Vasárnapi Ujság – 1854
1854-04-30 / 9. szám - Egy utazó naplójából. Sz. Pétervár. K. Laura 68. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok
68 De térjünk a felekezet viszontagságainak további elbeszéléséhez. Smith ellenesnek sikerült 1844-ben Illinois állam lakosait Nauvoo ellen harczra kelteni. A várost a felbőszített népség ostromolni készült. Smith, hogy a vérengzést megelőzze, az Illinois kormányzója által rendelt fegyveres kiséret uralmában bizva, önkényt lépett a törvényszék elé, hogy a rágalmakat megczáfolja, s tanainak védelmére szálljon. Sötét sejtelemmel hagyta el a várost. Már két izben menekült meg a haláltól, ellenségei orvgolyóitól , de most elvérzett a felbőszitett nép keze között, melly az ört szétvervén, Smith és testvére börtönébe nyomult, s a 39 éves férfiút és testvérét 1844. jun. 26-kán több golyó által meggyilkolá Nauvoo boszut forralt, de az öregebbek békét eszközöltek. A kiontott vér nem oltá ki a mormonok elleneinek gyűlöletét. Kiirtatásukat óhajták. Azonban 100,000 bátor, harczias, erős és szabad férfi, kiket hitökben , elveikben mesterük kiontott vére, mint ez a történetben mindig bebizonyult, még jobban megerősitett, nem hagyja magát minden ellenállás nélkül lemészárolni. Az állam s a város alkuba bocsátkoztak, s a mormonok megnyugodtak abban, hogy elhagyják (és most harmadszor) a Siont, oda hagyandják a sok éves szorgalmának eredményeit, s máshol keresnek hazát, hogy békében élhessenek. 1846. jan. 20-kán a Smith helyébe választott kormányzó, Brigham Young a községnek tudtára adá, hogy elköltözendnek a sziklás hegyek közé több ezer angol mérföldnyire Nauvootól. Egy népvándorlás sem volt nagyszerűbb mint a mormonoknak e sivatagon tett fárasztó költözködésük a harmadik Sionig, mellyet Utaknak neveztek el. E vándorlás terhesebb volt a zsidók vándorlásánál a mannatermő pusztában. E vándorut az emberiség dicsőségéhez tartozott. Ha az emberek állandó lakhelyen mivelik a földet, űzik a kereskedést s az áldásos ipart, ha a jóllét ölében áldoznak a tudománynak és a művészetnek, az mindenesetre méltánylatot és tiszteletet érdemel, mennyivel jobban megérdemli e méltánylatot, e tiszteletet a nép, melly hazát kereső útjában teszi mindezt. A mormonok ezt tevék, és rengetegeken kellett utat törniök, mellyet előttük senki sem egyengetett; az utakba eső folyókon, zuhatagokon hidat kellett verniök; irtaniok kellett a sűrű erdőt, hogy az előre küldöttek magot hintsenek el, mellynek hónapok alatt megért kalászát az utánok jövők learathassák , és a később érkezők szinte mindenütt végzék ttókban a rendes mezei munkát, hogy azon az uton bárki jöjjön utánuk, mivel földet találjon. A megnyitott juhnak gyapját megfesté, megfoná,megszövé a munkás nép, hogy egy pillanatnak se vesszen el haszna; a vándorok a zene édes hangja és a tudománynak hatalmával nyerték meg utaikon az indián fajokat, kik aztán a vadon irtásban szolgálatukra álltak, s azóta is csupán a mormonok azok, kiket az indiánok nem bántanak, sőt telepeiket tiszteletben tartják , s velük egyetértésben élnek. Illy erős akaratban fel kell ismernünk az ember méltóságát. Ugy van barátaim, csak az akarat hatalma, csak a kitartó munka győz a nehézségeken. Ez emeli az embert a többi állatok fölé, mig a munkátlanság lealjasitja őt, mert sok állat van, a mellynek szorgalma csodás müvekben megbámultatik az emberek által. Hát az ember nem tudna szorgalom által semmit teremteni, mi bámulatra hiv fel? De igen, ott áll ma az Utahföldön a sós-tavak mellett egy szép s gazdag város, szebb és gazdagabb mint Nauvoo, nagyobbszerű mint a régi Sión. E várost néhány év alatt az emberi szorgalom, a kitartó munka idézte elő. E város az oda menekült mormonok uj városa. Ez uj telepítők találták fel a legelső aranyat Californiában, ők fedezték fel, hogy ama hegyek tele vannak ama sárga érczczel, melly az emberi törekvések bálványa. Vélitek, hogy rögtön oda hagytak minden józan munkát s futottak aranyat ásni? Nem. Bizták ezt a sivatag munkát másra. Nem sokára az egész világ minden részeiből tódultak össze a kincsvágyók Californiába, és ásták az aranyat mohón, a mormonok pedig maradtak