Vasárnapi Ujság – 1855
1855-07-29 / 30. szám - A szülei zsarnokságról. Edvi Illés Pál 238. oldal / Társalmi kérdések és inditványok
239 tet erős ösztönét is megsemmiti, és a mellynél fogva ők abban lelik szivörömüket, ha másokat bántalmazhatnak. Melly kedvteléshez körükben azokat szokták felhasználni, kiken teljhatalommal rendelkezhetnek, — s ezek a szegény gyermekek. Illyeneknek jobb lett volna nem nősülni, és gyermekeket soha nem nemzeni. Pedig aztán, — midőn a nyomorú gyermekek vagy ép testökben sértést kapnak, vagy az apai zsarnokságtól szabadulandók, majd öngyilkosságra vetemülnek, majd bujdoklókká lesznek, — mint effele heroicum remediumokra tudomásom köréből is több példát megnevezhetnék , akkor mégis kinek fájhat ez égetőbben, mint éppen magának a zsarnok apának. Az apa-gyilkosság borzasztó vétke is csak az illy családfők iránt követtetik el, — de hála Istennek, igen ritkán. Ezeknél menthetőbbek a mostoha szülék, kik czimöknek ugyancsak meg is felelni, tartják családi örömüknek. Itt az áspis anyák viszik a legátkosabb szerepet, de többnyire az édesapa is mostohává lesz, midőn második nőt vesz, és attól új ivadéku gyermekek születsenek. Azonban a mostohálkodásban talált örömük ürömmé változhatik náluk is, midőn a kétféle gyermekek között elhintik az irigység és gyűlölet magvait, — s midőn ez által a házi háborúság furiái felköltetnek, maguknak az illy szülőknek is házi boldogságuk elenyészvén. De viszont nem menthetők a fukar és fösvény apák, kik többre becsülik a pénzt, javakat és gazdagságot, mint gyermekeiket. Jaj! pedig ezeknek, ha fukar szülőknek estek hatalmukba. Nekik panaszos minden falat, mellyel tápláltatnak; — gyéren akasztatik testökre ruha ; irigyeltetik nekik minden ártatlan öröm, mihelyt az pénzbe kerül; sőt megtagadtatik tőlük még az illő nevelés és iskoláztatás szinte, mivel ez is pénzt igényel. A gyermecskék egész létezése tüske az illy szülők szemeiben, mert gazdagulási törekvéseik útjában állnak, és óhajtanák, hogy ne élnének. Életpályára is sokszor, kedvük és hajlamuk ellen, olyanra kényszeritik a fiukat, melly olcsóba vagy semmibe sem kerül; a leányok viszont a mutatkozó jó szerencsétől apai fukarságból ejtetnek el . . . Azonban ez még nem a legkeserűbb nyilatkozása a szülei zsarnokságnak. Még keserűbb az, midőn felnőtt leánymagzatok, — és néha fiak is — hajlamuk elleni házasságra erőszakoltatnak szüleik által; melly ténykedésökben ismét a pénz és jószág szerelme dolgozik. — Melly keménységükkel a szülék holtig szerencsétlenné teszik leánymagzatjokat, — a mi pedig aztán őnekik maguknak is viszont holtig fájhat. Az igy férjesitett leánynak sorsa hasonló azon szerencsétlen rabokéhoz, kik fenyítésül a régi időkben, holt embertestekhez kötöztettek elevenen, hogy azokon korhadjanak el faludan és kínteljesen. Mindezeket gyermekeknek szülőktől tapasztalni szeretet helyett, elég nehéz lehet; de tán semmi sem esik nekik olly nehezen , mint mikor a szülők irántuk részrehajlást és személy válogatást éreztetnek; — mert ez annyi, mint megvetés, ami legszívszaggatóbban fáj gyermekeknek, már kiskorukban is. Az illy szülők egyik vagy másik gyermeköket jobban kegyelik a többieknél,—olly nemtelen okokból rendszerint, mellyek előttük titkoltatnak; — minden esetre ollyakból, mellyekről ök (a magzatok) nem tehetnek. A részrehajlás pedig kiszámithatlan gonoszt szül mind a gyermekekre, mind magukra a szülőkre. A testvéri szeretetet és szép egyetértést feldúlja; a kedvencz gyermek iránt irigységet gerjeszt; tiszteletlenséget és boszuforralást az igazságtalan szülék iránt. Az egész családra minő gyászos következményeket borít a szülék részrehajlása, arra, — én mint pap, — csak a szentírásból a régi patriarchák történetére utalok , mellyben Izsáknak és nejének vétkes előszeretete Jákób iránt egy példában és kis minta szerint igen sok efféle gonoszra mutat. A jelenen folyó ínséges évben a hazának sovány felső vidékein, szemeink előtt merült fel, a nyomorral küzdő népcsaládokban, még az a hallatlan neme is a szülői zsarnokságnak, melly szerint apák, — maguk is koldulásra jutván — apró gyermekeiket maguktól szívtelenül eltaszítják , őket koldulni, lopni és ragadozni utasítják. Felnőtt és már elcsaládosult gyermekekre nézve, az aggastyán szülők vétkes részrehajlása már életökben