Vasárnapi Ujság – 1854
1854-04-23 / 8. szám - A drága libák 61. oldal / Fontosabb apró czikkek - Czuczor népies költeményei 61. oldal / Irodalmi ismertetések és viták
a különbeni remek munka a palota oszlopzatán, erkélyén, párkányain, a néző figyelmét egészen elfoglalja, de az közelről nem is, hanem csak, a tengerről nézve, bizonyos távolságban tűnik fel. Az olasz szobája különféle színü, s idomú téglával van kirakva, néhol igen szép czifraságokkal. Ezért az olasz előtt a hires Mark templom mozaik kövezete nem lehet olly meglepő, mint más idegen előtt. Pinczét nem épitenek, boraikat földes kamráik, és pitvaraikban tartják, azért nem is állnak el;ehez a mivelési mód sem ollyan, hogy erős, tartós bort adhatna. A szőlővesszőt nem hagyják évekről évekre, azt földjeik barázdáján (külön szőlőhegy nincs) végig ültetett fákra futtatják, s az egyik fától a másikig eresztett hajtásokat összekötözve koszorúkkal eredzik a mezőt, s igy a kellő mivelés hiányában talán csak a kedvező égaljnak tulajdonithatni, hogy egészen el nem vadul. A bort illetőleg mustot kifőzni is szoktak nagyobb mennyiségben; innen van az édes bor, vino dolce. A signore-t (ur, uram) sürű használat által annyira megszokja, hogy egyszer borbélyom beretvamü tétele alatt engem mulattatni, s egyszersmind nyelvtudását mutogatni akarván az igenlés kifejezését több nyelvekben igy sorolta elő, a német mondja : zsa, a franczia : vuji, az olasz : si signore. Az olasz is mint a franczia, jó reggelt nem, csak jó napot kiván, akkor is, midőn távozik. Estve az érkező „jó éjt"-tel köszönt be, (felbe nőtte). „Corpo"-val káromkodik, pl. „Corpo di Bacco!" (Bacchus teste) és a „fioi d'un cane !l ebkölyök) szinte haragos kifakadása. Mi felfelé hajlított egy ujjal intünk, az olasz mind az öttel, vagyis tenyérrel, és pedig lefelé hajlítva. S füttyel figyelmezteti a távollevőt, még a nő is. Szinte avval állítja meg marháját. Az olasz lófuttatás nevezetesebb részét az afféle kétkerekű kocsik teszik, mellyek az olympiai játékoknál használtattak ; a kocsisok szinte rómaiakként vannak, különféle színekbe öltözve, de ügyességeket csak lovaik kergetésében fejtik ki. A futtatást követi a más egyéb ünnepélyes alkalmaknál is szokásos kocsi-séta azon körben, hol előbb a futtatás történt. Az előkelőbb, tehetősebb családok fényes és nem-fényes fogatai százakból álló hosszú során egy-egy postakocsi is feltűnik, tarka kocsijával, s a nehéz utazó kocsinál még nehezebb lovaival. Mert akinek fogata nincs, kölcsön sem kap, minthogy bérkocsi nincs, postakocsit fogad. Így halad a menet amint növekszik, mindinkább lassabban, itt-ott egy kocsi félre kiáll, és sorban nézi az elhaladókat, mig az egész kör egyszer megfordulva, előbbi helyét elfoglalja. Az eleget látott nézőket a népből ujjonan jöttek pótolják, kik inkább akarták a kocsimenetet, mint a lófuttatást látni, mig az végre lassankint a mint gyűlt, eloszlik. Némelly városokban késte lovakat is futtatnak, a néptömegtől két oldalt elállott utczán végig kergetve. Az olasz szereti köpönyét á la Don Cesar, vállára csapni. Jól veszi ki magát a bizar ellentét ezen uracsos fogás, és a többi gyakran igen silány öltözet között. Kalapja karimáját szinte szereti felütni. Az alsóbb néposztálybeli nők hosszan lelóggó nehéz fülfüggőt viselnek, annyira, hogy súlyánál fogva kiszaggatva a fület, azt utóbb annyira elrongyolja, hogy nem lehetvén többé a függőt beleakasztani, a fül töve körül kötik. Babinszki József: jobbat, mintha a közönség figyelmébe ajánljuk. Szükség, hogy jó izlés terjedjen, mert az nagy jótétemény. A ki a szépet szereti, a jót is inkább fogja. Czuczor dalai közt sok ollyat fog találni az olvasó, mellyet jó kedvében talán maga is rég énekelget, a nélkül, hogy tudná, kinek dalát énekli. Valóban e dalok közt sok forog közszájon, mi azt bizonyítja, hogy költöjök ember a talpán, s ugy énekel, mint hat. Sok szépet mond ö el a szerelemről, tánczról, borról; nem felejti a nyalka huszárt, a szilaj betyárt; elkíséri nótájával a szántólegényt, mint a pacsirta tavasszal; históriás éneket mond őseinkről, Mátyás királyról, az igazságosról, s Toldi Miklósról, a vitézről. Elvigadni és elbúsulni bor mellett, szeretni