Vasárnapi Ujság – 1855
1855-06-03 / 22. szám - A hold (kép). Szeberényi 170. oldal / Természettudomány
171 egyiken 84-szer, a másikon 164-szer olly hosszú az esztendő, mint nálunk. Az égitestek harmadik rendét teszik a holdak, vagy mellékbolygók, mellyek ismét a bolygók körül, s ezekkel együtt a napok körül forognak. Nem minden bolygónak van holdja. A mi földünkön kivül van naprendszerünkben vagy napországunkban (mert így nevezik a napot mindazon bolygókkal és holdakkal együtt, mellyek körüle forognak) Jupiternek négy, Saturnusnak hét és Urannak hat holdja. Ezt a mi holdunkat akarom én már közelebbről megismertetni. De ugy látom, hogy az előzményekről annyit beszéltem, miszerint jobb lesz a folytatást jövő alkalomra hagyni. II. Midőn holdtöltet van, azaz mikor a holdnak egész karikáját fényesen látjuk, csaknem nagyobbnak látszik, mint nappal a nap volt, pedig ennél sokkal kisebb. Miért van az ? Ugye azért, mivel közelebb van a napnál? Mert minél távolabb van valamelly test, annál kisebbnek látszik. És csakugyan ugy is van. A hold, mint földünknek mellékbolygója, melly nap körüli roppant útjában mindig kiséri, valamennyi égitest közt legközelebb esik a földhöz. Mert, mig a nap a földtől 20 millió mérföldnyire van, a hold távolsága a földtől nem több 51,000 mérföldnél. Minthogy pedig a föld átlója, vagyis azon vonal, mellyet a föld egyik pontjáról közepén keresztül túlsó feléig képzelünk, 1720 mérföld, a hold 30 akkora távolságban van a földtől, mekkora maga a föld. Ellenben mintegy 12,240 akkora földnek, mint a mi földünk, kellene egymáson lenni, hogy az utolsó a napot érje. És csakugyan sokkal kisebb is a hold nemcsak a napnál, de a mi földünknél is. Mert a napnak átlója . . . 192,704 mérf. a földé, mint már láttuk 1720 , a holdé pedig csak 469 „ Még jobban feltűnik e különbség , ha a három égitest felszínét hasonlítjuk össze egymással. A nap felszíne ugyanis 118,000 millió mérföld a földé 9 „ „ a holdé csak 691 ezer „ És végre , hogy e roppant különbséget egészen felfoghassuk , állítsuk szemünk elé e három égitestet. Azt már tudjuk, hogy a föld a nap körül, a hold pedig ismét a föld körül forog. Képzeljük már most, mintha a nap belül egészen ki volna vájva, és a föld az üres golyó közepében a levegőben függne , akkor még a hold ugyanazon távolságban a földtől, mint valóban van, nagyon könnyen foroghatna ben a napban a föld körül, anélkül, hogy a nap oldalába ütköznék. Sőt csaknem két akkora távolságban lehetne a földtől, mint van, hogy a nap belsejét érintse. A nap csaknem milliószor nagyobb, a hold 50-szer kisebb a földnél. Ebből képzelhetni, millyen nagynak látszhatik a hold lakóinak (mert nagyon valószinü, hogy rajta is vannak élőlények) millyen nagynak látszhatik, mondom , ezeknek a föld, midőn mi is olly nagynak látjuk az ötvenszer kisebb holdat! Ellenben a napot ők is körülbelől akkorának látják, mint mi, mivel a holdnak és földnek naptóli távolsága közt igen csekély a különbség. Szóljunk már most a hold forgásáról. Azt mindnyájan jól tudjuk, hogy a föld nem csak a nap körül, hanem saját tengelye körül is forog. Miután pedig ezen kívül még a föld körül is forog, következik, hogy a holdnak háromféle forgása van. Minthogy a hold a nap körül a földdel együtt forog, ez útját, melly 131 millió mértföldet tesz, annyi idő alatt végzi, mint a föld, azaz 365 nap és 6 óra alatt, miből minden órára 14,944, minden perezre 249, és minden másodperczre 41/10 mértföld esik. A holdnak földkörüli utja a föld napkörüli utjának csak 1,300-ad részét teszi, és ez utat a hold 27 nap és 8 óra alatt, következőleg egy évben 13-szornál többször végzi. E forgásában minden órában 500 mérföldnyire halad előre. Hátra van még, hogy a hold saját tengelye körüli forgását említsük. Ki figyelemmel vizsgálta különböző időben a holdat, tapasztalhatta, hogy mindig