Vasárnapi Ujság – 1854

1854-03-26 / 4. szám - Bárándy János életéből 29. oldal / Életirások; jellemrajzok

hozzátok fogok járni ebédelni, mig az Isten jobbra nem fordítja sorsomat" — most tarthatnak, míg meg nem halok, mert nekem előbb nem lesz jó dolgom. És ugy jőn. — Majer Károlynak, a komlókerti vendéglősnek kö­szönhetjük, hogy Bárándy János tudós hazánkfia késő vénsége utolsó két évében éhséggel nem küzdött, nem kórházban halt meg, s egyszerű bár, de tisztességes koporsóban temettettek el kifáradt hideg tetemet. Folyó hó első napjaiban egy reggel sietve jelenté a Simonyi-féle derék házmester (kinek becsületességét s jószívűségét gyakran emlegette Bárándy­ Majernek,hogy az öregurat reggel a földön összerogyva találta, ki tüstént Blosz orvos ur szíves segélyéhez fordult, s beteg ápolót foga­dott Bárándy mellé, s mindennel ellátta, még utolsó nyugágyat, koporsót is ő csináltatott neki, mert nem volt gyógyszer, melly tökéletesen megfo­gyatkozott életerejét vissza­adhatta volna derék hazánkfiának. Méltányosnak tartom még következőket megemlíteni : Török János az említett kebelrázó találkozást hirlapilag közölvén, rövid időn Valero úr, pesti nagykereskedő, ha jól emlékszem Bárándy szavaira, 20 pftot küldött, s azóta pontosan fizette szállását. Vasárnapon­kint Feldhoffer, polg. üveges urnát ebédelt több év óta a bálvány-utczá­ban, hova örömest eljárt; végre két vasárnapi kimaradásáért tuda­kozódván, a mint hirét vette a derék házaspár, hogy öreg vendégeknek délután három órakor temetése lesz, oda siettek , s egyedül ők valának ismerősei közöl a hideg tetemek beszentelésénél jelen. Végre egy derék ifjún a sor, neve Müller Emil. Gyakran találkozik a magyar olvasó e fiatal ember nevével a nyomdájából sürün kikerült uj munkákon, s hozzá intézett aláirási íveken. Tiszteljük szerénységét, de valamint az emlitett t. uraktól, ugy ő tőle is reménylem, nem veendi rosz néven, h­a a nemes tettek továbbmondója vagyok. Tudni kell, hogy Bárándy, bármilly szívességgel látták is a komló­kertben, s számtalanszor perelt vele az asszony, hogy miért nem jó min­dennap : legalább kétszer egy hétben elmaradt, s ha nem volt sehova hivatalos, inkább koplalt, de szabadulni nem tudott azon álszeméremtől, melly őt a mindennapi szakadatlan megjelenésben gátlá, s egyre azon ag­gódott, hogy bár csak neki valami keresete akadna, hogy ne lenne más­nak terhére. Alkalmilag megismerkedvén Müller Bárándy személyével és helyzetével, nem sokára történt, hogy Bárándy Müllertől munkát kért, ez pedig őt felkérte , hogy addig is, mig munkával szolgálhat, fogadna el tőle egy szivességet, melly abból állott, hogy Müller rendesen előfizetett az öreg urnak ebédet ott, a hol ő akart (természetesen a komlóban , hol nem sokat néztek az előfizetés határaira). Munkát is kapott Bárándy egy­szer másszor, de mindig készpénzzel fizette azt Müller Emil a koszton kivül, mellyet mintegy hét hónap folytán havonkint tiz pengő forintjával biztositott számára. Végül nem mulaszthatom el felemliteni azon hálás buzgóságot, mellyet Bárándy halálos ágyán tanúsított. Halála előtt harmadnappal tudtam meg, hogy beteg, s azonnal siet­tem látogatására. Szomorúan lepett meg a tetemesen meghosszabbult, beesett arcz, mellyen a halál színe már-már mutatkozott. A mint megszó­lítani, lankadt nagy kék szemei fölött bágyadtan nyitá szét a pillákat, s kezét nyujtá felém. Lélekjelenléte teljesen megvolt, de szólni csak töre­dezve, igen lassan és keveset birt. És utolsó szavai, mellyeket kékült aj­kai hozzám intéztek, a hála szavai voltak, e két kérdésben: ,,mit — csinál — Török?" s miután elmondtam neki, a mit