Vasárnapi Ujság – 1854
1854-07-09 / 19. szám - Közhasznu beszélgetések. Molnár István 161. oldal / Ipar-; müvészet-; gazdászat-; természettudomány
i 161 inkább csak fűtésre s kovácsolásra, de koksz-égetésre épen nem használtathatnak. Mesterséges meleggyártásunk (tüzelésünk) a szénnek (szénenynek) a légkör egyik alkatrészével az élennyek (oxigén) összekapcsolásán alapulván, kétségtelen, hogy azon anyagok mint tüzelőanyag legtöbb értékkel, melly ugyanazon kiterjedésben ugyanakkora darabban legtöbb szénenyt tartalmaz. Többször ismételt kisérletek következő eredményt ma 100 font nyers bükkfa tartalmaz 20 font szénenyt „ „ száraz „ „ 40 ,. „ „ „ faszerkezetű barnakőszén 51 „ „ „ „ tűzfa (gyeptőzeg) . . 58 „ „ „ „ fekete kőszén .... 87 „ „ „ „ tiszta faszén .... 99 „ „ Miből világosan látható, hogy a faszén után legjobb tüzelőszer a fekete kőszén. A kőszén által előidézett hőerő, melly a fent érintett szervtelen (anorganicus) részek különböző mennyisége szerint változik, honunk különféle köszönetben, Nendtvich tanár urnak e részben tett jeles vizsgálatai szerint (Lásd a Magyar természettudományi társulat évkönyveinek II. kötet. 138 s következő lapjait), következőleg mutatkozott : a (száraz) bükkfa által előidézett meleget 100-ra tévén, az esztergomi kőszenek fűtőereje részen 127-et, a brennbergié 133-at, a komáromié 139-et, a szabolcsiak s krassóiaké .... 188-at, a vasassié (Baranyából) 199-et, vagyis majdnem még egyszer akkora mint a bükkfa által előidézett. Ha már a fentebbiek nyomán indulva, egy lábnyi hasábokból álló bükkfa ennek súlyát középszámmal 26 mázsára s 75 fontra tesszük, akkor következő kőszén mennyiségek pótolnak egy öt bükkfát : az esztergomiból 20 mázsa 95 font brennbergiből 20 „ 6 „ krassóiból . 14 „ 18 „ pécsiből . . 13 „ 83 „ vasassi . . 13 „ 42 „ Ezekből minden kőszenek viszonylagos becse a fáéhoz mérve könnyen meghatározható. Ha például a bükkfa ölének árát felvágatással, mi a kőszénnél elesik, 15 pftra tesszük, az esztergomi kőszén mázsájának árát pedig 30 krra, akkor annak olly mennyisége, melly a bükkfa ölét pótolná, középszámmal 10 ft 30 krba jő; — s igy kőszén-fűtéssel minden ölnél 3—4 pft meggazdálkodtatik, — mi első tekintetre nem igen sok, de éveken át mégis tetemes különbséget teszen. A kőszénnek illy ára mind a mellett, tekintve ennek roppant telepeit, nemcsak nem olcsó, sőt aránylag felette drága, mert mig Angolhonban a nyers kőszén mázsája 4% krba jő, nálunk ötször hatszor annyiba kerül. Eddig fennálló törvényeink szerint a földtulajdonosnak, • földjében talált kőszén nyerésére kizáró jogot adván, — sok telep a földbirtokosok e részbeni tudatlansága, sőt gyakran részakarata miatt haszontalanul hever, mig más telepek ügyetlen s a bányászat rendes kezeléséhez nem igen értő vállalkozók kezeire jutván, kik pillanatnyi hasznukon kivül mit sem, legkevésbé pedig a jövő nemzedékre ügyelének, ezek által pazarlók módjára kizsákmányoltalak; — s miután illy körülmények között a kőszénnyerés honunkban moliozásnál (Raubbau) nem egyéb, nem kell csodálnunk, ha a leggazdagabb telepek tékozoltatnak, s a jövő nemzedékekre használhatlanokká tétetnek. A „gőzerős gépek minél terjedtebb alkalmazása" s a fentemlitett „visszaélések czélszerü törvények általi meggátlása" azon két feltét, mellytől honunkban a kőszén-mivelés emelkedése s a nemzeti gazdagság egyik fő forrásának megnyitása függ, mit annál kevésbé szabad szem elől tévesztenünk, mivel, Nendtvich tanár ur szavaival élve : „ezen megbecsülhetlen adománya a természetnek nem egyes nemzedék, annál kevésbé egyes egyének, hanem az egész emberiség s minden jövő nemzedékek szent tulajdonának s olly tőkéjének tekintendő, melly egyedül csak a kamatok hasznunkrai forditására van átengedve, s mellyet a jövő nemzedékre, a mennyire lehet, csonkitlan állapotban juttatni egyik legszentebb kötelességünknek kell ismernünk." Dr. Hegedűs. Közhasznu beszélgetések, ii. — Mi jóval