Vasárnapi Ujság – 1854
1854-10-01 / 31. szám - Ragályos nyavalyákkor szabályok 263. oldal / Értekezések; elmélkedések - A nép. Tóth Kálmán 263. oldal / Költemények
264 rühes, bujasenyves emberek gyakorta menten maradnak attól. Ez onnan van, hogy nálok a betegség, mellyben szenvednek, foglalja el a rothadás elleni szerek helyet. Nedveik már más módon vannak megromolva, ugy hogy rajtok a rothadás semmi hatalmat nem gyakorolhat. De ezen tulajdonnal nem bir az egészséges vér, melly természete szerint rothadásba megy, mihelyt rövid ideig áll, vagy valamelly okból természetes vegyitékét elveszti. A levegőben helyt lelő rothadó gőzök leggyakrabban eszközlik a rothadást. Ahonnan a rothasztó lázak olly helyeken és tartományokban származnak, hol a levegő rothasztó gőzökkel van megterhelve, péld. az alacsony, posványos tájakon, hol a viznek nincs lefolyása, s a gőzkört nem járják szelek. Egyiptomban, hol a Nil folyam évenként kiönt, s a földet magasan megrakja iszappal, semmi nincs közönségesebb, mint a dögvész (pestis), melly minden rothasztó lázak közt legdühösebb. De majd minden tartományban találunk terjedt posványos helyeket, mellyek a rothadásnak kedvező időjárások alkalmával büdös és posványos gőzöket terjesztenek, s a tapasztalat tanitja, hogy az illy vidékek ragályos nyavalyákban nagyon termékenyek, mellyek valószínűleg csak fokra nézve különböznek a pestistől. Egy angol orvos tapasztalta ezt a táborban, melly ha posványos tájakon vett állást, a seregnél epés, ragályos, rothasztó lázak, vérhasak jöttek létetre. Az algíri síkságokon megállapodó esővíz hasonló nyavalyákat nemz. De ha még egyszer olly egészséges is a tartomány, a lakszobákbani büdös gőz, a lakosok tisztátlansága és száz meg száz másféle körülmények megronthatják a levegőt, s ezáltal a rothadás csiráját, melly a vérben mindig jelen van, fölébreszthetik. Azt mondják, hogy Barbáriában a pestis és más nyavalyák azért olly vészesek, mert a rendkivül népes nagy városokban sok ember összeszorul, mi a léget ragályossá teszi. — A ragadós nyavalyák ezen általános oka mindenkit kötelez, hogy a gőzkör tisztítását részint nagyban, részint kicsinyben eszközölje. Midőn a pestis Szerecsenországból Görögországba jött, az orvostan atyja, Hippocrates nagy tüzeket rakatott a városban, miáltal a levegő mozgásba jött, megfrisült s a rémületes betegség elűzetett. Épen ez okból égették meg hajdan a halottakat és azok ruháit. De minthogy az illyen nyilvános intézkedések némi nehézséggel járnak s a lakosokra leverőleg hatnak, ezen különben alapos tanács teljesítését nem lehet mindig igényelni, a nélkül hogy azt lakszobáink légtisztításánál fel ne használhatnék. Ki azért posványos helyeken lakik, hol ragályos nyavalyák uralkodnak, száraz fából rakasson tüzet napjában többször a kandallóban. Ezen tanácsot adják az orvosok, de ész és tapasztalat is helyesli azt. Továbbá néhányszor napjában a lakszobákban puskaport kell fellobbantani, vagy kénnel füstölni, a mennyire az eltűrhető. A puskapor, ha fellobban, szállékony, savanyus, salétromos és kénes gőzöket nemz, mellyek a levegőben messzire elterjednek s a rothadást meggátolják ; nem is említve azon hatást, minélfogva az a léget rugalmassá teszi. Boerhave, a mult század leghíresebb orvosa, ismert családokat, mellyek a dögvésztől az által szabadultak meg, hogy zárt ajtók és ablakoknál néhányszor napjában egy nehezék puskaport lobbantottak fel, s ugyan ő mondja , hogy a pestistől a kéngőz is biztosit, ha az a szobában olly mérsékletien használtatik , hogy köhögést nem gerjeszt. Hippocrates is ismerte a kéngőz hasznát és annak a pestisben isteni erőt tulajdonitott. Borostyánkő, tömjén, sőt a terrák is, ha égnek, balzsamos gőzöket bocsátnak, mellyek