Vasárnapi Ujság – 1854
1854-09-17 / 29. szám - Utazás a föld körül. Anderson után Dr. Hegedüs 246. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok
246 kora lehetett öröme a szent atyának, midőn azon erős, nagyra termett nemzet, mellynek elnékei a világszerte rettegett Attila vezérlete alatt olly rémületbe hozák magát Rómát is, hogy az akkori pápa processióval jöne elébe , egyszerre tömegestől felajánlja magát a keresztény vallás hiveinek. Atyai örömét nemcsak szavakban nyilatkoztatá ki Sylvester pápa, hanem külső jelekkel is fényesen bebizonyitá azt, küldvén Istvánnak királyi koronát, jelül, hogy öt ugy tiszteli mint a többi keresztény koronás fejedelmeket, és egy kettős ezüst keresztet, annak kinyilatkoztatásául, hogy Istvánt, ki a keresztények összes seregét egész nemzetével gazdagitá, az anyaszentegyház apostolának elismeri, és vallja. Aminthogy kezdett^ fogva mindvégig viselték a magyar királyok az Apostoli czimet. • A szent koronán és apostoli kereszten kivül látunk még egy buzogányszerü királyi pálczát, egy egyenes kardot s egy gömbölyű tekét, mellynek tetején kettős kereszt, oldalán az Anjouk család czimerével egybeköttetésben a magyar kereszt vonásokkal : ez az ország almája, s legnagyobb hihetőséggel, az emlitett család uralkodási szakából veszi származását. A kard szent István királyénak tartotik, valamint a királyi pálozáról is legnagyobb hihetőséggel fel lehet tenni, hogy már első királyunk jobbját diszesité. Egy nevezetes kiegészítő része a koronázási jelvényeknek, az elősoroltakon kivül, szent István palástja, mellynek képét, valamint a szent korona történetét jövő számunkban közlendjük. 00 Utazás a föld körül. Anderson nyomán Dr. Hegedűs. (Folytatás.) II. Madeira — Funchal — lakossága, éghajlata — Rio-Janeiro — lakossága — környéke — őserdők. — Brazília belviszonyai. Sürü, setét felhő gyanánt tünt fel előttünk Madeira, midőn november 11-én láthatárába értünk; nem sokára Porto Santo is felbukott a habokból, mig balra, meztelen sziklaszigetek voltak láthatók, mellyek sivatag szigetek neve alatt ismeretesek s szegény halász családok által lakták. A parttalan világtenger közepében a vulkáni erők hatása észrevehető volt. — Madeira maga nagy hegytorlasz gyanánt emelkedett a magasba, széttöredezett sziklák egész sorát tolva a tengerbe, majd éles csúcsokat, darabos tömegeket, majd barlangokat, íveket s más csodás alakzatokat képezve. Mennél közelebb értünk, annál nagyobbra terült el előttünk. Zöldelő hegyoldalon fehér pontokat lehete megkülönböztetni; tengeri pázsitra szórt kagylók gyanánt tünedeztek fel Funchal, Madeira fővárosának épületei, — melly a bájos tengeröböl körül elterült, környezve gyönyörű kéj — s kies falusi lakoktól. Horgonyunk a mélységbe zuhant; utazásunk egyik része be volt fejezve s egész kényelemmel élvezhettük a gyönyörű látványt, melly tekintetünket elbájolá. Madeira hossza tizennégy, szélessége két és fél mérföld, — portugallok fedezék fel 1419-ben. Gonzales Jargo vezérlete alatt; — a monda azonban más eseményt említ, melly a sziget feltalálásával kapcsolatban áll. Harmadik Eduard angol király korában egy fiatal nemes, neve Machine Robert szerelemre gyúlt az ép olly szép, mint magas származású d' Artet Anna iránt; — szerelme viszonoztatott, de a szeretetnek dölyfös rokonai Robertet tömlöczre vetteték. — A szerelemtől lelkesültnek azonban békéit lerázni, börtönéből kitörni s imádottját elragadnia sikerült, — hajójuk, édes terhével, már már elérte Frankhon partjait, midőn iszonyú zivatar támadt s a boldogtalan szerelmeseket Madeira partjaira sodorta; — egy kis öbölben kötöttek ki, melly maiglan Machico nevet viseli. — De a szép Anna pár nap múlva meghalt, kedvese csakhamar követte, s mindketten egy agg czedrusfa tövében, közös sírba temettettek, — közelében azon keresztnek, mellyet szerencsés menekvésük hála ézetében