tölté a mult hetet, Gábor gazda? — Füredre voltam, tiszteletes uram. — Füredre, illyen munkaidőben? — De hát, mit tegyen a szegény ember? Ez a Hersli zsidó jó fuvart igért, — egy kis sóra való is kell, — gondolom magamban — aztán csak ellóditottam; de biz én el nem vinném többet, ha a szeme ugy kopogna is, mint a foga. — Nagy szó az Gábor gazda, — talán valami szerencsétlenség történt ? . . . — Történt bizony, még pedig akkora, hogy majd a Balatont kerültem meg miatta. — Kiváncsi vagyok a dolgot hallani. — — Ez a zsidó még Szamárdi körül emlegetett valami ollyasfélét, hogy vele a tihanyi templom szóba áll; én a beszédet csak kötekedésnek véltem s jóformán rá sem ügyeltem. Könnyen átléphettem árnyékomat, a mint a komp Tihanyba szállított bennünket — beálltam a korcsmába valami keveset kapatni. Az én zsidóm egyszer csak megkapja szűröm gallérját, s a másik kezével int, hogy utánna mennék. — Hersli! — mondám neki — aztán lóvá ne tegyen ám, mert majd megúsztatom ebben a kis pecsétában! — Ekkor már egy dombtetőn álltunk. — Ne fhéljen Ghábur szomszéd! — kiálta a zsidó. Ne fhéljen Ghábur szomszéd! — hallatszott ugyanazon mondat a templom felől. Nem hittem fülemnek — azt gondoltam, hogy mind kétszer a zsidó kiáltott: — Kiálts még egyszer zsidó! . .. kiálts még egyszer zsidó! — Jézus ne hagyj el! — úgy néztem a szájára, mint most tiszteletes uraméra, midőn másodszor hallottam az általam kibocsátott szavakat, és mivel nem ez szólt, a hang pedig ismét a templom mellől jött, — egy perczig sem kételkedtem tovább, hogy ez az Izrael maradéka nem az ördögökkel compániáz. — Ejnye, ejnye, Gábor gazda! hát illyen csekély ember kigyelmed? — mennyit beszéltem én a szószékről, de máskor is, — nem kell babonát hinni; a mi az emberi ész előtt egy kissé föltünő, az mind csak a természet munkája s kigyelmed még sem okult belőle? .. . — Dehogy nem, dehogy nem! — mindjárt lelkiatyám jutott eszembe, és föl is tettem magamban, hogy hazajövetelem után legelső tennivalóm lesz fölvilágosítást kérni a dologról. — — Adok, szivesen adok, csak aztán magyarázatom kiáltószó ne legyen a pusztában; — míg azonban a dologra térnénk, hogy jobban megértse figyelmed, a következőket kell előre bocsátanom : Mindazt, a mi tért vagy helyet foglal el — testnek nevezzük. A testek vagy rugalmasok, vagy rugalmatlanok. Rugalmas test az, mely bizonyos erő hajtására formáját elveszíti, de az erő fölhagyásával azt újra visszanyeri; ha vissza nem nyeri — rugalmatlan az. Például: élőfáról egy ágat lemetszvén, próbálja azt figyelmed gyengén behajtani; a mint a hajtással felhagy, tapasztalni fogja, hogy az előbbi formájára ismét visszaugrott . Erre azt mondjuk, hogy az ág rugalmas test. Ha aztán most meg lépesmézet vagy irósvajat veszünk, bezzeg nyomogathatjuk azt ujunkkal, a nyomás után soha sem fogja előbbi formáját visszanyerni. Erre meg azt mondjuk : a lépesméz és irósvaj rugalmatlan test. — Mondjon hát nekem Gábor gazda egy rugalmas testet, ha értette beszédemet. — Akár többet is egynél, tiszteletes uram. Hát a hús, — hajam szála, — kender, — aztán meg a szőr. — Igen jól van; azt gondoltam, hogy úgy járok figyelmeddel, mint az egyszeri profeszor diákjával. A diák ugyanis nem figyelmezvén a magyarázatra, midőn tanárja rugalmas testet kérdezett tőle — fenhangon kiáltá el. „Hát a szamár is rugalmas, tekintetes tanár úr." — No ez is megadta neki! ha ha ha! — Mondjon figyelmed most meg egy rugalmatlan testet. — Azt gondolnám tiszteletes uram, hogy az ólomgolóbics is az. — Helyes, de most meg én nevezek egyet kigyelmednek : hát a levegő millyen test? — mert csak ebből magyarázhatjuk ám ki a tihanyi esetet! — — A levegő ... a levegő . . . bizony nem tudom én szentatyám. — — Az is rugalmas. Gondolom nem egy hólyagot fújt föl életében, Gábor gazda, — nem tapasztalta, hogy ha ujával benyomta, behorpadt» — de a nyomás megszűntével ismét előbbi formájára pattant? . . . — Igenis vettem észre.