Vasárnapi Ujság – 1854
1854-09-10 / 28. szám - A vakokról. Dienes L. 239. oldal / Értekezések; elmélkedések
239 mint Richard mondja , ha mindig veszünk a lisztbombárból, és nem teszünk hozzá, nem sokára látni fogjuk alját. Ha a kút száraz, akkor kezdjük csak a vizet becsülni. Ha tudni akarjátok , mennyire becses a pénz, menjetek kölcsön kérni. A kölcsönt gondok követik, mondja Richard. Ha szobádba egy szép bútordarabot vásároltál, még tizet kell hozzá venned, hogy minden összeilljen. Az öreg Richard mondja : Könnyebb az első vágy sugalmának ellentállni, mint a többi következőknek. A szegény ember, ki a gazdagot akarja utánmajmolni, ép olly nevetséges, mint a béka, melly magát felfújta, hogy olly nagy legyen, mint a bika. Nagy hajók a tenger közepére mehetnek, kisebb járművek csak a partok mellett járhatnak. — Milly balgatagság, nélkülözhető tárgyak miatt adósságokat csinálni? Ki adósságokba temeti magát, jogot ad másoknak szabadsága felett. Ha a kitűzött határidőben fizetni nem birtok, pirulni fogtok, ha hitelezőitekkel találkoztok. Aggály fog körül, ha velők beszéltek, és nyomorú mentegetőzéseket fogtok hebegni. Koronként elvesztitek a hitelt, bizalmat irányotokban — becsületérzéstök megtompul, s magatokat aljas, szennyes hazugságok által megbecstelennititek. A becsületes ember félelem nélkül tekinthet mindenki szemeibe; az eladósult szegénység elrabolja az önérzetet, önállóságot és erényt. Az üres zsák nem állhat egyenesen. Ki mindig azon töri fejét, miként vásárolja meg, mi neki tetszik, az könnyen feledi a fizetést, azonban a hitelezőknek jobb emlékező tehetségük van mint az adósoknak, s ki sem lapozza szorgalmasabban a naptárakat, mint amazok. A fizetési határidő mindig korán jön meg az adósnak. Azért óvjátok meg szabadságtokat és függetlenségtöket; legyetek munkások és szabadok. De tán éppen most azon körülmények közt vagytok, hogy kielégithetitek vásárlási vágyatokat. Tegyetek azonban inkább félre valamit agg napjaitokra, és a szükségnek fölmerülhető eseteire. Az öreg Richard azt mondja : A déli nap nem süt egész nap. A kereset rövid és bizonytalan lehet; de a kiadások bizonyosak s addig tartanak, mig éltetek. Könnyebb két kemenczét állitni föl, mint egyet befűteni. Inkább vacsora nélkül feküdjetek le, minthogy mint adósok keljetek töl. Szerezzetek, mennyit csak lehet, s bánjatok takarékosan vele; — ez a valódi bölcsesség köve. Igy, barátim, igy hangzanak az eszélyesség és tapasztalat intései. A tapasztalás drága iskola ugyan; de egyetlen egy mégis, mellyben a balgatagok valamit tanulhatnak." Igy végzé Ábrahám apó beszédét. Az emberek figyelemmel hallgaták és méltányolák bölcs oktatásait. A vakokról. DIENES LAJOSTÓL. (Folytatás.) Argay János: Ugy hiszem eléggé meggyőzhette az olvasót az imént bemutatott három rövid életrajz azon hasznokról, mellyek czélszerü vaknevelésből mind az államra, mind a vakra magára, mind az érdeklett szülőkre háramlanak. Avagy nem kézzel fogható-e mind a háromnak ugy szellemi, mint anyagi nyeresége, ha a nyomorult kéregető Pétert az ügyes, életrevaló Károly, és a műveit, kellemes társalgásu Béla mellé állítjuk. — Mig amaz koldul, ezek hasznos dolgokkal foglalkoznak. — mig Péter kis öccse, vak bátyjának nyomora mellett elkorhelyedik, csavargó lesz, azalatt Károly és Béla kisebb testvéreiket hasznos tudományokban oktatják és jó példájokkal serkentik. Mig Péter még a kórházi nyomorékoknak is kigúnyolt játékszere, emezek a helyzetükhöz illő társaságokban szivesen fogadott kedves vendégek. Azon hitetlen Tamás természetű olvasók iránti különös figyelemből, kik mindenben hajlandók kétkedni, s netalán a világtalan Károly és Béla tehetségét is kétségbe vonják, feljegyzek itt néhány adatot, szemmel látott tapasztalataimból. 