Vasárnapi Ujság – 1854
1854-10-29 / 35. szám - Utazás a föld körül. Anderson után Dr. Hegedüs 299. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok
299 fogja ismét olvasni mindenki, hogy az angol nép ismeretszomját és leleményes életrevalóságát nem múlja fölül semmi. Javában folyik a török-orosz háború, Törökországról annyit beszélnek most egy nap alatt, amennyit nem beszéltek az előtt tíz év alatt, a kíváncsiság felébredt s íme már ott áll hónapok óta Londonban (a Hydeparkban) az úgynevezett török muzeum. Seregesen tódul oda a népség és legelteti szemeit mind azon tárgyakon, mellyekről annyit beszél most a világ, s mellyeket a hely színén megnéznie lehetetlen. S a mi itt van e muzeumban, az a sok ruha, bútor, ékszer, arczkép stb., az mind eredeti, vagy eredetinek másolata, minek megszerzése csaknem kétszázezer forintnyi roppant költségbe került. Ezen pénzt ismét egy társulat fektette e vállalatba s a bementi árak szépen hajtják be a bő kamatokat, s a ki neki áldozza filléreit, mulathat és okulhat egyszersmind, mert csaknem jobban megismerkedik itt a törökök életével, szokásaival, mintha hozzájuk utazott volna. Megismerkedhetni mindenek előtt a török fürdő titkaival. Egy angol közmondás azt tartja : ,,A tisztaság mindjárt a vallásosság után jön" (Cleanliness is next to Godliness) s a fürdés a törökök szent könyve, a Korán parancsolatja szerint, valódi sakramentom, a vallás kiegészítő része s régi időktől fogva tudjuk, hogy a gazdagabb törökök csupa vallásosságból építtettek fürdőket, s végrendeletileg hagyták pénzöket illy czélra. Legelőször a fürdőterembe lépünk, hol a fürdeni akaró levetkezik, azután a melegitőbe, hol nagy pokróczokba takarják s lefektetik, hogy átmelegüljön. Ha ez megtörtént, átviszik a harmadik osztályba, hol megdörgölik, meggyúrják, lemossák, újra leöntik s újra mossák, mig lepedőkbe takarva, mint valami gőzölgő pecsenyét, ismét a terembe viszik vissza, hol kávéval, pipával traktálják s legyezővel hűsítik, mig előbbi rendes mérsékletét visszanyeri. A töröknek legkedvesebb mulatsága, mit sok európai nem bír kiállani. Továbbá megismerkedhetni a török lakóházak belső rendjével. E házak fő díszítményei közé tartoznak a Koránból idézett s a falakra gyönyörűen oda festett szent mondatok; a bútorok csupán a falak mellé állított divánokból állanak. Széket s asztalt a vallásos török még nem ismer, valamint kést és villát sem, ugy hogy csodálkozva állunk meg, midőn látjuk, hogy egy csoport ember egy nagy tál körül a földön guggol s kezének öt águ villájával sepri be szájába az ételt. Látjuk, mint lógynak le a házak ereszeiről a foghagyma koszorúk, ezen közönséges gyógyszerei a törököknek; látjuk, mint sakkoznak és kártyáznak, mint fekszenek hanyatt a kávéházakban s borbélyműhelyekben (e kettő többnyire össze van kötve), mint borotváltatják magokat fektökben s mint szörpölgetik utána a kávét, mellyért sohasem kér senki semmit, s csak a kimenő emberségére bízzák, hogy az ajtó melletti pénztárba vessen valamit, ha kedve tartja. Evés közben a kenyeret soha sem szelik, hanem mindig törik, részint vallásosságból, részint mivel késők nincs. Amott látni a szultánt, mint vonul a mecsetbe (templomba) amit minden pénteken megszokott tenni. Péntek a török vasárnapja. S illyenkor szabadságában áll mindenkinek, kérelemlevelet nyújtani át a szultánnak. Sőt a háremek belsejébe is vethetni egy pillantást, s itt megtudhatni azt is, hogy a szultánnak csak hét törvényes felesége (kadue) lehet, voltaképen azonban kétezer felesége van s ezek közül csak öt ismertetik el kaduenek. A szultán külső viseletében már csak a fez (süveg) törökös, különben egészen feketében jár, kék felső kabáttal, fényes bőrcsizmákkal. Mint minden török, a szultán is kétszer eszik napjában, reggel és nap lenyugtakor, de mindig egyedül, mert senki sem állhat olly magasan, hogy vele egy tálból egyék. Ugyanazon egy férfiúnak több feleségei szorosan elválva laknak egymástól, s ha egymást látogatják, sok czeremóniát s teketóriát visznek véghez. Ezek a tulajdonképeni feleségek. A háremben lakó többi nők, kik öt különböző rangra vannak osztva, mind egy szobában laknak, melly hálószobául is szolgál, de mellyben ágyak nincsenek. Minden este újra hozzák be a selyem matráczokat s szépen felpántlikázott párnákat, reggel ismét összegöngyölgetik s kiviszik. Csöngettyű nincs. Ha valamelly nőnek szüksége van a cselédre, addig tapsol kezeivel, míg az illető szolgáló leány meghallja. A kályhát szintén nem ismerik. Hideg napokon egy, rézzel vagy vassal béllelt, dob formájú nagy fa ládát hoznak a szobába, mellybe parázst tesznek. Ezt ülik körül s ettől melegednek. A hárem hölgyeinek nőcselédei s tánczosnői rendesen szebbek amazoknál; s az elsők sem olvasás, sem íráshoz nem értenek; egyéb dolguk egyáltalában nincs, mint naphosszat ékszerekkel