tudtam felőle, ismét neki erő­ködött : „hát a — másik — kettő?" Vájjon kit érthetne mást Török után, ki éltét megmenté, mint Majer és Müller urakat, kik fentarták éle­tét, gondolván magazitban , megfeleltem a másik kérdésre is, a mint Isten tudnom adta, és soha sem fogom elfeledni azon látványt, melly válaszo­mat követé. A megtört szemekben örömsugár kezde ragyogni,s a merevült izmok elégült mosolyra erőködtek a haldokló aggastyán arczán , a mint értesült, hogy jól mennek dolgaik azoknak, a kik iránt kérdezősködött, a kikben méltán h­elyzé legtöbb reménységét. D—s. Tárogató. Pesti józsefnapi vásár. Végre valahára ismét egy vásár, melly­­ről azt mondják kereskedőink s iparűzőink, hogy megjárta! Annyi volt már a panasz és sopánkodás, hogy szintúgy jólesik látni idegen embernek is a kissé derültebb arczokat. Adja isten, hogy ezek mindinkább vidá­muljanak! A vásári tudósítások szerint legélénkebb volt az üzlet a kézműipari (Manufaktur) árukban, és minlyet évek óta nem tapasztaltunk. Az ered­mény csaknem felülmúlta az eladók várakozását. A vevők többnyire a Bánságból, Bácskából, s a tiszai vidékekből jöttek, Erdélyből ezúttal ke­vesen jelentek meg. Többnyire közönséges portékák keltek, különösen jó ára volt a közönséges posztónak. Pénz azonban most is kevés volt, s kész fizetés helyett nagy kerete volt a hitelbeni vásárlásnak. — Igen keresett czikk volt továbbá a gyapjú, mellyből mintegy 11,500 mázsa volt eladó. A vevők száma e készlethez képest igen nagy volt. Az egy nyiretü gyap­júból leginkább keresték, a közönséges és­ középfajút, mellyeknek ára 104—128 ft volt, 16—1S fttal több, mint a múlt lipótnapi vásáron. Leg­nagyobb kelete volt a kétnyiretü 'gyanúnak,"mellynek ára mázsánként 12—20 fttal volt nagyobb, mint mult vásáron. Összesen elkelt mintegy 9000 mázsa különfalu gyapjú. A Repczéből 25,000 pozsonyi mérő hoza­tott fel, mellynek felére már korábbi szerződéseik voltak helybeli és bécsi gyárosoknak. A felmaradt öszveget mérőnként 7 ft 30 krra tartották, mit a vevők további szállitások reményében, eleinte drágultak. Nyári repetét több hét óta erősen kerestek, s e tavasz folytán alkalmasint nagyban fog termesztetni. A jelentkező mag hiányán egy itteni ház külföldi magnak behozatala által kivánt segiteni. Különösen dicsérik az uj-zélandi magot, melly bár kissé drága, de öregszemü, s azért igen ajánlatos. Repczeolaj­ból mintegy 1200 mázsa kelt el 305/8—311/1 fton. Nagyobb eladásokat a tulcsigázott árak akadályoztak. A gabona ára egy idő óta érezhetőleg emelkedik. Oka egyrészt a korán beállott, s még mindig tartó tél, melly lehetlenné tevé a gabona fő szállító eszközét, a hajózást. Ennélfogva már néhány héttel ezelőtt a legtöbb gabonaraktárakban érezhető hiány állott be, mihez hozzájárulván a jelenlegi politikai események, s az ezek folytán ingadozó pénzviszonyok, az árak rendkívüli emelkedése következett be. A hajózás újra beállta óta ugyan alászálltak némileg az árak, azonban — az országban létező nagy gabona­készletek daczára is — úgy látszik, hogy mérsékeltebb árak egyhamar nem igen remélhetők, különösen miu­tán bizonyos, hogy a harcztérhez közelebb eső vidékeken az üzérek min­dig keresettebbé teszik a gabonát. Különben jelenleg a pesti piaczi árak következők : búza 6—7 ft, kétszeres 5 ft 16 kr, rozs 5 ft 16 kr, árpa 2 ft 52 kr, — 3 ft 52 kr, zab 2 ft 16 kr, kukoricza 3 ft 40 kr, köles 4 ft 16 kr, pozsonyi mérőnként számítva. — A zsír mázsája 30—39, faggyú 36—37, szalonna 29—32 fton kelt. Igen keresett czikk volt a hamuzsír, 10­—15 ttjával mázsánként. A gubacs keble (120 font) 5—9% fton fizet­tetett. — A bor árát a termesztők