sejdíthető a kegyelt édes gyermekek vagy unokák iránt, — midőn az atyák vagy nagyatyák által jótétek titkon juttatnak, de a mellyeket a kegyenczek, — kiket a túlságos kedvezés rendszerint képmutatókká és hízelgőkké is tesz, — vagy csak arczvonásaikkal is észrevétlenül elárulnak. Azonban ez izgágaszerző bánásmódjuk a szülőknek, főleg a titkolózva tett végrendeletekben és nyilt osztoztatásokban szokott bántóan nyilatkozni. Különösen az osztoztatást illetőleg , a gyermekek számára, törvény által meghatározott örökségrésznek kiadását mellőzvén, úgymint a melly nem függ az apák kegyelmétől; itt csak az olly javakat értem, mellyek a szülők szabad rendelkezése alatt állnak, kegyeik szerint osztathatnak, és minden megkötő törvényen kivül helyezvék. Ezekre vonatkozólag tehát azt ajánlom, hogy minden apa anya jól meggondolja, mit és mennyit oszt ki övéinek, hogy vénségekben gyermekeikre ne szoruljanak. Okuljanak a sok példán, mellyek tanúsítják, hogy olly szülők, kik jószívűen gyermekeiknek minden javakat kiosztottak, azok hűségében bizakodva , milly rútul megcsalatkoztak és miként elhagyatva lettek végső napjaikban. Ha pedig a szülők illően födözvék hajlott korukra, akkor (úgy vélném), a fölösleget kezeikből kibocsátani, és a jóindulatú gyermekekre s unokákra, kik tán uj gazdák is, áldást, örömet és segélyt árasztólag részrehajlatlanul és egyiránt szétosztani : ök nem polgári törvény, de a keresztyén szüléi szeretet intése által kötelezvék, — mint ezt jólelkű szülék teendik s minden vonakodás és hajlogatás nélkül, — utánozván a legújabb szép hazai példát, melly Somogyból id. Kacskovics Mihály ügyvéd úrban, éltes nagyapában kedves köztudomásra hozatott*), a ki tisztán szerzeményjavait mind egy fillérig gyermekeire s unokáira még halála előtt néhány évvel felosztotta. Tisztelt atya- és nagyatya-társ uraim! kiknek szerencsénk van azt a czimet viselhetni, mellynél szebbet és magasztosabbat, a nagy ur Istenre is ruházhatót, a Megváltó sem gondolhatott; — viseljük ezt holtig méltósággal. Mi vagyunk a gyermekeknek legközelebbi földi isteneik; utánozzuk is a legfőbb lényt soha meg nem szűnő lankadatlan jóságunkkal. Ha fáj, midőn gyermekeink bennünket illően nem tisztelnek, és ha a tízparancsolatban megrendelt kegyeletet irántunk gyakoroltatni követeljük , tehát érdemeljük is meg azt munkás szülei szeretetünkkel. Kiskorú gyermekeket soha ne bántalmazzunk. Milly gyávaság és aljas jellem, azok fölött zsarnokilag uralogni, kik egészen védtelenek. Becsüljük a gyermekeket, kik megannyi Isten képe, és Istennek legbecsesb áldása házainkon. Lám becsülte őket az ur Krisztus is, és őket még csak megbotránkoztatni is tilalmazta. A kegyetlenül tartott, kitaszított, árva és mostoha gyermekeken viszont szánakozzunk, mellettök erélyesen felkelvén védelmökre és pártfogásukra. — Kereszt-gyermekeink iránt ez szinte kötelesség is. Magunknak hagyjuk mondatni ama szentírási igét : „Ember légy őrizője a te atyádfiának." (1. Mos. 4, 9.) A felnőtt gyermekeket illetőleg, ők megemberesülve sem szűnnek meg a mi testünkből szakadott test és vér lenni. Irányukban is tehát kövessük a liberális bánásmódot, melly szivet nyugtat és szivet hódít. Képzeljük magunkat gyakran illy nagy gyermekek helyzetébe; — mint tetszenek nekünk, ha egy fölöttünk álló még hatalmasabb ősapa velünk hasonló keménységgel bánnék ? Azért a mieink irányában, a kis koruk folytán tanúsított szeretetet ne hagyjuk félbenszakadni nagykorukban is. Tegyünk velük jót a polg. törvények parancsolatán fölül, mert nem csak honpolgárok, hanem keresztyének is vagyunk. Tegyünk jót gyermekeinkkel érdemök nélkül, — Istenért, Krisztusért, a nyugott lelkiismeretért; — a halálért, melly már hozzánk közelebb van, mint őhozzájok, — és végre a Nemezisért (a boszuállás istenéért), s az örök biró ítéletéért, melly utolér síron innen, síron tul. Kivált leánymagzatok, elözvegyültek és általában a hibás testű gyermekek iránt apáknak mindig különös kímélettel kell viseltetniük, mert ezek már önmagukban is minden esetre sajnálandók. Nővérekkel osztozásban rövidet húzatni igazságtalanság és méltatlan lenézése a nőnemnek. Itt végzem e kis értekezést, és megerősítem nem Verbőczivel, hanem egy olly drága vérpecsétes oklevéllel, mellyre építve *) Lásd : Pesti Napló, 1855, szám 1577.