díszíteni magokat, vagy körmeiket festeni, pipázni, inni és cselszövényeken törni fej őket, ez alatt pedig szüntelen a divánokon heverésznek mezítláb. Csak mikor a divánt elhagyják, húzzák fel arany papucsaikat, vagy pedig faczipőiket, midőn a kertbe vagy máshova akarnak kisétálni. Ez utóbbit azonban magasabb rangú hölgyek nem teszik, ezek mindig aranyos kocsijokat használják, mellyek elé ökröket fognak. S ki győzné még mind azt előszámlálni, a mit a török muzeumban láthatni? Ott láthatni még az elpusztított janicsárokat, továbbá persákat, örményeket, bolgárokat, basi-bozukokat stb., ökrös fogatokat, a bazárokat, hol a nők minden tartózkodás nélkül próbálgatják a ruhákat s czipőket, szóval mindent, amit csak lehet, elevenen és tarkán, ha valódiságban, közte sok ollyant, amihez magában Törökországban is csak nagy bajjal vagy épen nem lehetne hozzájutni. S ebből látszik, hogy a kelet népe sokkal békeségesebben köszöntött be a nyugotiaknál, mint ezek amannál. Meglehet, hogy az, a mi jót és czélszerüt találnak a törököknél, idővel egyesülni fog a nyugoti szokásokkal, mellyek között számtalan ollyat lehet találni, minek egy kis igazítás nem ártana. Másfelől a török sem fogja megállhatni, hogy a polgári sol világ intézményeiből által ne ültesse mindazt, a mi erkölcsi és szellemi miveltségét előmozditandja. Utazás a föld körül. Anderson nyomán Dr. Hegedűs. IV. Gallopagos szigetek — Napnyugat a Csendes tengeren — Kalifornia San-Francisco, utczái, játéktermei és népe; — Clay ünnepe — Elutazás. Kedvező széllel elhagyva a Gallopagos nevü szigetcsoportot, melly nevét a rajta számosan találtató tekenős békáktól kölcsönzé, s mellyek egyike, husz emberből álló társaságunknak pompás levessel és sülttel szolgált, — kiértünk a Csendes tenger végtelen síkjára, hol az eddig kedvező szél csakhamar valóságos viharrá fajult; — millyet, a nevére érdemes csendes tengeren, csakugyan nem vártunk, volna. — Szokatlan erőlködésébe azonban nem sokára belefáradva, egy felhőszakadásként hullott zápor után ismét a legtisztább eget, s a legsimább tenger szinét élvezhetők. Nagyobbszerű látványt, mint napnyugatot tengeri vihar után, képzelni sem lehet. A nap arany golyója sugárzó fenségben veti fényét az ég merész boltozatára, mellyen a legtisztább kék a leglángolóbb bíborral összeolvad, s a vonuló felhők, széltől idomítva, száz meg száz változó alakot öltenek. Egy pillanat, s az arany golyó sötétkék hullámokban fürdik, az egész látkör vér- s aranyszinben lobog s a tenger, a gyorsan változó fénytömegek gyönyörű verőfényét mutatja. Már-már csak egy keskeny szegély látszik, majd ez is eltűnik, s menny és tenger egy nagy lángfolyamba olvadoz. Így környezi magát a Mindenható mennyének pompájával, a csendesen lejtő hajóról egy futó pillantást engedvén fénybirodalmába vetni, s a menny ragyogványát sejteni. — Illy pillanatban mélyen érzi az ember, mint lehető a napimádás apáink ösvallása. — S ha végre a sötétség gyorsabban mint mérsékelt éghajlatunk alatt, felettünk elterül, millió csillag az égen fennen ragyog, s a sötét hullámokból, evezős kormány körül, vilós szikrák kápráznak , olly uj, olly sajátlag nagyszerű látványt élvezünk, hogy a látvány gyönyörébe merülten szivünkből felkiáltunk : Uram milly nagyok müveid ! A szélesség tizedik foka alatt egy németalföldi hajóval találkozunk, melly Kalifornia felé vitorlázott.— A hajó fedezete lepve volt utasokkal, kik elhagyva kedveseiket, barátokat s hazát, idegen földön, kipótolhatlan veszteségeknek menének eléje , — csakhogy egy darabot amaz érczböl szerezhessenek, melly olly sok jónak rosznak volt s jelenleg is kútfeje s mellyet mint hajdan,, ugy most is ural a világ. — Igy küldé ki három századdal ezelőtt Europa fiait, hogy az uj világot ujjá alakítsák. — S mégis, minden hasonlatosság mellett, milly különbség! — akkor fegyveres vitézek vér s harczvágyók, — egyiránt bátor s szerencsétlen, büszke s aljas kalandorok indultak, a keresztyénség, a szeretet vallásának színe alatt, számos békés lakók lemészárlására, — most békés vándorok érkeznek, hogy munkáljanak s szenvedjenek; s mégis az indok, melly e két olly különböző sereget, mint Mózes népét a tűzoszlop a pusztában, vezérli, az arany kiolthatlan szomja, — melly soha sem lesz eloltva, s mellynek lángjai nem egy nemzedéket s világot emésztének meg. Egy hónapi hajózás után a Sandwich szigetekre értünk, mellyeknek ősállapot- s polgárisultságból alakult sajátságos viszonyaival megismerkedünk; honnan azonban uti fáradalmainkból csakhamar kinyugodva, eredeti czélunk, Kalifornia felé tartottunk. Soká tartott, míg az amerikai part kifejlődve ködlepléből, magas sziklás szirtjeivel feltűnt előttünk; alig űzte el a szél a borongó ködöt, csakhamar az úgynevezett aranykapura ismerénk, melly e nevet méltán viseli; ezen belül dus arany telepek