nem szálliták alá, ámbár a vevők nem nagy számmal jelentkeztek, sőt reménylik, hogy közelebb ismét emel­kedni fog az ár. A vásár alatt következő árak voltak : tokaji aszú akója 40—140 ft, ménesi 40—100 ft, budai vörös ó-bor 7—15 ft, utóbbi ter­més 5%—6 ft, budai fejér ó-bor 7—12 ft, utóbbi termés 5—6 ft; pesti kőbányai ó-bor 7—12 ft, utóbbi termés 5—6 ft; hegyi ó-bor, vörös és fejér 10—18 ft, utóbbi termés 5—8 ft. — A szesz minden fokától 41—42 kr fizettetett. Szerémi szilvapálinka adója 19—19y3 fton kelt. A kender mázsája 16—28, viasz 115, méz 16—22, törökszilva 6—6 ft 36 kr, rongy 3­/2—8% ftig emelkedett mázsánként. Nyers bőrnek igen nagy kelete volt, s árának emelkedése várható. Selyemgubók: A selyem­hernyók tenyésztését nem ajánlhatjuk eléggé mezei gazdáinknak. A selyemeperfa minden földben diszlik, és az utak mellé ültethető; a selyemhernyók alkalmas tenyésztési helyet kap­nak minden juhakos padlásán, s az egész bajoskodás velük nem tart to­vább hat hétnél. A miszlai selyemgombolyitó gyár (utolsó posta Nagy-Dorogh Tolna megyében) hirdeti, miszerint a nyers selyemgubók fontját 48 p.krajczárért beváltandja, s selyembogár-tojást mindenkinek ingyen szolgáltat. Eddigelé csak 30 p.krajczárt fizettek a selyemgubók fontjáért, minélfogva e hirdetményt minden mezei gazdának figyelmébe ajánljuk, miután a selyemtenyésztésből szerzett pénz csaknem ajándékul jön. — A Vasárnapi Újság megjelenése után harmadik hétre olly pár­tolással fogadtatván a tisztelt közönség részéről, miszerint a kiadók uj kiadást voltak belőle kénytelenek nyomatni, van szerencsénk tudatni mindazon t. cz. gyűjtőinkkel, kik még iveiket be nem küldték, miszerint teljes számú példányokkal minden esetben szolgálhatunk. — Angol lapok szerint Oroszországban ujj pénz neme adatott ki; rézből vert rubelek (tallér) ezüst szegéllyel és arany felirattal. — Attila. Lapjaink mult számában emlitek, miszerint Szabó Ká­roly Attila életét kidolgozván, e müvet a Nemzeti könyvtár kiadói meg­venni szándékoznak, e tudósításunk örvendetes hatásául írhatjuk most, miszerint az említett művet helybeli kiadóink egyike tette sajátjává, ju­tányosabb feltételeket ajánlva a jeles szerzőnek. — A Garay árvák részére tartott hangverseny szép közönség előtt ment vég­be. A résztvevők fáradságai a czélt tekintve is tiszteletre­o­s méltók, s az előadások jelessége kétszeres magasztalást érdemel. — Előkelő uraink is élénk részvétet mutatnak hazai irodalmunk iránt; jelen vásár alatt egész hosszú sorozatokat lehete látni könyv­árusainknál a megjelent ujabb magyar könyvekből, miket főuraink lelkes osztályának több tagjai rendeltek meg. A nemzeti zenede, festészakadé­mia, gazdasági egylet, alagut-társulat, nemzeti könyvtár, nemzeti szinház és egyéb intézeteink is kezdik érezni jótékony hatását azon melegségnek, melly a magasabb körökből irántok gerjed, s ez bizonyára olly örvende­tes jelenség, mellyet napjaink történetéhez fel kell jegyeznünk, e tiszte­letreméltó osztály lelkesebbjeinek igazolásául és másoknak követendő példaképen. Szeretet és egyetértés kicsinyek és nagyok között, ez legyen napjainknak jelszava, mert minden szakadás közöttünk csak saját testün­kön ütött seb.­­ Gyászhír. Gróf Nádasdy Ferencz, Komárommegye volt főispán­ja meghalálozott. Ki éltében is olly ismeretes volt jótékonyságáról, vég­rendeletében 50 ezer pftot hagyományozott jótékony czélokra. Áldottak legyenek hamvai.­­ Gyászhír. Nagy Ignácz meghalt. Egyike a legmunkásabb, a leg­becsületesebb magyar íróknak megszűnt élni. Sokat szenvedett földi ma­radványai mult kedden adattak át az örök nyugalomnak. Béke és áldás nyugvó útcaira.

Next