ugyanazon alakokat látta rajta. Miből könnyen azt lehetne következtetni, hogy talán a hold a maga tengelye körül nem is forog. És mégsem úgy van. De mikép lehet az tehát? Ebből kettő következik. Először az, hogy sarkával, vagyis tengelye végével van földünk felé fordulva *); másodszor pedig, hogy saját tengelye körül is annyi idő alatt fordul meg, mennyire szüksége van, hogy a földet megkerülje. Minthogy pedig ez 27 nap és 8 óra alatt történik, képzelhető, hogy a holdnak a maga tengelye körüli forgása igen lassú, ha meggondoljuk, hogy a föld 24 órában fordul meg tengelye körül. De hát mit jelentenek azok a homályosabb és világosabb pontok, mellyeket a holdban észreveszünk? Elmondom erről is a csillagvizsgáló tudósok véleményét. Miután a hold nem bír saját világossággal, valamint a föld sem, hanem ezt a naptól kapja, a homályosabb vagy fényesebb foltok a holdban kétség kívül onnan erednek, hogy a hold nem minden helyei vetik egyenlően vissza a naptól nyert világosságot. Ha a földet a holdból néznék, valószínűleg szinte vennénk észre rajta illy fénypontokat és homályos helyeket. A hold pontjai közül igen soknak emelkedettebbnek kell lenni a többi felszínnél. Ezek tehát nem egyebek, mint hegyek. Hajdanában azon szürke helyeket, mellyek a holdon láthatók, tengereknek hitték. De ezek már azért sem lehetnek, mivel színük egymástól különbözik. A hold fényesebb vidékei csaknem mind hegyesek. Ezek már két rendbeliek. Az első rendbeliekhez azok tartoznak, mellyek a föld hegyeihez hasonlók, csak hogy sokkal meredekebbek. Azonban legmagasabb csúcsaik nem igen magasabbak 18,000 lábnyinál, míg a föld legmagasabb csúcsa, Davalagiri vagy Dolagir 26,000 lábnál is magasabb. A hold hegyeinek második osztályába tartoznak az úgy nevezett gyürühegyek. Ezekről valamivel részletesebben szükséges szólanunk, mivel a földön ezekhez hasonlók nem találhatók. Ezeknek csúcsok tulajdonképen nincs, hanem ugy látszik, mintha belsejök mélyen, nagyon mélyen ki volna vájva, némellyeknél sokkal mélyebben, mint a holdnak többi felszine. És ami még különösebb, ez óriási üregek közepében ismét más hegyek emelkednek, mellyek azonban sehol sem olly magasak, mint az őket környező gyürühegyek. Ezeket a csillagászok középponti hegyeknek nevezik. A gyürühegyek legnagyobb magassága 12 — 16,000, a középpontiaké 4—5000 lábnyira becsültetik. Némelly gyürühegyek átmérője 10 — 12 mértföldnyi széles, a többieké ennél kisebb, némellyeké csak egy mértföld, sőt annál is kevesebb. Ezekben is észrevehetők középponti hegyek. Más nevezetes különösséget képeznek a holdon azon keskeny, hosszú vonalak, mellyek a többi felszínnél jobban fénylenek. Ezek közül némellyek metszik egymást; szélességük 4— 5000 láb, hosszaságuk 2 és 25 mértföld közt változik. Némellyek e vonalakat folyóknak tartották, de azok nem lehetnek, egyrészt azért, mert a holdban valószínűleg nincs is víz, másrészt, mert két végök többnyire szélesebb a középnél, végre azért sem, mert némellyek alig tíz, tizenkétszer olly hosszuk, mint szélesek. Mi okozhatja tehát e vonalakat, azt mindeddig nem sikerült kideríteni. Annál kevésbé tudhatunk valami bizonyosat a hold növényeiről és állatairól, mellyek a föld lakóitól valószínűleg nagyon különböznek. Végre még a fényről és sötétségről kell egy két szót említenünk, mikép hat az a holdra, miről a következő czikkben. III. Minthogy a hold, mint fentebb láttuk, ugyanannyi idő alatt fordul meg saját tengelye körül, mint a föld körül : következik, hogy ott a nap csaknem két hétig, és az éj is csaknem annyi ideig tart. De ama hossszu éjben, valamint nekünk a hold, ugy a hold lakóinak a föld világit. Egyébiránt, valamint a földön, ugy a holdban is nem mindig egyenlő a nap és éj hosszasága. ( A hold-változásokról alább lesz szó. *) Allgemeine Betrachtungen über das Weltgebäude. Von J. E. Bode. *