ekéiknél, szövőszékeiknél s míg a californiai kincsásó éhen szomjan túrja a földet egészségtelen éghajlat és emésztő szenvedélyek alatt, ők kényelemben és boldogságban végzik kellemes mezei munkáikat, s mégis nekik van legtöbb aranyuk, mert a pénz mind a termesztő és iparűző nép kezébe szivárog. A mormonismus, mint Busch megjegyzi, a XIX-dik század legnagyobb csodája, Illy kitartás, illy eredmények mellett aztán nem lehet csodálni, ha a hivek száma szerfelett megszaporodott. Küldötteik a föld minden részében elterjedének. Norvég és Dánországban és példátlan sikerrel Angliában kezdték meg tevékenységüket. E három országban 1851-ben a mormonok 42 értekezletet tartottak, 602 fiók községet, 22 hetvenes kollégiumot alapitottak, 12 főpapot, 1761 főnököt, 1590 papot, 1226 tanitót és 682 alesperest erősitettek s 25,454 uj tagot kereszteltek meg. Tizennégy év alatt Angolországban Smith követőinek száma 50 ezerre ment, ebből 17,000 az uj Sionba vándorolt. E kivándorlást a mormonok rendszeresen űzik. A felekezet látja el az utazás alatt a kiköltözőt a legjobb élelemmel. A kivándorlók közt, a legnagyobb rend és tisztaság uralkodik. Az erkölcsiségre nagy gond fordittatik. Éjjel nappal ez ügyel fel mindenkire, s egy bizottmány áll mindig a kivándorlók élén, melly az egészet vezeti, s mellyet a hivek magok közöl választanak. Aztán feltétlenül engedelmeskednek e választott férfiaknak. Saját választásában mindenki saját törvényét, saját méltóságát tiszteli. Ismételjük, ez ismertetésben czélunk volt felmutatni a munka s szorgalom eredményeit. Nem szükség, hogy mormonok legyünk, hogy közöttünk is meghonosodjék a jóllét, hogy gazdaságunk is virágzó legyen. Legyünk munkásak, szorgalmasak mint ők, fogadjuk el azon jelszót, hogy igazság által győzünk s szorgalom által gyarapodunk, és a mi udvarunkról is ki fog nézni a jó mód. A munka aranybánya. Ha a mormonokról valami közlésre méltót fogunk hallani, szivesen elmondandjuk mindazt ezentúl is. Addig legyen jelszavunk : munka és szorgalom. Egy utazó naplójából. K. Laurától. SZENT PÉTERVÁR *). Ki Sz. Pétervárott valamelly fényes estélyben részt vett, meggyőződhetett az iránt, mikép a magasb társaskör Európa minden fővárosaiban a felsőbbség, kellem és elegantia bélyegét viseli. Párisban ugy mint Londonban, Berlin vagy Bécsben a felsőbb körökben ugyanazon szokások, nyelv, finomság a balságokkal együtt divatoznak. Ilka nagyherczegné Kamennei-Ostroffban fogadja fényes vendégeit. E csinos palota a kis Neva partján áll, az úgynevezett szigeteken. A kis Neva egy ága a nagy folyamnak, melly a főváros kapui előtt hét ágra oszlik, és számtalan szigeteket alakit, Amsterdam, Hamburg s Bécsnek gyönyörű vidékei vannak , s mégis ki mindezeket látta, igen meglepetik Sz. Péterváré által. Első tekintete elragad. Képzeljetek magatoknak végtelen számú sivatagi pózokat, mellyek a polgárisodás nyomait hordják magukon, méla ligeteket pazar fényű oszlopzatokkal, Themse parkjait a Hellespont felséges kertjeivel, az ecologát arany trónon, s az idyllit királyi palástban, s van fogalmatok e tájról. De nagy kár, hogy ezen bájos lakokat távolról kell szemlélnünk; ha feléjök közelitünk, elragadtatási hevünk lelohad. Ez mind nem egyéb álszin- s bűvészeinél. E szép villák fából s ugy szólván papirból készitvék. Minden csak azért látszik ma megérkezni, hogy holnap ismét eltűnjön , mi sem állandó és szilárd itt. Ne csudáljunk egyebet a felszinnél, az alatt nagyon kevés található; a paloták csupa külfény, maga a természet is mesterkélt. Itt minden aranyon és melegitő eszközökkel készül hallatlan gyorsasággal, postán. Mig a czár udvarát Velaginában tartja, e szigetek a legnépesebbek. Távozik az uralkodó , az orosz aristokratia azonnal összeszedi sátorfáját, s innét eltisztul. Egy orosz tiszt mondá : hogyha a czár más vidéket választ mulatóhelyül, mi is elpusztitjuk lakjainkat, imaházainkat, kerteinket, ezeket mind szépen összehajtogatjuk, mint a vásznat, s kocsira rakjuk. *) Érdekesnek találjuk az orosz birodalom fővárosának leírásával sietni,miután nem tudhatjuk, hogy Napier admiral látogatása után minő alakkal fog az bírni? Szerk.