Vasárnapi Ujság – 1854
1854-07-23 / 21. szám - Mi az admiráli hivatal 175. oldal / Történeti rajzok
175 A mélységből zavart moraj hallatszott a gőzgépek sípolása, a vasutakon tova siető vonatok robaja, a szivattyúk nyögése, a fel és lemozgó lánczok csörgése, a kerekek csikorgása s a repesztett kőszéntelepek ropogása, vegyülve a szelek szárnyain közeledő vihar dörgésével, az egész tájnak pokolias szint kölcsönzött, mit a szurkos képű, setét ruházatu bányászok szótalan, sürgölődő ide s tova menése, méginkább emelt. Ép azon pillanatban, midőn az ég megereszté csatornáit s a zápor árja mindent elborított, a fő-akna épületébe léptünk; a szorultság csakhamar helyt engedett a meglepetésnek, mi a következő pillanatban bámulásra változott. Minden kőszénporos és fekete volt, de az uralkodó rend és szabályosság annál kedvesebben lepte meg a nézőt; a középtért elfoglaló gőzgép, Fulton építménye, olly szabatosan s olly könyedén mozgató óriás kerekeit, mint a legfinomabb zsebóra, holott háromszáz ló erejével dolgozik. Mellette a főakna tátongott sötéten, mint millyennek a költők a pokol tornáczát festik; terhelt kőszén-kocsik emelkedtek ki, villám sebességgel a mélyből, rajtok bányászok, feketék mint szállítmányok, kik olly gyorsan mint jöttek eltűntek, nesztelenül mint árnyak. — Egy óriás hangyaboly gyanánt, fent, alant, jobbra balra, mindenütt munkásság, sietés, hamarkorás, tevékenység zaj nélkül. A vezető bányatiszt felhívására, egy üres, épen leeresztendő kőszén-szekérbe léptünk, egy jel, s a padolat mellyen állt, alattunk eltűnik s villámsebességgel surranunk le a setét tátongó mélybe. — Az első rétegnél megálltunk, a felügyelő sipolt s egy halvány bányász sugárzó lámpájával egy oldal-alaghoz vezetett, mellyben épen egy hatalmas telepet repesztettek lőporral szét, mig a nagy darabokat, néhány munkások gyorsan szétverék, mások azt készen álló szekerekre rakták, — egy tiszta kosarakat megszámitá, könyvébe feljegyezés a szekerek utolsóján velünk együtt helyet foglalva, a szállító alagon keresztül néhány munkás által a lejtőre tolatta magát. — Az összelánczolt szekerek lendületet kapva, mintha pokoli erőtől vitetnének , mindig sebesebben rohantak előre , — egyszerre a sötétben egy csillagot látunk s a következő pillanatban a hegyalján, az alag torkolatánál, lombos fák s zöldelő viránytól körülvéve látjuk magunkat. Csak az, ki órákig barangolt a sötét, sok helyütt nehézkes büdös levegőtől telt alacsony bánya üregekben, hova sem nap sem a csillagok nyájas sugara, a virág illatja s madár dala nem hat, körülvéve a nyers természet minden veszélyétől,— lírja, ha egyszerre az ég kék boltozatja alatt látja magát, megérteni a komor bányász századok óta egyforma köszöntését, melylyel egymást találkozva üdvözlik : szerencse föl!"" Ha az angol kőszénbánya- mivelés virágzó állapotját, ennek honunkbani silány állapotjával összehasonlítjuk, — s ha figyelembe vesszük azon körülményt, hogy ennek fejletlensége kőszéntelepeink roppant gazdagsága mellett, nagyrészt az eddigi hiányos törvényhozásban rejlik, melly olly századokból eredett, mellyekben csak az egészen különböző viszonyok közt találtatni szokott nemes érczek bányászata tartatott hasznosnak, valóban örömtelien, egy őszinte „szerencse fellel" üdvözölendjük a f. é. november elsejével életbe lépő közönséges bányatörvényt, melly az e tárgyban irt első czikkemben érintett visszaélések meggátlására erélyesen czéloz. A f. é. május 26-án kelt legfelsőbb nyilt levéllel kihirdetett bányatörvény vezérelve, fő gondolatra oda lévén irányozva, hogy a föld alatti javak, az ásványok, ne gyümölcstelenül heverjenek, hanem minél előbb feltaláltatva s minél szabályosabban nyeretve a nemzeti jólét, gazdagság s ezek által a miveltség bő és áldás teljes forrásává váljanak. Évezredek tapasztalása ugyanis azon eredményre vezetett, miszerint a földalatti javak nyerése, ha a földtulajdonosnak feltétlenül átengedtetik s kényere bizatik, — majd ennek a kívánt szakismeretekbeni járatlansága — majd