Vasárnapi Ujság – 1854
1854-06-25 / 17. szám - Török életbölcseség 145. oldal / Értekezések; elmélkedések
145 nevezett jégdara származhatik. Van-e még kigyelmednek több kérdezni valója? — Kérdezni valóm 'isten volna, — de most az egyszerre ennyi is elég, csak ezt tudjam addig fejemben tartani, mig az az asszonyszemély ismét tudálékosságomat feszegeti. — Hát leirva szeretné ugye kigyelmed ? — no azon is segitünk; járatja-e a „Vasárnapi Ujság"ot? — Járatom bizony! —• Na hát majd leirjuk; s ha igazat beszéltem kigyelmednek, abban is kiadják ám az illyeneket, igy majd aztán másnak is meglesz; ezúttal pedig csak annyit mondok : ha a felesége máskor is fikczióz, csak jöjjön hozzám Gábor gazda — még többet is tanulhat tőlem. Molnár István: Török életbölcseség. Napjainkban, midőn a világ figyelme ismét Törökországra van függesztve, nem lehet érdektelen, egy pillanatot vetni a törökök közmondási és erkölcsi költészetébe, mintegy szűk rámában szemünk elé állítani Abdul Medsid népének szellemi erejét, gondolkodási és felfogási módját. Mert bizonyára a nép költői s bölcsészei azok, kik jellemét igazán és méltólag képviselik. Az alábbi rövid közlemény egy a török irodalommal foglalkozó orosz nyelvtudós lelkiesmeretes böngészetei nyomán van kiírva. Az idézetek ujabbkori török irók műveiből vannak kiszakasztva. Bennök mindenütt a keleti költészet jellemére ismerünk. Sok költői illat és lehellet, gyönyörű elömlése a legkedvesb virágoknak, de a mellett ittott bizonyos pompa, melly csaknem tulságra és dagályra emlékeztet. De hiszen épen ez a keleti költészetnek jelleme, mellyet nagy részben saját nemzeti költőink műveiből is ösmerünk. Azt azonban el kell ismernünk, hogy ezen török emlékmondatok, példabeszédek legnagyobb részében, bizonyos erkölcsi fenség s lelki nemesség rejlik, a minőt a nyugoti példabeszédekben nem mindig találunk, ezeknél — mint tudjuk — az élet (witz) gyakran több becscsel bir, mint a bölcseség, a szójáték többel mint a gondolat fensége és tisztasága. A török példabeszédekben soha sincs helye a trágárságnak s kétértelműségnek. Nincs azokban egy szó is, amit a nő szűzies, s a gyermek ártatlan füle is meg ne hallgathatna. Olly érdem, ami tiszteletre, követésre méltó. Lássuk : „Aki a szokást teszi hatodik érzékévé, annak a többi öt semmit sem használ. Mások fájdalmai számára egy cseppecske van szemünkben, a magunké számára egész könyzápor. Az olly bolondon nem lehet segíteni, a ki bölcsnek tartja magát. Titkodat halottnak nézd, kinek emlékét szentül megőrized kebledben. Ha ellenednek érczhomloka van, hadd tegzében nyiladat. Kovács szeretne lenni a szerecsen, ki fehérek közt lakik. Elesés által tanulunk járni, a költészet elleni hibák által verseket csinálni. Ha a szenvedély ajtaját nem vagy képes ismét bezárni, ne nyisd ki a zárat. Meztelenség éke a hazugságnak, fátyolozottság ékszere az igazságnak. A bölcsnek nincs szüksége aranyra, mert ő már bölcsesége által gazdag. * Pálmáról beszélünk, de datolyát értünk alatta. Bizton jár a macska egész nyáj egér között is. Lassan megyünk előre az igazsággal, épen nem boldogulunk a hazugsággal. Nevetséges, ha két bolond pöröl; boszúságot okoz, ha bölcs bolonddal veszekszik; halálosan szomoritó, ha két bölcs éles fegyverekkel küzd egymással. Ha az előkelőnek kedve támad fejére állani, a nyomorultak alázatteljesen fogják megszólitani lábait. Ha a rózsaszüretnek vége van, megvetéssel szól némelyik a rózsákról. Oltsd el a lámpa olaját, ha a nap gyertyája lobog. Veszély csak annak számára létezik, kinek nincs bátorsága, szembeszállani a veszéllyel. Szállj le a sír torkába, gyalázója a halottaknak! A hiéna is felfalja a holtakat, mellyeket megfertőztet. Száraz csontokat mindenütt talál a kutya, s mentségekre minduntalan akad a gazember. Irigyled oh bohó! a szultán bíbor öltözetét! Lépj az ő atyjának sírboltjába s gondold meg, vájjon kedved volna-e viselni azon fényes turbánt is, melly e föld egykori legnagyobb emberének szétporló fejét fedi. Mindig kicsinyek a gondolatok, mellyek a bolond agyában teremnek. Mint valami bölcs, komolyan ingatja fejét, ha szél fú, a mák is — s tudjuk, milly parányiak a szemek, mellyek benne laknak. Meg ne vess senkit, a kit nem ismersz. A kaktusz levele is szúrós és keveset mutat, de dagadó és bíborszinű a virág, melly a tövises levélből kinő. A szelet szél szokta elűzni, hullámokat hullámoz. Ha nagyon vigan ég a fa, hamar lesz hamuvá. Ami a tükre felett nő, annak gyökere a tó fenekén van — ha mindjárt maga a lotosz gyönyörű virága volna is. A nemes czukornád