Vasárnapi Ujság – 1855
1855-07-15 / 28. szám - Izland és népe. Hegedűs 220. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások
220 velenczeiek hajói mindig sűrűbben látogatták a Feketetengert, s igy a szállitást czélszerübben eszközölhették; azonfölül pedig midőn a tatárok hazánkat feldúlva odahagyták, az utak nemcsak bátortalanok hanem járhatlanokká is lettek, mi által e kereskedés hasznaitól most végkép megfosztattunk. Közgazdászatunk emelései. 1. A keresztény vallás. Ennek a magyarok közti terjesztése első királyainknak és főleg sz. Istvánnak érdeme. A vallás, bár magyar tanitók hiánya miatt csak lassanként, szelidité őseink erkölcseit. Uralkodó hajlamuk fegyverrel szerezni birtokát, apránként elenyészett; s igy tanyájokra szorulván, már csak unalomból is a marhatenyésztés és idővel a földmivelés után láttak. Továbbá a vallás kibékitette őseinket a külfölddel s fölvette hazánkat a keresztény országok társaságába. Gazdasági tekintetből azon jó hatása volt tehát a keresztény vallás terjesztésének, hogy hajlandóbbakká tette a magyarokat a békés életfoglalkozásokra, és a keresztény rabszolgáknak sorsát enyhítette, minthogy ezek az egyházi parancsok szerint kisebb nagyobb számmal felszabadíttatván, többnyire földhöz ragadt állapotúak lettek. Ellenben káros befolyásnak tulajdonitandó, hogy terjesztése erőszakoltatván, az ősi vallásukhoz makacsul ragaszkodó szabad magyarok István, Endre és I. Béla idejében csapatostul és néha ártatlan gyermekeikkel együtt, mint István alatt a somogyiak, rabszolgaságra taszittattak. 2. Külföldi mesteremberek és földmiveseknek hazánkbani letelepítése. Illyenek nagyobb csoportokban sz. István, II. Géza, Imre és IV. Béla által hivattak be hazánkba. E gyarmatositás az akkori idők szerint nagy jótétemény volt gazdaságunkra. Vegyük a dolgot igy. A királyság kezdetén, de még később is, az ország rónavidéke csaknem mező közlegelő volt; nemcsak hogy szántott földet ritkábban lehetett látni, hanem még gazda nélküli földek is találkoztak; azonfölül ezen érczdús hazában bányák sem voltak elég számban nyitva, és ruhanemüek bármilly drága áron sem valának szerezhetők; midőn tehát királyaink a szükségtől vezéreltetve különféle ajkú idegeneket, de leginkább mégis németeket hazánkban letelepitettek, ez által a nemzeti vagyont szaporitották; mert az illy jövevények mivelték azután a parlag földeket, bányákat is nyitottak, mesterségeket és kereskedést űztek s igy meggazdagodtak, az ország kincstárának jó adófizetői lettek; mi több, jó példájokat sok benszülött is követte és ez által a földmivelés, műipar és kereskedés nálunk kétségkivül előmozdutlatott. Csak abban hibáztak őseink, hogy ezen idegeneket maguktól egészen elszigetelték, így jó példájuk sem hatott teljes mértékben, és köztünk mindig különvált s érdekeinkkel gyakran ellenségeskedésben levő néposztály maradtak. 3. Városoknak szabadságokkal ellátása. A városok a mesterségeknek és kereskedésnek lakhelyei. Az itt élő polgárok azt, mit a földmives termeszt, készpénzért megveszik vagy becserélik, és igy fogyasztják és feldolgozzák. Ezen intézkedés használt tehát a földmivesnek, mert szorgalma jutalmaztatott; a mesterembernek, mert a föld népétől nyers terméket kapott átalakításra; és a kereskedőnek, ki a két előbbinek termékeit körülhordozván, megkímélte őket, hogy egymásnak fölkeresése miatt fáradságos messze utra vesztegessék az időt. 3. Vásárok elrendezése és szaporítása. Ott hol az eladó és vevő távol laknak egymástól, és hol az utak rész karban léte és bátortalansága miatt gyakran különben sem kereshetik fel egymást, ott vásárok előmozdítják az ipart, mert azért termesztünk, hogy a fölösleges nyereségen túladjunk, de e czélunk elérésére a felhozott körülmények közt egyetlen mód a piacz és vásár. Láttuk, hogy a királyok ezekről gondoskodtak. A vásárokon a csalás és lopott jószág árulása ellen intézkedtek, de rendeletök egyoldalú volt, mert majd lehetetlenné tette az adásvevést. Olvastuk, hogy a zsidók a piaczi árakat a maguk hasznára igyekeztek lenyomni, az által, hogy a kereskedők odacsődülését a vám önkényes fölemelésével meggátolták. 