elégséges töke hiánya s a föld felszínének kisebb darabokrai felosztása miatt, kellőleg nem eszközöltethetik; — ellenben ha a föld felszíne alatti javak, az ásványok, a föld felszínétől külön vált tulajdont képeznek, mellyet az első feltaláló, a törvényben körülirt feltétek között a földesúrtól függetlenül szerezhet, a bányászat, nagy virágzásra emelkedik. Az emlitett s nem sokára hatályba lépő bányatörvény, a kőszenet, mint a bányászat által nyert ásványok legnagyobb részét, a fentartott ásványok (vorbehaltene Mineralien) közé sorolja, — miáltal a bányatörvénykönyv 5- és 7-ik szerint azokat mindenki, ki ingatlan javat birhat, felkeresheti s a feltaláltakat, bár más földje alatt is, bányahatósági engedély mellett szerezheti. * Miután azonban a kőszén Magyarhonban az eddigi eziránt fenálló szokások szerint a földtulajdon járulékát képezé, — s csak a földesurak vagy ezek engedélye mellett, nyerethetett. egyedül : — a b. t. k. 284-ik § ideiglenesen azt rendeli, hogy f. é. november elsejétől számítva öt évig, v. i. 1859-ik évi november 2-ik napjaig a földesurak, földbirtokosok s ezek jogutódai (Rechtsnachfolger) azaz örököseik, s jószágaik vevői által kizárólag szereztethessenek; s csak ezen évek sikertelen eltelte után válnak Magyarhonban is fentartott, azaz mindenki által királyi engedély, adományzás mellett nyerhető ásványokká; — melly kedvezmény öt éven át azokra is kiterjesztetett, kik az érintett bányatörvény hatályba lépte előtt, kőszénbányák tulajdonát szerezték, anélkül, hogy a föld felszínéhez joguk volna; mit azonban e törvény hatályba lépte után egy év alatt, vagyis 1855-ik évi november elsejéig, az illetékes bányahatóságnál kimutatni kötelesek. Földbirtokosaink felvilágosodott belátásáról méltán feltehetjük, miszerint ezen, a törvény által nyújtott kedvezményt örömmel fogadva, a nyújtott alkalmat megragadni s földjeik alatt létező de eddig figyelemre nem annyira méltatott kőszenet felfedezni vagy a már felfedezettet nyerni s igy családjuk jólétének s a nemzet és állam gazdagságának s hatalmának egy uj forrását, megnyitni sietendnek. Dr. Hegedűs: Mi az admiráli hivatal? A Vasárnapi Újság július 16-ik száma a balti tengeren az orosz hajóhad ellen küldött angol hajóssereg admirálja Napier Károly életírását, fametszetben levő arczképe mellett röviden közölvén: sokan, tudom a Vasárnapi Újság olvasói közül, kiknek más egyéb foglalkozásaik vannak, nemcsak az, hogy könyveket olvassanak, kedvesen veszik, ha ezen hatalmas embernek, kire egész Európa, sőt az egész mivelt világ figyelme függesztve van, hivatalos állásával is megismerkedhetnek , mert azon, mi szerint minálunk nem mindegyik tudja azt, hogy miféle lehet az admiráli méltóság, éppen nem csodálkozhatni, mert azt nemcsak a magyar, hanem még más sok népek sem igen tudják, kik elzárva lévén helyeztetéseknél fogva a tengertől, hajóhaduk nem volt, és így ezen hivatal sem ismeretes előttünk. Ami illeti először is az admiráli szó eredetét, ez arab szó annyit tesz , mint ur vagy parancsoló, ezen szót az araboktól átvéve legelőször használni kezdték a szicziliaiak és genuaiak, kiknek az időtájban legjobb karban levő tengeri hajóhaduk volt, a hajóhadukon lévő vezért admirálnak kezdték nevezni, utánuk minden más népek már ma a tengeren levő vezéreket — a törököket kivéve — kik mai napig a tengeren levő vezért kapudán-basának hívják, admiráloknak nevezik. Egy egész hajóssereg legfőbb parancsnoka tehát mindenkor admirál, és ez csak rangjára nézve áll utána a fő admirálnak, de nem hatáskörére nézve , mert a reábízott, hajóssereg egyedül tőle függ. Az admirál után következik, az aladmirál és ellen-admiral, melly utolsó a svédeknél és az éjszaki hatalmasságoknál, contby Nachtnak (azaz, ki éjszaka parancsol) az angolok pedig ezt, Rear admirálnak hívják, mivel náluk az előcsapatot vezényli. Minden hajósseregnél van továbbá admirali hajó, mellyet már vitorlájáról megismernek, melly az illy admiráli hajó közép árboczán felül lobog, e hajón szokott menni maga az admi-