is elvesztené édességét, ha a vörös tenger kákamocsárába ültetnők. Ha a mosusz-kereskedő házában lakol, magad is mosusz szagú leszesz, ha nemes lelkűek között lakol, magad is erényes leendesz. Ha igazságos szultán hal meg, ne sirasd a nemes halottat, mert neki baja nincs, hanem sirasd az elárvult Törökországot, mert az mindent vesztett. Nem az a gazdag, kinek erszényei vannak; az a gazdag, aki az erszényeket használni tudja. Hol van az Isten ? kérdé egy bolond egy bölcstől. Szivedben nincs, válaszolá a bölcs, különben nem kérdeznéd, hol van. tik is. A myrthus megtartja eleven zöld szinét, ha sárga kóró mellé ülte-Ne dicsekedjél tartózkodásoddal, herélt őrzője a háremnek! A ki a lovakról mondja hogy ugatnak, igaza van, ha hasonlóképen azt állitja a kutyákról, hogy nyerítnek. Jó öntudat, láthatlan humija a paradicsomnak, kinek karján biztosan megyünk keresztül éhes és prédára leső tigrisek egész nyáján. Ki a gyilkost öli meg, szintén gyilkos. A szerencsét mindenki bérleánynak szidja, ki éjszakának idején észrevétlenül suhog el küszöbe előtt, de ha másnap háza közelében látja , kitárja előtte ajtaját s magához szólítja be. A bölcs egy cselekedete tanulságosabb, mint száz szava a bolondnak. A vak leány szivével látja szeretőjét, mivel szemével nem láthatja. Ha barátod szép nejét véletlenül fátyoltalanul láttad, vájd ki mindkét szemedet, hahogy újra barátod küszöbét kívánkozol átlépni. Kit egyszer mint rabszolgát hordozott a teve a pusztán keresztül, nem örömest hallgatja a púpos állatról való beszédet, még tíz év múlva sem, midőn szabadságát már megnyerte. Az idő parittyázó nő, ki gyakran sokáig czéloz, de végre mégis eltalálja a bűnöst. Te, aki nem tiszteled atyádat s nem becsülöd anyádat, fiadon fogod ezt megkeserülni, s leányodon fogod megbánni. A fojtó füst nem árt többé annak, a ki már elégett a tűzben. A törvény csak szegényeknek, a jog csak gazdagoknak szól. A törvénynek kétféle magyarázata van a biró szájában : egyik a rabszolga, másik az ur számára. Valamint az önuralkodással egyenlő lépést tart a belső megelégedés, szintúgy követi a boszuságot — a boszuság feletti boszuság. Megvetendő az ékárus, aki nem fűzi többé sinórra gyöngyeit, ha a vevők száma apadni kezd; kárhoztatni való a dalnok, aki dalainak arany kincseit keble kincstárába zárja el azért, mert kevesen méltatják figyelemre a költészet isteni adományát. Mellyik szultán hasonlíthatja magát a költőhöz, minden szultánok szultánjához? A költő országa a véghetetlen költészet; a költő alattvalói az ezer meg ezer versek; a költő fegyverei a villámló gondolatok, mellyeket fejéből szór; a költő kincse a népek imádása; a költő öröksége, mellyet az egész világnak hagy hátra, a dicsőség, melly sirjánál cziprusok között mecsetet állit, s melly koszorúkat fon még utódjainak is, századokról századokra, valamig nemzetségi törzsének egy ága örvend a nap világának. Tárogató. — Jégverés elleni biztosítás. Isten keze mindnyájunkkal szabad hazámfiai. Eddig is számos esetei hallhatók a jégverés által okozott szerencsétlenségeknek. Siessünk magunkat biztositani. Eddigelé a kölcsönbiztositó társulatnál közel hatszázezer pengőnyi érték van biztositva. Alig század része a földön álló terméknek. Tanuljunk a más kárán, mig van idő; a biztositás nem drága és mennyire megnyugtató. Akinek száz forint ára burgonyája, répája van, biztosithatja 30 krajczárért, ugyanannyi értékű buza, árpa stb. két forinttal biztositva van, a veszedelemnek legjobban kitett szőlőnek száz forintnyi termése öt forinttal meg van mentve. Többet ér ám egy biztosító czédula a zsebben minden babonánál, s jobban biztosit ez, mint meghúzni a harangot a garabonczás diák előtt. Gondoljunk magunkkal. . . Babonák az uri rendben. Minapi számjainkban irtunk valamit a köznép babonás szokásairól. Most meg kénytelenek vagyunk a miveltebb osztályokat róni meg egy eset miatt, melly arra mutat, miszerint a divatosan öltözködő osztályoknak sem volna felesleges valamivel több ismeretet szerezni a természettudományokból. E napokban városszerte el volt erjedve a híre, hogy egy leglátogatottabb budai fördőben valami rettenetes csodaállat jelent meg, s ott egy asszonyt agyonharapott, egy férfit pedig úgy megijesztett, hogy ez azon módon, ahogy a fördőben volt, elszaladt az utczán és megháborodott bele, s azóta is, ha kérdik mitől ijedt meg, nyavalyatöréshez hasonló láz között mondja el, hogy őt egy csúnya állat meg akarta ölni; feje ollyan volt mint az oroszláné, szőre fehér és szemei tüzveresek. — És Budapesten ezer meg ezer hívője akadt