5. Tulajdonnak tolvajok rablók elleni biztosítása. Midőn őseink fegyveres portyázásai megszűntek, és a keresztény vallás fölvételére, rabszolgasággali fenyegetés mellett kényszerittettek, de később is , midőn a pártok a királyválasztásért harczoltak, és hazánk minduntalan jászkun és tatár vándor népekkel gyarmatosittatott, e belzavarokban a lopás és rablás módfelett elhatalmazott; már pedig csak ugy van ingerünk termeszteni, ha fáradságunk gyümölcsét magunk aratjuk , azért királyaink, különösen sz. László és III. Béla igyekeztek mindenkinek igaz keresményét biztosítani és a szorgalomnak illy eskütt ellenségeit a kiirtásig üldözték, de törekvésöknek nem volt teljes foganata. Kerékgyártó Árpád. (Folytatjuk.) Island és népe. Utijegyzetek. Miles nyomán Dr. HEGEDŰS. (Folytatás.) Földünk felszínének egyenetlenségei között nevezetes szerepet foglalnak a tűzhányó hegyek, mellyek rendesen kúp vagy czukorsüveg alakban, gyakran magányosan emelkednek több ezer lábnyi magasságban, s belsejökből időnként vizet, homokot, mázsányi köveket nagy messzeségre löknek ki gyomrukból, s néha mint valamelly szétrobbant olvasztó kürtő repedéseiből, olvadt kövek s érezek keveréke lángoló folyamként ömlik ki belőlök. Az illy tüzár mindent, mihez érhet, végpusztulással fenyeget. — Island szigetén is több illy tűzhányó hegy van, ezek között méltán első hely illeti az óriási Heklát, mellyre julius 29-én sikerült feljutnom. Hosszú volt az ut, vállalatunk merész s igy nem is kell mondanom, hogy már korán talpon, vagy igazabban nyeregben valánk. — Gyönyörű tiszta volt az idő, s a távolban setétlő Hekla gőzét már messziről látható kis csapatunk, midőn útnak indulánk. Egynapi eleségről gondoskodunk, csutorám biztatólag kotyogott oldalomon, mig tarka koczkás skót köpenyemmel a hajnal fris szele játszadozott. Két órányira valánk a hegy aljától, miért is a gyönyörű réteken, mezőségeken keresztül vigan ügettünk, majd hegyszorosba értünk, mellyen végig száz apró esésben csillogó patakocska zudult, s a vizében lubiczkoló néhány szárcsa és vadrucza közeledtünkre ijedve fölrebbent, odahagyva a kedvencz elemet. Utunk eleinte csak kevéssé volt lejtős, de mindinkább meredekké lőn; félórai mászás után már csak majd jobbra majd balra kanyarogva lovagolhatunk fölfelé s midőn mintegy ezer lábnyi magasra jutottunk, már csak gyalog lehetett előre nyomulnunk. Vezetőnk körbe köté paripáinkat, ollyformán, hogy egyik ló kantárját a másik farkához illeszté, a melly helyzetben akár egész nap sétálhattak, de csak körben s messze épen nem távozhatának azon helytől hol el kelle őket hagynunk. Előbbre hatolva setét láva folyamhoz értünk, melly 1845-ben ömlött, — s csak felületén volt megszikkadva és repedéseiből még folyton kénes gőz és füst szállott fel. — E folyamtól balra sövény halmokon kelénk át, e fövény olly laza volt, hogy néha térdig is belesülyedtünk, s én ki a hegymászás elemét még meg nem szoktam, annyira kifáradtam, miszerint minden tíz lépésnyire pihennem kellett, hogy utamat folytathassam. — Amint fölébb jutunk, utunk javult, már kétezer lábnyira valánk a tenger szine fölött, de a növényzet még, bár gyérült, nem hagyott el egészen. — Gyönyörű volt a kilátás a Jökull hólepte hegyeitől se az Atlanti tenger kék tükréig korlátlanul kalandozhatott tekintetünk, de „előre" hangzott vezetőm ajkairól s isten veled hólepte bérezek, mérhetlen sik tenger gyönyörű látványa, még utunk hosszú s még szebb lesz majd a kilátás a Hekla büszke ormáról. Midőn 4000 lábnyi magasra jutottunk, ott értük az első havat, melly a folyton lerakodó szénportól tiszta fekete volt, mintha a természet rendje fel lett volna forgatva. — Már majd felértünk a hegy ormára , egyszerre ködbe borult, mégpedig