a léget megtisztítják, s ragályos nyavalyák idején nagy haszonnal alkalmaztathatnak. De nem kell csupán a légtisztító szerekkel megelégedni, mellyek hatása a romlott levegő megjavításában áll. A füstölés által annyit érhetni el, hogy orosz levegő bűze többé nem érzik; de ez azon kártékony hatását, mellyet nedveinkre gyakorol, el nem veszi. Sokkal biztosabb a levegőt a szobákban időről időre megújítani. Igen derék, ha az ablakokon léglyukak vannak, mellyeken a mérges gőzök kimenetet találnak, a mennyiben ezek, mint könnyebb testek, a levegőben felül lebegnek. Különösen kívánatos ezen intézkedés oily termekben, hol sok ember gyűl össze vagy lakik együtt (börtönök, táncztermek, színházak, kórházak stb). Ha a kórházba léptünkkor még tűrhető a levegő, elviselhetlen lesz az, ha a padláshoz közel kémleljük. A pap a szószéken, a templomi és színházi hallgatók a karzaton eléggé tapasztalhatják , hogy milly sokszor hágnak fel alulról a gőzök. Kisebb lakszobákban elegendő az ajtót s ablakokat néhányszor napjában kinyitni, s fris levegőt bebocsátani. Saját kárára nem hiszi az ember, hogy ragályos és járvány nyavalyáknál mennyi függ ezen előgondosságtól. De vannak esetek, midőn a külső levegőt nem szabad a lakszobákba bebocsátani. Néha az egész gőzkör gyanús, például a posványos, egészségtelen helyeken, vagy ha a dögvész közelben dühöng, és illyenkor csakugyan jobb a szobaléget megjavítani, mint megújítani. Itt már a fölebb említett szerek nélkülözhetlenek, de még többet kell tenni, ha azok nem elegendők. A savany a rothadásnak ellenszere, és épen ez okból ajánltatik az eczet minden módon a lég tisztítására. Némellyek tüzes vasat főznek abba, vagy forró téglára öntik, hogy gőzével az egész szobát jltse. Legjobb a forró eczetet fazekakban a szobákba bevinni és ugy ede 'lögtetni. Leopold császár a dögvész idején eczettel megtöltött apró evés *et helyzett szobájában a szeszlámpára, s forró eczet gőzével az ° s sbát elárasztotta. Ajánltatik továbbá az eczetbe mártott szivacsnak orr alatti tartása. — Egy orvos eczetbe mártott inget hordott testén, midőn pestis uralkodott, s azonnal ráragadt az, a mint ezen elővigyázatot tenni elmulasztotta. Legnagyobb hírre tett szert az ujabb időkben, mint légtisztító szer, a klórmész, melly mázos cserépedényben szétteritetvén a szoba földére helyeztetik, s miután a gőzkör szénsavanyát magához szivta, klórgőzt lehel ki, mi a ragálynak ellenmérge. Mind ezen eszközök arra valók, hogy a légnek rothadó, mérges gőzeit vagy megjavítsák, vagy legalább megakadályozzák, hogy nedveikkel ne vegyüljenek. De hogy lehessen olly veszélyes időben a nedvek rothadását megelőzni, ha egyszer nem mindig lehetséges a ragályos levegő befolyását feltartóztatni? Ezt a következő szabályokat fogják teljesíteni. Olly ételek és italokkal kell élni, mellyek a rothadásnak ellenállnak, továbbá a ragályos anyagot a kiürítések előmozdítása által a testből el kell távolítani, s kellő öltözködéssel meggátolni, hogy az ránk ne ragadjon, hatását pedig czélszerű gyógyszerekkel megsemmisíteni. Mindezen eszközöket most különösen fogjuk tárgyalni. Egy időben sem szükséges annyira mértékletesen és józanul élni, mint mikor ragályos nyavalyák uralkodnak. Socrates mértékletességével kerülte ki a pestist. Hippocrates is nagyon tanácsolta ragályos nyavalyák idején a munkában, evésben, ivásban, álomban és szerelembeni mértékletességet. Bár mi igen hiszszük, hogy ezen szabály nem nagy tetszést arat, s egy nagy ember kérdeztetvén, hogy miképen jutott késő vénségre, azt felelte : olly uton, mellyet senki nem választ örömest. Járvány vagy ragályos nyavalyák uralkodásakor nem jó reggel éhgyomorral kimenni, sem az étkezésben rögtöni változtatást