz készül, s majd különböző színekben gyalad. Itt egy varrógép dolgozik bámulatos pontossággal, s túltesz a legügyesebb varrónőn, egy percz alatt varrván meg egy 6 ujnyi hosszú szegést. Egy kerek szövőszéken varrás nélküli nőszoknyák készülnek, s az ember látja, mint támad a fonal-gombolyagból az egész ruha. Ott látni továbbá egy gépet, melly minden zaj és csörömpölés nélkül vagdalja s tölti a hust a kolbászba; ismét más helyen mesterséges méhkasokat, mellyekben üvegen keresztül nézhetni a méhek munkálkodását. A találmányok közt vannak ujnemű lópatkók nem vasból, hanem gutta-perchából, s e patkók igen czélszerüeknek találtatnak, a lónak bizonyosan könnyebbségére szolgálnak. Van mindezeken kívül a főcsarnokban egy jeles orgona, mellynek méltóságos zenéje gyakran megszólal, s igen kellemes hatással van a tágas termekben dolgozók, tanulók és szemlélőkre. A melléktermekben rövid előadások tartatnak tudományos tárgyak felett, rajzokkal és kísérletekkel; továbbá — de ki tudná mind előszámlálni a Panoptikon száz meg száz nevezetességeit, mellyek mind megannyi bizonyságai az angol praktikus észnek, melly olly ügyesen tudja egyesíteni a hasznost a széppel, a mulattatót a tanulságossal! — Jó lesz, ha mi addig is a nevet tanuljuk meg : Panoptikon vagyis köztárlat. Néhány szó a burgonyáról. Burgonya-vészről sokat olvastam a hírlapokban. Az előadások tapasztalásból voltak-e merítve, nem tudhatom. Amit én e részben tapasztaltam, azt szándékozom röviden elmondani. Jólsva városa 1845-ik évben egy pálinka-gyárat építtetett, s e végből a burgonya-vásárlás megrendeltetett. A pálinka-gyár tervezett jövedelme a burgonya egészséges voltára fektettetett. Azonban a remény egy részről meghiusult, mert a burgonya azon évben vészes kezdett lenni, jövő évben pedig a burgonyavész már nagyban elterjedt. Ez engem érdekelt, mert a pálinkagyárból tervezett jövedelem kiszámításánál a városi választmánynak én is egy segítő tagja voltam: ez volt oka annak, hogy