amúgy Isten igazában, lelkesülni vitéz ősein : mindig tetszés dolog volt a magyarnak, s legyen ezután is , mert jó kedv, bátorság és érzékeny szív teszi emberré az embert. Czuczor dalai közt nem egy dal van, mi megilleti szivünket s kedvesen mulattatja képzelődésünket. Nem bir ő ugyan Petőfi hatalmas erejével, de azért mindig lelkéből veszi a hangot,s nem telik kedve a sok czifrálkodásban, midőn a sok szó közt elvesz az érzés vagy a hányavetiségben, mi bizonyára nem valami dicséretes dolog. Különösen a szerelmes kislányok baját annyi ártatlansággal festi, hogyha minden ifjú ezekhez hasonló menyasszonyt kaphatna, több volna a boldog házasság. Általában e dalokon mindenütt megérzik a sziv tisztasága s a jó érzés melege. Bizvást oda adhatja a szülő kedves leányának, mert rajtok csak mosolyogni és elandalodni fog és soha sem pirulni. Megtalálja itt a bánatot, örömet, de a bánatot édesebben érzi s öröme szebb lesz. S vájjon miért teremtette Isten a jó nótát, ha nem ezért ? Valamelly jó legény alig vehet szebb vásárfiát szeretőjének, mint e könyvet, kivált ha igazán érzi szivében, mit a költő a szerelemről „Esik eső," „Az alföldi legény," „Száraz füre deres harmat . . . ." „Áldás," „Ha én gili madár volnék" czimü dalaiban énekel. Szép dalok ezek, e mellett már nótájuk is van vagy könnyen énekelhetők a régiek szerint. Az elbeszélő költemények közöl „Remete Péter" s „A falusi kis leány Pesten" a legszebbek. Ez utóbbinak nincs párja irodalmunkban- Irodalmi ismertetés. Czuczor népies költeményei. Összeszedte és kiadta Fribeisz István. Pest, 1854. Midőn a gyerekek félre viszik a hangot, jó, ha az öreg kántor beleszól. Evvel csak azt akarjuk kifejezni, hogy a sok „czimbalmos" és „pacsirtás" könyv után jól esik már egyszer ollyat vennünk kézbe, mellyben igazi czimbalom és pacsirta szól. Fribeisz jó szolgálatot tett az irodalomnak, midőn egyik jeles régibb népköltönk dalait összeszedte és kiadta, s mi nem tehetünk Adoma. A dráma libák. Jön a panasz a huszárok ellen, ellopták kilencz libáját a biróné asszonyomnak. A biróné asszonyom sem rest, ki megy maga a táborba, felkeresi a generalist, csipőre teszi a kezét, s megereszti nyelvének csatornáit. — Micsoda istentelenség már ez? Hát a tulajdon hazánk földén sem vagyunk már bátorságban? Hallatlan eset ez Magyarországon, hogy egy asszonynak egyszerre kilencz libáját ellopják! És kik lopják el! Uram fia, maguk tulajdon azon huszárok, akiknek kivont karddal kellene védelmezni a szegény köznép libáit az ellenség ellen.Tulajdon magam tömtem , mellesztettem őket, egy gunár volt, a többi ártatlan liba : ollyan fehér mind a kilencz, mint a csöppentett tökmag, holnapután akartam bevinni a hetivásárra, s ime neki jön egy istentelen pogány trombitás, mert nem is mondhatom kereszténynek, s mind valamennyinek kitekeri a nyakát. Ez rettenetes, ez hallatlan dolog, generalis úr! Na énnekem satisfactiót nem ád — — — No de adok , szólt közbe a tábornok. Meg tudná-e kegyelmed ismerni azt a trombitást, a ki a ludakat ellopta? — Ezer trombitás közül is bizonyitá a biróné asszony, pedig annyi trombitást nem szokás egy táborral czepelni. Csakugyan rá is talált a maga trombitására, ki is nem tagadván a dolgot, ott a helyszínen tiz körméről lekapatott, s a tábornok parancsára ollyan negyven bot hegedültetett a lovon ülő részére, a millyet csak valaha ingyen osztogattak , ugy hogy vége felé biróné asszonyom majd a kezét lábát ette meg a tábornoknak, hogy ne üttesse már azt a szegény katonát, hiszen nem akarta ő, hogy ollyan nagyon megverjék, csakhogy egy kicsinyt ráijesszenek, ördög vigye a rongy libáit, kár volt érték szót is emelni; de bánja, hogy idejött! szegény trombitás, 110! — De biz a szegény trombitásnak csak egy botot sem engedtek el abból a mi ki volt rá mondva, s biróné asszonyomnak végig kellett néznie az executiót, el is futott onnan, amint vége volt, s egy szót sem tett többet a libákért. A kipofozott trombitás pedig felugrott a negyven alól, összeütötte a bokáit, megköszönte a strófát, s estig elfeledték a dolgot szépen. Este felé jól kiéhezetten tért meg a táborba a kémjáratból a tábornok tisztikarával, amidőn sátorába érve, jó bográcsos hús szag üti meg