elővenni. Olly ételeket kell használni, mellyek a rothadásnak ellenállnak, minők a növényországbeliek, mellyek savanyus tulajdonaik által az étvágyat élesztik, a szomjat csillapítják, a vér hőségét enyhítik, s annak nagy higságát összehúzó erejökkel mérséklik s így a rothadást meggátolják. A könnyű ételek általában ajánlatosak, mialatt a disznóhús és édes dolgok nagyon ártalmasak. Minden orvos egyértelműleg ajánlja illyenkor a jó bor mértékletes használását, csak hogy az aztán ne űzessék tulságig. Mercurialis Páduában és Velenczében a legtöbb részegest látta meghalni, kik magokat nemes borok által a pestistől védni reményiették. A törökök leginkább a czitromnedvet használják ragályos nyavalyáknál. Mások reggelenként a jó boreczetet ajánlják. Az eczet szállékony s hajtja az izzadást, melly hatás ragályos betegségeknél nagyon kívánatos. Emelik ezen hatást az ösztönző szerek (menta, üröm, zsálya, ruta), minőkből az úgynevezett tolvaj-vagy dögkór-eczet készül, mellyet a dögvész idején a párisi tolvajok használtak s hoztak divatba. Hogy a méregnek ne legyen ideje a testben késni, vagy nedveinkkel vegyülni, gondoskodni kell, hogy a kiürítések rendben legyenek. Nem tanácsos illyenkor hashajtókat venni, de mégis jó a széket nyíltan tartani, például rhabarbarával. A bor előmozdítja a vizelést és izzadást, s ha utóbbi elnyomatnék , bodzavirágteával helyreállíthatni. A nyálat a gyanús gőzkörben ki kell köpni, mert azzal a mérges gőzök egyesülnek, s ha lenyeletik, a gyomorba és nedvekhez vitetnek. A nyál kiürítésnek előmozdítása végett hasznos pimpinellát, angyal-, kálmosgyökeret, marrhát, kardamómot stb. rágdicsálni. Hasznos a dohányzás és burnótozás (tubákolás) is, még pedig annál inkább, minél kevesbbé van az ember hozzájuk szokva. Az öltözködés is igen fontos pont azok életrendében, kik ragályos kórokkal bánnak. Hihetlen, milly könnyen elragasztathatik az ember, ha minden elővigyázatot nem használ. A dögvészes gőzöknek puszta szaga megölhet. Egy ember attól kapott vérhast, hogy rothadó embervért szagolt, s volt eset, hogy a pestisben elhalt emberek hulláitól megfertőzött szalonna a bőrre dörgöltetve, dögvészt okozott. A légy is terjesztheti szúrásával a ragályt. A kutya, macska szőrébe befészkeli magát a rost gőz, s onnan nem könnyen fizethetik ki. Ebből látható, hogy ha ragályos betegségben fekvők körül járunk, olly ruházatra van szükség, melly a gőzöket fel nem veszi, vagy sohá vissza nem tartja. Gyapjas és durva ruhák és szűcsáruk e tekintetben igen veszélyesek, a selyem és sima öltönyök ellenben sokkal biztosabbak. Tanácsoltatik illyenkor az ingeknek kénnek füstölése, vagy eczettel megfecskendése, a kezeknek és lábaknak meleg eczetes vízzel mosása, melly eljárás egyszersmind a bőr szükséges párolgását is előmozdítja. Nevezetes, hogy a mosónők és azok, kik szappannal dolgoznak vagy erősen szappanozott ingeket viselnek, másoknál hamarább megkapják a ragályt és elhalnak. Abban pedig ne higyje el magát senki, hogy sokszor a ragályos kórokkal a legszorosabb társalgás is ártalmatlan maradt. Sok körülmények eszközölhetik ezen szerencsés állapotot. Ha az egészséges embernek nincs hajlama a ragályos nyavalyához, illy betegek közül sokáig bántatlanul járhat. De minthogy az illyen szerencsés állapot okát nem tudjuk, abból biztos következményt nem is vonunk, hanem csak annyit mondunk, hogy az elragadás veszélyének kikerülésére minden lehető elővigyázatot fel kell használni. Ezen eszközök mellett még bátorsággal is kell az embernek magát vértezni, annélkül hogy vakmerő lenne, de a félelem és csüggetegség is száműzendő. Sokan a vakmerőségért életekkel lakolnak. IV. Adorján pápa is tapasztalta, hogy millyn szükséges illyenkor minden óvakodás. O