1841. december első napjaiban a bécsi „Vakok gyámintézetében" legelső volt a mellybe beléptem az asztalos műhely, s az ajtóhoz legközelebb eső asztalnál egy felnőtt vak asztalostól, ki valamit ujjai között bibirkált, ezen kérdésemre : mit csinál ön? ezt a meglepő választ kaptam : Kissé megigazítom ezt az órát (Ich thue ein Bisschen diese Uhr repariren)" A váratlan s mondhatom meglepő válaszra jól körülnézvén, csakugyan ugy találtam, hogy az asztalon ollyan kakukos fajta fakerekű falióra volt szétszedve; később elég alkalmam volt öt hónap folytán meggyőződni arról, hogy a szóban levő vak asztalos, az uj- és a lerchenfeldi fa-órák rendes orvosa volt, amihez olly jól értett, hogy nemcsak szétszedte, kitisztogatta, és ismét összerakta, hanem kisebb korhadt részek, oszlopocskák, s más eféle helyett ujat faragott és ugy helyére illesztette, hogy senkinek sem volt ellene panasza. A kosárfonóknak, esztergályosoknak, vargáknak, külön külön műhelyeik vannak ugyanezen intézetben. Boroszlóban 1842-ik év nyarán láttam ollyan vak leányt, ki mindegyik kezével külön szálat eresztett, rokkája ugy lévén készitve, hogy egy kerékkel két orsót forgatott a lába, s másfél annyit font, mint különben jó gyors fonó egy orsós rokkán szokott fonni. Ugyanezen intézetben gyakorolják a kosárfonást is. Midőn én ott jártam legtöbb haszonnal űzték ollyan nádkéregből készített karszt k ülések fonását, minőket vendéglőkben, kávéházakban, s magán bútorok között is mindennap láthatunk. Drezdában ugyanez évben kiváltképen a kosárfonást és kötélgyártást gyakorolták szorgalmasan. Midőn én ott jártam épen akkor küldött az igazgató gyönyörű dolgozóasztali kosárkákat a lipcsei iparmükiállitásra. Londonban hol egyedül találtam egyforma számmal a fiukat és leánykákat (70 fiút és 70 leányt) a férfiak három műhelyre voltak felosztva, egyikben 30 kosárfonó, másikban 10 varga volt, a harmadikban pedig 30an kókuszdiófa-kéreg szálkáiból, melly serte-forma élességü, ollyan lábtörlőket készitettek, minőket minden küszöbön láthatsz Angolhonban. A vargákról azt állitják az intézet elöljárói, hogy a jól betanultak két nap alatt elkészitnek pár ollyan durva bakkancsot, aminőt az angol városi köznép visel. Nem szándékom itt elősorolni mindent mit láttam, nincs is reá hely, valamint azt sem szeretném , ha valaki a bécsi órajavítóról azt a következtetést hozná, hogy a vakokat jó lenne órásmesterségre is tanítani; csak annak bizonyítására említettem fel az elősorolt egy két való adatot, hogy ha netalán Károly vagy Béla, kiket az előbbi számokban mintául állíték az olvasó elé, nem tudta is épen azokat amiket reá ruháztam, de mindenesetre tudhatnák czélszerű józan nevelés mellett, sőt szükségkép tudniok kellene. * * * Következik a másik kitűzött kérdés : Mint áll jelenleg a vakok ügye, mit mivelnek a fenálló intézetekben, czélszerű-e az eddigi eljárás, avagy szükségesek némi módosítások? Tartok tőle, hogy eddigelé is nagyon igénybe vettem a t. olvasó béketűrését, s ha a fönkitűzött kérdés mélyebb fejtegetésébe bocsátkoznám, egészen koczkára tenném türelmét; azért minél rövidebben szorítom össze válaszomat. Hogy mint áll jelenleg a vakok ügye, erre örömmel válaszolhatjuk azt, hogy sokkal jobban áll az most, mint hosszú évszázadok során állott, mert kivéve a 13-dik századot, mellyben Sz. Lajos franczia király egy nagy ápoló intézetet alapított Párisban szegény ügyefogyott vakok számára, egész a mult század végéig semmi sem történt ezen szánandó felebarátaink közérdekében, azóta pedig már 70 év folytán mintegy 70 városban találkozunk vakok intézeteivel, az egész mivelt Európában. De más részről épen mert csak mintegy 70 intézet keletkezett egész Európában 70 év alatt; el kell ismerni, hogy a vaknevelés ügye még alig hagyta el a bölcsőt, s jó emberek kezére felkarolt árva kisdedként tekinthető mindaddig, mig azt természetes édes anyja, az összes nemzet mindenütt kebelére nem öleli, s nem részesiti egész osztályrészében melly őt megilleti, egyesek kegyes adománya helyett. Sem egész Európa összes vakjainak pontos összeírása, sem az eddig keletkezett vakok intézetei teljes leírása, és szervezete nincs birtokomban, sőt az utóbbi években legjobb akaratom mellett sem engedő helyzetem, hogy bárcsak levelezés útján is *