emeltek az ég urának. — Machiko templomának főoltárjánál maiglan láthatók a kereszt maradványai; sirhalom és cédrus rég eltűntek. Bármint legyen is, annyi bizonyos, hogy mostani nevét a portugalli telepedők által erdei miatt nyerte, mert Madeira ezen nyelven fát jelent. A sziget népessége körülbelül 120,000 lakóra rúg; kereskedése, melly kizárólag angolok által fizetik, virágzó; a kiviteli czikkek között első helyen állván a világhírű madeirai bor. A sziget főhelye Funchal igazán délszaki város, a házak tetői laposak, s messze nyúlnak ki az utczákra, hogy így a benlakóknak árnyat szerezzenek. Az ablakok kicsinyek, s az alsó emeletben majdnem egészen hiányzanak, s fatáblák vagy zsaluk által pótoltatnak. Utczái szűkek s homályosak, de felette tiszták. — Járműk ugy szólva ismeretlenek , mindenki vagy gyalog jár vagy nyargal lóháton vagy öszvéreken; csak a gazdagok, kik fényes palankinokban vitetik magukat, s a borhordók tesznek kivételt, miket alacsony szánokon, sovány de nagy szarvú ökrök vonczolnak. A lakosság felette vegyült; találhatni minden tartománybeli európait, a nép legnagyobb része azonban néger eredetű, nyomorult faj. — A férfiak külseje, szálas termetük s villogó szemeikkel, tűrhető, — de a nők a szép nem czimre csakugyan nem jogositvák, a mi leginkább a sanyarú életmódnak tulajdonítandó. Az ott töltött három nap alatt két kirándulást tettem a sziget különböző részei felé. Először délnyugatnak tartok, s felette szorgalmasan mivelt tájakon haladtam keresztül, hol a legkisebb mivelhető földdarab szőlőnek volt használva, mellyek rendszerint kőfallal kerítettek, ezeken keresztül nádat raknak s erre lúgosként kötik a szöllőt, melly igy, árnyékban érik s ebben vélik a madeirai bor kitűnő jóságának okát találhatni. A földmivelés előmozdítására jótékonyan hat s Madeirát jellemző a sok vízvezetés, a víz ugyanis vékony, köböl készített csatornákban vezettetik a hegyekről az alantabb fekvő vidékekre s számos ágakra oszolva, mindenfelé hüvességet, frisseséget s termékenységet áraszt. Másnap reggel fogadott lovamra ülve a sziget éjkeleti részének látogatására siettem; — a legkiesb falvak s gyönyörű kéjkertektől öredzett falusi lakok mellett vezetett el a kanyargó ut, mellyet kiszáradt patakok medre képezett; az ut szélén, azt ugy szólva szegélyezve, virultak mind azon virágok, mellyeket honunkban csak üvegházakban láthatni, — lángoló színekben viruló kaktus, pelargoniak, fuchsia s rózsabokrok voltak láthatók, közbe közbe egy büszkén emelkedő pálma vagy gránátfa. E kis éden, mintha levegőbe függne, ugy emelkedik az alatta tátongó mélység fölé, mellyből az égszínkék tenger tompa zúgása hallatszik. — Óriás délibáb gyanánt nyúlnak a Senhora del Monte czimü gyönyörű zárda tornyai a magasba, hoszu ingatag árnyat vetvén a fényesen rezgő habokra. Kirándulásom felette érdekes volt. — Tüzes hegyi lovam könnyű ügetéssel haladt, hegyen völgyön keresztül, néha a meredek bérczfal mellett elnyúló keskeny uton fel a magasba, majd mély völgyekbe érve velem. — Vezetőm a ló tulajdonosa, paripám farkába kapaszkodva, veres kis föveggel fején vígan szaladt mögöttem egyhangú danájával siettetve lova lépteit, így jutánk a hegyek tetejére, honnan tekintetünk a kis szigetre s onnan a végtelen tengeren szállongott. Madeira, mellyet a fecskék csak az év legzordabb napjaiban látogatnak, áldott földével, mellynek föltörésére eke vagy ásó nem szükséges, de emberi kezek elégségesek, a legboldogabb tartományok egyike lehetne e földön, de lakosai tunyák, munkakerülök s inkább hagymával s kenyérrel elégednek meg, csak hogy erejöket ne kelljen megfeszíteniük. — Hatalmas, fájdalmas unalom érzete ömlik el az egészen, s az utas azon gondolattal, hogy mit Isten jól tett, azt az ember keze elrontotta, — kénytelen megválni a szigetkétől. Ellenállhatlan vágy ragadja meg az emberi kebelt ki szál-